Miközben Magyarországon tiltakozásokkal indult el az új tanév, a helyzet más országokban is problémás. Például Hollandiában, ahol Vera beszámolója szerint komoly gondokat okoz a tanárhiány.

„Az ország oktatási szempontból három részre van osztva: észak, közép és dél elnevezéssel. Ezeken - többek közt a nyaralások miatt- a vakációk egymástól eltérő időkben kezdődnek és végződnek.

Egyszerű, de nagyszerű megoldás arra, hogy a lakosság ne ugyanabban az időpontban induljon neki a nyaralásának, a gyárak, egyéb munkahelyek dolgozói ne ugyanakkor akarják a szabadságukat kivenni. Így aztán a tanítás sem egyszerre kezdődött, először az ország közepén indult be, majd a következő héten jött észak, egy hétre rá pedig a déli régió.

Már most van olyan iskola, ahol a hiányzó tanárokat „okosan” kell pótolni. Az ilyen intézményekben pl. több osztályra jut egy pedagógus - aki így kérdés, hogy hogyan tud tananyagot leadni és azt visszakérdezni -, vagy/ és online oktatással próbálkoznak.

Illetve megint jön a gyakornokok időszaka: ők azok a diákok, akik a gyakorlati idejüket egy iskolában töltik. Elvileg csak segítőként, de a gyakorlatban gyakran rájuk bíznak egy komplett osztályt. Puff, mélyvíz.

A kormány próbálkozik a pedagógusok bérének rendezésével, hogy a tanári szakma ezzel vonzóbbá váljon. Az emelés „erejét” viszont az infláció elvitte, így kétséges, hogy ez mekkora eredménnyel jár majd.

A szellem, mint iskolaigazgató

A helyi általános iskola szintén hasonló gondokkal küszködik. Ennek eredményeképp tavaly(előtt?) az addig mindent is megoldó igazgatónk az egyik tanítási nap szünetében, az iskola udvarán lett annyira rosszul, hogy mentő vitte el.

Addig a gyerekeket a suli másik oldalára terelték, hogy a lehető legkevesebbet lássanak, fogjanak fel a dolgokból. Soha többé nem jött vissza, betegállomány után nyugdíjba ment.

Az iskola ezt követően egy ideig helyettes vezetővel működött, ami persze csak arra volt jó, hogy elmondhassuk: van valaki, nem áll le a rendszer. Gyakorlatban ez egyfajta szellem volt: senki sem látta, csak néha hallott valamit.

Ne menjen a gyerek iskolába, mert nincs tanár

Eztán jött egy új igazgató, egy nagyon temperamentumos fiatal hölgy. Ő állandóan, nagyon „jelen van”, próbálja a lyukakat befoltozni - sok energiával, nem mindig sikeresen. Nem hiszem, hogy rajta múlik, de sok szülő elégedetlen.

A gyermekem osztályában ebből nem sokat látni. A fiamnak szerencsénkre olyan tanára van, aki még azt is kibírja, ha fát vágnak a hátán. Kérdés, hogy meddig… Eddig csak egy-két nap volt olyan, hogy este szóltak: másnap ne menjen a gyerek iskolába, mert nincs tanár. Én szerencsére meg tudom ezt oldani.

A helyi, másik magyar anyuka viszont ilyen téren már pechesebb. Náluk már vagy másfél éve, minden (vagy majdnem minden) héten legalább egy nap kiesik. Időnként több.

A két osztályfőnöknek a korona után szövődményei léptek fel, ami miatt még mindig nem munkaképesek. Egy másik bevethető tanár pedig besokallt, azaz burn-out-ja lett.

Ezt lehetne egyszerűen úgy magyarázni, hogy „lusta”, meg „bezzeg Magyarországon próbálná meg”. Nem tudom… Szerintem néha ott is elkelne ennek a lehetősége.

Megalapozottságáról meg csak annyit, hogy nem tudom más iskolákban hogyan csinálják, de itt ahányszor megyek a suli mellett, a tanárok három-négy órával a gyerekek hazaindulása után is még benn ülnek és dolgoznak. Minden egyes nap. Ha meg neki is gyereke van… ?

Akik nélkül nem létezik a rendszer

A kieső tanárok helyére általában itt is a gyakornokok állnak be, nélkülük az egész nem működne. El sem tudom képzelni, hogy ezek a diákok milyen érzéssel mehetnek haza, főleg az első napokban.

Megérkeznek egy idegen helyre, ahol közlik velük, hogy ok, nem segítesz, hanem a tied az egész osztály, oldd meg. Bocs. Megteszik, mert tényleg megpróbálják. Az itteni gyerekek szeretik is őket és viszont. De kérdés, hogy ezek a srácok mit teszek hozzá az oktatás színvonalához? Általában épp annyit tudnak - és ez is szerencsének nevezhető -, hogy az osztály nincs magára hagyva. Valaki áll ott és tartja a frontot.

Jobb esetben van egy képzett pedagógus, aki két (három) osztály közt ingázik. Az egyikben kiad egy feladatot, majd átszalad a másikba, ott is ez történik. A kicsik meg dolgozzanak egyedül, a gyakornok felügyeletével. De legalább van ott valaki.

A gond itt van: sok szülő szerint ez így csak egyfajta gyermekmegőrző, miközben a valódi tanulás hátrányt szenved. Ez is jogos, de ezalatt a megmaradt pedagógusok vért izzadnak.

Ebből a kicsinek mondható, vidéki iskolából a tavalyi tanév végével három pedagógus ment el. Év végén már így is csak a réseket töltögették, hogy egyáltalán valahogy működésképes maradjon. Újakról nem tudni.

Meglátjuk, mi lesz…”

Ha szívesen olvasnál még Hollandiáról, látogass el Vera oldalára!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.