Amikor az ember már külföldön él, egy fokkal könnyebb dolga van, ha új lakásba költözne, ám még ilyenkor is érhetik váratlan és nem feltétlenül kellemes meglepetések. Ilyenekkel szembesült a Prágában élő Karel is (aki legutóbb a nagy pogácsa-rejtélyről írt).

„Úgy alakult az életünk, hogy új lakást kezdtünk keresni magunknak. (Nem feltétlenül jókedvünkből, de hát előfordul az ilyesmi.) Különösebben nem hajtott a tatár, volt rá majdnem 3 hónapunk.

Azt sejtettük, hogy nem lesz egyszerű, főleg azért nem, mert a cseh nyelvvel finoman szólva is hadilábon állunk, tehát az ki volt zárva, hogy saját magunk végig tudjunk vinni egy ilyen folyamatot, aminek ráadásul a vége egy szerződés aláírása. Akad ugyan cseh ismerősünk, de úgy gondoltuk, túl nagy szívesség lenne, ha állandóan jönne velünk lakást nézni és fordítani.

Ej, ráértek arra még

Kerítettünk hát egy angolul is beszélő közvetítőt, aki azzal kezdte, hogy gyorsan lehűtötte a lelkesedésünk. Megkérdezte, mikor akarunk költözni, mondtuk, hogy jó 2,5 hónappal később, mire közölte, hogy akkor hagyjuk is egyelőre az egészet, mert a prágai ingatlanpiac annyira pörög, hogy felesleges az utolsó hónap kezdete előtt elkezdeni keresgélni.

Ezt azért kissé kétkedve fogadtuk, pláne, hogy az utolsó hónap december volt, karácsonnyal, szilveszterrel, azaz a hónap (második) fele eleve kilőve.

Mindenesetre előkaptuk a legnagyobb cseh ingatlanközvetítő oldalt, a sreality.cz-t és elkezdtünk keresgélni. A feladat nem volt egyszerű: négy fős családként meglehetősen feszes költségvetéssel kellett találni megfelelő méretű lakást megfelelő áron a város „budai” oldalán (mert nem akartunk naponta kétszer 1 órát oda-vissza tömegközlekedtetni a kiskorúakat).

Terepfelmérés

A lakáskeresés (ja, természetesen bérlésről beszélünk, ha nem mondtam volna) óvatosan indult. Az ingatlanos tanácsát figyelembe véve az első 2-3 hétben inkább csak nézelődtünk, felmértük a terepet.

A látványnál volt már szívderítőbb: a cseh fővárosban olyan árak vannak, hogy (pestiesen szólva) a fal adja a másikat. Normális környéken normális lakást kétgyerekes családnak havi 20 ezer korona (plusz rezsi, de erről később) alatt nem talál az ember. Ugyan a posztokat olvasva már megtanultam, hogy nem váltunk át forintra, így csak csendben jegyzem meg, hogy 1 korona 14 forint.

A 20 ezer koronával azonban nagyon-nagyon jóindulatú voltam, a valóságban mi 25 ezer korona környékén láttunk már olyan lakásokat, amire (a képek alapján, jegyzem meg, amik ugye a valósággal nem mindig vannak köszönőviszonyban) azt mondja az ember, hogy el tudja képzelni, hogy ott lakjon.

Próbáltunk hinni a már emlegetett közvetítőnek, de félúton (ami a mi esetünkben nagyjából 6 héttel a tervezett költözés előtti időpontot jelenti) már úgy gondoltuk, ideje elkezdeni komolyan nekilátni, megnézni egy-két lakást, stb.

Angolul? Az macerás

Itt jött az első komoly sokk. Az sreality.cz-n irtózatos mennyiségű lakás van, mindenki itt hirdet (vagy itt is) és mivel itt nem jellemzőek a kizárólagos szerződések, ezért egy lakás háromszor vagy négyszer is fent van az oldalon. (Láttunk olyat is, hogy eltérő áron, ami elég vicces.)

Szóval nekiálltunk írogatni a közvetítőknek és ekkor derült ki, hogy a feladat nehezebb lesz, mint gondoltuk, azon egyszerű oknál fogva, hogy az ingatlanosok egy része egyszerűen nem is válaszolt az angol nyelvű megkeresésre, vagy ha igen, akkor csehül.

Ami a Google Translate korában persze nem áthidalhatatlan probléma, de azért Google Translate-tal lakást nézni menni, ne adj Isten szerződést kötni erős határeset. Vagy mi legalábbis annak éreztük.

Az „inkább nem fárasztom magam az angol nyelvű kommunikációval” meglepő módon egészen nagy ingatlancégeknél is előfordult. Láttunk például egy lakást a Hradcanska környékén, amit az az ingatlaniroda hirdetett, ahol ez a bizonyos ismerős közvetítő is dolgozik.

Írtunk neki, hogy szeretnénk megnézni, mondta, hogy nem ő az ügynök, de ráír arra, aki foglalkozik vele, és majd ő felveszi velünk a kapcsolatot. Nos, nem vette. Kétszer futottunk neki, de odáig sem jutottunk el, hogy egyáltalán megnézzük a lakást, mert a nő egyszerűen nem volt hajlandó szóba állni velünk (biztos, hogy a másik írt neki, mert minket is cc-zett az emailre).

Másik alkalom, másik lakás. Írok az ügynöknek, hogy szeretnénk megnézni. Semmi. Másnap írok megint, akkor már jön válasz, hogy vidéken van (ez szerda magasságában volt), de a jövő hét elején Prágában lesz, írjak neki megint és akkor meg tudjuk nézni.

Hétfőn reggel azzal indítottam a hetet, hogy írtam neki sms-t, hogy akkor mi van a lakással. Semmi válasz. Kedd reggel megint ráírtam, hogy remélem minden OK, és szívesen megnéznénk a lakást. Délután jött a válasz: már nem aktuális, valaki lefoglalózta, de ha visszalép, akkor jelentkezik. Anyád.

A legszebb azonban az az eset volt, amikor angol nyelvű érdeklődésünkre (és megint egy nagy irodáról van szó) visszaírtak csehül, hogy majd a jövő héten lehet megnézni a lakást, de csehül írjunk nekik, mert na.

Mindez azért (is) lehetséges, mert a már többször emlegetett közvetítőnek igaza volt abban, hogy a prágai ingatlanpiac iszonyatosan pörög. A nem teljesen elárazott ingatlanokat kivéve a legtöbb pár héten belül bérlőre talál, de láttam olyat is, hogy két nap alatt eltűnt az oldalról a lakás.

Hogy jót is mondjak, vannak nagyon jó közvetítők is, készségesek, jól beszélnek angolul és takkra leszerveznek mindent. Végül mi egy ilyen segítségével találtunk lakást és tényleg le a kalappal, mert az egy havi közvetítői díj fejében tényleg mindent elintézett, szerződést, az összes létező papírt, lakás átadás-átvételt, stb. Csúcsszolgáltatást nyújtott, na.

Rezsi + áram

Az elején még ígértem, hogy kitérek a rezsire. Nos, a rendszer az, hogy minden hónapban meghatározott összeget el kell utalni a tulajdonosnak, aki ebből fizeti a rezsit. Ezt vagy fejenként határozzák meg, de gyakoribb, hogy teljesen fix összegről van szó. A mi esetünkben ez havi 5000 korona (ugye 14-gyel szorozzon, aki akar).

A brutális drágulást mutatja, hogy a rezsi egyre több helyen nem tartalmazza az áramot, amit ilyenkor a bérlő nevére írnak és azt külön kell fizetni. Általában átalányfizetés van (nekünk havi 2000 korona), ami azt jelenti, hogy mondjuk egy 25 ezer koronás lakásra még fixen rá kell számolni havonta 7000 koronát. A 32 ezer korona pedig már elég izmos összeg (euróban olyan 1300, ami erősen nyugati árszínvonal).

Szóval ha valaki úgy érzi, mindenképpen Prágába szeretne költözni (ami szuper hely, jegyzem meg), akkor jó, ha felkészül minderre.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.