Többet megengednek-e ma a gyerekeknek a szülők, mint régebben? Meg lehet-e állapítani a kort abból, ki mennyi bőrönddel utazik? Ezeket a kérdéseket feszegeti posztjában P. Elliot, akinek írásában megjelenik egy titokzatos Olivia és egy jóképű cowboy is.
Ma, ahogy a hotelben reggel vártam a férjemet, aki hordta kifelé a cuccokat, elnézegettem az utasokat, akik szintén jöttek kifelé az autóikhoz, és rájöttem, hogy minél fiatalabb valaki, annál kevesebb cuccal utazik.
Például jött egy fiatal lány, karcsú, vékony, 17 év körüli, egyetlen aprócska kis sortban, valami semmiházi kis lenge pólóban, még melltartó sem volt rajta, haja lófarokba kötve, semmi festék rajta, egy papucsszerű szandál volt a meztelen lábán, maga után gördített egy cseppnyi kis bőröndöt, amiben lehetett az összes cucca.
Utána jött egy 50-60 közötti nő, félhosszú nadrág, könyökig érő ujjú felsőrész, minden, csak nem lenge, azon egy nagyon vékony kabátka, szintén könyökig érő. Volt valami kövekből készült nyaklánca, minimum 5 deka festék, krémpúder az arcán.
Szemhéjfesték, ápolt, becsavart haj, melltartó is volt rajta, a bugyi sem egy tanga lehetett, mint fiatalon, zokni volt rajta, egy papucscipő szerű és egy ridikül. A fiatalnak ridikülje sem volt, csak egy kis pénztárca nagyságú vacak a nyakában egy kis piros zsinóron.
Elröhögtem magam, hogy tényleg, amikor fiatal voltam, nagyjából 23 éves, már itt kint, szintén nem hordtam mást, mint egy farmert, egy felsőt, a hajam félhosszú, egy szandált, sokszor semmi táska nem volt nálam, a zsebemben a pénztárcám, vékony, semmifél iromány, kártya, feljegyzés, kreditkártya, szir-szar nem volt benne, csak a jogosítvány és némi pénz, a másik zsebemben egy fésű és kész.
Volt persze táskám, de ha bárhova elmentem, pl. vásárolni vagy ki a parkba, pláne kirándulni, nem hordtam semmit magammal, nem is volt rá szükség, más se hordott, az öregek akkor is sokkal több cókmókkal közlekedtek.
Szóval bánatosan állapítottam meg, hogy a férjem lehozott két bőröndöt (enyém-övé) és három sporttáskát meg a laptopot, meg az utazós kék táskát, amiben hordjuk a térképeket és az ezzel kapcsolatos dolgokat, füzet, toll, szemüveg, minden nyavalya… megöregedtünk!
Modern gyereknevelés
Ma szintén a hotelben a reggelinél szemtanúja lehettem a mai gyereknevelésnek. A család 7 éves kislány, 8 éves fiú és egy 5 év körüli kölök, akit az apja percenként figyelmeztet valamire. „James, ülj rendesen… James, a kukoricapelyhet nem szórjuk a földre, azonnal szedd fel! James, ne ugrálj, James, gyere ide!”
A gyerek valójában nem rossz, csak mozgékony a csendes viselkedésű családjában, képtelen volt a seggén ülni, minden érdekelte. A nevelés monoton hangon zajlott, már majd’ megőrültem hallgatni – vagy James seggére kellett volna csapni, ha szabadott volna a mai törvény szerint, de nem, vagy hagyni, hogy csináljon, amit akar.
Az anya, egy álmatag arcú nő hallgatagon nézte viszketeg csemetéjét, egy szót nem szólt volna, a hasában már ott lapult egy következő kis James, elég jól látszott rajta.
Később láttam őket a kocsinál, az apa pakolt be mindent, a két másik gyerek várta csöndben, hogy végezzen, az anya is, viszont a kis viszketeg nyújtogatta be az apjának a szerteszét heverő dolgokat, még a hatos csomagolású sörösdobozokat is. James valószínűleg életrevalóbb lesz, mint a testvérei…
Kicsoda Olívia?
Még Dakotában vagyunk, de nem sokáig, holnap áthúzunk Nebraskába. Nem tudom, mit nézünk meg, a férj nézte ki az útirányt, valami hegyek, sziklák. Itt szálltunk meg Sioux Fallsban, megnéztünk egy vízesést, gömbölyű köveken át, alatta, mellette rohan a víz, nagyon hosszan.
Húsz percet mászkáltunk, utána rohanás vissza a hotelbe, mert 104 fok van kint (azaz kb. 40 körül Celsiusban), fúj a forró szél. Ebben az államban úgy látszik, mindig fúj a szél, hiába tetszik annyira, nem hiszem, hogy tudnék itt lakni, pusztán emiatt. Ja, és milyen lehet, ha télen fúj és mínusz 40 Fahrenheit van?
Fák, ahogy jöttünk, szinte nem voltak, csak dombok, fű, tehéncsorda, fekete színűek. Bölényt nem láttunk, de a férj abból evett burgert egy western cowboy étteremben (én utálom az ízét), a kaja kiváló volt, ezek tudnak főzni, a salátájuk is kitűnő. Én megint egy mártásos ételt ettem.
A meleg miatt gondolom a búzatáblák (nem látni a végüket) nem aranyszínűek, mint Ohioban, hanem vörösek. Mély vörösarany!
Ahogy jöttünk a 90-es úton több táblát láttunk, hogy Olívia elnevezésű hely várja a férfiakat, gondolom, vagy kupleráj, vagy afféle szexi filmek, esetleg izélhető babák serege látja szívesen a kiéhezett utasokat, főleg a kamionosokat. A férjem szerint maga Olivia… hehe…
Az úton nem sok jármű van, de akadnak néha rendőrök, az egyik kocsi mögöttünk (mi betartjuk a szabályokat), aztán szorosan mellettünk jött, a rendőr bebámult a kocsiba, az előtte lévő beépített kompjuterbe beütötte a rendszámunkat és ellenőrizte, hogy van-e a kocsinak érvényes regisztrációja, biztosítása, nem keresik-e / ellopták, a tulajt esetleg körözi a rendőrség.
Pillanatok alatt ellenőrzött minket anélkül, hogy megállított volna, aztán ránk mosolygott és felgyorsítva eltűnt előttünk. Ha meggondolom, hogy elég egy kattintás és kiad rólunk és a kocsinkról minden adatot a számítógép…
A jóképű cowboy esete
Ma eljöttünk Kansasból, aztán átmentünk Oklahomába. Ott laknak a cherokee indiánok, illetve több rezervátum van, de nem volt kedvem bemenni. Az állam kopár, legalábbis azon a részén, ahol tartózkodtunk nincsenek termőterületek, minden szinte mező, még tehenet sem láttam, csak néhány ló lapított egy-egy fa árnyékában (ma is volt vagy 42 fok).
Rétek vannak csak, elszáradt fűvel. Végre láttam szénasodrót működés közben, valami traktorféle vontatta, kétoldalt azok a virágfejek valóban kotorták a szénát. Sajnos mire szóltam a férjnek, hogy álljon meg, mert látni akarom, addigra nagyon távol kerültünk tőle, nehézkes lett volna visszamenni. Remélem, találkozom még ilyennel.
Egyébként elég sok kis folyócska, patakocska, tavacska van, mélységesen iszapos, koszos, sötét vízű. Mondtam a férjemnek, hogy nem vagyok elragadtatva Oklahomától, különben sem tudok róla semmit.
Egészen addig tartott ez, amíg meg nem álltunk egy régies kisváros központjában megvenni a napi kávéimat (a hűtött autóban nem romlik meg estig sem) és egy jóképű, 50 körüli cowboykalapos, csizmás, farmernadrágos pasi tartotta nekem az ajtót, hogy ki tudjak jönni a kávéimmal.
Rohadt jól nézett ki, a férjem szerint nem, de ő nem számít, mert nem ismer jóképű férfit – vajon minden férfi irigy? Hehehe…. És a McDonald’s-nál countryzene szólt a hangszóróból.
Azonnal felélénkültem kávé nélkül is. Indián képűt is láttam, póló, rövidgatya, hosszú, befont haj, meg hát mai kinézetű embereket. Cowboykalap többeken is volt, igaz, ebben az észvesztő melegben kell, ahogy az ember kilép az ajtón, olyan, mintha mellbe lőnék.
Kentucky a lóversenyen túl
Itt vagyunk Kentuckyban, a híres lóversenyen kívül nem sokat tudok róla és olyan meleg van, hogy nem is igazán akarok tudni, most legalábbis. Celsiusban 46 fok volt, eddig itt volt a legmelegebb, amióta utazunk, el lehet szédülni, ki a nyavalyának van kedve bármit is megnézni.
Pedig az állam nem kopár, itt legalábbis, ahol jövünk, sűrű, magas fák, erdők kétoldalt az úton. Holnap lemegyünk kisebb utakra, mert ott látni igazán a tájat. Persze hűtött kocsiban azért egy szavunk sem lehet, de nem azért jöttünk, hogy csak kocsikázzunk.
Így is sok a turista, még több a gyerek, hiszen most van az iskolai szünet. Nem lehet könnyű velük utazni, az előbb beállt a hotelhez egy kocsi, kizúdult belőle öt gyerek, olyan 3 évestől felfelé 11-ig.
Azonnal a medencéhez rohantak megnézni, ölték az anyjukat, apjukat, hogy fürödni akarnak, a családnak minimum kellett félóra, hogy becuccoljon, a kölyköknek előkotorni a fürdőruhát és 8 körül jár. Lehetetlen, hogy 9-10 előtt ki tudják szedni őket a vízből, aztán darabonként fürdés, ágyba rakás, aztán a szülők indulnak fürdeni.
Előtte még lehet, hogy megkeresik a hotel mosodáját kimosni a vizes fürdőruhákat, szárítani, örülnek, ha 11-re ágyba zuhannak, romantikázni sincs kedvük, idejük, a lehetőségekről ne is beszéljünk.
Reggel ők ébrednek elsőnek 6-kor vagy előbb, ha időben útnak akarnak indulni. Reggeliztetni a gyerekeket, de előbb kiimádkozni az ágyból, aztán nyaralás végére mindketten kinyúlnak.
Emlékszem, amikor a lányom kicsike volt, ilyen volt ott is a műsor, de hogy ne unatkozzon mindig, vittünk egy barátnőt vele. Reggelente nem sokat vacakoltunk, kiemeltük őket az ágyból, betettük a kocsiba az előkészített párnára, takaróra, aludtak tovább.
Vagy két óra múlva ébredtek fel, amikor megálltunk felöltöztetni őket, reggelizni vittük, akkor még nem volt kötelező a biztonsági öv (nem volt több baleset, mint most, érdekes), hátul a kocsi kombi részében szabályos játszószobácska volt nekik.
Ha megunták, akkor előremásztak a hátsó ülésre rakott bőröndök tetejére rakott takarókra, ott üldögéltek és nézelődtek, mint egy vár tetején. Kevesebb baj volt velük, mint a mai gyerekekkel. A mai oda van szegezve az üléséhez, videójátékozik kínjában vagy veszekszik a többivel, unalmában ordít, mindenképpen a biztonsági törvény rabja… olyan más világ lett mára!
„16 éves és terhes”
A tegnapi hotelben is családi „életképet” láttam. Ez olyan szálloda, hogy ad vacsorát is, benne van az árban, kitesznek mindenféle ételt, salátát (új hotelhálózat ez is), sőt alkoholt is, egy pohárral kizárólag, másképpen a férfiakat nem lehetne hajnalig sem elzavarni onnan. Én bort kértem, a férj kólát, hehehe… szóval most láttam élőben egy olyan műsort, ami a tévében is van, hogy „16 éves és terhes”.
Az együtt utazó család, egy harmincvalahány éves sovány, ideges típusú nő (az anya), egy hasonló korú, közönyös képű férfi (az apa), a gyerekek 7-9-11 év körüliek és a nagylány, aki 14-15 év körüli lehetett, vele egy újszülött, még egy hónapos sem lehetett, ott tekergette magát, mint egy kis vöröses kukac a kocsiülésben, amit magukkal hoztak a hotelbe, de nem sírt, cumizott.
A túl fiatal anya sértődött arccal tartotta a babát, mint egy darab fát, időnként visszadugta a szájába a cumit. Az ifjú apa is velük volt, talán 17 év körüli srác, aki az „apósával” beszélgetett, letojta a gyereket és a gyereke anyját.
Az ideges anya, amikor elintézte a kisebb csemetéit az ennivaló területén, átvette a csecsemőt, a térdére rakta, kezdett enni valamit, az ifjú anya képét elöntötte a megkönnyebbülés, azonnal elő a telefonját és üzeneteket küldött, beszélgetett, valószínű a barátnőivel (egyébként mi a francot tudnak annyit beszélni az emberek telefonon?).
Aztán az anyag átadta a bébit az ifjú apának, aki továbbtolta a nagypapának, aki szintén tovább a feleségének, aki végül betette a hordozóba. Az ifjú anya le se szarta, ház ezt azért nem lett volna szabad!
Olyan picike volt, mint aki most bújt ki az anyjából, annak még egy csendes ház hűtött légtere kellett volna, nem 42 fokban utaztatni, az esetleges felszedett fertőzésekről nem is beszélve. És mi az, hogy nem törődtek vele?
Elhiszem, hogy az anya kivolt a saját gyerekeitől is, de akkor adták volna örökbe, ha a két fiatalnak igazán nem hiányzott a gyerek. Egyébként valószínű, hogy nem is merték a családi nyaralásról lehagyni az ifjú anyát, mert nem voltak biztosak benne, hogy el tudja-e látni a gyereket – szerintem nem. Mások is nézegettek rosszallóan, lopva persze, itt nem illik nyíltan véleményt nyilvánítani.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
A végére egy kérés Anditól, akinek megígértük, hogy megosztjuk kérését, hátha van kedvetek részt venni ebben a kis meglepetésben!
"Férjem 40 éves lesz áprilisban, és szeretnék neki a jeles évfordulóra jótanácsokat, születésnapi üdvözleteket összegyűjteni minél több országból, és ebben kérném a segítségeteket.
Az üzenet lehet egy fénykép egy egyszerű "Boldog születésnapot kívánok neked, Isti XY helyről" felirattal és a nevetek vagy pedig valami jótanács neki az élethez. Az üzenetek jöhetnek magyarul vagy angolul ( ha esetleg nemzetközi ismerőseitek is segítenének � )
Ha gondoljátok videóüzenetet is szivesen fogadunk. A képek egy albumba kerülnek majd a videóüzenetekből pedig egy montázs készülne, amit a bulin vetítenénk le, de az eredményt, ha szeretnétek, veletek is szivesen megosztom. Ha készítenétek egy fotót az üzenettel, amit elküldtök nekem az isti40birthday@gmail.com címre, nagyon megköszönném."
Az utolsó 100 komment: