oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2021. április 08. 06:30,  Expaterolva 23 komment

2021. április 08. 06:30 Határátkelő

Expaterolva

Nivea tavaly nyáron, éppen két járványhullám között költözött külföldre. A határátkelésre egyszerre gondolt kalandként, lehetőségként és szakmai / anyagi továbblépésként. Aztán sajnos szembesülnie kellett, milyen nehéz tud lenni a távolság…

ferfi_foto_foto_pixabay_com_jeshoots-com.jpg

„2020 nyarán, több mint fél éve munkanélküliként kerestek fel külföldi állásajánlattal. Turisták által kedvelt városba szólt, ahol jómagam is jártam már korábban (>10 éve).

Nem volt kifogásom az ország, a város, a kultúra ellen, úgyhogy vállaltam az interjúkat, az itthoni fizetési igényemnél jelentősen többet mondtam (helyi viszonylatban is jó fizu), az állásinterjú sikerült, így kaptam egy szinte visszautasíthatatlan ajánlatot.

Egy ideje már barátkoztam a külföldi munkavállalással, leginkább társadalmi és politikai okokból. A magyarok többsége olyan közegben nevelkedett, ami elfogadhatatlan: durva, érzéketlen felnőtteket köpött ki magából.

Kaland, lehetőség és szakmai előrelépés

Akkoriban egyszerre gondoltam kalandként, lehetőségként és szakmai/anyagi továbblépésként a munkára. Évszázadunk nagy és hatalmas, halálos járványának olaszországi pusztításának hatása Magyarországon és a környező országokban elhanyagolható volt, a határokon még - néhány kivétellel - szabadon át lehetett kelni.

Miután kitűztük a munkaszerződés aláírásának időpontját, aznap reggel beültem a kocsiba és olyan távolságokba vezettem el, ahova korábban még sosem; külföldön igazából csak azelőtt jártam (kb. 100 km-t leszámítva), hogy lett volna jogosítványom.

Bécset érintve fölém tornyosultak a felhőkarcolók, szintén az osztrák pályán láttam először BMW-t kisorolni két teherautó közé a külső sávba. Igazi nyugati izgalmak.

Mikor elbúcsúztam a rokonok szűk körétől, azt mondtam nekik, hogy következő hónapban, első fizetésből hazajövök, beszámolok nekik arról, mi van velem és pár maradék személyes tárgyat, plusz ami kell a lakásba, bepakolok, mielőtt visszaindulok.

„Boy, I was wrong!” Akkor még nem tudtam, hogy szeptemberben az országhatárokat lezárják, se ki, se be; és máig (2021 ápr.) a nemzetközi közlekedés karanténhoz kötődik, akadályokba ütközik, majd rövidesen védettségi igazolványhoz (?). Persze, ha nagyon-nagyon-nagyon akarnám, biztos meg lehetne oldani az utazást.

Szóval nem szenvedtem hiányt semmiben, a városban volt bőven koncert, ilyen-olyan események, amikre el lehetett menni, szórakozni, nem éreztem bezárva magam, még ha szülőhazámtól és a családomtól el is voltam zárva fizikailag.

Jött a második hullám, én pedig maradtam

Szeptember-október környékén elkezdett begyűrűzni a második hullám, országonként ezres-tízezres nagyságrendű napi megbetegedésekkel és egyre több elhunyttal.

Sosem tagadtam, vagy bagatellizáltam a Covid-19 járványt, de nem volt személyes tapasztalatom vele, rokonok, ismerősök is jól voltak: nem éreztem át a komolyságát és a potenciális hatását. Még Magyarországon hordtam a maszkot, barátokkal nem jártunk össze, oszt' ennyi, munkám se volt.

Decemberben már elég tiszta volt, hogy ez nem „egy újabb influenza”, így rövid mérlegelés után letettem arról, hogy a Karácsonyt és Szilvesztert Magyarországon töltöm.

Nem nagy ügy, nem vagyok hívő és így legalább nem kell a modern vásárlói társadalom legképmutatóbb ünnepét kényszerű mosolyok és szikrázó feszültség közepette töltenem.

Az újévet pedig a szintén lakásaikba kényszerült helyiekkel töltöttem - mindenki a saját ablakán-erkélyén keresztül csatlakozott a buliba - pár pohár pezsgőt kortyolgatva, miközben néztük, hogy néhányan tűzijátékoznak.

Meló van, pénz van, egészség van

A döntésem mégis 99%-ban az befolyásolta, hogy így nem viszem haza ez esetleges, bennem lappangó vírust, ami csak arra vár, hogy a szeretteimnek gyilkos puszikat adjak. Nem tudtam volna elviselni, ha miattam hal meg egy családtagom. A fizikai távolság nem zavart, van telefon, e-mail, tudunk beszélni, ha kell és van miről.

Jól bírtam a home office kényelmét. Azt már egyre kevésbé, hogy ha akarnék, se tudok mit csinálni: minden bezárt, nincsenek koncertek, kultúresemények, felvonulások, tüntetések - semmi.

Ugyanis (kis túlzással) az egyetlen hobbim, ami nem köt számítógéphez, az a fotózás és rohadt unalmas 0-24 ugyanazt a négy (+1 a szemben lévő ház) falat nézni.

De semmi okom panaszkodni: meló van, pénz van, egészség van. Egyedül vagyok egy albérletben, egy olyan országban, ahol 0 ismerősöm, 0 rokonom van - ezt simán elviselem, nekem nem probléma.

Hegyekké növő távolság és honvágy

Egyik nap felhívtak telefonon és elmondták, hogy egy idős szerettem kórházba került koronavírussal, tüdőgyulladása van. Elsőre elég tárgyilagosan álltam hozzá, feltettem pár technikai jellegű kérdést, aztán felhívtam a beteg rokonom. Halkan, erőtlenül beszélt, mondatonként köhögött és egyszerűen beteg volt a hangja is.

Akkor minden, amivel a határátkelőknek általában gondja van, amivel eddig nem volt bajom - a távolság, elzártság, honvágy, egyedüllét - hirtelen hegyekké nőttek.

Ott és akkor úgy éreztem, tehetetlen vagyok, nem tudok hazamenni, valahogy segíteni. Felajánlottam, hogy küldök haza pénzt, ha kell (végül nem kellett). Említettem, hogy politikai és közkulturális okokból szerettem volna költözni, de ha a hazaküldött pénz az ország legkorruptabb orvosának zsebében landol, nem érdekel, ha ez kell hozzá, csináljuk, legyen kenőpénz, hálapénz, tökmindegy.

Arra gondoltam, hogy amikor boldogan elhagytam Magyarországot, lehet, hogy azon a héten láttam utoljára. Hogy nem lesz többé, elbúcsúztunk ugyan, de azzal, hogy viszontlátjuk egymást. Féltem. Féltettem őt.

Minden lényegtelenné vált

Aznap este imádkoztam - említettem, hogy nem vagyok hívő. Ha van olyan entitás, amit a kereszténység Istennek hív, biztos meghallotta. Az orvosoknak, ápolóknak erőt adott, a szerettemnek pedig úgy tűnik, egészséget.

Vagy, ami valószínűbb, hogy az alulfizetett orvosok, ápolók és nővérek erőn felül, minden tudásukat bevetve küzdenek/dolgoznak fél éve és még mindig képesek odatenni magukat, ezúton is erőt és kitartást kívánok nekik!

A munkám lényegtelenné vált, apró ponttá, pedig az egyik legjobb dolog az itteni életemben.

Az ötlet

A fotókat illetőleg: mivel a köhögéstől beszélni nem tudott, a járvány miatt pedig még akkor sem láthattam volna, ha történetesen Magyarországon vagyok, a pénzem nem kellett, VALAMIT pedig tennem kellett, eszembe jutott, hogy körbefotózom a várost, a képeket hazaküldöm, kinyomtatják fotópapírra és azt majd beküldik a szokásos ruha/tisztasági/könyv csomagban.

A beteg szerettem, ahogy ismerem, annak is örült volna, ha életlen, alulexponált/beégett, érdektelen fotókat küldök; nyilván azért az értékelhető képeknek talán több haszna van.

Nem szoktam a várost fotózni, megtették előttem millióan, évente. Embereket szoktam fotózni. Most viszont nem szerettem volna maszkos járókelőket fotózni és azt beküldeni a kórházba, mert nem hiszem, hogy egy épp koronavírusos betegnek az olyan hatalmas lélekemelő hatással bírna.

Tehát olyan témához kellett nyúlnom, amihez nem szoktam, ráadásul értékelhető minőségben. Aggódtam, hogy majd mellényúlok, nem tudok jól várost fotózni.

A lényeg, hogy a beteg, bezárt, maszkos-védőruhás szerettemnek el akartam vinni a világ egy pontját, amiben gyönyörködhet, az eszébe juthatok, lehet közöttünk valami kapcsolat és arra gondolhat, hogy ha kibírja, pár nap múlva megint kap, csak bírja ki, élje túl, javuljon az állapota.

Ezeket a fotókat csak neki készítettem, nem került ki közösségi médiába és szerintem nem is fog. Ide sem csatolom és azt sem véletlen hagytam ki a beszámolómból, melyik városban vagyok. Ez azért valahol magánügy és bárhol lennék, ugyanezt írhatnám.

Hónapok óta pedzegettem, hogy küldök valamit a Határátkelőre, de eddig csak a „járvány van, de én jól vagyok” lehetett volna a tárgy, annak meg mi haszna lenne? A rokonom egyébként felépült, már otthon van.

Hordjatok maszkot, oltassátok be magatokat és egy pár hónapig még bírjátok ki!”

Barangold be velünk az egész világot!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés

(Fotó: pixabay.com/jeshoots-com)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: járvány

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr1616493718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arthamyr 2021.04.08. 07:23:56

Jó hozzáállású ember a poszter. Igaz, hogy elég dominánsan megjelenik a posztban a COVID, de valamiért mégis jobbnak éreztem, mint az eddigi vírusposztokat.
-1 a becsapós címért, mert ha benne van a vírus, nem olvastam volna el. :)

Hari Seldon 2 2021.04.08. 08:03:17

"Nem szoktam a várost fotózni, megtették előttem millióan, évente. Embereket szoktam fotózni. Most viszont nem szerettem volna maszkos járókelőket fotózni és azt beküldeni a kórházba,"

Áh én is annyira utálom, hogy maszkba kéne fényképezni. Én is mindig mondom, hogy vegyék le azt a rohadt maszkot amíg lefényképezem őket. ha elmúlik ez az őrület, akkor évek múlva is ezt kel látni?
Szeretném elfelejteni, mint a népek 1920-as években a spanyolnáthát. És ment a foxtrott 1000-el...

fhdgy 2021.04.08. 10:46:31

Elmondaná nekem valaki, hogy sokat miért titkolják a posztjukban még az országot is, ahova mentek?

Miért ekkora titok ez?

Arthamyr 2021.04.08. 11:04:31

@fhdgy: Az anonimitás igénye például. Így kisebb valószínűséggel ismerik fel őket.

fhdgy 2021.04.08. 11:18:04

@Arthamyr: Ha leírná pl., hogy Párizsban van, Te felismernéd?

Én leírtam, hogy most Somogyban vagyok, a kecskéimről készült képekben még a GPS koordináták is benne vannak. Ha ezek alapján valaki idejönne és feltenné a kérdést, hogy akkor te vagy az a qrva fhdgy, letagadnám vagy igyekeznék letagadni?

Nem, nem hiszem. Írtam, amiket írtam, vállalom.

A legjobb az lenne, ha valaki nem ír, mond olyat, amit nem mer utána vállalni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent világgá kellene kürtölni.

Miért van az, hogy valaki késztetést érez arra, hogy "eldicsekedjen" azzal, hogy ő bizony külföldön van, egyébként meg totális anonimitást akar, annyira, hogy még az is felmerül bennem, hogy nincs is külföldön.

Volt itt már olyan poszt, a mait nem szeretném annak gondolni, ami annyira általános volt, hogy sokan kamut kiáltottak.

Szóval, én csak egy kis összhangot szeretnék.

Arthamyr 2021.04.08. 11:24:56

@fhdgy: Én biztos nem, de más lehet, hogy igen és az embereken túl is van "élet".

Van, aki szereti az anonimitást és figyel rá, szerintem ez a mai világban hasznos, jó szokás.

fhdgy 2021.04.08. 11:42:04

@Golf2: Hallottam róla, hogy van üldözési mánia, de nem igazán tudom, hogy mi az.

Engem pl. nem üldöznek a rajongóim, lehet, hogy csak azért mert nincsenek is?

A rosszakaróim sem üldöznek, bár lehet, hogy akad pár.

Vagyis, nem tapasztaltam még meg az üldöztetés tényét.

Vagy kreáljak magamnak? Nem hiszem, hogy sikerülne.

Így én nem tudom elképzelni, hogy az üldözési mánia lenne a feltett kérdésemre a válasz.

P.s. : most jut eszembe, mégis van egy üldözőm: egy magát valami tölgyfának hívő bolond erdész, de nem esem kétségbe, olvasatlanul törlöm az e-mail-jeit. Szerintem rájött, hogy fölösleges erőlködnie, így már vagy pár hete, hónapja nem is üldöz. Azért nem tudom, hogy hete, vagy hónapja, mert annyira marginális.

fhdgy 2021.04.08. 11:49:14

@Arthamyr: volt valami eset nem régen, hogy egy maffiózót elkaptak, mert a facebook-on vagy hol főzöcskézett és felismerték.

Aki anonimitást szeretne, az miért akar villogni?

Golf2 2021.04.08. 12:09:13

@fhdgy: Vagy b(v)aj van a fülük mögött.

dikusz. 2021.04.08. 12:23:53

@fhdgy: Megmondom miért. Ezért a mondatért:

"A magyarok többsége olyan közegben nevelkedett, ami elfogadhatatlan: durva, érzéketlen felnőtteket köpött ki magából."

Ezt maga a posztoló írta, és ebbe ő is beletartozik, bármennyire is nem ezt gondolja magáról. Lehet, csak én gondolom így, más nem.

Nem egy olyan poszt volt már itt, amiben azt kifogásolták sokan, hogy nem írja le a posztoló mit dolgozik kint, mennyi a fizetése, melyik országba költözött. Ha meg leírja ezeket, akkor jön az, hogy hazudik, nem is az a munkája, annyit nem kereshet, amennyit ír, mert az nem igaz.Nem az a lényeg, hogy hol él most, mennyit keres, hanem az a fontos(nekem), amiről a posztban ír.

Arthamyr 2021.04.08. 12:37:52

@fhdgy: "Aki anonimitást szeretne, az miért akar villogni?" - Nem akar.

@dikusz.: "Nem az a lényeg, hogy hol él most, mennyit keres, hanem az a fontos(nekem), amiről a posztban ír." - Pontosan.

fhdgy 2021.04.08. 12:40:24

@dikusz.: Csak a hozzászólásod utolsó bekezdéséhez:

Én nem várom, hogy megadja a pontos címét, munkahelye nevét, címét sőt a bankszámlaszámát is hozzáférési joggal, hogy mindent, de mindent ellenőrizni tudjunk.

Messze nem erről van szó.

De az sem járja szerintem, hogy az égvilágon kívül semmit sem ír arról, hogy kb. hol ( mondjuk ország ), kb. mi ( mondjuk vendéglátás vagy maga a miniszterelnök vagy éppen a király ) a munkája.

fhdgy 2021.04.08. 12:53:03

@Arthamyr: Én az anonimitás kontra villogást a maffiózóhoz írtam.

Ő sem akart villogni? Akkor miért villogott?

Arthamyr 2021.04.08. 12:56:09

@fhdgy: Passz, engem nem foglalkoztat.

Golf2 2021.04.08. 15:53:49

@dikusz.: Ha nem lehet tudni melyik ország akkor mi értelme,nem lehet belőle tanulni,nincs mihez viszonyítani.Az ország lenne a minimum.

Csodabogár 2021.04.08. 22:37:30

@Arthamyr: Rólam mindenki tudja, hogy Pesten élek. Aztán mégse jött még senki oda hozzám az üzletben, hogy jééé... te vagy a Csodabogár.
Még te se, pedig egy országban élünk, ha jól tudom.

Csodabogár 2021.04.08. 22:41:49

@dikusz.: Engem soha nem érdekel, hogy ki mennyit keres. Az viszont, ha már ír, akkor érdekel, hogy melyik országból ír. Ha annyira titkos minden körülötte, akkor jobb ha csendben marad.

MarYsol 2021.04.09. 07:22:23

@Golf2: Aszongya szerződės aláírásának reggelén Bécs felé indult, még munkaidőben odaért, olyan messze nem mehetett :-)

2021.04.09. 12:45:50

Ha már a határátkelésről is a vírus jut az eszébe, akkor nekem meg erről ez jut eszembe:
Merkel szerint le kell állítani az orosz csapatösszevonást.
Merkely Béla: Most a várandósok vannak a legnagyobb veszélyben.
Merkel+Merkely= Az ukrán várandósok vannak igazán veszélyben.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása