A mai, tüntetésekkel, fokozódó kínai nyomással küzdő Hongkong már nagyon nem ugyanaz, mint akár pár évvel ezelőtt, mégis megmaradt valamilyen furcsa bája, a régmúlt és a modern keveredése. Legalábbis nekem ez jött le Steve írásából, ami akár időutazás is lehetne.

A kép illusztráció

„Ülök a szabónál.

A történet úgy kezdődött, hogy egyik látogatásunk alkalmával fiam megkérdezte, nem mennék-e be vele a városba. A város Hongkong, fiam pedig készülő öltönye második próbájára tartott.

Hongkong köztudottan híres a szabóiról. Vannak negyedek, ahol, ha turistának nézel ki, hát az utcán le is szólítanak. Akarsz egy öltönyt csináltatni? Állítólag ezek pár nap alatt elkészülnek és nem is drágák. A leszólítók indiainak néznek ki, nem véletlenül, az iparág jó része a kezükben van.

Fiam szabója nem ilyen volt. Ausztrál származású, ő a divatos Soho/Hollywood Road negyedben dolgozik. Ott volt egy kis üzlete, a Moustache (Bajusz) az Aberdeen utcában.

Amikor fiam bemutatott („apám Kanadából”, stb.), a szabó kérdezte, nem akarok-e egy új öltönyt? A kedvemért két hét alatt megcsinálná! Köszönettel elutasítottam, pedig ahol én élek, a csináltatott öltönyök nagyon ritkák, mert drágák.

Egy régi öltöny története

Eszembe jutott, hogy nekem is volt csináltatott öltönyöm. Kb. 1963-ban kész öltönyök áruházakban még nemigen léteztek. Első öltönyömet egy, az akkori a fiatalok körében divatos szabó csinálta. Losonczynak hívták.

A Múzeum körúton volt a kis üzlete, majdhogy a Nemzeti Múzeummal szemben. Világosszürke öltöny volt, háromgombos zakóval. A nadrág is tökéletesen volt szabva, azokat nem könnyű jól megcsinálni. Öltönyöm nagy siker volt.

Egy letűnt világ emléke

Fiam az ezer tűvel megjelölt félig kész öltönyben állt és a szabóval a fontos részleteket beszélte meg. Hosszasan. Hogy milyen is legyen a nadrág és zakó zsebeinek szöge? Hol legyen a zsebkendőzseb helye? És a bélés? Az utóbbira volt vagy száz selyemminta választék egy kis könyvben. Még tanácsot is adtam.

De főleg pihentem, az előző nap érkeztünk messze földről. A boltot mustráltam. Nem volt nagy. Volt benne egypár kínai antik szobor Buddhával, meg oroszlánnal.

Fiatal emberek és divatos hölgyek, mert női ruhát is szab, kukkantottak be. Csak csevegni, hiszen péntek késő délután volt. Voltak más divatcikkek is, például kézzel csinált egyedi nyakkendők, táskák és nadrágszíjak, de még turistakalauz. Látta, mennyire érdekel, adott egy példányt ingyen.

Összességében tehát azt akarom mondani, hogy hangulatos hely volt, a régi világból idepottyant érzést keltette bennem.

Aberdeen egy kis meredek utca, a bolt félig az alagsorban volt. Ott ültem. Ahogy kinéztem a kirakaton, csak az utcán sétáló emberek lábait láttam, térdig. Meg a lassan erre hajtó kocsik kerekeit.

Így is lehet tudni milyen a kocsi, ott a jelzés a kerekek közepén. Lám, itt egy Lexus, az egy BMW és meglepődnél, a közel egy óra alatt néhány Rolls-Royce is elhajtott!

Ha már ott ültem, megfigyeltem, a márkajel a Rolls kerekén úgy van kitalálva, hogy (gondolom csak lassú sebességnél) az RR embléma nem forog! A kocsi megy, az RR a tengely közepén egyenes marad!

Az a pár óra kész időutazás volt.”

Barangold be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.