Mi történik, amikor túl sokat lógsz külföldön a honfitársaiddal vagy más határátkelőkkel? Képes leszel beilleszkedni? Egyáltalán: szükséges a beilleszkedés? Mi a helyzet ellenkező esetben, ha túl sokat vagy együtt a helyiekkel? Elfelejted, honnan jöttél? Levetkőzöd a régi szokásaid? Egyáltalán: elveszíted önmagad külföldön, új életet kezdve?

A kérdések sorát még csak nem is én tettem fel, hanem a holland Lise, aki meglehetősen szokatlan országot választott határátkelése célpontjául (és ezért gondoltam, hogy érdekes lehet itt, a Határátkelőn is): Macedóniát.

Mint oly sokakat, őt is a szíve (azaz egy szerelem) húzta nyugatról keletre, ahol érdekes tapasztalatokat szerzett és most elsősorban nem is a mindennapokra gondolok. Lássuk, milyeneket!

„Egy dolog biztos, a határátkelők másként gondolkodnak, mint az otthon maradottak. Ezért találkoztam a világ minden tájáról emberekkel itt, Szkopjéban. Egymásra találunk, mert van bennünk valami közös. Valami olyan, amit az otthon maradt családtagjaink és barátaink nem értenek.

Szeretünk beszélgetni az itteni életünkről, mi történik az országban, a különbségekről és arról, mit keresünk itt. Emellett rendkívül nyitottak vagyunk, tök idegeneket meghívunk egy kávéra vagy sörre és segítünk, ahogy tudunk.

A magam részéről próbálok a lehető legjobban vagy a szerintem kívánatos mértékben beilleszkedni. Szeretném hinni, hogy nem veszítettem el magam a folyamatban, sőt, sokkal inkább önmagam lettem. De hát nem mindenki ezt szeretné gondolni?

Én ma sokkal biztosabb vagyok az életemet érintő dolgokban, mint korábban. Tudom, kik a barátaim, akik mindig mögöttem állnak, még akkor is, ha akár egy éve nem beszéltünk.

Jó döntés volt Macedóniába költözni, bár abban már nem vagyok biztos, hogy hosszú távon itt akarok maradni. És persze tudom, hogy megtaláltam azt az embert, akivel az egész életem le akarom élni.

Határátkelő típusok

Mindenféle határátkelővel találkoztam már itt. Olyanokkal, akik minden helyi szokást átvettek, jókat, rosszakat egyaránt. Aztán olyanokkal, akik egyáltalán nem akarnak beilleszkedni.

Külföldiekkel, akik egyfolytában a helyiekre és az országra panaszkodnak. Meg olyanokkal is, akik a hazájukkal teszik ugyanezt, mintha még mindig arról győzködnék magukat, hogy jó döntést hoztak, amikor külföldre költöztek.

Külföldiekkel, akiknek gyakorlatilag mindegy, hol élnek, bárhol lehetnek (és akiket irigylek), no és olyanokkal, akik azt hiszik, ők fedezték fel Macedóniát és mindent tudnak.

Én melyik vagyok? Szeretem az országot és a legtöbb itteni embert. Jelen pillanatban azt mondhatom, beilleszkedtem. Elég jól ismerem a történelmét, kultúráját, a városai közül többet, a helyiek mentalitását és a politikát.

Nagyon tetszik a jelenlegi életem, de ha felteszem a kérdést, szeretném-e itt felnevelni a gyermekeim, akkor a válasz: nem. Hacsak Macedónia drámai gyorsasággal el nem kezd változni, akkor nem.

Panaszkodom Hollandiára (valahogy a vérünkben van a problémák felnagyítása) és panaszkodom Macedóniára, de talán csak azért, mert szeretek panaszkodni. Végtére holland vagyok. Azok közé a határátkelők közé tartozom, akik egyszerre szeretik és utálják az országot? Lehetséges.

Határátkelőnek lenni

Sosem értettem azokat, akik Hollandiába költöztek és nem akartak beilleszkedni. A bevándorlókat, akik bármilyen oknál fogva meg sem próbáltak hollandul beszélni, átvenni az életstílusunkat, szokásainkat, megismerni történelmünket. Azokat, akik egész környékeket foglaltak el.

Hála istennek rengeteg olyan határátkelő van, aki beilleszkedett és sikeres lett Hollandiában. Mivel én ilyennek látom őket és mert én is bevándorló vagyok, mindent megteszek, hogy minél több mindent megtanuljak Macedóniáról.

A feltett kérdésekre (beilleszkedtem-e, elveszítettem vagy megtaláltam magam eközben?) azt tudom mondani, hogy kétségtelenül megváltoztam és változott az is, ahogyan a világot látom.

Úgy gondolom, hogy amikor külföldre költözöl, akkor az első évek a beilleszkedéssel telnek, aztán elveszíted, majd ismét megtalálod önmagad. A határátkelés kihívás, de olyasvalami, amit szerintem az életben mindenkinek ki kell próbálni. Szóval ha lehetőséged nyílik rá, ne habozz!”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.