Negyven fölött, tönkrement házassággal, minimális holmival nekivágni a határátkelésnek nem akármilyen kihívás és nem kis bátorságot feltételez. Erika életét ráadásul különféle betegségek is nehezítették, mostanra úgy tűnik, mégis révbe ért.

Neked mit jelent a magyarság? Hogyan viszonyulsz Magyarországhoz, miként gondolsz rá, amikor külföldön vagy és milyennek látod, amikor hazalátogatsz? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Én 2011-ben döntöttem úgy, hogy munkát vállalok Németországban. 43 évesen, egy tönkrement házasságból kilépve fogtam az utazótáskámat és beültem egy buszba.

Az kivitt egy családhoz, ahol idősgondozóként kezdtem el dolgozni. Nyolc hónapig segítettem egy idős néninek a háztartásban, aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy itt nem vagyok biztosítva, mert nincs bejelentett állásom.

Nem kis sajnálattal ugyan, de felmondtam a családnál és nekivágtam a nagy Németországban munkát keresni. Immenstadt volt a célom, mert itt voltak barátaim.

Az első sokk

Az ő segítségükkel pár napos keresgélés után sikerült egy szállodában takarítóként elhelyezkednem. Kaptam személyzeti szállást is.

Aztán jött az első sokk, egy igen veszélyes betegség ledöntött a lábamról, aminek kórházi kezelés lett a vége, így három hétig nem tudtam dolgozni.

Amikor visszamentem, a főnök a harmadik munkanapomon közölte velem, hogy nem kell tovább dolgoznom, ki vagyok rúgva. Maradhattam még a személyzeti szálláson 2 hétig, de nagyon el voltam keseredve.

Aztán a harmadik napon találtam egy hirdetést, egy szállodába kerestek takarítót azonnali kezdéssel. A hely ott volt, nem messze tőlem. Felhívtam őket, megbeszéltem egy azonnali találkozót.

Mondtam nekik, hogy akár már hétfőn tudok kezdeni, de mindenképpen kell szállás is. Belementek. Leszámoltam az előző munkahelyemen és átmentem az új helyre, ahol két évig dolgoztam.

Fokozatosan előre

Voltak meg nehézségek, hiszen a nyelvet folyamatosan tanulnom kellett. De 2012-ben megvettem az első autómat itt, Németországban, aztán 2013-ban saját bérelt lakásom lett.

Amikor úgy éreztem, hogy most már beszélem annyira a nyelvet, hogy visszamehetek a saját hőn szeretett hivatásomba, elkezdtem pályázgatni masszőri állásokra.

Kaptam is egy állást egy rehabilitációs klinikán és végre boldogan dolgoztam az imádott szakmámban. Aztán ennek a munkának is vége szakadt, mert egyéves szerződésem volt.

Egy nagyszerű hely, de újabb csalódás

Ekkor azonban már nem estem kétségbe. Gőzerővel kerestem új munkát, de ekkor már csak klinikákat céloztam meg. Sikerült is találnom egyet, egy szuper családi klinikát.

Itt tudtam csak igazán kiteljesedni, szuper jó kollégák és igazán jó páciensek voltak. Imádtam.

Aztán jött egy újabb hidegzuhany, egy újabb bőrbetegség, ami megrezegtette a lécet, hogy egyáltalán dolgozhatok-e tovább a hivatásomban. Majd jött a következő sokk, a kollégák a klinikán egyszerre mondtak fel. 2018 decemberében én is ezt tettem.

Idén januárban aztán elhelyezkedtem egy wellness-hotelbe masszőrnek. A hely jó lett volna, ám mivel a betegségem lappangott, sokáig nem tudtam ott maradni.

A munkaidőbeosztás igencsak hektikus volt, egy napon úgy jöttem haza, hogy sírtam és azt mondtam magamban: ha nem változtatok, megutálom a hivatásom. A szervezetem is megálljt parancsolt, végül egy pajzsmirigy-gyulladással beteget jelentettem.

Két hét kezelés után kirúgattam magam a szállodából, majd három hónap munkanélküli után most júliustól újra egy wellness-szállodában dolgozom. Elmondhatom, hogy pár hét elteltével a vendégek kezdenek megszokni és úgy kérik a masszázsokat, hogy hozzám kerüljenek. Ismét úgy érzem, szárnyalhatok a hivatásomban.

Mindig tanulni, fejlődni

Ez a nyolc év megtanított arra, hogy mindig tudatosan éljem az életem. Nem veszíthetem el egy percre sem a tudatosságom. Visszatekintve nem volt könnyű idáig eljutni, de megérte.

Van egy lakásom, egy autóm, boldog párkapcsolatom és a két csodálatos gyermekem, akik időközben felnőtté váltak és nagyon szép karrierjük van.

Nem mondom, hogy itt megállok. Folyton tanulok, fejlesztem magam. A sikereimet bezsebelem es ez boldoggá tesz. Viszont nem riadok attól sem vissza, ha egy napon azt a döntést hozom, hogy egy másik országban ismét új életet kezdek.”

(Fotó: pixabay.com/massagenerds)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.