A határátkelők körében az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a hazai ízek pótlása. Különösen az olyan élelmiszerek esetében, melyek a legtöbb országban nem kaphatók. Mert hát lássuk be, a cottage cheese azért nem ugyanaz, mint a magyar túró. Ma feloldjuk ezt a nagy problémát, legalábbis a túró esetében.

Gyűjtsünk kedvenc recepteket! Oszd meg velünk a hataratkelo@hotmail.com címen, hogyan készíted el külföldön a kedvenc magyar (és nem magyar) ételeid!

Évekig csináltuk a túrógombócot un. cottage cheese-ből, de ennek most már vége! - írta Pappito, majd azzal a lendülettel el is magyarázta, hogyan vetették bele magukat a házi túrókészítés rejtelmeibe.

„A hétvégét volt szerencsénk – többek között – a Rotor nevű hajó legénységével tölteni, ők mesélték el, hogy milyen egyszerű túrót csinálni, úgyhogy amint hazaértünk, legott vad túrókészítésbe kezdtünk, áthidalva a problémát, hogy errefelé nem lehet túrót kapni csak úgy a boltban. 

A túró lágy aludttejrögökből álló, fehér színű tejtermék, mint az közismert, viszont az aludttej készítése mindenféle komplikációkkal jár, úgyhogy gyárilag alvasztott tejet vásároltunk hozzá, amelyet kevésbé képzettek csak joghurt néven ismernek. 

A sok cukros-gyümölcsös-fahéjas-gumiarábikumos tejtermék mellett elérhető egy elég természetesen készülő joghurt is, amiben nincs semmi mű, amitől szép lenne, viszont minden benne van, ami nekünk kell. 

Ha megfogjuk a joghurt és lassan felmelegítjük, akkor a savó és az aludttejrögök szétválnak, utóbbit leszűrjük az előbbiről és megnyertük a túrót, nem bonyolult. 

A folyamat nem túl időigényes és kis kevergetésen kívül sok törődést nem igényel, bár a mennyiségi termelés bizonyos előre gondolkozást feltételez, hogy legyen kéznél megfelelő méretű edényzet. 

Ha a túró elvált a savótól, akkor hagyjuk szépen magától kihűlni, szűrjük át gézen vagy pelenka textilen, morzsoljuk kicsit és kész is. A savót ne öntsük ki, az is jópofa cucc.

Másfél kiló joghurtból 36 deka túró lett, aztán kicsit belevadultunk a dologba, mert kiderült, hogy ezt a joghurtot árulják kétkilós vödrökben is. A mennyiségi termelésnek köszönhetően a kihozatal így 31%-ra javult, és eredményezett egy lóitató vödör mennyiségű savót amiből eltöként szándékom ricottát csinálni, csak azt még meg kell tanulnom a jutúbról, hogy hogy kell.” 

Na ugye. A teljes posztot itt találjátok, nem érdemes kihagyni! 

A Nagy Wagashi Túra 

Ha már a gasztróvonalon indultunk el, maradjunk is ott, csak éppen a helyszín Új-Zéland helyett Japán lesz, ahol a Tokyo Reloaded segítségével vágunk neki a Nagy Wagashi Túrának. (A wagashi egy hagyományos japán édesség, gyakran teához szolgálják fel.)

„Wagashi persze minden élelmiszer-osztályon kapható, de érdemes levadászni az eldugott mellékutcákban, nemritkán évszázadok óta töretlen népszerűségnek örvendő, aprócska boltokat - kívülről ezeket alig lehet észrevenni, az ajtó előtt talán lóg egy noren a cég nevével, bent egy pult és egy fakeretes vitrin. Minek is ennél több; a törzsvásárlók eddig is jöttek, egyik generáció követi a másikat - cukrászmesterek és vásárlók egyaránt. 

A mai túrát úgy választottam meg, hogy változatos legyen a felhozatal, és egy kis időutazás legyen benne: így lesz évszázados múlttal rendelkező, hagyományos üzlet és újhullámos hely is. 

Sakuramochi (1)

Az első állomásom Mukójima volt, a Sumida folyó partján fekvő békés lakónegyed, nem messze a Skytree toronytól. Az Edo korban ez a folyó jelentette Tokió keleti határát; túlpartja eredetileg mezőgazdasági terület volt, majd az olcsó telekárak vonzását követve festők, keramikusok, írók költöztek ide. 

A cseresznyeleveles rizsgombócot, magyarul valami ilyesmit jelent a neve, 1717 óta árulják a Chómeiji templom előtt. A templom sajnos már nem az eredeti, csak egy vasbeton másolat, de a sakuramochi nem változott - vékony, fehér, kicsit nyers állagú rizstészta vörösbab töltelékkel, sóban pácolt cseresznyelevélbe burkolva. Minek is változtatni azon, amit 300 évvel ezelőtt már lerendeztek és azóta is jól működik? 

Dangó (2)

Az út túloldalán található bolt sem változhatott sokat fennállása 150 éve alatt, mikor is egy művészetkedvelő helyi kertész úgy döntött, a templomba látogató zarándok eltartanak még egy cukrászdát.

A Kototoi Dango név már jelzi, hogy mit árulnak itt - dangót, vagyis gombócot. Azóta sincs más, mint a háromszínű gombóc. A vörös- és fehér variáció babpasztába burkolt rizsliszt-gombóc, a harmadik meg épp fordítva, halványsárga rizsliszt-gombócba töltött, enyhén sós fehérbab-krém. (...)

Rakugan (4)

Utam következő állomása a Todai egyetem új kávéháza, a Kurogi. Kezdtem fáradni, így a két kilométeres távot taxival tettem meg és úgy terveztem, megérdemlek egy kávét, miközben élvezem a Kengo Kuma sztárépitész által tervezett belső teret - de a 950 yenes (kb. 2.500 Ft) kávéár láttán hirtelen nem is éreztem olyan fáradtnak magam… hiába, elit egyetem, megfizetik. 

Vettem egy doboz modern csomagolású rakugant és indultam tovább. Csak később, otthon nyitottam fel a dobozt és el kell ismernem, hogy soha ilyen finom rakugant nem ettem még, mint ez a hagyományos módszerrel, tokushimai wasanbon cukorból készült cukorka. 

Fukiyose (6) 

Nihonbashi egy keskeny mellékutcájában, gyalog nem messze a Ginzától található a 300 éves Nagato. A monakájuk is híres, de némi habozás után inkább egy szokatlan típusú higashit választottam - a Miyamafukiyosét. 

Miyama egy hegy neve Kyoto közelében; a fukiyose szó pedig a szél által halomba fújt leveleket, virágszirmokat jelenti - vagy ebben az esetben egy doboznyi apró, színes édességet. 

Dorayaki (9) 

A célegyenesben még vettem Shinjukuban dorayakit is. A Yui modern, innovatív és kawaii, láthatólag a fiatal nőket célozza meg, de a háttérben egy közel 400 éves nagoyai bolt áll.

A dorayaki ráégetett mintája három majmot ábrázol; ennek az a sztorija, hogy egy egy buddhista legenda szerint ha három vágyadat feladod, egy kívánságod teljesülni fog. 

A majmok itt a vágyakat jelképezik, hát, nem tudom, nem túl jó az ár-értékarány, nem lehetne kérem szépen legalább egy az egyben váltani? 

Ráadásként még befért a hátizsákba egy doboz higashi juju, kettesével csomagolt, aprócska félgömbök, egyik fehér, másik színes, ez is rakugan, de messze nem olyan jó, mint a másik kettő.” 

Ha érdekel még a Nerikiri (3), a Monaga (5), a Daifuku (7) vagy a Yókan (8), akkor látogass el az eredeti posztra! 

Piknik vadászokkal és lazákkal 

És ha már gasztro, akkor e heti harmadik sztorink is legyen az, annál inkább, mert Isztambulba (is) megérkezett a nyár. A Ramadán véget ért, vagyis az emberek akkor esznek és isznak, amikor csak jólesik. Márpedig a törökök szeretik, ha a dolgok sokszor jól esnek, így sokszor esznek - írta CyberMacs, aki kategóriába is osztotta a piknikezőket. 

(Fotó: pixabay.com/free-photos)

„Magányos Vadász (ff) 

Ő az, aki az internetről letöltött legújabb divat szerint beállítja a haját, majd kimegy a zöldbe, ahol reményei szerint az ellentétes neműek is tartózkodnak. 

Majd pedig kifekszik egy jól látható helyre, ahol ő is jól láthatóan vagányan néz ki. Ezután felkapcsolja a telefonon a YouTube valamelyik romantikus csatornáját, hogy teljes hangerővel szerelmes dalok zengjék be az egész parkot. 

A számításba ott szokott hiba csúszni, hogy Isztambulban rengeteg ember van. És ez a módszer több ezer másik embernek is eszébe jut. Így a tavaszi parkok zsúfolásig vannak magányos (napszemüveges) ordító zenét hallgató tinédzserekkel. 

Mindez sokkal izgalmasabb volt a internetes telefonok előtti időszakban, mikor a Nokiára csak néhány nehezen letöltött mp3 fért fel. 

Sikeres Vadász (ff) 

A fenti személynek azon verziója, amelyik barátnőt is szerzett (nem a parkban azért). Így most már ketten élvezik a széles sávú mobil internetet és a YouTube-ot. 

Ez a két csoport (bár valójában egy) eléggé lazának nevezhető. Kimegy a zöldbe és elvan ott, míg be nem esteledik. Vagy meg nem éhezik, de inkább hamarabb jön el az a pont, amikor eszébe jut, hogy ő török. 

És mint a bombás filmekben, pörög a visszaszámláló, sípol a vészjelző, hogy ideje lenne teát inni. Ahhoz viszont fel kell állni. 

Lazák 

A lazák már elve teával készülnek. De még teázó társat is szereznek az indulás előtt, akivel a teát, és a teás felszerelés cipelését is meg lehet osztani. 

Az alkalmi teázok legtöbbször virágmintás termoszban viszik magukkal a forró teát, ami így jobban beleillik a környezetbe (és nagyobb móka utána megkeresni). Csakhogy a termoszban nem marad 100 fokon a víz. Még ha lassan is, de folyamatosan hűl. 

Nagyon Lazák 

Éppen ezért a Nagyon Lazák direkt teafőzővel indulnak a zöldbe. Az úgynevezett szamovárral. Ennek az aljában lehet a szenet betenni. Nagyobb verzióba akár fahasábokat is. 

De még mindig csak a teánál tartunk! Márpedig az ember előbb-utóbb megéhezik. A török pedig inkább előbb, mint utóbb. De a biztonság kedvéért utóbb is eszik egy keveset. Úgyhogy egy rendes piknikhez ennivaló is kell. 

Meg lehet ezt oldani szendvicsekkel, simitekkel, és hasonlóakkal. De az úgy nem törökös. Mert egy igazi (bajszos) török helyben süti a húst. 

Profik 

Ezzel el is jutottunk a Profikhoz, akik saját grillsütő készlettel mennek ki a zöldbe. Vagy ha úgy alakult, akkor akár a tengerbe is (ez esetben a kékbe). Mert bizony egy igazi török akár a tengerben is tud piknikezni. Szigorúan sekély vízben, ahol még leér a grillező kocsi, mert a hajót mégsem jó ötlet felgyújtani. 

Egy igazi Profi készül. Kitisztítja a grillsütőt, visz magával tüzelő anyagot, húst, kenyeret, meg mindent, ami kell. (...) 

Család 

A Család is kimegy piknikezni, mert látták a szocmédián, hogy már minden ismerős kint van a zöldben. De mivel se felszerelésük, se felkészültségük nincsen, ezért elkocsikáznak valamelyik Isztambul közeli piknikező helyre. 

Ezek hatalmas kertek a város szélén. A berendezések eléggé minimalisták: leginkább padokból és asztalokból áll. (...) 

Ami jó benne, hogy felkészültek arra, hogy városi Családok érkeznek. Így a Családnak nem kell tudnia semmit az egész grillsütős dolgokról. Az asztalt elfoglalva a személyzet hozza a grillsütőt, előkészíti, meggyújtja, stb. 

Még azt is felajánlja, hogy a húsokat is megsüti. De természetesen ezt egyik Család sem fogadja el. Mégiscsak hogy nézne ki a szocmédián. Nem is beszélve, hogy mit fognak szólni a gyerekek, ha nem apu süti a húst.” 

A teljes posztot itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.