Vajon miért lesz valaki, aki mindig is inkább a Magyarországon maradás és boldogulás pártján állt, hollandiai határátkelő? A válasz összetett, sok tényező játszott össze Edit történetében, miként az hamarosan kiderül. Az év utolsó blogajánlójában emellett motorozunk Svájcban és múzeumba megyünk Svédországban.

Edit egy amszterdami étteremben dolgozik, ott találkozott vele a Mindenkilaci szerzője. Edit története több okból is érdekes, például azért, mert mint mondta, mindig úgy gondolta, hogy némi kitartással Magyarországon is lehet boldogulni. Aztán másként alakult.

„Maradáspárti voltam. Azt gondoltam, hogy kellő kitartással hosszútávon Magyarországon is lehet boldogulni. Nagyon jó társaságom volt, láttam fantáziát abban, amit csináltam” – kezdi a történetét, melynek folytatása is könnyen kitalálható. Azóta Hollandiában, Utrechtben él, ahol masszőrként dolgozik, mellette félállásban konyhai kisegítő egy amszterdami étteremben. (...) 

Néhány évvel ezelőtt megtakarításaiból nyitotta meg saját életmódstúdióját Budapesten, amit barátok segítségével újított fel, és hasonló gondolkodású emberek közreműködésével üzemeltetett. Itt aztán volt minden: jógaórák, masszázs, a keleti kultúrához kapcsolódó programok, előadások, workshopok. Na és persze a tipikus kisvállalkozások minden nyűge és buktatója. 

„A szokásos történet. A bürokrácia nem engedte, hogy az egészet hivatalosan működtessem. Helyből azzal indítottak, hogy felejtsem el, hogy ebből valami természetgyógyász hely lesz, mert eleve nem felel meg a szigorú előírásoknak. Ha meg minden szabályosan működött volna, akkor nem tudtam volna megélni belőle.” 

Úgyhogy míg Edit felújított, partnereket szerzett, dolgozott, közben folyamatosan kereste a kiskapukat, ami viszont hosszútávon felemésztette a lelkesedését. Ekkor ismerkedett meg jelenlegi párjával, aki akkor már évek óta Hollandiában élt. 

„Jött a külföldre költözés ötlete, én pedig akkor már úgy voltam vele, hogy de jó, nem kell többet feleslegesen stresszelnem, aggódnom meg azon agyalnom, hogy miből fogok újabb anyagi keretet teremteni a helyhez. Egyszerűen sok lett. Nem kényszerhelyzet volt, hanem egy döntés.” 

„Hazaérkezés-élmény volt” – mondja Edit a Hollandiába költözésről, ugyanis rögtön olyan közegbe csöppent, ami a korábbi életének mintegy folytatása volt. Ő már Magyarországon is egy kicsit külföldiként élt, vagyis nem jelentett számára újdonságot, hogy „idegenben” kell boldogulnia. Szlovákiában, Királyhelmecen született. (...) 

Megesett, hogy Editnek két hónap alatt összesen hat szabadnapja volt. Ez szerinte nem abból adódik, hogy rabszolgaként tekintenek rá, akit nyugodtan lehet túlóráztatni. 

„Nem arról van szó, hogy én kelet-európai vagyok, ezért többet dolgoztatnak, mert nagy a munkabírásom vagy ilyesmi. Ez tőlünk függ inkább. A masszázsstúdióban a svájci kolléganőim ugyanúgy megszakadnak a kezelésektől, de csinálják. Inkább azt veszem észre, hogy egy holland sokkal hamarabb mond nemet. Úgy vannak vele, hogy ha van kedvük, bevállalják a plusz munkát, ha nincs kedvük dolgozni, akkor nem.” (...) 

Edit úgy érzi, Hollandiában európai polgár lett, élvezi az ország által nyújtott pozitívumokat, de ugyanúgy megkapja a negatívumokat is, ez utóbbiakat azonban igyekszik kellő alázattal fogadni. 

Ilyen volt például költözés után a munkakeresés is számára, amikor sok helyről azért utasították el, mert angolul ugyan beszél, de nem volt holland nyelvtudása: „Úgy éreztem, hogy korlátozva vagyok, és nincs annyi lehetőségem, mint a többieknek. Ez egy mélypont volt, amikor azt mondtam, hogy akkor csesszék meg, de persze másnap már egészen másként láttam a helyzetet. Rájöttem, hogy ez nyilván máshol is így lenne. Ez van, itt élek külföldön, meg kell tanulnom annak az országnak a nyelvét, amelyiknek a határain belül élek és dolgozom. Ha már ők is lehetőséget biztosítanak nekem.” 

Néha ugyan megfigyel a hollandokban egyfajta felsőbbrendűség érzést, „ami itt hullámzik bennük generációk óta, hogy ők mekkora világhódító nép”, de általában szimpatikus, nyitott embereknek látja őket." 

A teljes írást itt olvashatjátok el, szerintem érdemes, mert érdekes. 

Megérkeztünk a Mennyországba 

Bevallom, nekem mindig felemás érzéseim voltak a motorozással kapcsolatban, ám miután elolvastam a Made in Austria blog svájci túráról szóló írását (és pláne megnéztem a képeket), arra gondoltam, ezt egyszer ki kellene próbálni.

„Nem, a képek MESSZE nem adják vissza a valóságot és nem, nem lehet elképzelni, hogy OTT, a parton állva, a valóságban mi mekkora, mert a 2D-s látszat most IS csal,

és DE, ezek a hegyek nemcsak hogy mindennél nagyobbak, mint amit tó mellett eddig valaha láttál, hanem tényleg túltesznek mindenen... 

És mi sem mutatja ezt jobban, mint a GoPro videód, amin majd' fél évvel később visszanézve konstatálod, hogy a Half-Life-os, tó-közepi titkos kommandós lejáraton való röhögés után vagy fél percig meredten bambulod a hegyet előtted. 

"....öreg... 5 év Glockner, Dolomitok, Monte Carlo és MINDEN más után ITT megint, és még mindig tátva maradt a szád...." 

Tudom mit érzel Tibor.... Még mindig hív Vallhalla de Innen mégse akarsz elmenni....

...akkor most mi legyen? 

"Jó, ok , kapsz még 5 percet a tóparton motorozni, meg régi cabrio-kat kergetni, 

"de utána tovább KELL mennünk mert nem ide jöttünk, hane..." 

"Juhhhúúú.... leszarom, mindenkurvajó vauvauvau...." 

...ember....

...van kutyád...?

...megvan az a tekintet, amivel szerencsétlen rád néz, miközben a vasárnapi rántotthús maradékkal és a sétás-pórázzal a kezedben mész felé egy utolsó, napos, őszi délutánon? 

...

...el tudod hinni nekem, hogy ha motorosként idejössz, ugyanazzal az extázissal teli kokainmámoros vigyorral és gyöngyöző szemmel telik majd

...minden

...egyes

...másodperced? 

Nem?

Pedig hidd el nekem, így lesz... 

Ez a hely ugyan nem világ legszebb alpesi tava, mert az a cím az marad - itt a Misurina tónál a Dolomitok szívében - de a korábbi 2. helyezett - Lago di Fusine Inferiore - ből bronzérmest csinál 2 egyszerű okból:

1, Nem tudom, hogy az itteni - Rüchigrat - hegycsúcs vagy a szlovén Mangart a magasabb, de Ez, Itt sokkal nagyobbat üt, mert sokkal közelebbről, a tóból nő ki előtted egy több 100 méteres szikla.

2, Ennek a partján lehet motorozni :-) (...) 

Nem, Vallhalla nem rosszabb, csak más....

Ott tényleg "A" listás bosszúállóként küzdesz minden percben és minden egyes kanyarban, egy Hollywood-i slow-motion csatában a viking istenekkel...

...míg itt...

...öreg...

...itt megjöttél a kutya mennyországba: 

Itt nem kerget senki, csak süt rád a nap, schnitzel szagot érzel folyamatosan és az a tudat van a fejedben, hogy MOST (is) a világ legjobb helyén vagy... 

Nincs és sose volt melóhelyed, azt se tudod, mi az..., nincs hiteled, lejárt csekked, de még a szemetet se kell levinned! (...) 

Nagyjából dél körülre értem vissza Glarusba, ami a környék egyik legszebb községe, és amin elsőre némi önmarcangolás kíséretében ugyan, de szinte megállás nélkül áthajtottam majdnem, hisz már éreztem a bizsergést, tudtam, hogy az aznapi első Szuper-Passo, a - Klausenpass - egyszerűen túl közel van... (...) 

És tudom, hogy embertelenség ilyet kérni, pont ITT, a 46. gyönyörű ívű kanyarban, mikor a gumik már pont bemelegedtek a hibátlan aszfalton és tapadnak mint a forró kátrány, pont a kedvenc számod közepén, mikor 160-as pulzussal és beszűkült pupillával már csak az ÚT létezik, csak ez a kanyar, de mégis ezt kérem: 

„Legalább 1x állj meg és nézz körbe, hogy az egészből ne csak az elmosódott zöld hyperűr csíkok maradjanak meg a perifériás látóteredből... Legalább 1x állj meg valamelyik kanyarban és nézz körbe, vagy nézz vissza a völgyre: „Láttál már ennél szebb látványt?” 

...Ember... 

...Még nem haltál meg, de ne aggódj, ha valamelyik kanyart be is nézed és ma csengetned kell Szent Péternél, mondd meg neki, hogy ha nem az üstbe szól a jegyed, akkor "hagyjuk a hárfás buziskodást, és basszanak vissza egy örök-szellembérlettel a 2-es kanyar elejére, mert megjöttünk. 

Nekünk nem kell ennél több... 

Ismét megjöttünk a Motoros Mennyországba.” 

Őszintén ajánlom mindenkinek, hogy kattintson az eredeti posztra, mert olyan, de olyan képek vannak benne...

Megvettek kilóra 

Csak semmi politika, sokkal inkább kultúra és gondolkodásmód a heti harmadik ajánlott írás tárgya. A helyszín Svédország, ahol a Bezzeg a svédek! blog szerzője. bandirepublic ment múzeumba, némileg kalandos körülmények között.

„Villamos- és metrórajongóként lenyűgöz látni, hogyan fejlődött a város a hétköznapi emberek napi ingázásán keresztül. Nem csak a régi járművekre gerjedek rá, hanem a múltat bemutató felvételekre is. Imádok fejben időutazni. 

Ezért is vonz mágnesként a Fotografiska múzeumban 2018. november 30. és 2019. február 17. között kiállított STHLM forever tárlat, ami a város fejlődésének történetéről ad képet 1907-től kezdve. 

Érdekes megfigyelni magamon így 40 felett, hogy már nem igazán vágyom semmilyen „dologra”. Sőt, inkább szabadulnék minden tárgytól, mert azt érzem, hogy nem én birtoklom őket, hanem ők engem. 

Ráadásul minden évben egyre inkább elszörnyülködök azon a fogyasztói hisztérián, ami megelőzi karácsony szent ünnepét. 

Ezért is igyekszem élményt adni ajándékba. 

E gondolatok mentén próbáltam 2 jegyet vásárolni online, de valami nem várt esemény történt. A bankszámlámon zárolták a 320:- koronát, de ezzel egyidőben egy hibaüzenet jelent meg az oldalon, és nem kaptam meg a jegyeket. 

Csak egy enyhébb lefolyású pánikrohamot kaptam, így egyből tudtam hívtam a közönségszolgálatot. A nő tök kedves volt, és kérte, hogy küldjek egy fotót arról, hogy a számlámon zárolva van az összeg emailben. 

Ezt meg is tettem december 20-án. 24 órán belül válaszoltak és elhárították a hibát, visszakaptam a pénzemet. Meg is köszöntem nekik, s gondoltam majd rajzolok egy vouchert az ajándékozáshoz, és megveszem a jegyeket a helyszínen, amikor megyünk. 

Ezzel azonban nem ért véget a kaland, mert másnap kaptam egy újabb emailt. Elnézést kértek a kellemetlenségért, és felajánlották, hogy postán küldenek két jegyet, ha megadom a címem. INGYEN! 

Ezzel sikerült úgy levenni engem a lábamról, hogy még el sem értem a múzeumig (tudom, olcsó vagyok).” 

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni, annál is inkább, mert egy egészen különleges találkozásról is szó esik benne.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.