A külföldi munkavállalást a legtöbbször érthető okokból mi a határátkelő szemüvegén keresztül tapasztaljuk meg. Itt a blogon is a posztok döntő többsége az egyes ember élményeiről szól, ki hogyan élte meg a kiköltözést, a beilleszkedést, a munkakezdést.
Arra gondoltam, érdekes és tanulságos lenne látni ezt az egész folyamatot a másik oldalról is, hiszen aki tisztában van vele, mit keresnek a külföldi (jelen esetben német) munkaadók, hogyan lehetünk sikeresek egy-egy külföldi munka megpályázásánál, az előnnyel indul.
A mai poszt ezt próbálja meg körbejárni egy német munkaerő-kölcsönző és -közvetítő tulajdonosa, az egyébként magyar gyökerekkel is rendelkező Michael Schiffmann segítségével. Őt kérdeztem arról, mit tanácsolna azoknak, aki a határátkelésen gondolkodnak.
"Mit javasolna ma egy, a magyar egészségügyben dolgozó szakembernek, hogyan vágjon bele a külföldi álláskeresésbe? És hogyan ne?
Ezt érdemes alaposan kivesézni, mert a megfelelő előkészítés meghatározó lehet. Először is azt javaslom, hogy mindenki gondolja át, mit vár el a jövőjétől, mit szeretne tulajdonképpen elérni. Mert csak az tudja a megfelelő állást megtalálni magának, aki egészen pontosan tudja, mit akar.
Ezen a téren eleve két nagy csoportba tartoznak az embernek: azok, akik le is akarnak telepedni külföldön, illetve azok, akik, csak dolgozni szeretnének külföldön. A megfelelő munkarend is nagyon fontos ebben az esetben.
Mint ahogy azt mindenki biztosan tudja, a nyelvtudás a szakmai elismerés alapja, ezért egy alapos és intenzív nyelvi előkészítést javaslok, hisz a nyelvi korlátok sokkal több nehézséget okoznak, mint az adott országban a szakképesítés elismertetése.
Az iratokat eleve le kell fordíttatni és hitelesíttetni, hogy a jövőbeli munkaadó felé a lehető legkisebbek legyenek az akadályok. Így van a legjobb esélyünk arra, hogy jó cégek érdeklődjenek irántunk.
Mit csináljanak a magyar munkakeresők? Folyton azt látom, hogy az emberek teljesen átgondolatlanul, tucatnyi cégnél jelentkeznek egyszerre. Ezt nem javaslom; ilyenkor nehéz nyomon követni a dolgokat, elözönlik a jelentkezőt az ajánlatok, aminek az az eredménye, hogy nem képes az egyes ajánlatokra koncentrálni, és könnyebben válik a kétes munkáltatók áldozatává.
Mi szükséges egy állás sikeres megpályázásához, illetve az azt követő állásinterjúhoz?
Itt is nagyon fontos a felkészülés, különösen az okmányok, az állás megpályázásához szükséges anyagok tekintetében. Aki egy jó és komoly munkáltatót szeretne találni, annak saját magának is jó benyomást kell keltenie. A tiszta és rendben lévő okmányok, papírok rögtön az elején megalapozzák a kapcsolatot.
Én személy szerint nagy hangsúlyt fektetek erre, mert megmutatják a pályázó személyiségének és elkötelezettségének egy szeletét.
Sajnos gyakran előfordul, hogy olyan jelentkező e-maileket kapunk, ahol mi vagyunk a 30 címzett egyike és vagy egyáltalán nincs megszólítás, vagy ha van, akkor meg téves. Pont emiatt válhatnak a jelentkezők kétes hírű munkáltatók vagy munkaközvetítő ügynökségek áldozataivá.
Egy jó munkaadó jó munkavállalót keres, így értékeli, ha a jelentkezés módja rendezett, átlátható, míg másokat ez nem érdekel, és mindenkit felvesznek, akin nyerészkedhetnek. Ilyenkor, nem is olyan ritkán, a magyar munkavállalók arra eszmélnek, hogy adósságaik vannak, egy kedvezőtlen munkaszerződés megköti a kezüket, rosszak a munkakörülmények.
Mi a legáltalánosabb hiba, amit tapasztalata szerint a határátkelők elkövetnek?
A munkaadóknak két nagy tábora van. Az egyikben fejpénzért vadásznak munkavállalókra Magyarországon és más országokban, sokat ígérnek, de abból alig valamit, vagy akár semmit sem teljesítenek.
Egy minden tekintetben gondtalanságot ígérő csomagot kínálnak, de ehhez a legtöbbször adósságok és hosszú távú elkötelezettség társul. És mint azt már említettem, igen gyakran rossz munkakörülményekről panaszkodnak a munkavállalók, egyesek rabszolgasághoz közeli állapotokról számolnak be.
Személyesen vontam felelősségre egy ápolási otthon vezetőnőjét, hogy nem szégyelli-e magát, hogy így kihasznál embereket és méltatlanul bánik velük. Kicsit meglepő volt a reakciója: ő fair munkaadóként látta magát, egy, a magyar munkaerő számára vonzó modellel. Én pedig egy megfélemlített magyar ápolónőt láttam, aki folyton elsírta magát.
Nem mind arany, ami fénylik. De még egyszer, összefoglalva: tudjam pontosan, mit szeretnék; egyszerre csak kevés helyre pályázzak, hogy minden áttekinthető maradjon számomra; legyenek rendben a papírjaim (mind külalakilag, mind tartalmilag) és folyamatosan figyeljem az állásajánlatokat. Azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a mai világban semmi sincs ingyen.
Mi a legfontosabb egy német munkaadónak? Mi alapján dönt? Mi az, ami ebből megvan a magyar munkavállalókban és mi az, ami a leginkább hiányzik?
Nekem is vannak magyar gyökereim, az országot, az embereket gyermekkorom óta ismerem. Mind a mai napig magaménak tartom a nagyszüleim értékeit, úgymint a becsület, a hűség és a szív. Ezzel a szavakkal írnám le a magyar embereket is. Ehhez jön még, hogy a magyar munkaerő nagyon jól képzett, és nagyon akarja a változást.
De vannak negatív tulajdonságok is, persze ezeket más országokból érkező munkaerőknél is megtaláljuk. Túlságosan fontosnak tartják a pénzt, gyakran ez okozza a vesztüket, mert egy sikeres és fenntartható jövő külföldön nemcsak a pénzen múlik, a siker sok más részleten is múlik.
Mi például a pénznél sokkal többet kínálunk: teljeskörű tanácsadást és olyan szolgáltatásokat, melyek egy biztonságos és hosszú távú németországi tartózkodást tesznek lehetővé. A bizalom és becsület az első pillanatoktól kezdve alapértékei a cégnek.
Lát különbséget a beilleszkedés terén a különböző közép-európai országokból érkezett munkavállalók (például magyarok és szlovákok, lengyelek) között?
Biztos vannak különbségek, hisz minden népnek vannak figyelembe veendő jellemzői. Mi pillanatnyilag csak Magyarországra és Romániára szakosodtunk, mert két fantasztikus embert tudhatunk a csapatunkban, akik ezekből az országokból származnak, így saját maguk is megtapasztalták, milyen az áttelepülés.
Beszéljük az adott ország nyelvét, és így a bonyolultabb dolgokat is el tudjuk úgy magyarázni, hogy azt a jelentkező tényleg megértse és így meglegyen a biztonságérzete, mielőtt fontos döntéseket hozna.
Ki van a mai munkaerőpiacon jobb helyzetben: aki munkát keres, vagy aki munkát ajánl?
Szerintem pillanatnyilag a külföldi munkaerőnek nagyon jó az esélye, hogy megtalálja a számítását külföldön, különösen Németországban, mivel komoly hiány van szakképzett emberekből. De megjegyzem, hogy nagyon meg kell nézni, mit kínálnak az embernek.
A nyelvtudás kulcskérdés az egészségügyben. Ugyanakkor Magyarországon az a közvélekedés, hogy a magyarok elég gyengén beszélnek nyelveket. Mi az Ön tapasztalata?
Ez nem csak a magyarokra igaz, ezen a téren Románia sem teljesít jól. De nem várhatjuk el egy országtól, hogy a migrációra készítsék fel az állampolgárait; egy kormány elsődleges célja, hogy a saját humán tőkéjét az országban tartsa és hogy az a jövőben versenyképes maradjon.
Azonban egyes országokban úgy alakult a helyzet, hogy az árak igazodtak a nyugati szinthez, a keresetek pedig nem, és ezért hatalmas egyenlőtlenség jött létre, ami ahhoz vezetett, hogy az emberek igyekeznek a szomszédos országokban megtalálni a szerencséjüket.
Ezért mindenkinek saját magának kell a nyelvtanulás kérdését kézbe vennie, így például a szülők felelőssége az, hogy a gyerekek megtanuljanak németül annak érdekében, hogy más munkaerőpiacokon is boldoguljanak.
A nagy munkaerőhiány miatt a munkaadók gyakran felajánlják, hogy fizetik a nyelvtanulás, a szakképesítést igazoló dokumentumok honosításának költségeit. Ezt azonban valamikor nyilván vissza kell fizetni...
Itt megint visszakanyarodunk ahhoz, amit korábban már elmondtam. Egyes munkaadók kihasználják ezeket a hiányosságokat, és így adósságokkal magukhoz láncolják a munkaerőt, kihasználják azok félelmeit.
Természetesen nem várható el a munkaadótól, hogy minden költséget átvállaljon, és fölösleges költségekbe verje magát, ha a munkavállaló mégis úgy döntene, hogy felmond.
Ennek az egyetlen egy kérdésnek a megválaszolására oldalakra lenne szükségem. Ezért itt most csak a magam, és a cégem nevében beszélek. Bennem két szív dobog, a vállalkozóé és az átlagemberé.
Mindig is kihívás volt, hogy ez a két szív egyformán jól tudjon dobogni, anélkül, hogy bármelyik is hátrányos helyzetbe kerülne. Felismertem, hogy a munkavállalónak kínált tisztességes keretfeltételek és a vállalkozás sikere között egyenes az összefüggés.
Ez tulajdonképpen nem újdonság, ennek ellenére számos cég mégis egy másik utat választott. Az egészséges siker feltétele a boldog és elégedett munkatársak.
Kinek érdemes közvetlenül egy intézménnyel (például kórházzal, idősotthonnal) szerződnie és ki jár jobban akkor, ha munkaerő-kölcsönzőt keres?
Igyekszem most annyira pártatlannak lenni, amennyire csak lehet, és egy másik szemszögből megválaszolni a kérdést, így mindenki kialakítja a saját véleményét.
Az én szemszögemből két dolog fontos: a függetlenség és az anyagi szabadság.
Ahhoz, hogy valaki áttelepüljön egy másik országba, pénzre van szüksége, és nem is kevésre. Az, akinek nincs elég pénzügyi önereje, és úgy vándorol ki például Németországba, könnyen áldozattá válik.
A különféle intézmények általában kínálnak szálláshelyeket, aminek a bérleti díját, hol tisztességesebb, hol tisztességtelenebb mértékben levonják a bérből.
Az elsődleges probléma tulajdonképpen az, hogy mindig fennáll a munkaadótól való függőség, és ez veszélyes.
Jellemzően a lakbér és az étkezés költségének levonása után olyan kevés pénz marad a munkavállalónál, hogy szinte lehetetlenség megtakarítania, ami megnehezíti a munkahely-váltást is, hisz azzal egyidejűleg a lakhatását is elveszti. Ez különösen azoknak teljesen rossz választás, akik családostul szeretnének áttelepedni.
Hogyan látja, telítődik a munkaerőpiac, vagy éppen ellenkezőleg, egyre több emberre lesz szükség? Mi a tendencia?
Ahogy elnézem, manapság merre tart a politika, milyen döntések születnek, meg vagyok győződve arról, hogy fokozódni fog a helyzet, és még több emberre lesz szükség. Persze, nagyon mozgalmas időket élünk, így nem bocsátkoznék hosszú távú jóslatokba, de a mostani helyzet alapján hatalmas növekedési ütemet várok, mégpedig több éven keresztül.
Sokszor éri az a kritika a nyugati országokat, hogy agyelszívást folytatnak. Mit gondol erről? Nem kellene valahogyan visszaforgatniuk például az egészségügyi képzésbe pénzt?
Ez a jelenség már jó pár éve vitatéma. Egészen mélyre kellene leásni, megbolygatni a múltat, és az túl messzire vezetne. Tény, hogy ez több vonatkozásban is politikai téma, és nem egyhamar fog megváltozni a helyzet.
A pénz nem enyhítene a magyarországi helyzeten, a probléma ennél sokkal mélyebben gyökeredzik. Az aktuális politikát, ami mindig mindent csak pénzzel próbál megoldani, így, vagy úgy, de veszélyesnek tartom.
Egy olyan politikai fordulatra lenne szükség, mely lehetővé tenné, hogy megint a megfelelő dolgokkal foglalkozhassunk. Az utóbbi években, különösen az EU-ban, kizárólag a nagyvállalatok igényeivel törődtek, nem pedig az emberrel és a földdel.
Én magam már régóta nem a politika szerint, vagy a nagy fordulatot várva intézem a dolgaimat. A cégem és én arra koncentrálunk, hogy a meglévő keretrendszerben dolgozzunk, és hozzáadott értékeket hozzunk létre az embereknek. És elhiheti nekem, annyi minden lehetséges, hogy ha az embernek helyén a szíve, van esze és erős akarata!"
Michael Schiffmannt és kollégáit itt lehet elérni.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek