Egészen sajátos hangulatú posztot kínálok ma nektek és nem csak azért, mert a helyszín (Egyiptom) kifejezetten ritkaságszámba megy a Határátkelőn, hanem szerzője, Emese stílusa miatt is. Nem beszélve a képekről, melyeket mindenképpen érdemes végignézni.

„A kezdetek 

Ki ne álmodozott volna gyerekkorában a mesés kelet világáról, a fáraók birodalmáról? Arról, hogy milyen lehet a végeláthatatlan sivatag, hol piramisok emelkednek a magasba, fáraók uralkodnak, hieroglifákkal írnak. Elmesélem neked. Lássuk milyen volt az első találkozás vele! 

Ahogy visszaemlékszem, életem 23. életévébe csöppenek. A hastánc magával ragadott, s az órák, fellépések alkalmával Egyiptom mai kultúrája egyre jobban elvarázsolt.

A tánc évek múlva egészen Kairóig repített, az Ahlan Wa Sahlan hastánc világfesztivál pezsgő életébe.

Milyen volt először Egyiptomba érkezni? 

Hjajjj...nagy lélegzet, a szívem repes, pont olyan, mint oly sokszor és ma is, megpróbálom elmondani. 

Minden út izgalommal jár, de induláskor szívem dobbanása testem középpontjává vált. Egyre haladtunk a kapu felé, útlevél ellenőrzés, vásárlás és mi egyéb. Utolsó telefon a családnak, beszálltam és katt... Az Egyptair öve ülésébe rögzített.

Mi járt ekkor a fejemben? 

Innen már nincs mese, elmegyek és órákon belül Kairóba érkezek. Az izgalom egyre csak fokozódik, amikor az első arab nyelvű hang hallatszódik, futóművek beindulnak, majd az ablakon kilesve a táj megmozdul, a gép begyorsul, s amikor a gép a levegőbe emelkedik, belül úgy érzem, minden liftezik. Vicces érzés, kacagok. Búcsút intek Budapestnek, s minden zöld felületnek, mert már nagyon érzem: igeeeeeeeen! Célom közeleg. 

A földrészeket elhagyva a tenger kéksége megragad. A naplemente lezárja eddigi valóságom, a sötétségben áthangolódom, majd az éjszakai hold fénye megnyitja gyönyörű keleti mesevilágom. A gép ereszkedni kezd... csak homályt és felhőt érzékelek. 

De az izgalom a tetőfokára hág, amikor a felhők közül előbukkan egy másik földrészen, Afrikában az új valóság. A homályból kiemelkedik Kairó városa, annak pezsgő élete és forgataga, a Nílus kanyarulata. 

Meghatódom, s szívemben most már felrobban az izgalom. Csillogó, de könnyes szemmel figyelem, ahogy az álomból valóság lesz, és tudom, hamarosan rálépek Egyiptom földjére. 

S egyszer csak bekövetkezik...landolunk. 

Megérkeztem...üdvözöllek Egyiptom! 

Amikor a pilóta leteszi a vasmadarat, érzem, ahogy a kereke az aszfaltra tapad. Látom az ablakon át utam célpontját: homok, homályosan látszódó égbolt, éjszakai fény, és a lényeg a kairói nemzetközi repülőtér. Hallom az övek kattanását, mindenki mocorgását. S immáron arabul szól a köszöntés. 

Üdvözölve légy Egyiptom földjén! Egyelőre a hangszóróból hallom, de ez olyan megnyugtató érzés, mert már tudom, hamarosan személyesen is megkapom. 

És itt az idő! Igen! Igen! Igeeeen! Letépem az övem, izgatottan várom, hogy a sor elmenjen, leszedem a kézipoggyászom és indulok előre. Ma' a salama a pilótának és mosolygó stewardessnek, köszi, hogy gyorsan jöttetek! :) Majd elfordulok balra és jujujuuujjjjj! ...

...kilépek a repülő ajtaján, arcomat simogatja a lágy, meleg szaharai szellő. 

Nagy szippantás, megállok és körbenézek...éééééééés igen! Ez az!!!! 

Most is érzem az illatát... na jó...a szagát :): szmog, de aki most velem visszaemlékszik, tudja más is van ebben: valami olyan energia, ami csak itt van. Egyiptom maga! Nekem ilyen az érzés! Béke, nyugalom, elégedettség, szeretet önti el a szívem! Elmondhatatlan, amikor megérkezem! 

Amikor a lábam a lépcsőn lefelé halad, mosolyom az arcomra tapad. Szinte vigyorgok, belül repkedek. Beszállás a buszba, utolsó visszapillantás a nagy madárra, és irány az épület, mely az új világba bevezet.

Egyiptom napjainkban – első benyomások 

Kijöttem az épület ajtaján, s majd amikor a busz transzfer megtalált, elindult a városon át. Sosem felejtem azt a döbbenetet, a kairói forgalom rengeteget, irdatlan nagy tömeget. 

Éjszakai fénnyel megvilágított városi forgatag, pezseg az élet, mindenhol dudaszó hallatszik, fülemnek dallamosan csengő arab nyelv mindenfelé, huncut gyerekek, mosolygó emberek, tiszteletet kifejező üdvözlet, „szabad egy fotót Lady” kérdések. Imádom a helyieket, nagyon közvetlenek! 

Útközben a szálloda felé megálltunk egy gyümölcsösnél, a világ legjobb mangóját vettük meg, melyet csak itt Egyiptomban ehetsz. 

A kis kitérő után megérkeztünk a szállodához 

Egy letűnt korszak múlhatatlan mágikus varázsa tárult fel előttem, amikor a gízai piramisok árnyékában palotaszerű környezetbe léptem. 

Valóban egy más világban, az egyiptomi paradicsomban jártam. Jártam, s keltem, lelkemmel könnyen szökdeltem. Lépteimmel királyi fenséges területet érintettem, amikor egyszer csak lemerevedtem, megálltam, mert tekintetem a magasba emeltem. 

Ott voltam! Ott! Lelkem felkiáltott örömében. Én, ki sose hitte, hogy egyszer álmaiba léphet. Megláttam a csodát, a gízai piramisok körvonalát. Az érett nővé vált kicsi gyermek szíve majd kiugrott, mert érezte, hogy hazajutott.

Mivel már bejártam a hotelt, csak lerogytam a fűbe, a csillagos ég ölébe, mosollyal az arcomon már nem érdekelt a sok izgalom, csak a szerelmem, az otthonom. Bámultam a piramisokat és a holdat, s tudom, a nyugalom, mit éreztem, örök biztonságot ad majd. 

Azt hittem a piramisok látványán túl ezt az állapotot nem lehet már tovább fokozni, de a szálloda királyi történelme elbűvöl, ha hagyod magad elvarázsolni. 

A gízai piramisok "árnyékában" palotaszerű szálloda ragyog, eredeti műtárgyak, gyönyörű régiségek és kézműves bútorok adják a hangulatot. 

A Mena Ház eredete Khedive Ismail királyi házáig nyúlik vissza, utazz velem az időben, hogy pontosan oda menjünk vissza! Az 1800-as években járunk, Khedive Ismail pihenő házként használja, saját és vendégei számára a sivatagi vadászat és a gízai piramisok látogatása alkalmával.

A Mena Ház ekkor még a mai étkező területét teszi ki, de a Szuezi-csatorna megnyitására (1869) tovább bővítgetik. 1883-tól egy gazdag angol pár, Headék, a tovább bővített birtokon, itt élték idilli életüket.

Nevet adtak rezidenciájuknak, Mena House lett A.H. Saya professzor javaslatára. A név az Abydos-i királylista első uralkodójára emlékezik vissza, kartusát az ókorban megpillantjuk, de már jövünk is vissza. 

Ha elugrunk 1887-be, láthatjuk, hogy a Mena House mérföldkőhöz érkezett, az újabb tulajdonlás tovább terjeszkedett. A korábbinál többen szálltak meg itt, hiszen hotelként megnyitotta kapuit. 

Az építményhez hozzáadták az angolok nagy szakértelmét, de megtartották a létesítmény arab hangulatát alapelemként. A fényűző belső hangulatát Mashrabia (fa rácsok, falak) munkák, finom kék lapok, mozaikok és sárgaréz dombornyomott díszítéssel ellátott bútorok és faajtók adják.

A történelem folyamán különböző társadalmak élenjáró vezetői jártak itt. Királyi fenségességét, a walesi herceget (felső) őfelsége a Khedive fogadta, aki a piramisokat is megmutatta. 

De itt pihente ki fáradalmait Arthur Conan Doyle a Sherlock Holmes könyv szerzője is, magam pedig Churchill és Montgomery fotókkal találkoztam itt. A róluk elnevezett lakosztályok ma is működnek, de aki pihenni szándékozik itt egy éjszakát, 1.000 USD alatt nem ússza meg. 

A lakosztályok fényűzőek, panorámáik, teraszaik a piramisokra néznek. 

Induljunk a bazárba, a mai arab világba 

Amikor elmentünk este a Khan El Khalili bazárba… hogy is mondjam? Emlékszel Walt Disney Aladdinjára? Hát az ő keleti bazárjába invitállak. Egy mesevilág kellős közepén találtam magam, amikor az Al Muizz utcán andalogtam.

Meseszép, csodás épületek, mecsetek és egyebek. Kivilágítva minden, Színek! Színek! Élénkek! Imádom őket! Hangulata fergeteges, emberek jönnek, mennek, pezseg az élet.

Vásárolni szeretnél? Van itt minden, mit elképzelni se mernél. Vehetsz rezet, fémet eleget, és van itt arany is.... huhuhúúúú! de még milyenek!!! 

Hol vagy Aladdin? Arra a nagy arany nyakláncra kacsints! Azt kérem ott! De nem kisebbet! A vásár végére legyen meg! :)

Ha gondolod, elszívhatsz előtte egy shishát, van választék, és ne feledd, mellé egy tea vagy kávé is dukál!

Hopp egy kisgyerek ellopott egy zacskó vattacukrot, az árus most nagyon morog. A kölyök után ered, de nekem tetszik, hogy huncutak a gyerekek.

Menj végig, a bazáron át, s figyeld az üzletek sorát! Valahol téged is ott vár egy drága kincs: maga a lámpás és benne a dzsinn, ki a kívánságodat teljesíti.

Sose feledem a találkozást Egyiptommal, a zenével az életérzéssel, a kultúrával: a hangos dobok ritmusa, meditatív állapotba ejtő hangja, lelkem mosolya. Nőiségem tánca a gízai piramisok lábánál…önkifejezés és harmónia…s mindennek a feledhetetlen állapota!

„Visszatérek nemsokára, lelkemet tánca hazavárja, újra fellépek életem színpadára”

Ez volt az út, hol bekopogott gyermekkori álomvilágom. Azóta az ajtó kitárult… a folytatásban a titokzatos ókori Egyiptom varázsát megmutatom, melyhez olyan sokan vonzódunk.

Farkas Emese vagyok. Egyiptom, minden ország anyja szívemből szenvedélyem. Úgy érzem, hogy otthonom, gyökerem, ahol önmagam lehetek. A szívemben él, és mindig is ott lesz. 

Van egy álmom: felfedezni az országom és benne élni önmagam és világom. Kiszakadni a mostani hétköznapi életből, önmagam lenni, másoknak nem megfelelni. 

Az út kemény megpróbáltatásokon át vezet, nem könnyű, de a boldogságot ingyen sohasem szerezhetjük meg. 

Hogy ez az álom végül megvalósul-e? Nem tudom.

Hogy ez mennyi idő? Nem tudom.

Lesz segítségem e nehéz felfedező úton? Nem tudom.

Csak azt tudom, hogy remélem és hiszem… és sosem adom fel!

Az álom most megvalósulni látszik, kemény munka árán utazom és élményeimet mindet megmutatom. Az országot már többször körbejártam, de nem elég, mert kultúrája kimeríthetetlen kincseket tár elénk. Piramisok, titkos kamrák, múmiák és csodálatos hieroglifák. Újra és újra visszatérek, blogomon tapasztalatokat osztok meg.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.