Új nyelvet tanulni hatalmas kihívás és szerény tapasztalatom szerint például a magyar iskolai oktatás egy-két kivételtől (kéttannyelvű vagy nemzetiségi sulik például) eltekintve nem túl sikeres ezen a téren. Mi több, azt is gondolom, hogy igazán jól nyelvet megtanulni csak úgy lehet, ha az ember teljesen megmerítkezik benne, lehetőleg abban az országban, ahol az a többség anyanyelve. Persze hogy én mit gondolok, az egy dolog - nézzük inkább, mit gondolnak mások!

A téma annál is aktuálisabb, mert a héten volt a Nyelvek Európai Napja, aminek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy csak Európában 200-nál több nyelvet beszélnek (ebből 24 hivatalos uniós) és akad még 60 regionális, illetve kisebbségi nyelv. 

„Társaságban csak hollandul beszéltem” 

„Először még egyetemistaként mentem egy évre Eindhovenbe a Philips kutatóközpontjába. Ekkor töltöttem először hosszabb időt külföldön. A 9 hónap alatt próbáltam valamennyit megtanulni hollandul, de a hollandok tolerancia szintje rendkívül alacsony. Ha nem tudsz elég folyékonyan, akkor általában nem akarnak veled hollandul beszélni. 

Pár évvel később adódott egy lehetőség, egy IT-munka, én pedig élni akartam a visszatérés esélyével, no és végre olyan helyen lakni, ahol folyékonyan megtanulhatok egy idegen nyelvet. 

Társaságban ekkor már ragaszkodtam ahhoz, hogy csak hollandul beszéljek, minden nap olvastam újságot, néztem a tévét. Ha valaki beszél angolul, akkor a hollandot viszonylag könnyű megtanulni, ugyanakkor folyékonyan beszélni már sokkal nagyobb elszántságot igényel, mert a hollandok simán megmondják neked, milyen pocsékul beszélsz, ellenben ők milyen jók angolból. 

Aztán pár hónap után a munkám Düsseldorfba vetett. Boldog voltam, hogy korábban tanultam németül, mert így gyorsan akklimatizálódtam és a hollandhoz hasonlóan itt is sok újságot olvastam, tévét néztem németül. 

És ez még nem minden, mert amikor 2000-ben visszatértem Hollandiába, találkoztam a későbbi feleségemmel, Agnieszkával, aki lengyel. Amikor komolyra kezdtek fordulni a dolgok, elkezdtem lengyel órákat venni, miközben egyre gyakrabban jártunk Lengyelországba is. 

A holland lassan második nyelvemmé vált, olyannyira, hogy elértem arra a pontra, amikor a szavak sokszor már hollandul jutottak először eszembe. A lengyelem is fejlődött, de azért bonyolultabb szövegeket (újságot, regényt) nem tudok olvasni rajta. 

Három lányunk van, mindannyian mindhárom nyelven beszélnek. Hollandul a legjobban, de az angoljuk és a lengyelük is nagyszerű. 

Magam spanyolul, japánul és olaszul is elég jól beszélek. Apám mindig azt tanácsolta, akárhova megyünk, tanuljunk meg előtte valamennyit az adott nyelvből és én meglehetősen szó szerint vettem ezt. 

Most éppen koreaiul tanulok, mert novemberben a legkisebb lányommal (aki hatalmas K-Pop-rajongó) odautazunk. Idén Szlovéniában nyaraltunk, volt olyan este, hogy koreai, szlovén, francia és még ki tudja milyen nyelvű zene szólt. A sok nyelv ismerete rengeteg örömöt szerzett az életemben.” (Aidan, Hollandia) 

„Teljesen alámerültem a nyelvbe” 

„Én 2010-ben költöztem egy Franciaország középső részén található kisvárosba, Montluconba egy egyéves Erasmus-program keretében. Természetesen minden óra és tanfolyam franciául zajlott. Agyilag az egyik legfárasztóbb korszaka volt életemnek. 

Teljesen alámerültem a nyelvbe, hónapokon át tartó hibázások, javítások és kínosnál kínosabb helyzetek követték egymást. De minden osztálytársam és tanárom nagyon támogatott. Végül persze sikerrel jártam, egyre jobban beszéltem, felszedtem a szlenget és egyre több barátom lett. 

Amit nem nagyon szoktak elmondani a nyelvtanulásról az az, hogy muszáj teljesen megmerítkezned benne és felkészülni a sorozatos hibázásra. Ki kell verned a fejedből azt, hogy a saját nyelvedről fordíts, ehelyett meg kell értened, hogyan zajlik a kommunikáció az adott nyelven. 

A könyvek és a podcastok sokat segítenek, de semmi nem olyan hasznos, mint éjjel-nappal az adott nyelvben és kultúrában élni.” (Brian, Vancouver, Kanada) 

„Kínos csendek a feleségem szüleivel” 

Nem könnyű – viszont zavarba ejtő - megfogalmazni, mennyire beszélek koreaiul. Tizenegy éve élek itt, el tudom olvasni az éttermi menüt, tudok rendelni, nem gond a tömegközlekedés és tudom üdvözölni a feleségem szüleit. 

De több összefüggő mondatot már nem tudok elmondani és ha a helyiek nem veszik figyelembe, hogy ott vagyok és az egymás között megszokott tempóban beszélnek, akkor meg vagyok lőve és csak nézek, mint Rozi a moziban. 

Mentségemre szóljon, amikor 2007-ben ideköltöztem egy hangot sem tudtam koreaiul. Az első munkám egy szöuli angol közösségben kaptam, ahol könnyen elboldogultam az angollal. Minden helyi kollégám tök jól beszélt angolul és minden alkalmat megragadtak a gyakorlásra. 

Az utolsó szöget a koporsómba az verte be, amikor két éve elvettem egy koreai lányt. Gyakorlatilag ő lett a bébiszitterem a helyiekkel kommunikálva, és bár időről időre nekifutok a Duolingóval vagy nyelvkönyvekkel a tanulásnak, a hosszú, kínos csendek a feleségem szüleivel miatt gyakran bánom, hogy nem fektettem bele több energiát.” (Patrick, Dél-Korea) 

„Nem lehet szó szerint fordítani” 

„Májusban költöztünk Madridba az angol férjemmel és az élet kifejezetten jó. A nyelvet illetően eltérő kihívások értek minket. Én magánvállalkozó dizájner vagyok, másokkal osztozom a stúdión. Közben fibromialgiával diagnosztizáltak, emiatt megjártuk a spanyol egészségügyet is. 

A férjem kétnyelvű munkahelyen dolgozik, a spanyoltudása meglehetősen korlátos. Mindkettőnknek komoly tanulópénzt jelentettek az elmúlt hónapok, de sok nyitottsággal, türelemmel és bátorítással találkoztunk a madridiak részéről. 

Szerintem nekem kicsit előnyösebb a helyzetem, mert részben Brüsszelben nevelkedve a spanyol a harmadik nyelvem. Azt már megértettem, hogy nem lehet szó szerint fordítani. Van még munkánk a beilleszkedéssel, de a folyékony nyelvtudás egyre közelebb és már barátokat is szereztünk.” (Lia, Madrid, Spanyolország) 

„Magamba szívtam a nyelvet” 

„Huszonkilenc éves koromban egy munka sodort Montrealba. Meg kellett tanulnom franciául, én pedig egyszerűen magamba szívtam a nyelvet: tévét, filmeket néztem, zenét hallgattam, újságokat, regényeket olvastam – mind franciául. 

Három év elteltével gyakorlatilag folyékonyan beszéltem, mi több, olyannyira élveztem a dolgot, hogy arra gondoltam, milyen jó lenne egy harmadik nyelvet is megtanulni, így aztán jelentkeztem a Goethe Intézetbe, és két év alatt meg is tanultam németül. 

Visszatekintve ha tudtam volna, milyen hajlamom van a nyelvtanulásra, akkor Kanada helyett Európába költöztem volna, ami kulturálisan egyébként is közelebb áll hozzám. De je ne regrette rien... inkább örülök, hogy felfedeztem, egynél több nyelven is képes vagyok kommunikálni.” (Patrick, Montreal, Kanada) 

„Ilyen lehet süketnek lenni” 

Több mint 20 éve mentem férjhez egy norvég férfihoz, évente kétszer látogatunk el a szülőhazájába. Ugyan a norvégok szeretnek angolul beszélni, elég gyorsan belefáradnak. 

Szóval mielőtt megtanultam volna norvégul (Londonban esti iskolában) csak ültem közöttük szétunatkozva magam és arra gondoltam, ilyen lehet süketnek lenni. Az emberek beszélnek, de fogalmad sincs, mit mondanak.” (Elizabeth, London, UK) 

„Iskolapad helyett inkább az utcán tanultam” 

„Az iskolában németül tanultam, aztán amikor egy évet Svédországban éltem, úgy döntöttem, ahelyett, hogy beülnék az iskolapadba, inkább a hétköznapokban próbálom megtanulni a nyelvet a helyiekkel beszélgetve és a napi ügyeimet svédül intézve. 

Egy év alatt egész jó alap társalgási szintre eljutottam. Ezt a tanulási módszert sokkal gyorsabbnak találtam, mint az iskolai oktatást. Míg az írással akadtak nehézségeim, a beszédértésem és a szóbeli kommunikációm tökéletes volt, figyelembe véve, hogy semmilyen formális oktatásban nem volt részem.” (Emma) 

A megszólalók mindannyian itt írták meg tapasztalataikat. Nektek hogyan ment / megy a nyelvtanulás? Én a magyar részéről úgy gondolom, iskolában csak akkor lehet megfelelő színvonalon (értsd: a középfokú szintnél jobban) elsajátítani egy nyelvet, ha legalább napi 2-3 órában azon a nyelven folyik az oktatás. Ilyen szempontból a kéttannyelvű iskolák nagyon hasznosak, hiszen ott a nyelv első évi (viszonylag magas szintű) elsajátítása után az oktatás egy jelentős része is az adott idegen nyelven folyik. 

A személyes tapasztalatom az, hogy (hacsak nem kifejezetten nyelvtehetség valaki) igazán jól csak az adott országban lehet megtanulni egy nyelvet (különös tekintettel az idiómákra, szlengre, stb.). Ugyanakkor a napi több órányi idegen nyelvű rádióhallgatás (TuneIn Radio, helló), filmnézés (Netflix és társai) és persze olvasás nagyon sokat segíthet. 

És akkor most ti jöttök.

(Fotó: pixabay.com/olilynch)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.