Zsékettő 12 éve dolgozik a vendéglátásban, ebből jó párat különböző hajókon húzott le, úgyhogy közelről ismeri ezt az egészen sajátos világot. Posztjában sok mindenről szó lesz, kiderül, milyenek a különböző nemzetiségű kollégák (köztük mi, agyarok) és vendégek, mire érdemes figyelni, és még sorolhatnám, de inkább átadom neki a szót.

Mutasd be a városod - hova érdemes menni, mit nem szabad kihagyni, mennyire könnyű munkát találni a környéken... Írd meg és küldd el (lehetőleg fotókkal) a hataratkelo@hotmail.com címre! (Segítő kérdéseket a poszt végén találsz.)

„A legutóbbi hajós posztra szeretnék reflektálni mint öreg tengeri medve. Úgy érzem, hogy a posztoló, bár túlélt négy szerződést, meglehetősen elavult a posztja és a hajózás sava-borsát nem kapta el, így szeretném ezt a kissé mostohán kezelt szubkultúrát jobban bemutatni. 

Végigolvasva a hozzászólásokat elképesztő információhiányt és kásozt láttam, úgyhogy először tegyünk rendet a fejekben! :) 

Minden hajó, ami úszik, tartja a köznyelv. Mégis, kis túlzással ezerféle formájával lehet találkozni, és persze így dolgozni rajta, ezért csak a három legfontosabb kategóriát emelném ki:

1. óceánjárók
2. kompok
3. jachtok 

Az óceánjárók 

Az óceánjárók többféle osztályba sorolhatók, ezért kezdjük a méreteknél! Valahol 8000 BRT körül kezdődnek (ilyen pici az én ladikom is, erről bővebben később) és valahol 230.000 körül végződnek. 

A méret a lényeg, mondhatnám viccesen, hiszen a méretbeli sajátosságokból egyből el is dől a munkakörnyezet, az életkörülmények és a többi apróság. Vegyük is szemre jobban! 

A kicsiken max. 100-120 fő a legénység a kapitánytól az utolsó mosogatóig beleértve, a legnagyobbakon ez elmegy 2500-ig is. 

A szórakozási formák is ennek megfelelően változnak. A kicsiken egy közösségi tér válik multifunkcionális eszközzé. Napközben itt eszik a crew, este munka után ebből lesz mozi vagy crewbár, esetleg bingóest. 

A nagyokon mindenhol van külön-külön, akár több is, sőt, egyes társaságoknál csak néhány speciális terület tiltott, minden más uniformisban látogatható (fizetős éttermek mondjuk az Oasis of the Seas Atrium Halljában) például hajnali 2-ig. 

Mi tiltott? Mivel az emberek alapvetően nem képesek önkontrollra zárt térben egy idő után (éljen az emberi psziché!), ezért a pótcselekvések erősen korlátozottak. 

Például kaszinó, hogy a delikvens ne játszhassa el első este több havi fizuját. Speciális bárok - ne szivarozzon már együtt a penthouse-ból az öreg az egyik pincérrel (hol marad az exkluzivitás?) stb. 

A legtöbb cégnél újabban a tömény alkohol vásárlása is tiltott, felvinni a hajóra is az. Ha elkapnak, bünti. Ha többször kapnak el, mehetsz haza. 

A kompok 

Jellemzően limitált verziói a fentebb felsoroltaknak, egészen rövid utazási időkkel. A személyzet erősen változó, 50-200 fő között. 

Jachtok 

Nulla vagy minimális privát térrel, mérettől függően 8-30 fős legénységgel. 

Az alaphelyzet: vendég jön nyaralni, ki kell szolgálni (majdnem) minden óhaját.

A munkát képzeljük el egy nagy tortaként, ez fog majd feloszlani a legénység közt. Mindig minden körülmények között, hiszen a hajók általában 24/7-ben róják a vizeket, így termelve pénzt a tulajdonosoknak. 

Útvonalak 

Mérettől, utasközönségtől, időjárástól függően a logisztika miatt. 

Pillangó utak 

Jellemzően egy adott területre bejáratott nagyhajók teszik egy adott fix központinak hívott kikötőből, hol jobbra, hol meg balra írnak le egy nagy kört, bejárva az adott szigetvilágot. 

Tipikus útvonalak: Kelet-Karib, Nyugat-Karib, Dél-Karib, Földközi-tenger, Kanári-szigetek, Francia Polinézia, Ázsia. 

Világkörüli utak 

Tesznek egyetlen jó nagy kört a világ körül. 

Tipikus útvonalak: Európa - Dél-Afrika - Indiai-óceán - Ázsia - Japán - Panama-csatorna - Karib - Európa 

vagy Európa- Szuezi-csatorna - Indiai-óceán - Délkelet-Ázsia - itt Panama vagy Tűzföld és akkor Kelet-Brazília - Karib vagy egyből vissza Európa 

Utasközönség 

Rendkívül vegyes, 0-100-ig bárki, ezért fontos ismerni az adott hajótípust, társaságot, útvonalat, hogy nagyjából lássuk, kikkel fogunk szórakozni 1-2-4 hétig. Nagyon csúnyán mellé lehet szaladni mind crew-ként, mind vendégként. 

Jellemzően csóróbb vendégekkel nagyobb hajókon fogunk találkozni, mert az üzemeltetési költségek elenyészőek, így olcsó utakkal a plafonig tudják tömni vendégekkel a hajót. Nem árulok el titkot, a hajós piac növekszik, egyre-másra jönnek ki az egyre nagyobb hajók. 

Időjárás 

Minden hajóstársaság a lehető legjobb időjárásban a lehető legtöbb elérhető vendégre hajt. 

Télen: Karib-tenger, Antarktisz (erről később), nyáron Földközi-tenger, Norvégia, Grönland, kanadai Északi-sark (erről is később) a kötelező területek, ahol futnia kell a hajónak. 

A hajó nem egyenlő a hotellel és az étteremmel, hiába főleg a nagy monstrumokat mutogatják a tévében (másnak nincs hírértéke a médiában). 

Méret 

Mérettől függően mi lehet egy hajóban? Ha az egészen piciket nézzük, azok is simán megfelelnek egy átlagos falu szintjének és így megyünk felfele komplett városokig. 

Kicsik: 2-3 étterem (egy sima és 2 speciális - helyi konyha, fúziós, ázsiai, stb), 2-3 bár, könyvtár/tudományos előadó, wellness, kiülős teraszok, speciális öltözők. 

Nagyon nagyok: komplett sétálóutca és ma már tényleg bármi megtalálható. A termékmenedzserek mindent, de tényleg minden felvisznek és beépíttetnek a nagy hajókba. 

Üvegfalú csúszda, ami kimegy a hajótesten kívülre (elég para 30-50 méter magasan csúszni a semmiben), mert miért ne? Jégkorcsolyáznál a Karib-tenger kellős közepén? Te sem gondoltad, hogy kb. 20 éve elérhető! 

Felmásznál a kéményre, mert a 21 emelet magas hajó neked nem elég? Már várom, mikor lesz Szabadítsátok ki Willy-t a vízes színházban (hajó hátulja, lásd Oasis osztály). Kísérnéd fegyverrel az utasokat, hogy ne egyék meg őket a jegesmedvék? Simán! 

Ebből mindjárt látszik, hogy a hotel csak egy része a hajónak, rengeteg egyéb más szolgáltatást is igénybe lehet venni. S itt kanyarodunk vissza a mit dolgozzunk részhez. 

Milyen munka való nekünk? 

Abból a rengeteg infóból hogyan szűrjük le, hogy mi jó nekünk melósként? Először is ismerjük meg önmagunkat, aztán ismerjünk meg lehetőleg minél több nemzetiséget! Legtöbbször ez ugye nem áll rendelkezésre, így a puding próbája az evés. :) 

Ha tudom magamról, hogy mizantróp vagyok, eszembe ne jusson emberekkel foglalkozni. Viszont lehet menni az irodákba, ahol néhány társunkat esetleg egy csapatot kell elviselni. 

Ha élek-halok a vizes dolgokért, esetleg valami sportért, nem ülök be a back office-ba, hogy naponta 200 emailt gépeljek a szárazföldi erőkkel. És így tovább. 

Egyszerű? Igen. Egyértelmű? Csak elsőre… Rengeteg embert láttam totálisan más pozíciókra beosztva, egyszerűen mert a felvételiztető kolléga szimplán valamit bele akart látni a delikvensbe, aki akár önhibáján kívül is szépített valamit az önéletrajzán (nem mindenki csal aljas módon, csak a fejvadász cégek) és bamm, kéznél volt, máris csomagolhatott egy olyan munkára amiből aztán rövid időn belül ki is szállt. 

A személyzet 

Aki nem egy burokban éli az életét (másképp necces lesz neki a hajózás), az nagyjából ismeri az őt körülvevő világból a legtöbb tipikus jellemzőket egy adott nemzetiségre. Általánosítok, vigyázat! 

Mivel a hajó alapvetően csapatmunkáról szól, így előbb-utóbb rá fogsz szorulni valakinek a segítségére, ami életmentő lehet, vagy csak előnyhöz juttathat bármilyen téren. Csak az a korrupció, amiből kihagynak, minden más lobbi! 

Nagyjából 1,6 millióan dolgoznak a hajós szektorban. Ennek a fele filippínó, így velük kezdem. 

Fülöp-szigetek 

Rendes arcok, nagylelkűek, barátságosak, de távolságtartóak az elején, így először bizonyítani kell nekik. Kemény melósok, hatalmas maffiózók, és bármit meg tudnak szerezni, ha kóser arc vagy. Ha nem, akkor szívás. 

Alapvetően szívből gyűlölik a nyugat-európai népeket azok lekezelő, zsigeri gyarmati hozzáállása miatt. Kelet-Közép-Európa szülötteivel vegyes a megítélés. 

Olaszok 

Szinten nagy hajós nemzet. Igazi lusta mihaszna trógerek. Ha a munkát temetni lehetne, ők mindenki előtt ásnák a sírt. A legenda szerint olaszoktól csak pizzát. Ha egy olasz a főnököd, tuti a szívás, a káosz, cserébe mindenért te leszel a hibás. 

Németek 

Már kollégaként is igen lusta ez a Z/Y generáció, de azért még nem annyira vészes. Oda kell figyelni rájuk, bárkin áttaposnak, akinek nem nyugat-európai útlevele van. Ha nem isznak eleget, eléggé humortalanok és panaszkodáson kívül semmit sem tudnak. 

Svájciak 

Emlékszel a fikuszra, amit tavaly ajándékba kaptál és beraktad a sarokba? Na, azóta nőtt egy picit. Nem sokan vannak, sok vizet sem zavarnak. Jönnek, ledolgozzák, amit kell, nem nagyon keverednek és hamar el is pucolnak. 

Ritkán jutnak vezető poziba. Kedves, csendes népség, nincs baj velük. De valahogy mindig érezni, hogy ez a hajózás túl nagy sokk a bünzliknek kulturálisan. 

Osztrákok 

Nem véletlen volt az a Monarchia, sok hasonlóságot mutathatunk fel velük. Kevesen vannak, de azt a keveset mindenki ismeri a hajón. Vagányak, furák, hangosak és időnként leszarják a hierarchiát. 

Szerbek 

A délszláv válság sem magától robbant ki! Kevés büszkébb, nagyszájúbb népet ismertem meg, mint őket. Azonban sosem tapasztaltam semmilyen problémát magyarként velük szemben.

Nehéz megküzdeni a tiszteletükért, de ha megvolt, a sírig együtt küzdenek az emberrel. Egy szerb sosem fog hátba szúrni, hogy előrébb jusson. Ha óceánról kerülnek folyamra, megették az étteremfőnököt reggelire. :) Csak keménykezű vezető alatt képesek csapatmunkára, kb. mint a huskyk. 

Törökök 

Az égető munkaerőhiány és a német nyelvtudás okán időnként előjött ez az ötlet a svájci toborzóirodában, hogy kellenek törökök is a hajóra. Valahogy sosem gondoltak bele, hogy a Római Birodalom se viccből szakadt két részre. 

A gondok ott kezdődtek, hogy mivel a nő alapvetően másodrendű állampolgár, a török srác az étteremben nem volt hajlandó ránézni sem az asszisztens étteremfőnök lányra. Az utasításokról nem is beszélve. 

Alapvetően nem rossz arcok pedig, melós népség, kerülik a felhajtást, csak a kulturális különbségek miatt nincsenek egyszerű helyzetben egyetlen csapatban sem. 

Magyarok 

Mi vagyunk a fura ufók. Valahol a fejlett es a Harmadik Világ között kompként mozogva. Nagyon kevesen mozgunk szerte a világban (folyamon azért jelentősebben, akár a hajó személyzetének egyharmadát adva) és ez így van jól. 

A vicc igaz és örök, két magyar egy lakatlan szigeten három párot alapít. Valamiért nem megy nekünk ez az összefogósdi. Bármelyik másik ország bármikor előnyben részesíti a sajátjait, kivéve a magyarokat. Sosem fogok rájönni ám a miértjére. 

A munkakeresés egy rohadt bonyolult többváltozós egyenlet, melynek több fontosabb paramétere van. Tudjuk már, hogy mik vagyunk, kik lesznek mellettünk. Nézzük meg, kiket kell kiszolgálni! 

A vendégek 

Amerikaiak 

Ha megígérsz 4 jégkockát a gépből, de csak 3 jön ki, véged és a világnak is. Ha kijön a 4, életed végéig jattol és a gyerekévé fogad. 

Német 

Ha négyet ígértél, de öt lett, talán nem húz le a sárga földig. Nem is értem, hogy lehetett egykor egy ilyen depressziós nemzet Európa ura. 

Dél-Európa 

Teljesen mindegy, mit ígértél, a lényeg, hogy sose fogyjon ki, főleg a pia. Na jó, a kaja se. Az az örök életigenlő szemlélet remélem egyszer be fog gyűrűzni Európa északibb régióiba is, mert ha más nem, az EU-nak már ennyi értelme lenne. Egyszóval Carpe Diem. 

Japánok 

Négyet ígértél, kettő lett? Ők kérnek elnézést, hogy négyet mertek kérni és nagyn sajnálják. Egy japánnal mindig kesztyűs kézzel kell bánni, mint egy hímes tojással. 

Kínaiak 

Fog a németek smucigságát, add hozzá az angolok türhőségét, csavard bele a japánok agyát és kész is van a kínai vendéged. Mindent tudnak, mindenről képben vannak, és addig harcolnak, amíg meg nem kapják. 

Néha túltolják, így olyat is kiharcolnak, ami nem jár, de mindenki szabadulni akar, így megkapják. Nagyon sok türelem kell hozzájuk. Bárhol képesek a heti turhát az agyukig felszívni és lenyelni (azt már megtanulták, hogy a hajón nem köpünk a padlóra). Én szóltam előre! Borravalót Hubble-távcsővel sem fogsz találni. 

Az utak így alapvetően vagy német, angol esetleg nemzetköziek lehetnek. Ha beszéljük mindkét, esetleg mindhárom (a spanyol nagy előny tud lenni a Karib-tengeren) nyelvet, akkor máris válogathatunk, egyéb esetekben kötöttebbé válik a pálya. 

Miért menjek hajózni? 

S akkor a sorban jöjjön a Miért menjek hajózni? Kérdés. Ez egy igen fontos dolog, hiszen ez fog minket a hajón tartani akkor is, ha éppen álomba sírjuk magunkat. 

Cél, nem fontossági sorrendben: 

Pénz 

Nincs de kéne. Van, de még több kéne. 

Világlátás

Ingyen, körbeutazni? Olyan helyeket, ahova más csak egy vagon pénzért juthat el?

Nyelv(ek) 

Felturbóznád, mert nehezen ragad? Két szerződés a vendégek közelében és homokot adsz el az araboknak. 

Haverok, buli, fanta 

Cimboráid már ott vannak, te is mennél. Yolo élet vár rád! 

Könnyű munkát kapni 

Ki akar fél évet várni egy hajós szerződésre? 

És a sor végtelen. 

Mindenki az Unikornist keresi: nulla melóval világlátás, bulik, rengeteg dodó lehetőleg azonnal. Na, ebből egyet, max. kettőt lehet egyszerre választani. 

Ahol van pénz, ott kis valószínűséggel lesz jó élet (kitapossák a beled, annyi az extra meló) vagy világlátás (nem jutsz le a hajóról csak ritkán). 

Ahol yolo élet van, ott sanszos, hogy a vendégek is lazábbak, cserébe gyengébb a zseton, viszont az élményeidhez két bőrönd is kevés lesz a szerződés végén. 

Aztán ott vannak a szerencsétlen kombinációk, bár egyre ritkábban: sok meló, retek és csóró vendégek, filléres lóvék. Ahova könnyű bejutni, ott nagy a fluktuáció. Na nem azért, mert valaki megunta, hogy túl sokat keres és nem kell dolgozni… 

Ezek persze nem csak cégenként/hajónként, hanem pozíciónként is változhatnak. 

Dolgoztam már jó cégnek szar hajón és pocsék melóban is (a pozíció ugyanaz volt). Fontos leszögezni, hogy mindennek megvan az előnye és a hátránya is. Ezért lényeges, hogy a motivációs faktort legalább egy szerződésre lefixáld, mert ha folyamatosan csereberéled a célt, sosem jutsz el odáig, cserébe fel fogsz forgácsolódni. Olyan leszel, mint egy hajó kormánylapát nélkül, amit arra visz a szél, amerre akar. 

Hogyan juthatsz feljebb? 

Konkrét példa: barátunk már dolgozott otthon pincérként, bár sok tapasztalata nincsen. Munkaerő-piaci válság ide vagy oda, komoly cégek szóba sem állnak majd vele. 

Kénytelen-kelletlen bevállal egy magyar fejvadász céget. Asst. Team Waiter lesz (hogy a példánál maradjunk, bár a posztoló élményei elég régiek). Szar meló, rengeteg talpalás, gyenge jatt (órára lebontva sértés), pocsék vendégek (igazi legalja, akik pár éve még csak álmodhattak egy ilyen útról, de mind lejjebb került a léc az olcsóság miatt) és ennek megfelelően hasonlóan zöldfülű kollégákkal, meg pár szadista vezetővel, akik már csak itt, a zavarosban tudnak halászni. 

Emberünk szinte semmit sem látott a földközi/karibi világból. Túlélte. Feladja? Kizárt! Most lépett csak be az előszobába. Nekiáll magától kulcsolni az egy-két polccal feljebbi pincéreknél. 

Már van egy szerződés a zsebében, túlélte, megcsinálta. Rutinos rókának számít. Itt már nem kérnek referenciákat, elég az, amit a hajóscég kiállít. Jöhet a középszint és így tovább. Maradhat középszinten és karriert csinálhat vagy mehet feljebb. 

Fontos érteni, hogy a színvonallal nem nő egyenesen arányosan a fizetés. Igazán nívós helyen nem a fizuért dolgozunk, hanem hogy bekerüljön az önéletrajzunkba. Tudják ezt a menő cégek, szarul is fizetnek. 

Viszont szárazföldön utána nincs kérdés, meg kéne még egy referencia, mert maga a név a záloga a szintünknek. Láttam helyettes étteremfőnökből nívós helyen egyből étteremfőnökké váltani embereket. 

A karrier sem való mindenkinek 

Minek vesződni egy kicsit több lóvéért, meg 1-3 csikért, ha neked otthon hiteleid vannak? Épp elég stressz az is, ne akarj még többet, mert kicsinál. Bulizni jöttél, meg világot látni? Nem tök mindegy akkor, mennyit keresel, ha úgyis mind elvered? 

Hozok egy saját példát: meguntam a tengerparti életet és az unalmas irodai munkát (én menedzseltem a hajóimon az embereket, papírmunka, vízum, repjegyek, stb.) és váltottam. Megint éjszakás reci, de most egy picike expedíciós hajón. 

Tavaly télen bejártam az Antarktiszt és környékét. Elmondhatatlan élmény volt, a meló é a fizu másodlagos volt. Fotózni és világot látni akartam. A második szerződésemre nem akaródzott visszamenni, mert az útvonal ezúttal északra vezetett, de végül nem jött az alternatív ajánlat hasonló kaliberben, így belevágtam. 

Végül nem bántam meg, így tettem szert Izlandra (soha többet, ettől még a svájci hegyek is jobbak), Spitzbergákra (jegesmedvékkel, stb.) Grönlandra (jó kis eszkimóka volt, bár fura egy környék), Kanada Nunavut tartományára (Ice Road Truckers-széria megvan?). 

Nagy szám? Felvágás? Épp ellenkezőleg, ma már a klímaváltozásnak hála természetes dolog az északi szélesség 82.-ik és a déli szélesség 66.-ik foka között hajózni. Persze ha jó az idő… és van net. :) 

Pár érdekesség 

A svájciak mindig kompletten kibérelték a hajót, emiatt a legtöbb ital ezért ingyenes volt. Persze ez nekik nem volt elég, így mindig megmutatták, hogy ők tudnak még költeni. :) 

Ennek a non plus ultrája, mikor fizetéses reggelen szóltak, hogy egy üveg drága borral kevesebb van felütve (a németek azt is letagadják, amit elfogyasztottak). 

A Drake átjárón legtöbbször mákunk volt, mikor az utolsó két nap Ushuaiába tartottunk az Antarktiszról. Ha nem, akkor a vendégek végighányták azt a két napot. Hullámzástól függően a legénység egy része is. 

A fóka cuki állat, de nem mos fogat, és ha közel mész, megharap. Mivel odalent sokezer km-re vagy bármitől is, nincs, aki megmentsen (repülő nem tud landolni, helikopter nem ér el odáig). Volt, aki elvesztette a lábát a szepszistől, dacára, hogy van doki és felszerelt minikórház a hajón. 

Kis hajó vagyunk (130 m hossz), régi vágásúak (25 éves), ezért magas súlyponttal ideális ellenfelei voltunk már a 6-8 méter magas hullámoknak. Viszonyításul: a legnagyobbakat csak vihar + 30 méteres hullám volt képes kicsit megrongálni. A kapitány nálunk már a 8 méter feletti hullámzást is elkerülte. Cserébe ez még igazi hajós feelinget áraszt, szemben az úszó városokkal. 

A fogfájás apró probléma, kivéve, ha valami mélyebben rejtőző a gond. A biztosítónak 50 ezer euróban fájt, amikor az egyik szakácsot valami ultrabazinagy helikopterrel kellett kimenteni, mert nem bírta tovább. Valahol félúton voltunk (a no returning point meg nem vicc, ők sem halnak meg senkiért). 

Egy valaha volt vulkán beomlott kráterében is parkoltunk majd” minden úton. Még aktív volt, így a friss fürdő (2-4 C tengervíz) után felmelegedtünk a 30-40 C körüli talajvízben. A rutinosabbak fürdés ELŐTT már gödröt ástak, hogy legyen mibe egyből belefeküdni. 

150 ezer királypingvin nagyon hangos tud lenni, a szem meg hiába adja a jeleket, az agynak idő kell, mire felfogja, amit lát. 

Az oroszlánfókánál nincs büdösebb állat. Csukott szemmel, a Holdról is bármikor kiszúrnék egyet éjjel a kukoricásban. 

A jég nem játék. Délen szerencsére nincs para, a Csendes-óceán brutális melegedése (a Nagy Korallzátony pusztulása megvan?) elképesztő módon olvasztja az Antarktiszi félsziget jegét, költöznek is felfelé az ott élő kolóniák. 

Északon viszont csak megerősített testű hajók közlekedhetnek. A kanadaiak külön rendelkezésre bocsátanak jégtörő hajókat azoknak, akik bemerészkednek az Északnyugati Átjáróba, amely bizony nem minden évben jégmentes. 

Az expedíciós piac is növekszik, rengeteg ember fog kelleni, akiknek meg kell csinálni a munkát. Az élet nem egyszerű, ha napokig nincs internet s nem jutsz ki csak egy héten háromszor, akkor is legfeljebb állatok vesznek körbe (mondjuk ez egy random városra is igaz). 

Ha valaki szereti a természetet, sok különleges dolgot láthat. Egy antarktiszi szezon alatt végig lehet nézni a teljes költést bizonyos típusú pingvineknél (megvan a totyi, vigyáznak rá, kikel, felnő, stb.) 

Internet. A nagyok alapvetően nem mennek messzire az Egyenlítőtől, így mindig pazar a vétel, olcsó a net… De mivel a szatellitek nem verhetik meg a fizikát, így jellemzően az üres foltok mellett (ahol egyik sem szolgáltat netet) úgy a 70-75. északi szélesség flett nincs semmi jel. 

Éljen az expedíciós hajózás, meg de klassz Amundsen / Shackleton / Scott / Humboldt / stb. nyomdokain haladni… Kipróbáltátok már 2018-ban mondjuk 10 napig net/hírek nélkül egy könyvvel meg pár filmmel létezni? 

Elárulom, a délutáni 2-4 órás pihenő meg az éjszakai 7-9 óra hirtelen végtelen hosszúságúra nyúlik, és beüt az unalom. Az meg a tudat legnagyobb ellensége és a bulizás sem oldja ezt. 

Milyen cégeket ajánljak? 

Ezek a saját szempontjaim lesznek: 

Hiába szürkezóna és a NAV sem tud vele mit kezdeni, csak jobb bejelentve lenni. 

Angolos: Holland America Line, közepes hajók, jó pénz, közepes vendégek. 

Holland szerződés (tb, adó, nyugdíj fizetve). 

Németes: AIDA: közepestől a legnagyobbakig, jó pénz, vegyes német vendégek, jó élet. 

Olasz szerződés: tb, adó, nyugdíj fizetve. Utóbbi zsebbe is kérhető. 

Rutinosabbaknak, némi fenntartással 

Royal Caribbean: a legnagyobb hajók, klassz élet, rengeteg meló, gyenge-közepes fizu. 

Ha nincs más, de ugródeszka kell 

Carnival: gyenge fizu, gyenge vendégek (semmi bajom az afrikai-amerikaiakkal, csak hirtelen felkapaszkodott arcok, azt hiszik, hogy 500 dollárért megvették maguknak a hajót egy hétre), rengeteg meló (lásd előbbiek, a csillagokat is lekövetelik, viselkedni meg mint az állatok). Másik előny még a környék. Miami a központ, itt is éjszakázik a hajó utasváltáskor (taxival 20 perc South Beach, a többit kitaláljátok. :) ). 

Nagy vonalakban így néz ki, ha klasszikus vendéglátós melót kerestek. De vigyázhattok gyerekekre (én soha az életben), taníthattok golfot (érdemes egy bizonyos par szint alatt lenni, na meg aktívan játszani nevesebb klubban), lehettek búvároktatók (a legtöbb embert egy kanál vízbe nem engednek bele), vagy léghajlító cirkuszosok, jégtáncrevüsök, meg a jó isten tudja, mi. 

Aki nem szereti az embereket, az mehet IT-snek és hegeszthet napi szinten egységsugarú userek által tönkretett kakaóbiztos terminálgépeket, vagy ha a nagyi nem találja az @ szimbólumot… A lista végtelen. 

Olyan 25 éves korig orvossal íratnám fel, sokkal több lenne az empatikus, másik cipőjében járni képes ember, akik nem rohannának valamilyen felső szervhez az első safe space-üket veszélyeztető megmozdulásra. Hasonlít a katonaságra? Igen, mégiscsak a haditengerészetből fejlődött ki. 

A drákói szabályok azért kellenek, mert vészhelyzetben meg kell bíznom a társamban, hogy a rá szabott feladatot képes ellátni, így nem veszélyezteti az életemet. Én is ellátom az enyém, így éljük túl mi is, meg a ránk bízott vendégek is. 

A biztonsági előírások 

Ha egy fémdobozba az óceán közepén össze van zárva 8000 ember, és csak néhány helyen van luk a dobozon, ott nem árt, ha kemények a szabályok. Szerencsére a nemzetközi hajózás csúcsszerve felelős nem csak a munkások jogaiért, hanem a biztonságért is. 

A Concordia menőző kapitányát ezentúl leválthatja az elsőtiszt és a főgépész, ha ők úgy ítélik meg, hogy emberéleteket tesz kockára. 

Pár szót az életről 

Napi MINIMUM 10 óra szabadidőd van (a Maritime Labour Convention szabályozza, komoly cégek Bibliaként alkalmazzák), ebből egy rész minimum 6 óra kell legyen, hogy aludni tudj. 

A maradék négyben azt csinálsz, amit akarsz (étkezési idő munkaidőnek számít). Nem tűnik soknak, pedig rengeteg tud lenni, ha nem jutsz ki a hajóról, nem terhel le a munkád és nincs kedved napi két filmet nézni, nincs nálad egy ekönyv olvasó, vagy éppen nincs kivel inni/dugni. 

Nem mindenki és nem mindig fárad el, dacára annak, hogy hajózik. Én még nem láttam munkában megfáradt: spás csajokat, shopos srácokat, az összes kültéri ide tartozik (utaspesztra, mindenféle oktató), stb.

Kényelmes dolog minden este meló után bezuhanni a bárba és tombolni egy jót. Érthető, ha pörgős munkád van, ki kell adnod magadból a feszültséget. Mértékkel javaslom ezt a rocksztár életmódot, láttam már huszonévest szívmegállással tepsibe pakolni, mert sok volt az esti kokóra rátolt üveg drága whiskey. 

A média ráugrott, de a teljes hírzárlatban nem tudták senkiből kiszedni, hogy mi volt. Az nem tudom, mi lett mondva a családnak, de gondolom, meglepődtek, hogy miért volt annyi kokó a kis Hans vérében, amikor ő olyan jó kisgyerek volt, még a liftben is előre köszönt. 

Várom a párom 

Együtt mindig könnyebb. Akkor is, ha az embernek felesége, férje, gyerekei, jegyese van otthon. Ez megszokás kérdése, ki mit bír el mentálisan. Ha nem ragaszkodunk stabilan egyhez, a korábban említett legénységi bárban minden este egy komplett halastóra való anyag várja az este jobbra fordulását. :) 

Ha nem volna tilos a drog és a tömény pia, akkor azt mondanám, hogy minden hajó egy kicsit MS WOODSTOCK. Kár, hogy tilos. Mármint az átnevezés, mert a legdrákóibb moszados securityn is mindig átjut pont annyi, amennyi éppe az adott legénységnek szükséges a felhőtlen szórakozáshoz. 

Azokat sem ítélem el, akik ebben a nagy szabadosságban mondjuk megkörnyékezik a feletteseiket. Mert ugye nem csak ők vadásznak a friss húsra. Ha megvan a kémia, a kölcsönösség, a hajó nem apácazárda és az adott kapcsolat előnyös mindkét félnek, miért ne? 

Rendes cégeknél a szexuális zaklatás amúgy írásbeli figyelmeztetéssel zárul, és itt bizony rendesen a nőknek áll a zászló. Normálisabb tiszt a látszatát is el fogja kerülni ennek. Egyébként párokat ritkán alkalmaznak egy adott részlegnél, pontosan a bonyodalmak (részrehajlás, stb.) elkerülése végett. 

A végére egy kis matek 

Jelenleg bónuszokkal 2500 EUR körül keresek, zsebbe tisztán. Mindig minden repjegyem fizetve, szállásokkal, étkezésekkel mind fel- és mind leszálláskor a hajó és az ajtóm között. 

Viszont a szerződés ciprusi, szürkezóna. A meló jó, napi pár óra. Munkaidőben a nappal lőtt képeim editálom, filmezek, stb. Nappal kint vagyok terepen. Viszont vannak jobb kondíciók, így megyek tovább. 

Karriert el bírtam volna viselni, ha nem lenne egy árja cég a miénk, ahol csak németek viríthatnak mindenhol (osztrák, svájci megtűrve melós szinten, tisztek ők se lesznek). 

Szerencsére a konkurencia így két szerződéssel a hátam mögött, meg az irodai rutinnal egyből assistant crew pursert ajánlott, teljesen bejelentve. Kíváncsi vagyok a sok előadott meséből mi lesz igaz, mert túl jónak tűnik egyelőre. Majd novembertől elválik, oda kaptam slotot 5,5 hónapra.”

A Bemutatom a városom-sorozat sorvezetőnek szánt kérdései (tetszés szerint bővíthetők) 

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket? 

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban? 

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát? 

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét? 

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni? 

Mennyire könnyű munkát találni a környéken? 

Milyen szolgáltatások érhetők el a városban? 

Milyen kikapcsolódási lehetőségeket nyújt az adott város (és környéke)? 

Kinek ajánlanád a várost? 

Milyen a jövőképed az adott városban?

(Fotó: pixabay.com/ezelsoordesign)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.