oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2018. augusztus 04. 06:30,  Nehezített határátkelés 40 komment

2018. augusztus 04. 06:30 Határátkelő

Nehezített határátkelés

Külföldre költözni és új életet kezdeni nem egyszerű ügy, kell hozzá nem kevés bátorság, magabiztosság és nyitottság a többi ember, új kultúra, másik nyelv felé. De mi a helyzet a befelé forduló, introvertált emberekkel? Ők hogyan birkóznak meg ezekkel a kihívásokkal?

no_lany_olvas_foto_pixabay_com_455992.jpg

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy amikor introvertált személyiségről beszélünk, akkor nem feltétlenül furcsa, társaságkerülő, szégyenlős emberekről van szó (persze akadnak ilyenek is közöttük…), hiszen a befelé forduló személyiséggel rendelkezők között is akadnak, akik kifejezetten jó szociális képességekkel rendelkeznek, legfeljebb ezen képességeik nem tudtak még kiteljesedni. 

Az introvertált személyiség számára más emberek társasága inkább kimerítő, mint ösztönző, éppen ezért nagyra értékeli az egyedül töltött időt. 

Mindez azért lehet érdekes, mert a határátkelés önmagában olyan, mintha túladagolnának szociális kapcsolatokkal: új ország, új környezet, új szomszédok, új munkahely, új ügyintézési módok… és még hosszan sorolhatnánk.

„Szenvedtem azzal, hogy a második nyelven kellett beszélgetnem, mert ehhez túl csendes a természetem. A környezetem felfedezése stresszes volt, mert nem vagyok egy kalandvágyó típus” – írta a Global Living Magazine-ban Taylor Joy Murray. 

„A kávézókban teljesen elégedetten elüldögélek egyedül akár három órát is. A partikon számomra a konyha a mennyország. Amikor pedig az nem elérhető, akkor a fürdőszobába vonulok vissza pár rövidebb magányos percre. Aki nálam befelé fordulóbb, az festi magát. Ugyanakkor ezek a nehézségek bátortalanságot és bizonytalanságot gerjesztenek bennem, amikor látom az extrovertált barátaimat folyamatosan csevegni, új helyeket felfedezni és könnyedén barátkozni a helyiekkel vagy más határátkelőkkel” – tette hozzá. 

Amikor az ember megérkezik egy új országba, be kell mutatkoznia a szomszédoknak, az új munkatársaknak, gyakorlatilag a nulláról kell felépítenie egy szakmai és magánéleti hálót. 

Márpedig ez még az extrovertált személyiségeknek sem kis kihívás, pedig ők sokkal inkább nyitottak az újra, spontánabbak, jobban kedvelik, ha zajlik körülöttük az élet.

Bukásra van-e ítélve az introvertált személyiség? 

Vajon azt jelenti-e mindez, hogy a befelé forduló személyiséggel rendelkezők eleve bukásra vannak ítélve a határátkelés során? Nyilván nem, mi több, a külföldre költözésnek vannak olyan részei, melyek sokkal jobban passzolnak hozzájuk, mint az extrovertáltakhoz. 

Ilyen például az a jellemvonás, hogy az introvertált személyiségű emberek jellemzően jobban koncentrálnak egy adott feladatra, nem veszik félvállról a döntéshozatalt, ami azt is jelenti, hogy jó eséllyel a külföldre költözés megtervezését és megszervezését is kihívásként élik meg és jobban átgondolják, mint a többiek – írta az Internations blogja, amely pár tanáccsal is szolgált az introvertált személyiségű határátkelőknek. 

Fordíts magadra elegendő időt 

Nagyon fontos, hogy az ember elegendő időt fordítson saját magára, rendszeresen feltöltendő az akksikat (speciel ez szerintem mindenkire igaz). Különösen érvényes ez azokra, akik olyan kulturális térbe költöznek, ahol a csoportos tevékenységet kimondottan nagyra értékelik, illetve ahol a személyes tér koncepciója eltér a megszokottól. 

Határátkelőként nyilván nem fogjuk megváltoztatni a befogadó ország kultúráját és szokásait, azaz ilyenkor bizony össze kell szorítani a fogunk és kibírni valahogy addig, amíg hozzá nem szokunk valamennyire az elsőre szokatlan környezethez. 

Szóval minimum az első időszakban fontos, hogy legyen elegendő időnk magunkra, legyen az akár egy kis csavargás a városban, séta egy helyi parkban, vagy némi otthoni szöszmötölés.

Légy türelmes a nyelvtanulásban 

Miután az introvertált személyiség szívesebben fordul a tankönyvekhez, ebből adódhatnak problémák – ismét csak a fent már említett Taylor példáját idézve. 

„Eltelt egy év. Aztán még egy. Sokkal több ideje tanultam már a nyelvet, mint az extrovertált barátaim. Ám míg ők gyorsan bevetették magukat az új kultúrába a helyiekkel folytatott beszélgetések során tanulva a nyelvet, nekem ez nem ment, így az lett a vége, hogy ők folyékonyan beszéltek, én meg hibásan” – emlékezett vissza. 

Először nem értette, mit csinál rosszul, aztán rájött, hogy meg kell próbálnia összehozni az introvertált tanulást az extrovertált hétköznapi beszélgetésekkel. Ehhez keresett egy csendes, biztonságos helyet, ahol négyszemközt tudott gyakorolni. 

Így nem kellett egy nagyobb társasághoz csapódnia, a saját tempójában tudott beszélni és feltehette az őt foglalkoztató nyelvi kérdéseket. A minimálisra tudta a szavak mennyiségét szorítani és lelassította a beszélgetés sebességét, ami tökéletesen passzolt a személyiségéhez. 

Keress kiscsoportos foglalkozásokat 

Taylor példájából is látszik, nem feltétlenül arról van szó, hogy az introvertáltak nem bírják a többi embert, egyszerűen csak a szocializáció bizonyos formáit részesítik előnyben. 

Nem csak a nyelvtanulás érdekében, hanem a hétköznapokra is érdemes megfontolni olyan jól strukturált szabadidős tevékenység megtalálását, amiben kiscsoportban, jól behatárolható keretek között lehet építeni a kapcsolatrendszert. 

Érdemes keresni olyan kisebb csoportokat, melyek a mi hobbink körül szerveződnek, és ugyan elsőre itt sem fogunk mély beszélgetésekbe merülni, azért van egy közös alap, amin el lehet indulni. 

Nyilván mindez a magánéletben könnyebb, a munkahelyen azért jobban ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek, de ott is irányíthatjuk úgy a dolgokat, hogy négyszemközt vagy kisebb csoportokban ismerkedjünk a munkatársakkal, így nem kell túl sok ember előtt szerepelnünk rögtön az elején. 

A workshopok például megfelelő helyszínek lehetnek, ugyanakkor ha lehet, érdemes elkerülni a nagylétszámú fogadásokat vagy egyéb rendezvényeket, ezeken túl sok egyrészt az ember, másrészt a céltalan dumálás. 

Játssz az erősségeidre 

Általában sem árt, ha ez ember az erősségeit próbálja meg előtérbe tolni. Az introvertáltak esetében ide tartozik az, hogy jó hallgatóság, lojális munkavállalók, megbízható munkatársak és üzleti partnerek és kitartó barátok. 

Mivel nem könnyen alakítanak ki új kapcsolatokat, hajlamosak azokra összpontosítani, melyekről úgy gondolják, hogy megéri a fáradtságot, magyarán a mennyiség helyett a minőségre koncentrálnak. 

„Érzelmileg kikészít minket, ha úgy akarunk viselkedni, mint az extrovertáltak. Nem leszünk sikeresek, ha úgy véljük, a temperamentumunk megakadályoz abban, hogy ’jó’ határátkelők legyünk. Inkább arra kell koncentrálnunk, ami egyedivé tesz” – írta Taylor. 

„Még mindig okoz nehézséget a második nyelven megszólalnom. Néha még mindig kimenekülök a konyhába a partikon. De már elkezdtem elfogadni az introvertáltságom. Sokkal energikusabb vagyok. Az önbizalmam megnőtt, mióta felfedeztem, vannak csendes módok, melyeken a befelé fordulók egymással kapcsolatba léphetnek, hatást gyakorolhatnak a környezetükre és tanulhatnak. Talán nem vagyunk extrovertáltak, de ha elfogadjuk magunkat és az erősségeinkre építünk, akkor sikeresek lehetünk más kultúrában is” – fogalmazott Taylor és ennél jobb záró gondolat nem is kell ehhez a poszthoz.

8+1 hasznos tipp külföldre költözés előtt.

(Fotó: pixabay.com/455992)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: személyiség introvertált határátkelés

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr6314160031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Din Serpahis 2018.08.04. 06:54:50

Hát ez egy tök érdekes téma, én a svájci állampolgárság kapcsán gondolkozom el mindig ezen - ugye majd egyszer állampolgár akarok lenni. Ehhez itt feltétel az integráció a helyi társadalomba, amihez tagnak kell lenni mindenféle klubban, egyesületben, meg össze kell bratyizni különféle svájciakkal.

Na most én egy tök introvertált egyén vagyok, Magyarországon se voltak nagyon barátaim meg jártam társaságba, gőzöm nincs hogy fogom ezt itt abszolválni :)

geeeteee 2018.08.04. 09:21:29

@Din Serpahis: Ezen meglepődtem, nem tudtam. Rákerestem, nem ellenőrzés miatt, hanem kiváncsi voltam, hogyan ültették jogba, szövegbe. Itt www.eda.admin.ch/aboutswitzerland/de/home/faq/schweizer-staatsbuerger-werden.html#par_textimage_2 találtam:
"Die endgültige Entscheidung trifft die Wohngemeinde. In einigen Gemeinden entscheidet eine entsprechende Kommission, in anderen eine Abstimmung bei den Einwohnern der Gemeinde."
Nincs más választásod, templomba és kocsmába kell járjál. :)

Olliék 2018.08.04. 09:46:04

@geeeteee: És jo esetben minden templom mellett van egy kocsma. :D

Hari Seldon 2 2018.08.04. 11:01:23

„Nehezített határátkelés”

Már hogy lenne az? Én nagyon introvertált vagyok, de elképesztően jól érzem magam. Nekem pont elég az évente kétszer háromszor egy-egy találkozó közeli ismerősökkel. Pont elegendő.

--

„Miután az introvertált személyiség szívesebben fordul a tankönyvekhez, ebből adódhatnak problémák – ismét csak a fent már említett Taylor példáját idézve.
„Eltelt egy év. Aztán még egy. Sokkal több ideje tanultam már a nyelvet, mint az extrovertált barátaim. Ám míg ők gyorsan bevetették magukat az új kultúrába a helyiekkel folytatott beszélgetések során tanulva a nyelvet, nekem ez nem ment, így az lett a vége, hogy ők folyékonyan beszéltek, én meg hibásan” – emlékezett vissza.
Először nem értette, mit csinál rosszul, aztán rájött, hogy meg kell próbálnia összehozni az introvertált tanulást az extrovertált hétköznapi beszélgetésekkel. Ehhez keresett egy csendes, biztonságos helyet, ahol négyszemközt tudott gyakorolni.
Így nem kellett egy nagyobb társasághoz csapódnia, a saját tempójában tudott beszélni és feltehette az őt foglalkoztató nyelvi kérdéseket. A minimálisra tudta a szavak mennyiségét szorítani és lelassította a beszélgetés sebességét, ami tökéletesen passzolt a személyiségéhez.”

Ezzel viszont tökéletesen egyetértek.

--

„Még mindig okoz nehézséget a második nyelven megszólalnom. Néha még mindig kimenekülök a konyhába a partikon. De már elkezdtem elfogadni az introvertáltságom. Sokkal energikusabb vagyok. Az önbizalmam megnőtt, mióta felfedeztem, vannak csendes módok, melyeken a befelé fordulók egymással kapcsolatba léphetnek, hatást gyakorolhatnak a környezetükre és tanulhatnak.”

Ha-ha. Ki akar partikra menni? Egész életemben kerültem az ilyen helyeket. Szembe kell nézni, hogy valaki az emberiség abba a 30-40%-ba tartozik, akik nem igénylik ezt, de a szociális nyomás miatt, úgy tesznek, mintha „mennyire jól érzem magam”.

Csodabogár 2018.08.04. 11:15:49

@Din Serpahis: Néhány éve, nagy port vert fel a zürichi ETH-n működő amerikai professzor, aki Einsiedelben lakott. Ott élt már vagy 30 éve, de semmi helyi dologban nem volt bent, mert ugye a munkahelye Zürichben volt. Nem tudom mi lett a vége, de több újság is írt róla akkoriban. Nem értettem, hogy mi az ördögnek kellett neki svájci állampolgárság, de nagyon hajtott rá.
Tudnék írni régebbi sztorikat, néha hajmeresztő dolgok voltak.

Din Serpahis 2018.08.04. 11:25:30

@Csodabogár: Na jó, aki ilyen incifinci faluba megy lakni, az magára vessen, ilyen helyen laknak a legvaskalaposabb svájciak, azoknak szerintem semmi se jó, ha külföldi.

Én azon gondolkodtam, hogy elmegyek wing tsun kungfura, végülis mindig is érdekelt, aztán hátha jó lesz :)

Din Serpahis 2018.08.04. 11:27:55

Úristen, most nézem, ez az Einsiedeln ráadásul Schwyz kanton, azok meg aztán az igazi mély svájciak, az egyik haverom Schwyzben lakik, neki a B engedélyével szórakoztak hónapokig, pedig az aztán minden szempont szerint járt neki.

Arthamyr 2018.08.04. 11:51:35

Ha valaki legszívesebben a konyhába megy egy partin, nem lenne egyszerűbb, ha nem menne partira? :D

"Amikor az ember megérkezik egy új országba, be kell mutatkoznia a szomszédoknak, az új munkatársaknak, gyakorlatilag a nulláról kell felépítenie egy szakmai és magánéleti hálót. " - A szomszédoknak nem kell bemutatkozni, főleg, ha az ember bérleményben lakik. Az új munkatársaknak sem feltétlenül, a normálisabb helyeken (legalább annak, akivel együtt fog dolgozni) bemutatnak mindenkit, így ez kb. automatikus.

Magam is introvertált vagyok, de nem nagyon voltak ilyen gondjaim, igaz, pl. nem volt szükség különösebb nyelvtanulásra (persze a külföldi élet alatt még akkor is ragad valami az emberre, ha nem szeretné :)), a munkahelyeken meg szépen körbevezettek, és bemutattak a releváns kollégáknak. Ehhez képest a 6 év alatt sikerült valamilyen szinten összebarátkozni pár emberrel, akivel muszáj volt sokszor érintkezni.

nyuszigonosz 2018.08.04. 12:01:21

Nézek, hogy mi mindent lehet határátkelés - csomagolópapírba rakni. :-)

Az ember akkor is mindig új és más szituációkkal találkozik élete során, ha sosem lép át egyetlen államhatárt sem.

Nagyon butának tartom azt, aki eljár partikra, ahová nem akar elmenni, és inkább a mellékhelységeket blokkolja.
Ha nem akarok ilyen helyre menni, mert nem érzem jól magam ilyen helyen, akkor nem megyek el.

Ha mégis elmegyek, mert valami miatt fontosnak tartom, hogy legalább benézzek oda, akkor igyekszem - miután köszönöttem a születésnapost/ kitüntetettet/új munkatársat/nyugdíjba menöt/ - szóval azt/azokat akik miatt van ez a parti és pár perc bájcsevegés után kedvesen elköszönve távozok.

Hogy ehhez miért kell az introveltált körítést rakni, na nemtudom.

tsabus UAE 2018.08.04. 12:33:16

Ismertem a szomszédaim többségét, mert óhatatlanul összefutottam velük párszor, tehát bemutatkoztunk. Csak egy volt akivel "rendszeresen" beszélni szoktam. Mostani lakhelyemen csak egy szomszédot ismerek. A WiFi hálózatának "777" a neve és ez alapján pilótának tippeltem. Tényleg az. Kétszer beszéltünk 5 percnél hosszabban...
Utálok telefonon, vagy élőben ügyintézni, ezért Lengyelország volt a paradicsom számomra (a kezdeti, személyes ügyintézések után), míg Anglia halálközeli élmény. Van mobil applikáció, meg honlap, de a fontosabb dolgokhoz telefonálni kell. Meg még hívogatnak is marhaságok miatt. Sok dologban UAE is ilyen, de fényévekkel jobb, mint Anglia.
Buli... Azt kihagyom. Csapatépítés, céges kirándulás... Na, az a sajtreszelővel önkielégítés tipikus esete. Enyhén szórakoztató, de főleg fájdalmas.
Nyelvtanulás... Ahogy a posztban írva vagyon. Habár elvagyok angollal, de a skót, wales-i, fillipínó, pakisztáni, indiai dialektustól néha CTRL+ALT+DEL arcot vágok.
Egyedüllét... Kiválóan feltöltődöm tőle. Nem zavar.
Társadalmi elvárások... Tojok rájuk. Aki 50-en túl még ilyennel foglalkozik, az keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét.
Asszem, ez minden...

Bredpitt Monika 2018.08.04. 12:44:09

Kapcsolódik a témához (a személyiségek tekintetében):

kikölcsönöztem egy filmet, nagyon ajánlom, na persze Clint Eastwood rendezte, kíváncsi voltam most mit hoz ki egy ilyen témából, baromi jó, ráadásul nekem a szakmámhoz is kapcsolódik,

The 15:17 to Paris a film címe (A párizsi vonat)

Jó szórakozást annak , aki megnéz !

Bredpitt Monika 2018.08.04. 12:45:15

@Bredpitt Monika: aki megnézi, (meg annak is aki engem megnéz)

Bredpitt Monika 2018.08.04. 12:51:57

@tsabus UAE:

a múltkori hahahás hozzászólásodhoz annyit, hogy a pár nappal ezelőtti posztra ránéztem reggel és úgy döntöttem ez engem nem érdekel, aztán délután ránéztem a hozzászólásokra és csodálkoztam miért beszél mindenki az osztrákokról, amikor Ausztrália a téma, már a címet is sikerült félre olvasnom,

szóval tényleg az én készülékemben lehet a hiba........

2018.08.04. 13:04:38

Ez az introvertáltság téma elég felkapott az utóbbi időben, a fene sem tudja, miért.

Szerintem országot váltani éppenséggel könnyebb introvertáltként. Érdekes, hogy a posztban nem szerepel a magány kérdése (gondolom, az eredetikben sem). Visszatérő téma itt a HÁ-n is, de minden más expat eszmecserében is, hogy így hiányoznak a barátaim, úgy a családaim, jaj, de magányos volt az első pár hónap, és mennyire nehéz, hogy nem bírom kifejezni magam rendesen külföldiül. Hát alighanem ez az extrovertáltaknak sokkal nehezebb eleinte, nyilván a falat kaparják szerencsétlenek, hogy megint nem beszélgetett velük senki.

@Arthamyr:

"Ha valaki legszívesebben a konyhába megy egy partin, nem lenne egyszerűbb, ha nem menne partira?"

Egy csomó olyan társas eseményre kénytelen elmenni az ember (ha csak nem akar végképp mindenkit elmarni maga mellől), ahova igazából nem akar. Ez ilyen, kikerülni nem lehet.

@tsabus UAE:

"Társadalmi elvárások... Tojok rájuk. "

Részben biztos. De ha őszinték akarunk lenni magunkkal, javarészt inkább arról van szó, hogy már annyira megszoktad őket, hogy nem kerül effortba megfelelni nekik. :)

Arthamyr 2018.08.04. 13:49:42

@Nagy kámpics: Nem értek egyet. Amikor külföldre költözöl, a default állapot az, hogy olyan nagyon nincs kit elmarni magad mellől. Ha meg esetleg nem egyedül mész, akkor az élettársad vagy a gyerekeid nem fogod azzal elmarni magad mellől, hogy nem mész el olyan társas (tömeg-)eseményekre, aminél a szocializáció a fő/egyetlen cél (a közönséges parti ilyen dolog, hacsak nincs valami tematikája, ami kifejezetten érdekli az embert), sőt, inkább a túl gyakori eljárással gyűjthetsz rossz pontokat.
Pl. a 6 év alatt 2 céges karácsonyi bulira mentem el, és 1db summer partyra, amikor itt voltam, és nem mentem el, megrökönyödve kérdezték páran, hogy miért nem, én meg mondtam valami kifogást, ami néha jó volt, néha nem. :) A partik gyakorlati haszna csekély/nulla.
Ezzel nem azt mondom, hogy nulla szocializáció a cél, de olyan helyre éri meg menni, ahol az ember jól érzi magát. Lehet menni sportolni, ha valaki azt szeret, hobbihoz kapcsolódó csoportokkal szocializálódni, vagy kis létszámú, rövidebb, kevésbé kötött eseményeket látogatni, ha valaki dohányzik vagy kávézik, a rövid szünetekben beszélhet a kollégákkal, esetleg néha elmegy velük ebédelni, ez mind sokkal kevésbé megterhelő, mint egy parti.
Pl. lejártam focizni a kollégákkal (úgy, hogy nem is tudtam mindenkinek a nevét sem), volt, hogy lementünk egy pubba (ahova lehet később érkezni, és hamarabb lelépni mindenféle rosszallás nélkül), esetleg átjöttek kajálni (hazai pálya), vagy lementünk a tengerhez (szép, nem tömegesemény, és nélkülük is szívesen csináltam volna). Ez nagyon nem ugyanaz, mint a karácsonyi buli, ahol a cég összes embere lent van (akár többszáz ember).

Egy idő után egy embernek el kellene jutnia oda, hogy nem kell olyan társas eseményeket látogatnia, ahol kifejezetten kényelmetlenül érzi magát, szerintem nagyon könnyen ki lehet kerülni. Én már jó ideje kikerülöm, kb. amióta nem egyedül élek. Mondjuk nem is lett új barátom azóta, de nem is igénylem.

2018.08.04. 14:12:20

@Arthamyr:

"szerintem nagyon könnyen ki lehet kerülni"

Szerintem nem. Ha az embernek vannak még bármilyen emberi kapcsolatai, akkor el kell menni:
temetésre
esküvőre
lány-/legénybúcsúra
tejfakasztóra
házavatóra
valaki-elköltözik-búcsúztatóra
a csajod szusipartijára
a csajod családjához
a gyereked születésnapi bulijába
csapatépítésre

meg a tök tudja, még hova.

És látod, te is jársz partira. Természetesen ha átnevezel minden olyan eseményt, amihez kedved is van (például pubba járni, fociztunk, átjönnek kajálni, lementünk a tengerhez --> ez mind ugyanúgy parti, csak te most valamiért elkülönítetted őket), és csak az marad "parti", ahova nem mentél el, akkor tényleg nem kell partira járni. Ez igaz.

Minden más esetben az ember nem győz elugrálni az ilyenek elől, és állandóan stresszel, hogy kiket bánt meg vele.

Például egy dolog, aminek nem tudom körétekerni a fejemet: az emberek igénylik, hogy elmenj a temetésükre. Nekem nincs kedvem temetésre járni, ha szóba kerül, mindig megmondom, hogy figyu, a tiedre sem mennék el, ha nem muszáj, és mindig kamilláznak rajta. Ki érti ezt? :)

2018.08.04. 14:19:55

@Arthamyr:

Persze ha te eleve csak a több száz fős eseményekre gondoltál, akkor elbeszéltem melletted. :)

tsabus UAE 2018.08.04. 14:25:55

@Nagy kámpics: .
temetés - 98-ban voltam utoljára
esküvőre - kb. 10-15 éve voltam utoljára (második esküvő életemben). Mindkét pár elvált másfél éven belül...
lány-/legénybúcsúra - nem
tejfakasztóra - nem
házavatóra - nem
valaki-elköltözik-búcsúztatóra - nem
a csajod szusipartijára - sosem adott partit a csajom/feleségem
a csajod családjához - nem az elvárás miatt, hanem mert a barátnőm ment és én vele mentem. Oda is...
a gyereked születésnapi bulijába - nincs
csapatépítésre - számításból, hogy ne húzzanak ki bizonyos listákról. De már fent említettem, hogy ez milyen számomra. Normális főnöknél megúszható. Ja, és ez nem társadalmi, mint inkább munkaköri elvárás volt.

tsabus UAE 2018.08.04. 14:29:18

@Nagy kámpics: "állandóan stresszel"
Nem stresszelek már ilyeneken. Akik ismernek, tudják milyen vagyok. Főleg a barátaim. A többi meg nem érdekel. Ha úgy tetszik, az introvertáltságom mellé husáng is vagyok. Na bummm...

tsabus UAE 2018.08.04. 14:36:07

@Nagy kámpics: Majd' elfelejtettem: Mindkettőt élvezem. Az introvertáltságot is, meg azt is, hogy az emberiség 99,9999999 %-ának a véleményével nem törődöm !

Arthamyr 2018.08.04. 14:42:20

@Nagy kámpics: A listádból egyrészt sehova nem kell elmenni nagy számban, másrészt a legtöbb családdal, közeli baráti körrel történik (ami egy kiköltözésnél nincs jelen). Ha meg nem, akkor opcionális. A faszomtudjaki legénybúcsújára nem fogok elmenni. Egy esküvőre/temetésre nem megyek el automatikusan, csak mert meghívnak. Stb.
Nyilván a nagymamám temetésére el kellett mennem (vagyis nem kellett, de oda azt gondoltam, azért illik), de ilyenből azért nincsen sok, mert a szűk rokonság száma limitált, pl. senkinek nincs 6 nagymamája vagy 3 apja. A sógornőm esküvőjére is, de oda meg kifejezetten szívesen mentem, és nem kellett félrehúzódnom. Ha a legjobb barátomnak gyereke születik, akkor nem megterhelő vele együtt berúgni a tejfakasztón. Ha a közeli barátod házavatójára mész, ott sem szorulsz a konyhába várhatóan.

Az összes esemény, amiben itt részt vettem, kellemes volt, nem éreztem magam kényelmetlenül, nem kellett a fürdőbe/konyhába félrehúzódni. És nem, sem focizni, sem a pubba, sem semmit nem kell csinálnom, csak példaként írtam, hogy nem feltétlenül kell olyan eseményre menni, ahol a fő cél az, hogy az ember szocializálódjon kvázi idegenekkel.

Szóval nem, nem kell elmenni partira. Az utóbbi 10 évben nem emlékszem, hogy hol lettem volna a szabadidőmben olyan helyen, ahol kifejezetten rosszul/kényelmetlenül éreztem magamat. És olyan sűrűn nem járok emberek közé, szóval ha lett volna valami, szerintem megmaradt volna.

És utolsó mentség, ha valaki tényleg nem tud kimozogni egy partit: mindig lehet "klikkesedni", a pár emberrel, akivel jóban vagy, együtt lógni. Ha nincs ilyen, tényleg nem értem, minek mennél partira.

Nem, sem a foci, sem 2 kollégával+a párjainkkal lemenni a tengerhez nem parti. Az is vitathatóan, ha átjönnek hárman sztéket enni, vagy ha lemegyek a pubba, és iszok a kollégákkal két sört, aztán egy óra után lelépek. A poszt szerzője sem ilyen partiban szorult a konyhába szerintem, ha igen, akkor nagyon furcsa. Bár a sztéknél én a konyhába szorultam, mivel valakinek el kellett készíteni.

Arthamyr 2018.08.04. 14:51:00

@Nagy kámpics: Gondolom nem a 3 fős kávézásnál feszengett a csaj a konyhában. :)

Arthamyr 2018.08.04. 14:51:59

@Nagy kámpics: @tsabus UAE: Én is kihúzhattam volna így a listát, csak nem éreztem szükségét, mert gondolom csak példának hoztad őket fel.

FutureFry 2018.08.04. 15:14:01

@Arthamyr: Mondjuk az IT/programozó/fejlesztő munkakörökben amúgy is az intrivertáltság dominál.
Mert ugye miről ismerhető meg az extrivertált programozó?
...
Beszélgetés közben a _te_ cipődet nézi.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2018.08.04. 15:16:13

Erről – extrovertált kontra introvertált -- jut eszembe, hogy kölyök koromban két részre osztottam az emberiséget: azokra, akik visszaadták a kertjükbe berúgott labdámat, és azokra, akik nem.

:-)

Arthamyr 2018.08.04. 15:19:09

@FutureFry: :D Van benne valami. Viszont én itt egyetlen fejlesztő voltam az egyik munkahelyemen, a kollégák zöme pénzügyes/adminisztratív feladatokat ellátó ember volt, így nem elsősorban programozókkal kellett érintkezni.

gabors 2018.08.04. 16:27:59

WTF

ez fertozo ?? mert akkor legkozelebb ha party van meg pisilni sem megyek

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.08.04. 16:33:53

@Arthamyr: férjem korábbi munkahelyén megjegyezték, ha nem ment el legalább egy-két meló utáni pintra. Nekik ez egyenlö volt azzal, hogy biztos nem érdekli öt a csoport többi tagja... Baromira nem érdekelte öket, hogy mondjuk, utána haza kell vezetnie, s nem igazán iszik. Alakulo elöléptetésénél valaki megjegyezte, hogy "hát sose jár velünk kocsmába". Ezért párszor elment. Elment egyikük apjának temetésére, esküvőkre is mentünk. Ezt azota is értékelik, emlegetik. Lehet, hogy csak az íreknél fontos ennyire, de jobban fejben tartják, mint gondoltam, s az elörejutásánál számitott.

Arthamyr 2018.08.04. 16:59:40

@kisrumpf: Nálam kb. lehetőség sem volt ilyesmire. Amit lementem pubba (kb. havonta, kéthavonta), az a többi külföldi kollégával volt zömmel, csak a fiatalabb helyiek jöttek le. Az idősebbek, akiknek volt gyereke, húztak haza a családhoz, és az íreknek jellemzően volt. Semmilyen temetésre nem mentünk (az egyik kolléga meghalt, oda sokan elmentek, de akkor már nem voltam a cégnél), és csak a spanyol kollégám esküvőjére mentünk el, Spanyolországba, amikor már évek óta nem voltunk kollégák. Oda sem azért mentünk, mert kötelező volt (rajtunk kívül alig jött el valaki), de csináltunk belőle egy kellemes, rövid nyaralást. :)

Hari Seldon 2 2018.08.04. 17:16:17

@Nagy kámpics:
"Szerintem országot váltani éppenséggel könnyebb introvertáltként. Érdekes, hogy a posztban nem szerepel a magány kérdése (gondolom, az eredetikben sem). Visszatérő téma itt a HÁ-n is, de minden más expat eszmecserében is, hogy így hiányoznak a barátaim, úgy a családaim, jaj, de magányos volt az első pár hónap, és mennyire nehéz, hogy nem bírom kifejezni magam rendesen külföldiül. Hát alighanem ez az extrovertáltaknak sokkal nehezebb eleinte, nyilván a falat kaparják szerencsétlenek, hogy megint nem beszélgetett velük senki."

Azt hiszem teljesen igazad van. Legalábbis magam tapasztala alapján.

puhacica 2018.08.04. 17:23:08

szerda-csut-pentek delutan kb ugy kell kikommandoznom magam melobol, mert nem lehet lepni a sok iszogato kollegatol. marmint nem az en kollegaim, hanem ok egymasei. az enyemek tudjak az elso hettol, hogy felesleges hivni, ugysem megyek.

en az a tipus vagyok, aki nagyon nehezen mond nemet, inkabb kitalal minden szart, csak ne kelljen mennie, de ha megy, akkor remekul elmokazik, hiszen "kifejezetten jo szocialis kepessegei" vannak. de ha oszinte akarok lenni, akkor nekem akkor a legjobb, ha egyedul vagyok vagy kettesben. egyetlen kozelebbi baratom van itt, akivel parhavonta talalkozom es ez boven eleg is. az otthoniakkal evente egy talalkozo van, be vannak osztva egy napra, aztan annyi. neha meg az is sok. nem kell menni mindenfele csaladi okorsegre, beke van.

eppen a fentiek miatt nekem mindig szuperkonnyen ment a beilleszkedes, berendeztuk a lakast es mar be is illeszkedtem. :D

Csodabogár 2018.08.04. 17:26:03

@Din Serpahis: Van berni történetem is meg sok zürichi, de a végén minden megoldódott. Azoknak az embereknek valóban igen fontos volt a svájci állampolgárság, mert nem volt nekik más. 56 és utána jöttek voltak mind, valami hontalan útlevelük volt.
Láttad már a "Schweizermacher " c.filmet? Nagyon ajánlom, remekül lehet rajta szórakozni, bár egyesek inkább sirtak rajta.

2018.08.04. 17:37:18

@Arthamyr: huuu az tok jo, akkor biztos volt par no is. en mindig olyan helyen dolgozok, ahol csak kanok vannak, vagy olyan nok, akinel mindegy, hogy milyen nemuek.

2018.08.04. 17:42:44

@Hari Seldon 2: en is egyetertek, hogy introvertaltkent, sokkal konnyebb a hataratkeles. mondjuk masik oldalrol itt jottem ra, hogy neha azert jol esett jokat dumalgatni a kollegakkal (ami itt par perc utan atfordul abba, hogy az anyanyelvuek elkezdenek hulyulni szoviccekkel meg 10 szo/masodperc tempoval, en meg orulok, ha birom kovetni, de hozzaszolasnak eselye sincs)

Arthamyr 2018.08.04. 18:32:31

@LepesMez: Annyira nem, a legtöbbjük felett már eljárt az idő (40 felett 3+ gyerekkel azért már nem az a jellemző a szuper külső, de persze ki mire vágyik), kb. 30 főből 1 tényleg jó nő volt (amikor lelépett, a pótálására érkező is jó csaj volt), meg mondjuk még 2 ok. Leszámítva persze az interneket, ott azért jobbak az arányok, mivel ők jellemzően a huszas éveik elejét tapossák még.
Persze jobb, mint pl. az első magyar munkahelyemen, ahol kb. nem volt nő nemű kolléga, leszámítva a titkárnő/mindenest, ott kb. harminc főből 1 nő volt, na az a tipikus IT cég. :) Meg aztán teljesen mindegy, csak "academic interest" jelleggel érdekel a dolog, mivel igen régóta házas vagyok, gyakorlati haszna csekély. A munkahelynél a $ számít, minden másodlagos.
Ha jó nő kellene, én inkább a konditeremben keresném, na ott egész gyakran fordulnak elő, régebben jártam pl. bootcampre edzéskiegészítésnek, ott nagyon jó arányok voltak, kb. 60-70% csaj, és ennek 30-40%-a jó is.

Mme Seldon 2018.08.04. 19:19:51

Annak mi a megnevezése, aki középtájon van az intro- és az extrovertált között?
Én nem vagyok nagy party-ra járó (mondjuk három gyerekkel nem is nagyon hiányzik), de elbeszélgetek a kollégákkal, és ha van félévente egy-egy kolléga-búcsúztató buli, vagy az interne-ek váltása kapcsán beülünk egy étterembe, arra elmegyek.
A magyarországi barátokkal akkor találkozom, mikor jövünk (ha épp ráérnek). Az egyetemi csoport-találkozónkat én szerveztem meg 1200 km-ről, akkor én most inkább extrovertált vagyok?

Dikusz 2018.08.05. 08:44:16

@Mme Seldon: "átlagember" szerintem.:)

Dragonlady (Bp, Hun) 2018.08.05. 13:54:20

Én is pislogok.
Ennyi év után is ott tart "határátkelő " , a szerkesztő(k) , hogy egyféle hataratkelest tud elkepzelni.
Mindenki 40 felett öreg, minden nem EU egzotikus, és mindenki fura csodabogar , aki nem egy kaptafára csinálja végig az egész folyamatot a letelepedessel, munkahellyel, lakhatassal.
Ja én kifejezetten szenvedtem attól, hogy, az európai kultúrában a jofejseg és az ertekesseg fokmeroje az, hogy ki mennyit iszik és mennyire vicces.
Rohadtul mazlim van, hogy anyaként találtam normális társaságot, de ahogy nőnek a gyerekek, ez a banda is ilyen vonalak mentén feszül szét.

tsabus UAE 2018.08.06. 08:58:25

@Kishableany: Ez de jó ! Érdekes megközelítés és egyáltalán nem gondoltam erre. Van benne igazság.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása