Külföldre költözni és új életet kezdeni nem egyszerű ügy, kell hozzá nem kevés bátorság, magabiztosság és nyitottság a többi ember, új kultúra, másik nyelv felé. De mi a helyzet a befelé forduló, introvertált emberekkel? Ők hogyan birkóznak meg ezekkel a kihívásokkal?

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy amikor introvertált személyiségről beszélünk, akkor nem feltétlenül furcsa, társaságkerülő, szégyenlős emberekről van szó (persze akadnak ilyenek is közöttük…), hiszen a befelé forduló személyiséggel rendelkezők között is akadnak, akik kifejezetten jó szociális képességekkel rendelkeznek, legfeljebb ezen képességeik nem tudtak még kiteljesedni. 

Az introvertált személyiség számára más emberek társasága inkább kimerítő, mint ösztönző, éppen ezért nagyra értékeli az egyedül töltött időt. 

Mindez azért lehet érdekes, mert a határátkelés önmagában olyan, mintha túladagolnának szociális kapcsolatokkal: új ország, új környezet, új szomszédok, új munkahely, új ügyintézési módok… és még hosszan sorolhatnánk.

„Szenvedtem azzal, hogy a második nyelven kellett beszélgetnem, mert ehhez túl csendes a természetem. A környezetem felfedezése stresszes volt, mert nem vagyok egy kalandvágyó típus” – írta a Global Living Magazine-ban Taylor Joy Murray. 

„A kávézókban teljesen elégedetten elüldögélek egyedül akár három órát is. A partikon számomra a konyha a mennyország. Amikor pedig az nem elérhető, akkor a fürdőszobába vonulok vissza pár rövidebb magányos percre. Aki nálam befelé fordulóbb, az festi magát. Ugyanakkor ezek a nehézségek bátortalanságot és bizonytalanságot gerjesztenek bennem, amikor látom az extrovertált barátaimat folyamatosan csevegni, új helyeket felfedezni és könnyedén barátkozni a helyiekkel vagy más határátkelőkkel” – tette hozzá. 

Amikor az ember megérkezik egy új országba, be kell mutatkoznia a szomszédoknak, az új munkatársaknak, gyakorlatilag a nulláról kell felépítenie egy szakmai és magánéleti hálót. 

Márpedig ez még az extrovertált személyiségeknek sem kis kihívás, pedig ők sokkal inkább nyitottak az újra, spontánabbak, jobban kedvelik, ha zajlik körülöttük az élet.

Bukásra van-e ítélve az introvertált személyiség? 

Vajon azt jelenti-e mindez, hogy a befelé forduló személyiséggel rendelkezők eleve bukásra vannak ítélve a határátkelés során? Nyilván nem, mi több, a külföldre költözésnek vannak olyan részei, melyek sokkal jobban passzolnak hozzájuk, mint az extrovertáltakhoz. 

Ilyen például az a jellemvonás, hogy az introvertált személyiségű emberek jellemzően jobban koncentrálnak egy adott feladatra, nem veszik félvállról a döntéshozatalt, ami azt is jelenti, hogy jó eséllyel a külföldre költözés megtervezését és megszervezését is kihívásként élik meg és jobban átgondolják, mint a többiek – írta az Internations blogja, amely pár tanáccsal is szolgált az introvertált személyiségű határátkelőknek. 

Fordíts magadra elegendő időt 

Nagyon fontos, hogy az ember elegendő időt fordítson saját magára, rendszeresen feltöltendő az akksikat (speciel ez szerintem mindenkire igaz). Különösen érvényes ez azokra, akik olyan kulturális térbe költöznek, ahol a csoportos tevékenységet kimondottan nagyra értékelik, illetve ahol a személyes tér koncepciója eltér a megszokottól. 

Határátkelőként nyilván nem fogjuk megváltoztatni a befogadó ország kultúráját és szokásait, azaz ilyenkor bizony össze kell szorítani a fogunk és kibírni valahogy addig, amíg hozzá nem szokunk valamennyire az elsőre szokatlan környezethez. 

Szóval minimum az első időszakban fontos, hogy legyen elegendő időnk magunkra, legyen az akár egy kis csavargás a városban, séta egy helyi parkban, vagy némi otthoni szöszmötölés.

Légy türelmes a nyelvtanulásban 

Miután az introvertált személyiség szívesebben fordul a tankönyvekhez, ebből adódhatnak problémák – ismét csak a fent már említett Taylor példáját idézve. 

„Eltelt egy év. Aztán még egy. Sokkal több ideje tanultam már a nyelvet, mint az extrovertált barátaim. Ám míg ők gyorsan bevetették magukat az új kultúrába a helyiekkel folytatott beszélgetések során tanulva a nyelvet, nekem ez nem ment, így az lett a vége, hogy ők folyékonyan beszéltek, én meg hibásan” – emlékezett vissza. 

Először nem értette, mit csinál rosszul, aztán rájött, hogy meg kell próbálnia összehozni az introvertált tanulást az extrovertált hétköznapi beszélgetésekkel. Ehhez keresett egy csendes, biztonságos helyet, ahol négyszemközt tudott gyakorolni. 

Így nem kellett egy nagyobb társasághoz csapódnia, a saját tempójában tudott beszélni és feltehette az őt foglalkoztató nyelvi kérdéseket. A minimálisra tudta a szavak mennyiségét szorítani és lelassította a beszélgetés sebességét, ami tökéletesen passzolt a személyiségéhez. 

Keress kiscsoportos foglalkozásokat 

Taylor példájából is látszik, nem feltétlenül arról van szó, hogy az introvertáltak nem bírják a többi embert, egyszerűen csak a szocializáció bizonyos formáit részesítik előnyben. 

Nem csak a nyelvtanulás érdekében, hanem a hétköznapokra is érdemes megfontolni olyan jól strukturált szabadidős tevékenység megtalálását, amiben kiscsoportban, jól behatárolható keretek között lehet építeni a kapcsolatrendszert. 

Érdemes keresni olyan kisebb csoportokat, melyek a mi hobbink körül szerveződnek, és ugyan elsőre itt sem fogunk mély beszélgetésekbe merülni, azért van egy közös alap, amin el lehet indulni. 

Nyilván mindez a magánéletben könnyebb, a munkahelyen azért jobban ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek, de ott is irányíthatjuk úgy a dolgokat, hogy négyszemközt vagy kisebb csoportokban ismerkedjünk a munkatársakkal, így nem kell túl sok ember előtt szerepelnünk rögtön az elején. 

A workshopok például megfelelő helyszínek lehetnek, ugyanakkor ha lehet, érdemes elkerülni a nagylétszámú fogadásokat vagy egyéb rendezvényeket, ezeken túl sok egyrészt az ember, másrészt a céltalan dumálás. 

Játssz az erősségeidre 

Általában sem árt, ha ez ember az erősségeit próbálja meg előtérbe tolni. Az introvertáltak esetében ide tartozik az, hogy jó hallgatóság, lojális munkavállalók, megbízható munkatársak és üzleti partnerek és kitartó barátok. 

Mivel nem könnyen alakítanak ki új kapcsolatokat, hajlamosak azokra összpontosítani, melyekről úgy gondolják, hogy megéri a fáradtságot, magyarán a mennyiség helyett a minőségre koncentrálnak. 

„Érzelmileg kikészít minket, ha úgy akarunk viselkedni, mint az extrovertáltak. Nem leszünk sikeresek, ha úgy véljük, a temperamentumunk megakadályoz abban, hogy ’jó’ határátkelők legyünk. Inkább arra kell koncentrálnunk, ami egyedivé tesz” – írta Taylor. 

„Még mindig okoz nehézséget a második nyelven megszólalnom. Néha még mindig kimenekülök a konyhába a partikon. De már elkezdtem elfogadni az introvertáltságom. Sokkal energikusabb vagyok. Az önbizalmam megnőtt, mióta felfedeztem, vannak csendes módok, melyeken a befelé fordulók egymással kapcsolatba léphetnek, hatást gyakorolhatnak a környezetükre és tanulhatnak. Talán nem vagyunk extrovertáltak, de ha elfogadjuk magunkat és az erősségeinkre építünk, akkor sikeresek lehetünk más kultúrában is” – fogalmazott Taylor és ennél jobb záró gondolat nem is kell ehhez a poszthoz.

(Fotó: pixabay.com/455992)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.