Beindult a négyévenkénti őrület, azaz csütörtökön elkezdődött az oroszországi labdarúgó-világbajnokság, ami messze több egy sporteseménynél. Hatalmas üzlet is, nem csoda, hogy például Németországban nehéz úgy kitennie az embernek a lakásból a lábát, hogy nem valamilyen vb-logós termékbe ütközzön. A téma utána is marad ugyanez, csak kissé északabbra, hogy végül ellátogassunk egy egészen különleges török városba is.

Nálatok is tombol a focimánia? Írd meg mit tapasztalsz, küldj fotókat, rövid videókat arról, hogyan jelenik meg a vb a lakhelyeden. A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com

A következő egy hónapban (ha tetszik, ha nem) mindent elborít a foci, még az sem ugorhat el előle, aki szeretne. Így van ezzel az Élet a határon túl blog szerzője is, aki fogta a telefonját és meg is örökítette a tényleg mindenhol jelen lévő reklámözönt.

„Boltokban jártamban-keltemben azonban folyamatosan szembejön a focimánia, és nem hagyhattam ki, hogy néhány terméket le ne fotózzak. Egyértelműen vannak kedvenceim, de nem árulom el melyek azok, mindenki válasszon magának! 

Minden, de tényleg minden schwarz-rot-gold-ban pompázik. Nézzük! Íme az ital részleg, némi rágcsálnivalóval. 

A pékek is kitettek magukért, és habár pékségbe nem mentem be fotózni, a sima hiperekben is találhatunk kedvünkre való dolgokat. Hamburger zsemle három színben, vagy focilabda mintás kenyér, van zsemle is egyébként. 

A tejtermékek sem maradhatnak ki, teljesen mindegy, hogy sajt, vagy joghurt, minden vb-rajongó talál kedvére valót. Akad főtt tojás is a szurkolóknak. 

A gyorsan elkészíthető ételek is gyorsabban elkészülnek, ha a vb-vel adják el őket. Felhívnám a figyelmet a Mannschafts Topf Gulaschsuppéra. Van még tészta, és természetesen az elmaradhatatlan szószok.

Mindössze két üzletben jártam tegnap, ha bemennék a városba biztos, hogy tudnám még további érdekességekkel növelni a gyűjteményt, de tulajdonképpen az Ausputzer önmagában is megállná a helyét.” 

A teljes posztért és jó sok képért ide kattints!

Szegény nők…

És akkor még mindig a foci-vb, amit az Északon élünk blog szerzője is megénekelt, kicsit a nők (és az ufók) szempontjából is.

(Fotó: YouTube/copa90) 

„Bár jópárszor elábrándozok focimeccseket nézve, főleg, mikor kívülről, felülről mutatnak egy kivilágított stadiont, benne a 22 hülyével, akik egy labdát kergetnek, és mikor utolérnék, ahelyett, hogy felvennék, még egyet rúgnak bele... 

Szóval elábrándozok, ha történetesen egyszer ellátogatnának ide ilyen háromlábú, ötszemű ufó-népségek, vajon mit gondolnának a földlakókról, egy focimeccset látva? Háborúznak? Dühöngenek? Érdekes lenne megtudni a véleményüket... (…) 

A lányok, asszonyok ebben a jó vastag hónapban keserves kínokat fognak átélni. A televíziót valószínűleg elfelejthetik, de ami még nehezebb lesz, jó eséllyel a férjeiket, fiaikat is. 

A férfi ugyanis focifüggő. Ilyenkor használhatatlanná válik, reménytelen vele zöld ágra vergődni, lehet, hogy még beszélgetni is alkalmatlan. A hím humanoidok eséllyel még bandákba is verődnek, sokan még sört is képesek magukhoz venni, így tivornyázva akár egész délutánokat, estéket a család otthonában, vagy egy kocsmai kivetítő előtt. 

A meccsről a figyelmét elterelni esélytelen, ilyenkor a pupillájuk is öt- és hatszögletű pöttyökből áll. Talán még a házastársi kötelességük is háttérbe fog szorulni, pedig azért az nem kis dolog. 

Szóval nem lesz könnyű a helyzetük a lányainknak, asszonyainknak. Reméljük azért, hogy megbocsátanak nekünk, hiszen egyszer csak el fog telni ez a hónap is... 

A pasasok helyzete sem lesz viszont egyszerű, néha napi 4 meccset is meg kell nézni; másfél órával meg a szünetekkel és a köztük lévő idővel számolva ez lehet akár fél nap is. (…) 

Volt egy cikk két éve, hogy a 2016-os Eb-n az izlandi-angol meccset az izlandi tévénéző lakosságnak majdnem 100%-a tekintette meg élőben. Az a pár száz ember, aki meg mégsem azt vagy semmit nem nézett, az meg lehet hogy éppen repülőgépet vezetett, vagy műtétet vezényelt le, netalán a rablókat, tolvajokat üldözte. 

Bár ilyenkor a normális tolvaj is focit néz, szóval ez valószínűleg kizárható." 

A teljes posztot itt találjátok.

A májtól az olajbirkózásig 

Ha nem ugrik be elsőre semmi a törökországi Edirne városáról, az talán nem olyan meglepetés, de ha azt írom, hogy Drinápoly, akkor már dereng valami, nem igaz? Nos, ide látogatott el a TeDe in Turkey blog szerzője és írt egy élvezetes beszámolót.

„A település több évezredes múltja belengi minden négyzetméterét, a szűk utcácskákban, az építészeti emlékek között barangolva elszédít a múlt. 

Edirnét egészen az 20. század elejéig Hadrianopolisként emlegették, mi, magyarok csak Drinápolyként ismerjük. Ma Törökország legnyugatibb városa, egészen közel a görög és bolgár határhoz. 

Isztambultól mindössze 2,5 órányira fekszik, és igazi élmény átszelni az egykori római provinciát, Thrákiát, főleg tavasszal, amikor minden harsogó zöld, és egészen olyan érzés, mintha az Alföldön utazna az ember. (...) 

Ha sok időnk van, érdemes ellátogatni még a városban található több zsinagógába és templomba, valamint a helyi múzeumokba (Edirne Régészeti és Néprajzi Múzeum, Török és Iszlám Művészeti Múzeum, Dar-ul Kura Madrasa, Lozan Emlékmű és Múzeum, Balkán Háborús Múzeum). 

Természetesen nem szabad kihagyni az Ali pasa fedett bazárt sem, ahol a csecsebecsék mellett megtalálható a híres edirnei gyümölcsalakú szappan és a nagy hagyományokkal rendelkező, népviseletbe bújtatott edirnei baba is. Utóbbi kifejezetten tetszett a lányomnak, bár a szappanokat is előszeretettel forgatta. 

A város szűk utcácskáiban barangolva elkerülhetetlen, hogy megcsapjon a sült máj illata, én már előre vártam a pillanatot, hogy eredetiben megkóstolhassam a mindenhol csak edirnei májként emlegetett ételt. 

A vékonyra szeletelt borjú- vagy báránymájat lisztbe hempergetve forró, bő olajban sütik ki, mellé ropogósra sütött csípőspaprikát, hagymasalátát és csípős szószt kínálnak. 

Néhány héttel ezelőtt éppen 600 kg-ot sütöttek belőle egy erre az alkalomra készíttetett 7 m átmérőjű, 80 cm mély serpenyőben, hogy bekerülhessenek vele a Guinness-rekordok könyvébe. 

Ha már helyi ételkülönlegességek, nem kevésbé ínycsiklandó az edirnei fasírt sem, sőt, ha ott jár valaki, muszáj beszerezni néhány fajtát az edirnei fehér sajtokból. 

Van mindenféle: kecsketejből, tehéntejből, zsíros, félzsíros, fűszeres – micsoda szerencse, hogy a sok-sok kisboltban kóstolni is lehet, mielőtt az ember meghozná a döntést. És akkor nem is említettem még a marcipánt, a pisztáciás sütit, valamint a Kavala-süteményt, ez utóbbi egyfajta linzertésztából készült aprósütemény. 

A város és környékének felfedezése még mindig nem teljes, hamarosan itt a szezonja a hagyományos Kırkpınari Olajbirkózó Bajnokságnak, a verseny helyszíne mindössze néhány kilométerre található Edirnétől. 

A rendezvényt minden évben június végén – július elején tartják, idén július 2-8. között mérkőznek meg egymással a versenyzők. Az olajbirkózás Törökország nemzeti sportja, a kırkpınari bajnokságot az 1300-as évek óta tartják, idén 657. alkalommal lesz. 

A kırkpınari olajbirkózást 2010-ben vették fel az UNESCO szellemi örökségek listájára, mint a legrégebbi sportverseny 2001-ben került a Guinness-rekordok közé. (...) 

A nap zárásaként nem szabad kihagyni a naplementét a Marica-folyó hídjánál, és ha már ott vagyunk, kortyoljunk el közben egy török teát is…” 

Ugyanígy nem szabad kihagyni a teljes posztot sem, ide kattints érte!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.