„…és akkor Józsi azt mondta…”, „képzeld, felhívott telefonon, el sem hittem, hogy ő az…”, „azt mesélte, hogy az osztrákoknál elő nem fordulhatna, hogy…”. Magyarországon az utcán, a buszon, a metrón, az étteremben óhatatlanul elkapunk egy-egy beszélgetésfoszlányt, akkor is, ha nem figyelünk oda. Mi a helyzet külföldön? Vajon idegen nyelven is működhet ez az önkéntelen, tudatalatti hallgatózás?

Az ember ül valamelyik külföldi repülőtéren, és a háttérzaj csupán egy tompa zsizsegés. Amiből kiválva egyszer csak ismerős szavak ütik meg a fülét, amihez oda sem kell figyelni, mégis meghalljuk, mit mondott Józsi, vagy ki telefonált, esetleg mi nem fordulhat elő az osztrákoknál. Mert ezek a mondatfoszlányok magyarul vannak. 

Márpedig az ember az anyanyelvét nem tudja kikapcsolni, nem tudja nem érteni, nem tud nem odafigyelni rá, nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Még ha nem is akarunk kifejezetten megérteni valamit, a szavak mégis elérnek minket és tudjuk, miről van szó. 

Tudatos vagy önkéntelen? 

Idegen nyelven a legtöbb, körülöttünk zajló háttérbeszélgetés csak fehér zaj, ami ott morog körülöttünk, de ha nem figyelünk kifejezetten oda, akkor nem jut el a tudatunkig, miről van szó. Vagy mégis? 

Amikor az ember már jó ideje külföldön él, egyszerűen elszokik attól, hogy a környezetének a zajai értelmes szavakból, mondatokból tevődnek össze, hiszen ahhoz, hogy öntudatlanul is megértsük, miről beszélget a mögöttünk ülő pár a buszon, vagy az utcán elhaladó kis csoport, tudatosan figyelnünk kell. 

Idegen nyelven „hallgatózni” tehát egy tudatos cselekvés, míg az embernek az anyanyelvén teljesen önkéntelen, hiszen ha nem akarjuk, akkor is megértjük, miről beszél a másik. 

„Ha megzavarnak, nem megy” 

„Egy iskolában dolgozom, múlt héten norvég rövidfilmeket néztünk órán, én a tanterem végében álltam, és rájöttem, hogy kifejezetten oda kell figyelnem, ha érteni szeretném, miről van szó és szeretném megérteni a párbeszédeket” – írta Carmel. 

„Ha például a telefonomat bámultam, vagy két gyerek sutyorgása elvonta a figyelmem, akkor a filmnek azt a részét már el is buktam. Az agyamnak teljes kapacitáson kell működnie ahhoz, hogy befogadjon, lefordítson és megértsen egy tanult nyelven elhangzó szöveget” – tette hozzá. 

Megkérdezte német férjét is, aki már több mint húsz éve nem él a hazájában, és ezen idő alatt szinte végig angolul beszélt. Ő is azt mondta, hogy németül sokkal könnyebben érik el a mondatfoszlányok, mint angolul. 

Tudsz-e emailt írni? 

Ha például németek ülnek az iroda másik végében, egyszerűen önkéntelenül is meghallja, miről beszélnek. Ugyanakkor brit kollégái nyugodtan beszélgethetnek bármiről ugyanolyan távolságban, ha nem kifejezetten rájuk figyel, akkor teljesen ki tudja zárni őket. 

„Azt mondta, képtelen például angolul emailt írni, ha körülötte németül beszélnek, mert az egész egy zagyvaság lesz. Jó tudni, szóval ha a jövőben azt akarom, hogy ne figyeljen oda arra, amit mondok (bár általában ez a probléma fordítva szokott jelentkezni), akkor elég, ha átkapcsolok egy német rádióra” – viccelt Carmel. 

Ha már a rádiónál tartunk, érdekes a háttérrádiózás kérdése. Autóban, vezetés, vagy esetleg sportolás közben simán tudok figyelni egy idegen nyelvű adásra (nyilván mert a vezetés maga már teljesen automatikusan megy), de például írni már nem tudok, mert olyankor vagy írok, vagy a rádióra figyelek. Ugyanez egy magyar nyelvű rádió esetében soha nem probléma. 

A fordított helyzet 

Aztán persze van ennek egy fordított esete is, amikor az ember annyira megszokja, hogy jó eséllyel senki sem érti az utcán, hogy amikor például hazalátogat Magyarországra, akkor is a legnagyobb lelki nyugalommal mond olyanokat, amiket egyébként eszébe sem jutna. 

Ebből aztán egészen kínos / vicces (helyzet és hozzáállás kérdése) szituációk sülhetnek ki, mert azért Budapesten nem ugyanaz magyarul megjegyzést tenni valamire (vagy valakire…), mint mondjuk Barcelonában, ahol jó eséllyel senki nem fog érteni minket. (Bár tudjuk, magyarok mindenhol vannak.) 

Előfordulhat ez külföldön felnövő gyerekekkel is, akik megszokták, hogy magyarul egészen nyugodtan beszélhetnek, hiszen nem valószínű, hogy bárki is megértené. Csak aztán amikor hazalátogat a család… 

Szóval számtalan ilyen vicces, kellemetlen helyzet adódhat, át is adnám nektek a szót: mit gondoltok az önkéntelen hallgatózásról, mi a ti tapasztalatotok, vannak-e ehhez kapcsolódó sztorijaitok és legfőképpen eljön-e az az idő, és ha igen, hány év után, amikor az ember már nem csak az anyanyelvén „hallgatózik” így?

HÍRMONDÓ 

Egyelőre csak álom a német bér 

Igenis van egy olyan határ a fizetésekben, aminek elérése után már nem mennének el a munkavállalók a magyar cégektől. És ez még csak nem is a német színvonalat jelenti, ami azért nagyon messze van. 

„Arcpirítóan kevés a fizetés” 

Nagy kérdés, hogy az Ausztriába ingázók hazatérnek-e, ha az osztrák kormány beváltja a tervét. Lássunk néhány véleményt! 

„Alapvetően nem pesszimista a magyar” 

Zita hittanárként végzett, majd az egyetem után férjével nekivágtak a világnak és körbeutazták a Földet - négy év alatt és kerékpárral.

(Fotó: pixabay.com/kimbruhn)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.