Valamelyik nap szokás szerint jó későn vacakoltam a másnapi határátkelős poszttal, amikor eszembe jutott, érdemes lenne egyszer beszélgetni arról, kinek milyen a munka-magánélet egyensúly a mindennapokban, illetve miként változtak meg (ha megváltoztak) az arányok határátkelés után.

Bennünk, magyarokban az a kép él (vagy legalábbis én így gondolom, aztán lehet, hogy nincs igazam), hogy az a jó munkaerő, aki sokat és keményen dolgozik. Persze minden relatív, a japánokhoz képest például a fasorban sem vagyunk, de alapvetően szerintem arról közmegegyezés van, hogy a magyarok sokat dolgoznak. 

(Zárójeles kitérő: talán érdemes lenne egyszer komolyan megvizsgálni – talán születtek is már ilyen felmérések -, hogy valóban sokat dolgozunk, vagy csak sok időt töltünk a munkahelyünkön / munkahelyeinken, mert a kettő nagyon nem ugyanaz.) 

Miután azért személyesen is volt/van alkalmam látni, miként dolgoznak más országokban, néha elgondolkodom azon, vajon mi csináljuk-e jól, vagy azok, akik nem tépik szét magukat a munkában, hanem akkurátusan betartják mondjuk az egyórás ebédszünetet, és annyit dolgoznak, amennyit nagyon muszáj, de számukra nem ez a prioritás. 

Szóval arra gondoltam, ma beszélgethetnénk arról, ti mit tapasztaltatok ezen a téren, milyen volt a munka-magánélet aránya Magyarországon és milyen külföldön? 

De hogy ne csak a levegőbe lógjon az egész poszt, kicsit utánanéztem, hogyan is áll a helyzet más országokban. Ehhez az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) statisztikáját hívtam segítségül, annál is inkább, mert ők rendszeresen végeznek ilyen felméréseket. 

Valami bűzlött Dániában 

Az már nagyon régen volt, amikor valami bűzlött a skandináv országban, mert mostanság abszolút az élvonalban vannak a magánélet és a munka egyensúlyát tekintve (ebből adódóan a különböző, boldogságot mérő listákon is). 

Az OECD tanulmánya szerint Dániában csupán a munkavállalók 2 (kettő) százaléka túlórázik rendszeresen, ami még 13 százalékos OECD-átlaghoz képest is sokkolóan kevés. A napjuk kétharmadát (16 órát) ennél kellemesebb dolgokkal, evéssel, ivással, szórakozással, pihenéssel, alvással töltik. 

Talán nem véletlen, hogy a megkérdezett dánok 96 százaléka mondta, hogy van olyan barátja / családtagja, akire baj esetén számíthat, ami szintén magasabb, mint a 88 százalékos OECD-átlag. 

Maguk a dánok azt mondják, a kulcs az, hogy az életet a munka fölé helyezik, magyarul nem a munka kedvéért élnek, hanem a minőségi élet kedvéért dolgoznak. És ezt a munkaadók is fontosnak tartják, így sok dán munkahelyen megválaszthatják a dolgozók, hogy mikor kezdjék a napot, és elterjedt az otthonról végzett munka is. 

A több kevesebb 

Az ember azt gondolná, minél több időt tölt a munkahelyén valaki, annál többet dolgozik. Nos, ezt már több kutatás is cáfolta, az OECD szakemberei például azt találták, hogy a sok túlóra nemhogy növelné, csökkenti a termelékenységet. 

A dánok messziről nézve elég jól állítják fel a saját fontossági sorrendjüket, hiszen a munka és a pénzkereset jóval lejjebb helyezkedik el a listájukon, mint az egészség, az oktatás, a környezet és persze a munka-magánélet egyensúlya. 

Amire persze lehet azt mondani, hogy könnyű nekik a magas fizetésükkel, és ez persze valahol igaz. Nekem ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy rengeteg olyan ország van, amelyhez képest a magyar fizetések kifejezetten magasnak számítanak (és ehhez nem is kell olyan nagyon messze menni), mi valahogy mégis másként állítjuk fel a prioritásainkat. 

„A pénz itt nem olyan fontos a társadalmi kapcsolatokban, mint például Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban. Talán másként is költjük el. Nem vásárolunk hatalmas házakat, nagy autókat, inkább arra költünk, hogy másokkal együtt legyünk” – nyilatkozta a World Economic Forumnak az aarhusi Business School gazdaságtan professzora, Christian Bjørnskov. 

Mindennek persze a dánok megfizetik az árát a magas adók formájában, ám egy nem is olyan régi Bloomberg összefoglaló szerint ez különösebben nem zavarja őket, mert tudják, hogy a pénz jó helyre (az ország jóléti rendszerére) megy, ami értéket teremt és megkönnyíti az életüket.

Ők sem csinálnak mindent jól 

Persze mielőtt mindenki elkezdene csomagolni, és dániai repülőjegyet nézni, azért nem árt leszögezni, hogy ők sem csinálnak mindent jól. Például mindezek ellenére az OECD-átlagnál több gyógyszert (meglepő módon antidepresszánst is) fogyasztanak. 

Emellett elég nagy a szakadék a gazdagok és a szegények között, a társadalom felső 20 százaléka négyszer annyit keres, mint az alsó ötöde. 

Mi a helyzet a többi országgal? 

Na de ez a poszt alapvetően nem Dániáról akart szólni, úgyhogy lássuk, mi a helyzet a többi országgal! 

Az OECD átlagában minden nyolcadik munkavállaló legalább heti 50 órát dolgozik. A helyzet Törökországban a legrosszabb (ott 34 százalék ez az arány), Mexikóban 30, míg Izraelben és érdekes módon Új-Zélandon 15-15 százalék. 

Általában véve a férfiak többet dolgoznak, 16 százalékuk pont a duplája a nőknél mérteknek. Az OECD-átlag alapján egy teljes állásban dolgozó munkavállaló napja 62 százalékát (kb. 15 órát) tölt munkán kívül, azaz pihenéssel, szórakozással, alvással, társadalmi kapcsolatai ápolásával, tévézéssel, stb. 

Ami a konkrét, és a magyarok számára is érdekes országokat illeti, Ausztriában a túlórázók aránya 7 százalék, a pihenési idő nagyjából hozza az OECD átlagát. 

Németországban a túlórázók aránya csak 5 százalék, pihenni viszont valamivel többet pihennek (65 százalék), mint az átlag. Az Egyesült Királyságban ehhez képest szétdolgozzák magukat az emberek, a 13 százalék nagyjából az átlag, miként a pihenésben sem térnek el nagyon. 

Írországban 5 százalék túlórázik, az olaszoknál 4, a franciáknál viszont már 8, de még ez sem vészesen sok. 

Mielőtt elérnénk Magyarországhoz, lássunk két régiós országot: a lengyelek 7, a szlovákok 5 százaléka túlórázik rendszeresen. 

Magyarországon ez az arány mindössze 3 százalék, ami őszintén szólva engem eléggé meglepett, többre számítottam. 

A végére maradt Hollandia, ahol gyakorlatilag ismeretlen a túlóra fogalma, a teljes munkaidőben dolgozók mindössze fél százaléka dolgozik többet, mint amennyit hivatalosan kell, és ez persze a legalacsonyabb átlag az egész OECD-ben. 

De nagyon elkalandoztam, úgyhogy vissza is térnék az elejéhez: nektek hogyan alakult a munka-magánélet aránya a Magyarországon tapasztaltakhoz képest külföldön? Többet vagy kevesebbet dolgoztok, több szabadidőtök van, vagy éppen kevesebb?

HÍRMONDÓ 

A kormány kutatóintézete szerint nem lehetsz boldog külföldön 

Sok (khmmm) butaságot összeolvastunk már a határátkelésről, de amit a Nemzetstratégiai Kutatóintézet egy könyvében érvek címszó alatt összehordott, az alighanem minden eddigit visz. 

"Próbálok abszolút nem gondolni Magyarországra" 

Már kevesebb, mint két hónap van az április 8-i parlamenti választásig. Egy határátkelő véleménye szerint: „Elvi szinten is úgy érzem, nem helyes a szavazatommal befolyásolni mások életét, mikor engem közvetlenül csak minimálisan érint majd az eredmény hozzájuk képest”. Te mit gondolsz? 

Nincs olyan forgatókönyv, ami ne lenne szívás 

Bizalmasnak szánta a brit kormány, mégis be kellett mutatnia azt a hatástanulmányt, amit a Brexit lehetséges hatásairól készíttetett. A dokumentumból kiderül: az uniós távozás mindenképpen fájni fog a briteknek, a kérdés csak az, hogy nagyon vagy még annál is jobban.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.