Magyarországról Írországon és Anglián keresztül Németországba vezetett Welshibardok élete, aki tíz év alatt fiatal nőből családanya lett. A szigetországi magányt a boldogság váltotta fel egy kis német településen. Lássuk, miért jó ott neki (a képeket köszönöm szépen)!

„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Vagy mi idegesít benne? Írd meg te is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Nem vagyok abban biztos, hogy képes vagyok pontokba összeszedni, miért is jó nekem most ott, ahol vagyok, de szeretném kicsit más formában megfogalmazni és megosztani veled és az olvasókkal.

Már gondolkodom rajta egy ideje, hogy megírjam-e ezt a levelet. Nem gondolom, hogy az életem annyira különleges lenne, hogy papírra kéne vetni, de ma rászántam magam.

Idén leszek 35 éves. Nő vagyok, anya vagyok, feleség vagyok. Nem így volt ez, mikor tíz éve elhagytam az országot: 25 voltam, nő voltam és egyedül. Azóta éltem Írországban, Angliában és végül Németországban kötöttem ki.

Írország és Anglia arra volt jó, hogy megtanuljak angolul, felnőjek, megtanuljak problémákat megoldani, felfedezzem Európát szabadnapjaimon. És arra is jó volt, hogy megtapasztaljam, milyen magányosnak lenni egy szigeten, amiből egy idő után elegem lett, mert mit ér a sok élmény, ha nincs kivel megosztani.

Aztán a legnagyobb ködből és semmiből lett valakim, akinek már megfoghattam a kezét, akivel lehettek közös élményeim, akivel gyereket akartunk s végül Németországban kötöttünk ki, ahol Ő már otthon volt.

Így kerültem 30 évesen egy 7000 fős kisvárosba, nyugalomba és ma már mondhatom nyugodtan, az otthonomba. Életemben először otthonra leltem.

A legkedvesebb emberek

Sokan rémisztgettek, milyen rossz lesz majd itt nekem, a németek le fognak nézni a származásom miatt, meg nem beszélek ugye németül, soha nem leszek velük egyenlő, stb…

Nos, én nem tudom, hogy a személyes varázsomnak köszönhető-e, vagy a világ változott vagy egyszerűen ebben a városban a legkedvesebb, legbarátságosabb emberek gyűltek össze élni, de én otthonra leltem közöttük.

Sokan ismernek, sokan szeretnek bennünket, segítjük egymást, összejárunk sütni, főzni, grillezni, gyerekeknek születésnapot ülni. Mikulás előtt néhány nappal már kommandósként közlekedek az utcákon, mert 500 méteres rádiuszban mindenki az én fiamnak akar Mikulás csomagot küldeni.

Vissza a munkába

Három évig voltam otthon a kisfiunkkal. Először tartottam tőle, hogy anyagilag bírni fogjuk-e egy fizetésből, de megoldottuk, itt ez megoldható volt, pedig a (ma már) férjem munkásember, átlagos fizetéssel.

Aztán a fiam tavaly szeptember elsején, pénteken elkezdte az óvodát a kiskutyás hátizsákjával, huncut mosolyával az arcán, én harmadikán jelentkeztem online egy raktári állásra, hétfőn délután behívott az ügynökség elbeszélgetésre, szerdán pedig már kezdtem is. 

A munkahelyem 15 percre van gyalog az otthonunktól, az otthonunk 3 percre van gyalog az óvodától. Így reggel 8-kor a kisfiam kulaccsal a kezében besétál a csoportszobába, én pedig nagyjából 8:20-kor már munkába is állok. 

A nyelvet még tanulom, de a közvetlen (10) kollégáim rendkívül megértőek és kedvesek. Csak németekkel dolgozom együtt, a 19 évestől a 60 évesig. Mindenki beszél angolul is, így ha végképp torzul az arcom és dagadnak az erek a halántékomon, mert nem jut eszembe egy szó, akkor simán átválthatunk angolra. 

Nem váltom meg a világot 

A munkámmal nem váltom meg a világot vagy mások boldogságát, dolgokat pakolok A-ból B-be, rendszerezem a visszaküldött tárgyakat, jókat derülök a vásárlók levelein, sokszor igazán viccesre tudják venni a figurát, de az is lehet, hogy csak én értem őket félre. :) 

Nem is igazán érzem, hogy dolgozom, mert szinte átröhögöm azt a napi 4 órát a kollégáimmal, akikkel minden reggel a Morgen mellé meg is öleljük egymást. Karácsony előtt elénekeltük heccből a Last Christmas nagysikerű dalocskát. Én voltam a vokál, valamint a háttérzaj. Büszke vagyok rá. :) 

Minden nap valaki más hoz be csokit vagy frissen sült süteményt, amit sutyiban a monitor mögött megeszünk.

Könnyű magyarnak lenni 

Nekem itt könnyű magyarnak lenni. Mindenkinek van valami jó emléke Magyarországgal kapcsolatban, ebből fakadóan van, aki Jó reggelt-tel is köszön. Míg Angliában egy kalap alá vették az összes kelet- és közép-európai bevándorlót, itt ez nincs így. 

Nemrég lengyelek érkeztek a céghez egy másik szekcióba. A kollégáim szemöldöke kissé fennakadt ettől, igencsak negatívan gondolkodnak róluk.

Nekem sincs sok jó tapasztalatom velük, együtt dolgoztunk Angliában, de ma már úgy gondolom, ők is ugyanolyan szerencsétlenek most, mint én voltam anno, mikor neki indultam a világnak egy szál bőrönddel, ők sem jókedvükből hagyták el az otthonukat. 

Így nekem nem okoz gondot odaintegetni, odaköszönni nekik, karácsony környékén dolgoztam is velük néhány napot, de aztán visszakerültem a részlegemre.

Én itt jobb helyzetben vagyok, mint ők, mivel nekem van lehetőségem a német nyelvet tanulni és gyakorolni a kollégáimmal, de a lengyelek együtt dolgoznak és együtt is élnek, egész nap lengyelül beszélnek.

Jól indult az év 

Január másodikán a főnököm várt a kapuban nagy mosollyal az arcán, szerződésemmel a kezében. Alá is írtam, így ma már nem vagyok ügynökséges dolgozó. 

Szerencsésnek érzem magam, mert itt helyben sikerült munkát találnom, a kollégáim által egy új családot is kaptam, lehetőségem van napi 4 órában dolgozni, így a kisfiam nincs egész nap az óvodában (ahova egyébként nagyon szeret járni), másfél fizetésből fenntartjuk magunkat kisebb-nagyobb zökkenőkkel. Szerencsés, boldog és nyugodt vagyok. A stressz felénk ritka vendég. 

Ha bármin is változtathatnék, akkor az az lenne, hogy az anyukám éljen hozzánk közelebb. Minden vágya egy unoka volt, aki meg is született, csak éppen 900 km messze él tőle és ez nem fair. 

Volt, hogy lelkifurdalásom volt e miatt, de ma már nincs. Előre kell néznem, a fiam a legfontosabb, aki itt született, itt boldog és úgy vélem, a lehetőségek országában él. Itt bármi lehet belőle. 

S mivel ez egy stabil és kiszámítható ország, Ő szerintem már csak akkor fog innen elmenni, ha hajtja a kalandvágy és akkor is csak rövidebb időre. Neki nem lesznek olyan gondjai, mint nekem voltak, hogy ledolgozott napi 12 órát és hónap végén üres a hűtője. Hihetetlen nagy megkönnyebbülés számomra, hogy a fiamnak már most jobb élete van, mint amilyen nekem volt. 

Ajándékaim 

Az én ajándékom az ő számára az, hogy úgy lehet lélekben félig magyar, hogy nem kellett ehhez Magyarországon megszületnie. 

Az én ajándékom számára az, hogy 3 évesen 3 nyelvet ért (német, magyar, angol) és kettőt beszél (német, magyar). 

Az én ajándékom számára az, hogy napi 4 órát dolgozok csak, így van időm délután vele játszani, sütni, főzni, es közel stresszmentes vagyok, így egy nyugodt anyukát kap minden nap.

Szóval nekem, nekünk most jó. Árakat nem írok, mert nem tartoznak a tárgyhoz, de Isten áldja az Aldit es a Lidlt! :D 

A kerítések többsége fából van.

Túró Rudi nincs, de a DPD-nagymama kombó áthidalja a hiányt. 

Túrót az orosz boltból. 

Lábjegyzetek leendő kivándorlóknak

- Tehát Németországban (nekem) élni jó!

- A bürokrácia nagyobb, mint Angliában, de kisebb, mint Magyarországon. (egyismeretlenes egyenlet :D)

- Az élelmiszer olcsóbb, mint Magyarországon, de az albérlet drágább. (Tegyen kacsacsőrt alias relációs jelet a két szám közé) 

- Munkát találni nem egy nagy wasziszdasz. 

- Ha rámosolyogsz az emberekre, visszamosolyognak rád. 

- A sürgősségin 10 perc volt a maximum, amit eddig vártunk. 

- Gyereknek a gyógyszer ingyenes. 

- Ha beteg vagy és a társadnak otthon kell maradnia téged ápolni, a betegbiztosító azt is fizeti. 

- A bájrise kenyér yo.”

HÍRMONDÓ 

Vendéglátós munkák külföldön

Abszolút idényben vagyunk a külföldi vendéglátós munkákat tekintve, úgyhogy nem volt nehéz dolgunk, amikor a mai ajánlót állítottuk össze.

Ezekre figyelj az adózásban, ha külföldre mész dolgozni 

Sok mindenre gondolunk akkor, amikor a külföldre költözést, vagy akár csak a külföldi munkavállalást tervezgetjük, az adózás nem feltétlenül szerepel a lista elején, pedig nagyon sok múlik rajta. 

Mennyibe került Magyarországnak a határátkelés? 

Nem kevésbe, hiszen a külföldön élő magyarok utalnak haza pénzt, ugyanakkor a gazdaságot eléggé erősen sújtja a munkaerő elvándorlása – és nem csak Magyarországon. A veszteség pedig számszerűsíthető. 

Adjon a magyar kormány pénzt külföldi magyar szervezeteknek? 

A kormány éppen a minap jelentette be, hogy több mint 10 millió forintot adott az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének és több más magyar szervezetnek arra, hogy új székházba költözzenek.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.