Még pontosabban, a világ egyik legveszélyesebbnek tartott városában, és ez jelentős különbség. A kolumbiai Bogotáról (mint általában az egész országról) a távoli szemlélőnek elsősorban a bűnözés, drogkartellek és hasonló, kevéssé csalogató dolgok jutnak eszébe. Pedig ma már nem feltétlenül ez a helyzet, sőt – derül ki az ott élő Péter írásából. (A képeket külön köszönöm neki!)

„Sokszor kérdezik barátaim, ismerőseim, hogy miért pont Kolumbia (amely a világ egyik legveszélyesebb helye… - NEM:)? Mindig is nagyon vonzódtam a latin kultúrához, tehát igazából nem is olyan nagy meglepetés, hogy most Bogotában élek. 

Szegeden születtem és a projektjeim egy része jelen pillanatban is Magyarországhoz köt. Az elmúlt években éltem Olaszország északi és déli részén, illetve Spanyolországban. 

Nemzetközi projekteken dolgozom, javarészt külföldi fiatalokkal - a projektek marketing, piackutatás, sporttudományok és turizmus területére fókuszálódnak. 2016 novembere óta vagyok Bogotában, egy helyi co-working irodában dolgozom egy saját turisztikai projekt megvalósításán (yourcolombia.com – Bogotá környéki kirándulások). 

Kolumbiát folyamatosan fedezik fel a helyi és a külföldi turisták egyaránt, nem véletlenül jelent meg 2017-ben több hosszabb ajánló is az országról a Lonely Planet, a Forbes és a CNN online kiadásaiban. 

Célom, hogy „helyi külföldiként” mutassam be ezt a fantasztikus országot az érdeklődőknek. Tehát olyan helyekről, szokásokról, érdekességekről fogok írni, amelyekről a nagyobb turisztikai blogok és oldalak kevésbé írnak. 

Szeretnék egyfajta átfogó képet adni az országról, saját tapasztalataimat és élményeimet megosztva, illetve kirándulásokat szervezni Bogotá körül. A Határátkelőnek írt beszámolómban néhány érdekességet szeretnék kiemelni Bogotáról. 

Sport a fővárosban 

Bogotá egy óriási metropolisz közel 10 millió lakóval. Külön érdekesség, hogy 2600 méter magasan fekszik a város a Bogotai-fennsíkon. Egy remek kezdeményezés az úgynevezett „Ciclovía”: minden vasárnap és ünnepnap reggel 7 és délután 2 között lezárják számos nagyobb útját a városnak, teret adva a futóknak, gyalogosoknak, bringásoknak. 

A hangulata ezeknek a napoknak idilli, fiatal és idős egyaránt kihasználja ezt a remek alkalmat a mozgásra. Ami nehézzé teszi a szervezetemnek ezt a fajta mozgást, az a 2600 méteres szintkülönbség – nehezen szokik hozzá az alföldi szervezet az itteni futtáshoz.

Szintén pozitív, hogy mennyi egyéb szabadtéri sportolási lehetőség van – kosárpályák, focipályák, egyszerű kondigépek a parkokban. 

Foci 

Kolumbiában, mint bármely latin-amerikai országban, a foci az első számú sport. Mivel a kézilabda mellett nekem is a foci a kedvenc sportom, egyértelmű volt, hogy kilátogatok helyi meccsekre. 

Bogotában két nagy rivális gárda van, a Santa Fé és a Millonarios – egy stadionban játszanak, az Estadio El Campínban. Személy szerint én a Santa Fével szimpatizálok, szerencsét is hoztam nekik, ugyanis egyből megnyerték a bajnokság második felét („Clausura 2016”).

Itt azonban megemlítenék néhány érdekességet és hasznos információt: 

Jegyvásárlás 

Személyesen lehet csak a meccsekre jegyeket venni (legalábbis a Santa Fé és a Millonarios meccsein ez a rendszer), pár nappal a meccsek előtt kezdik árusítani a belépőket a város több pontján - a csapatok Facebook-oldalait érdemes követni, minden infót ott tesznek közzé az értékesítéssel kapcsolatban. 

Elődöntő 

Az Atlético Nacional az ország legnépszerűbb csapata (medellini zöld-fehér csapat), amely 2016-ban megnyerte a Libertadores-kupát (dél-amerikai Bajnokok Ligája), így 2016 decemberében részt vehetett a klub-világbajnokságon, a 2016-os BL-győztes Real Madriddal egyetemben. 

Érdekesség? A Santa Fé az első meccsen hazai pályán 1-1-et játszott az esélyesebb Atléticóval, de a pár nappal később lejátszott második meccsen sima 4-0-ra nyertek... az Atlético tartalék/ifi ellen, ugyanis az első keret 22 játékosa, illetve a szakmai stáb már Japánban készült a klub-vb-n (ahol amúgy simán kikaptak az elődöntőben a japán riválissal szemben)… 

A hangulat 

A hangulat a stadionban tipikus dél-amerikai, az egész stadion végig állva szurkol a sajátjainak, igazi örömünnepnek számít a focimeccs. 

Tiltott tárgyak 

A fémpénzed és derékszíjad (!!) a rendőrök a bejáratnál elveszik, ugyanis tilos ezeket a tárgyakat bevinni. Alkoholt a stadion környékén nem mindig egyszerű szerezni (meccsfüggő). 

Aki szereti a focit, annak mindenképp kötelező program egy meccs, főleg, ha már a rájátszásnál tartanak (vagy nemzetközi kupameccset játszanak). Érdemes időben érkezni, mert sok hely időrendi sorrend szerint foglalható el. 

Bogotá környéke, felépítése – utcák, sugárutak 

Bogota felépítése logikus (legalábbis jelentős részének). A város egy 2600 méteres fennsíkon fekszik, észak-dél és nyugat felé terjeszkedik, Keletről pedig 3000 méter feletti magas hegyek határolják. 

Az utcák (calle) és a sugárutak (carrera) elnevezése a centrumból indulva folyamatosan növekvő számozással történik: észak-dél iránnyal párhuzamosan vannak a sugárutak, míg merőlegesen az utcák. Így elég jól lehet tájékozódni a városban, már ami az irányokat és távolságokat illeti. 

Az alábbi Google térképen jól látható a rendszer:

Gyalogos és kerékpáros közlekedés 

Gyalog nem sokan közlekednek, én ez ügyben kivétel vagyok, szinte minden nap gyalog teszem meg az iroda és az apartmanom közötti közel 4 kilométeres távolságot. Éjszaka valóban kevés gyalogos van, ekkor sokkal kényelmesebb és praktikusabb taxit vagy Ubert fogni, mint sétálgatni. 

A kerékpáros közlekedés kifejezetten jó a városban, nagyon sokan biciklivel járnak dolgozni, több száz kilométer bicikliút van! 

Biztonság 

Kolumbia azért még nem az egyik legfelkapottabb turisztikai úticél, mert az emberek többségének Kolumbiáról még mindig csak két dolog jut eszébe: a véres bűncselekmények és a kokain. 

Húsz éve ez a két dolog elég jól lefestette az országot, talán még 15 éve is. Az elmúlt 10 évben azonban gyökeres változások indultak, és ugyan még nem egy európai biztonságú országról beszélünk, de a szabályokat betartva nagyon jól fogjuk magunkat érezni és bátorság nélkül utazgathatunk benne. 

Engem eddig semmilyen atrocitás nem ért sem Bogotában, sem az ország többi részén, sőt igazából „gázabb” helyzetekbe sem futottam bele. Bogotának az északi részén lakom, ami jóval jobb környék, mint a déli. 

Milyen szabályokról is van szó? Semmi újdonság nem lesz:

-  hagyjuk otthon a drága, feltűnést keltő ékszereket, karórákat

- ne legyen nálunk túl sok készpénz

- bizonyos városrészekbe ne menjünk be (ez az európai nagyvárosokra is teljes mértékben igaz, vannak negyedek, ahova nem megyünk be – itt ugyanez a helyzet, annyi különbséggel, hogy arányaiban több ilyen negyed van, mint Európában vagy az USA-ban) 

Szintén jó dolog, hogy itt csak azért, mert turista vagy, nem próbálnak átverni, sőt a kolumbiaiak kifejezetten örülnek, ha egy külföldinek segíthetnek, legyen szó utcai árusról, rendőrről vagy bankárról. 

Zónák (Estratos) Bogotában 

Kolumbiában a zónákat 1-től 6-ig osztályozzák (estratos), a kormány által hivatalosan jóváhagyva (szociális-gazdasági zónák). Az 1-es a legrosszabb a 6-os számít a legjobbnak. 

Hogy mi ennek a jelentősége? Az alapján fizetik a helyiek a közüzemi számlákat, hogy mely estratóban élnek, és óriási különbségek vannak - az 1-es és az 6-ös zóna között sokszoros ez a különbség. 

Az 1., 2., 3., zónában élők ingyenes közoktatásban részesülnek, kedvezményt kapnak a tömegközlekedésre és ingyenes társadalombiztosításban is részesülnek (nem túl magas színvonalú kórházi ellátásról van azért itt szó). 

Érdekesség (ami Latin-Amerikában egyáltalán nem szenzáció), hogy egy estrato 1 mellett simán lehet egy estrato 6… Az ingatlanok értéke is aszerint változik, hogy mely zónában van az adott ingatlan. 

Az alábbi térkép Bogotá zónáit ábrázolja:

Szintén európaiként meglepő és érdekes, hogy az 4-5-6. zónákban minden épület portaszolgálattal működik. Nem lehet csak úgy besétálni egy adott lakóépületbe, se kulccsal, se kóddal. 

A portás nyitja és zárja a kaput minden egyes alkalommal. Ha ismerőst akarunk hívni magunkhoz akkor le kell adni a nevét, úgy fogja beengedni a portás. 

A házhoz rendelt pizzafutárt sem engedik be, kaputelefonon jelzik nekünk, hogy le kell mennünk, mert megérkezett a pizza. Ennek az oka a korábbi rettenetes közbiztonságból ered – az emberek a mai napig nagyon fontosnak tartják a biztonságot, ugyanis sokáig nem volt benne részük. 

Közlekedés városon belül – Bogotá 

Néha úgy érzem, hogy ebbe a bekezdésbe nem is kellene semmit írnom, ugyanis néha olyan dugók vannak a város különböző részein, hogy konkrétan nincs közlekedés a városban. :) 

Első érdekes élményem ezzel kapcsolatban még az volt, amikor az egyik hétköznap délelőtt 11-kor fogtam egy taxit, és 8 km utat kellett volna megtennünk - 1 óra hossza után feltettem a kérdést, hogy „Nagy a dugó, nem?” erre a taxis meglepődve rám nézett és visszakérdezett: „Milyen dugó?”…:) 

Ott megértettem, hogy Bogotában 1-2 órát konkrétan állni a „dugóban” nem számít komolyabb problémának – nem szeretném megtudni mi számít náluk dugónak, jobb a békesség. 

Tömegközlekedés 

Alapvetően nem mondanám szörnyűnek a közlekedési szisztémát Bogotában, de európaiként felfoghatatlan, hogy egy 10 milliós metropoliszban hogyan lehet metró nélkül élni. Ugyanis Bogotában nincs metró és a közeljövőben nem is lesz. 

A Transmilenio 

Van viszont egy többé-kevésbé működő buszhálózat, ami azért a buszos tömegközlekedés nagyon fejlett verziója. A „Transmilenio”-nak nevezett buszhálózat a város  jelentős részét lefedi, nagy előnye, hogy a legtöbb helyen hermetikusan el van zárva a többi autósávtól, általában az utak közepén közlekedik, mindkét irányból. 

A megállóikba mágneskártyás beléptetés van (mint az európai városok többségében, kivéve Budapestet). Egy jegy ára 2000 COP (kb. 0,65 EUR), korlátlan átszállási lehetőséggel. 

A rendszer egyébként forradalmasította a bogotai tömegközlekedést, így sok-sok külvárosi embernek is megnyílt az esélye arra, hogy a város más pontján tudjon munkát vállalni, és erre a munkahelyre még nagyjából időbe be is tudjon érni.  

Akkor mégis mi a probléma a rendszerrel? Az, hogy egy 10 milliós városról beszélünk, és csúcsidőben kb. lehetetlen felférni a buszokra, illetve a buszsávok a rengeteg busztól bedugulnak. 

Szintén érdekesség, hogy eddig nem volt olyan Transmilenio járatom, ahol ne lett volna nem agresszívan kolduló helyi. Ami viszont teljesen meglepő, hogy mindig értelmesen összefoglalja, hogy miért is szeretne pénzt kapni, sok esetben édességet árul vagy valami zenés produkciót ad elő, és nagyon sokan adakoznak is ilyen formán – ez itt teljesen természetes. 

A modernebb változat 

A Transmilenion kívül is van élet – mondja a helyi. Ez így is van, vannak még szintén mágneskártyával használható modernebb buszok, amelyek nem elzárt pályán mozognak, tehát nagy a dugó esélye. Ezek a buszok általában kisebb távolságokat tesznek meg, mint a Transmilenio. 

A minibusz 

És van a nagy kedvencem, a rövid távolságokra kiváló minibuszok – ezeknek nincs megállója, nagyjából lehet tudni milyen irányba mennek – leintéssel megáll bárhol az útszélén, és apróval kell fizetni felszálláskor a vezetőnek (kb. 1500 COP – 0,5 EUR). 

Leszállás – hasonlóan a felszálláshoz – bárhol megtörténhet, ahol ezt jelezzük a sofőrnek. Gyakorta használom 2-3 kilométeres szakaszokon, igazi bogotai élmény. 

A sofőr (illetve sok buszon a sofőrnek segédje is van a pénzek beszedése miatt) hatalmas “sales-es”, hasonlóan a távolsági buszokhoz, sok járókelőt megpróbál felcsábítani a buszra, több-kevesebb sikerrel. 

Taxi és Uber 

Bogotában kb. 100 ezer taxi van – ami nem kevés. :) Európai szemmel nézve olcsó, kb. 2000 COP-ról indul a taxi óra (0,65 EUR), és egy fél órás útért nem kell többit fizetni, mint 20 000 COP (6,5 EUR). 

Népszerűek a taxis mobilapplikációk, amik kb. 20%-kal drágábbak, mint az út mellett leintett taxik, de biztonságosabbnak mondják őket. Nekem nincs rossz tapasztalatom az út mentén leintett taxisokkal sem, igaz, hogy sokszor picit többet kérnek, mint amennyit a taxióra mutat (a taxióra nem az összeget számolja, hanem egy teljesen más mértékegységben számol, ezért igazából nem is nagyon lehet tudni sosem a pontos tarifát). Nagy átverések azonban nincsenek, ezek 10-20%-kal magasabb árak. 

A másik érdekesség, hogy a taxisoknak fogalma sincs általában arról, melyik a leggyorsabb/legrövidebb út – GPS-t és egyéb alkalmazást (Waze) pedig nem használnak. Sokszor az a kérdés fogad, hogy akkor mondjam, merre is kellene menni szerintem. :) 

Szintén pozitívum (és ez mindenre igaz Kolumbiában), hogy azért, mert valaki nem helyi, nem verik át. Ha valakit át akarnak verni, azt akkor is megpróbálják, ha helyi és akkor is, ha turista. 

A taxiknál azonban jóval olcsóbb és jobb az Uber (az esetek 80%-ban). Mindenképp érdemes használni, mert ők értelemszerűen használnak GPS applikációt. 

Saját projekt 

Évek óta turisztikai projekteken dolgoztam/dolgozom otthon is, ezért nem volt véletlen, hogy a itt is a turisztikában kezdtem el tevékenykedni. Kolumbiának óriási előnye, hogy gyakorlatilag minden típusú turista igényt ki tud elégíteni, egész évben (az Egyenlítő közelsége miatt nincsenek évszakok, a magasság határozza meg egy adott város/régió átlaghőmérsékletet): 

- Karib-térség, akik a tengerpartok szerelmesei

- Amazonas és a Csendes-óceáni partvidék – akik az esőerdők szerelmesei

- Andok – akik imádják a hegyeket

- Bogotá, Medellín, Cali – nyüzsgő nagyvárosok

- Gyümölcsök, zöldségek – hihetetlen mennyiségű és minőségű a repertoár

- Remek légiközlekedési csomópont Bogotá – relatíve olcsón lehet Peruba, Ecuadorba, Mexikóba, Kubába, Aruba szigetére és az USA-ba repülni

- Általában olcsóbb az élet, mint más latin országokban  

A fentebb említett indokok, és az, hogy folyamatosan emelkedik a külföldi turisták száma, erősítettek meg abban, hogy érdemes egy picit rendhagyó turisztikai projektbe fognom: Bogotá környéki (1-5 órára a fővárostól) kirándulásokat szervezek főként külföldi turistáknak – tehát már itt levő turistákat próbálok megszólítani a programjaimmal. 

Következő írásaimban szót ejtek a kolumbiai konyháról, a gyümölcsökről, a kolumbiai átlagárakról, illetve fizetésekről. És természetesen néhány utazási tippet is megosztanék, ha már a turisztikában dolgozom.”

HÍRMONDÓ 

És még mindig vannak angliai munkák 

Brexit ide, bizonytalanság oda, még mindig vannak bőven nagy-britanniai álláslehetőségek, olyannyira, hogy például ottani magyar cégek is keresnek embereket. Ilyenre is lesz példa mai válogatásunkban, de aki inkább Finnországba vágyik, az sem fog csalódni.

Érdemes külföldre menni – szobalánynak? 

Számoljunk együtt, mielőtt nekiindulsz! 

Mennyit ér a magyar minimálbér? 

Azt, hogy Magyarországon mennyit ér, nagyjából mindannyian tudjuk. Azt, hogy európai összehasonlításban mennyit ér, az Európai Bizottság felméréséből tudhatjuk meg. 

A magyarok a Brexitet is megoldják 

Egyre bonyolódik a helyzet a britek uniós kilépése körül. Egyre biztosabbnak tűnik ugyanis, hogy egyetlen átmeneti periódus nem lesz elegendő. És itt jön képbe egy magyar javaslat. 

Az ország, amit kinyír az elvándorlás 

A magyar elvándorlás gyakorlatilag semmi ahhoz képest, amivel például a lettek kénytelenek szembenézni. Onnan ugyanis olyan sokan mennek el, hogy ha a tendencia nem változik, akkor néhány évtizeden belül szó szerint nem marad senki.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.