Van, amin az ember nem lepődik meg, ha arról olvas, mi a jó Írországban. Ilyen például a csodás táj, az írek humora, vagy éppen a zene. Az azonban engem legalábbis meglepett, amikor Kisrumpf a listájára felvette a gasztronómiát is. Mindjárt kiderült, miért és mi köze ehhez a határátkelőknek. Következzen tehát a “Tíz dolog…” sorozat újabb fejezete, a végén egy meglepetés szavazással!
Ha te is megírnád, miért jó ott élni, ahol élsz, ne habozz! Az írásod a hataratkeloKUKAChotmail.com címre küldheted.
“Tegnap késő este, amikor a sokadik mézes hópelyhet csomagoltam celofánba, s a háttérben erőt adónak egy U2 CD szólt, hirtelen elfogott a de-jó-is-itt-nekem érzés, s hogy ha megírnám, miért szeretek itt élni, ez lenne a tizes listám egyik pontja. S tényleg, lehetne:
1. A craic
Hogy az első egyik itt töltött Szilveszterkor, fent a hegyen, a kocsma parkolójában tűzijáték-nézésre összegyűlt tömeg feje fölött a rádióból éjfélkor, amikor már alaposan hatott a pia, nem az ír himnusz, hanem a U2 New Year's Day című száma szólt. S ennek köszönhetően jobb kedvűen mentem haza, miután kikeveredtünk a tömegből. Tudnak szórakozni, a "craic", vagyis a mulatság mindig közel áll, s mindig kaphatók rá.
2. Itt lettem önmagam
Sokat számít, hogy itt lettem az, ami. A szinte közhelyszámbamenő emigráns-karrier, a zsebből fizetett takarítónőségtől, a félig illegális pincérnőségen át a bolti eladóságig, “pastry chef"-ségig, majd az ugyan kicsike, de saját vállalkozásig vitt az út, kis kitérőkkel botcsinálta fordítóságon és idegenvezetőségen keresztül.
Hogy megtanultam beilleszkedni, hogy a szokásokat hajlandó voltam felvenni, vagy legalábbis a saját képemre alakítani. Hogy az ő ünnepük némileg az enyém is, anélkül, hogy elveszteném a magamét.
Hogy ezt lehetővé tették, de nem szigorú elvárás, s nem sápadnak bele, hogy nem ünneplem a Halloweent vagy a húsvéti felkelés évfordulóját.
3. A humor
Ez valószínűleg velük születik. A híres "Irish wit", amit nem lehet felülmúlni. Hogy a leghétköznapibb, a legváratlanabb körülmények között is szellemes szóviccekkel, tréfás adok-kapokkal tudnak reagálni bármire.
Amikor a netes ír újságok kommentjei között gyakran már a második, harmadik viccesre veszi a figurát, de cseppet sem csökkentve ezzel a téma esetleges komolyságát.
Poénkodásukra csak egy példa: melyik másik országban eshetne meg, hogy a gyorsvasútra feltévedő macska a kalandja után saját bérletet kap, fényképpel?
4. Az ételek, a konyhakultúra
Abban az időszakban volt/van szerencsém itt élni, amikor a kelkáposzta-krumpli-fakóra főtt marha-sápadt sausage alapból indulva valami elképesztően változatos vendéglői kultúra nőtt ki.
Ahogy egyre jelentek meg a bevándoroltak konyhái, éttermei, belopóztak az ír hétköznapokba is. S ez arra bíztatta őket, hogy fejlődjenek. Hirtelen érdemes lett az ország végébe elautózni, nemcsak a csodás táj miatt (lásd később), hanem mert van ott egy kocsma, amelynek szakácsa olyat, de olyat főz, hogy még a Michelin is beköszön és otthagy egy csillagot.
Egyre jelennek meg az érdekességek, az újdonságok a boltok polcain, s már rendkívül változatosan lehet főzni. S a munkámnak köszönhetően megismertem termelőket, bátrakat, akik belevágtak, akik büszkék az itteni terményekre, amit a föld és az ő munkájuk hoz létre, s ma már messze viszik hírét az ír tejnek, sajtnak, húsnak, halnak stb.
S van, amikor ezt egy külföldi teszi, a food truck-jából, mint pl. Dódog Diána, aki megnyerte az ír Masterchef-et, s azóta már könyve is jelent meg.
5. Eső
Igen, az eső. Teljesen mindegy, hogy apró, szinte csak sejthető szemekben esik, s hordja a szél, vagy élesen az ember arcába vág, szeretem. Ennek köszönhető a sziget zöld színe, a tengersok szivárvány, a furcsa színek, amik visszatükröződnek a tengerről, s azt az örökké változó képet adják, amiben hosszan lehet gyönyörködni egy domb tetejéről.
A hanga lilája, a tőzeglápok... s közvetve a birkahús, a finom marhahús, amelyik az egyik legjobb a világon (na jó, a baszk marha még jobb, de ott is esik rendesen) és következésképpen...
6. ...A gulyást nem kell órákig főzni, mert puha a hús
S bár már inkább egy jó sztéket tervezek vacsorára, mint gulyást, de az a paprikás, piros lé azért fel-feltűnik a konyhában. De már nem ezt emlegetik, kérdezik, ha új ír emberrel ismerkedem meg, hanem... nos, igen... Orbánt...
7. Zene
Soroljam? Például U2, bár ki-kiesnek a pikszisből, mert Bono akkora képmutató, mint ide Lacháza, de mégis. Legyen az népzene, egy pókhálós kiskocsmában, örömzenélő nyugdíjasoktól, vagy Christy Moore, vagy éppen a Pogues dalai. Jöhet, bármikor.
8. Irodalom
Az a nép, amelyik William Trevort, Louis MacNiece-t és John McGahernt adta a világirodalomnak, rossz nem lehet. Utóbbi Creatures of the World című novelláskötete bevezető az írekhez, tudom ajánlani.
Éppen olyan mosolyogtató, szívmelengető, dühítő, bosszantó, megríkató történetek vannak benne, mint ez a nép. Ilyen reakciókat tudnak kiváltani, akár egy nap alatt...
Gyakran birkák, ahogy a férjem hívja őket, s csak néha zsenik, akik az egykori "saints and scholars" szigetén élnek, azon az ellentmondásos szigeten, amiről állítják, hogy "she is both a bore and a bitch".
9. A táj
Kerry, Clare, Nyugat-Cork, Connemara, az északnyugati megyék sziklás tengerpartjai... A Wild Atlantic Way címén a jámbor turistát sűrűn felbukkanó útjelzőtáblákkal leterelik az összes kicsi öbölbe, ami feltűnik a part mentén, s látványosságként tálalják...
Erről jöttem rá, mennyi felfedeznivaló van még, mennyi mindent nem láttunk, pedig már minden megyében jártunk-aludtunk (legalább kétszer, szokta mondani a férjem).
Amikor egy ilyen szigetekkel tarkított, az akvamarinból éppen sötétkékbe átszínezett tengeröböl tárul az ember elé, s balról elhúz egy halászhajó és szállnak a sirályok, akkor azért az embernek megmelegszik a szíve tája. Megunhatatlan.
10. Ügyintézés
Meséltem már, biztosan! A bevándorlási hivatalnok a dobkészletét ajánlotta eladásra, míg én összeszorult (beidegződés, ugye) gyomorral egyensúlyoztam előtte a kényelmetlen kisszéken, hogy ugyan már, adjon nekem tartózkodási engedélyt.
"A legjobbkor, most fogják csökkenteni az adót, majd hallgassa meg a rádióban!" adta vissza a papírjaimat az adóhivatal embere, amikor adószámért regisztráltam.
"Nem kell papír, elhiszem, hogy a felesége" - legyintettek a biztonság kedvéért lefordított, házasságkötésünket igazoló papírunkra, amikor férjem a friss házasoknak járó adókedvezményt igényelte meg, s még engem is elcipelt magával a hivatalba.
Itt még nem fordult elő velem, hogy "ügyiratkezelés" után bőgve hívtam volna fel a férjem, hogy milyen élményben volt részem. Nem mindig állnak a helyzet magaslatán, de legalább nem rosszindulatúak.
A túlzott bür(ö)kratikus ügykezelésre néznek, mint birka (igen) az új kapura: a mai napig őrizgetek egy cakkos szélű slejfnit, amit a bevándorlási ember könyörgésünkre írt, igazolva, hogy férjem itt él, mert kellett neki az autónk magyarországi használatához, itt pedig nincs lakcímkártya...
S persze lehetne tizes listát felállítani a bosszantó és rossz dolgokról, mert azok is vannak, bőven, de azt majd megteszi más. S elnézést, érzem én, hogy ez itt nagyon érzelgősre és elfogultra sikeredett, de írjátok a sütés után mindent belengő gyümölcstorta-illat és a Pogues klasszikus karácsonyi dalának számlájára...”
Egyébként Kisrumpf férje megírta azt a bizonyos tízes listát a bosszantó dolgokról, és úgy állapodtam meg velük, hogy megkérdezlek titeket, mikor szeretnétek, hogy megjelenjen: holnap vagy egy későbbi időpontban. Szóval szavazásra fel!
HÍRMONDÓ
Harcolj a hideg ellen!
Ilyenkor télen megnő a kereslet a fűtésszerelők iránt (mindannyian tudjuk, a fűtés előszeretettek romlik el karácsony környékén…), és ez nem csak Magyarországra igaz, de külföldre is. Például Németországra.
Jól járhatnak a nagy-britanniai magyarok
A Nagy-Britanniában dolgozó vagy tanuló magyarok bízhatnak abban, hogy a Brexit után is ugyanolyan jogaik lesznek, mint most. Legalábbis ha minden úgy zajlik majd, ahogyan jelenleg tűnik.
Jön az Európai Egyesült Államok?
Komoly bajok vannak Németországban, ahol egyelőre nem sikerült kormányt alakítani. Az először kategorikusan elzárkózó szociáldemokraták mintha lassan beadnák a derekukat, legalábbis a kongresszus a koalíciós tárgyalások megkezdéséről döntött. De mit akarnak a királycsináló szocdemek?
(Fotó: pixabay.com/PublicDomainPictures)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek