Keresztnevet találni leendő gyermekünknek alaphangon sem egyszerű dolog, és ezt az alaphelyzetet bonyolítja tovább, ha külföldön élünk, nem is beszélve arról, ha nem magyar a párunk. Milyen nevet adjunk külföldön születő gyermekünknek, illetve mi a helyzet akkor, ha annyira tipikusan magyar neve van, ami más országokban nehezen kiejthető? Beszélgessünk ma erről!

Miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Szedj össze 10 okot, és írd meg te is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Mostanában úgy alakult, hogy több közelebbi s távolabbi ismerősömnél is aktuális lett a „hogyan nevezzelek?” kérdés, ezért gondoltam arra, felvetem témának a névadást, annál is inkább, mert minél többet töpreng rajta az ember, a dolog annál érdekesebb. 

A vezetéknév kérdése 

Már csak azért is, mert a témának hosszú történelme van és az is nagyon érdekes, ez miként változott az évtizedek folyamán. Ma például szerintem már csak kevés emberben merül fel komolyabban, hogy egy új országba érve megváltoztassa a vezetéknevét, még akkor sem, ha hosszú távra tervez. 

Pedig ez mondjuk száz éve abszolút bevett szokás volt a bevándorlók (vagy legalább később a gyermekeik) körében. Ott volt például egy bizonyos Charles Steinweg, aki német hangszerkészítőként érkezett az Egyesült Államokba és változtatta a nevét Steinway-re (nem utolsósorban azért is, mert akkoriban az angol hangszereket jobbnak tartották). 

Mára az ilyen típusú vezetéknév-váltásokból nem sok maradt, aminek egyik ékes példája lehet a svájci mérnök Emil Erich Zellweger, és a számi származású norvég nővér, Kjellfried Irene Andreassen gyermeke, bizonyos Renée Zellweger, akit 100 éve biztosan másképp hívtak volna.

Mára ez a jelenség szinte teljesen eltűnt a nyugati kultúrkörben, a New York Times pár éve megvizsgálta a New York-i névváltoztatási kérelmeket, és több mint 500 beadvány átnyálazása után összesen 6 olyat talált, ami nyilvánvalóan az eredeti családnév (jellemzően latin-amerikai vagy ázsiai) vezetéknév angolosítását célozta. 

A nyilvánvalóan külföldi vezetéknév váltások döntő többségénél házasság miatt adták be a változtatási kérelmet. A szociológusok szerint ennek az az oka, hogy az Egyesült Államok mára annyira multikulturális ország lett, hogy a névváltoztatásnak egyszerűen nincs akkora jelentősége és hatása. 

A keresztnév 

Ennél sokkal érdekesebb a keresztnév kérdése, hiszen egyrészt a vezetéknevétől azért nem szívesen válik meg az ember, meg macerás is, hiszen kérvényeket kell benyújtani, foglalkozni kell vele. A gyereknek viszont így is, úgy is nevet kell adni. 

Csak milyet? 

Több különböző stratégia létezhet, és mielőtt döntünk, ezeket érdemes nagyon alaposan megfontolni, hiszen komoly hatással lehetnek a gyermek életére. Egy egyszerű, könnyen kiejthető név aligha okoz majd bármilyen fejtörést neki, ám egy külföldön nehezebben kiejthető keresztnévvel alaposan meg tudjuk szívatni (most hirtelen a Szabolcs jutott eszembe, nem tudom, miért). 

Alapvetően szerintem legalább 3-4 féle stratégia lehet: 

- olyan nevet választ az ember, ami a legtöbb országban elterjedt és könnyen kiejthető (pl. a Péter, Anna vagy a Mária)

- olyat keres, ami nagyjából minden országban ismert, esetleg az írásmódja különbözik (legyen mondjuk ez a Zsófia) 

- a saját gyökereire, hazájára emlékeztető nevet ad a gyereknek, aztán lesz, ami lesz (a már említett Szabolcs tipikusan ilyen) 

- két különböző keresztnevet ad a gyereknek, egyet-egyet a két ország hagyományai szerint (erre konkrét példát is tudok mondani, hallottam olyanról, aki a Dezső Winston nevet adta gyermekének, ami elsőre kicsit talán furcsa választás, mindamellett vegyespáros házasságról van szó) 

Szóval keresztnevet választani határátkelőként nem is olyan könnyű, hiszen sokkal több dolgot kell figyelembe venni, mint ha valaki Magyarországon ad nevet gyermekének. 

De hogy ne csak a magam elméleteit sorjázzam, felidézném a Norvégiában élő Claire egyik posztját, amiben hasonló témát feszeget. Ebben ő a skandináv országban élő lengyelek példáját hozza fel, ahol a hagyományos lengyel nevet viselő szülők (mondjuk Przemyslaw és Agnieszka) már olyan nevet választanak gyermekeiknek, amivel azok Nyugat-Európában könnyebben boldogulnak (pl. Martin, Anna, Arthur). 

A névválasztás persze kulturális és sokszor vallási kérdés is, ugyanakkor érdekes fényben világítja meg mindkét oldal részéről az integráció kérdését. Egyrészt a befogadó ország is megszokja a számára furcsa hangzású neveket (nem hiszem, hogy lenne londoni iskola, ahol különösebben meglepődnének egy-egy külföldi keresztnéven), ám Claire egy érdekesebb példát is felhoz. 

A Norvégiában élő muszlimok között ugyanis rendkívül elterjedt a Mohammed keresztnév (és ennek különféle változatai), olyannyira hogy gyakran családon belül is viselheti több gyerek egyszerre – a helyzetet aztán egy második keresztnévvel oldják fel. 

Így viszont az iskolában is meg kellett szokni a tanároknak, hogy adott esetben egy osztályban akár több Mohammed is lehet. 

A munkavállalás kérdése 

Van a névadásnak még egy érdekes aspektusa, ez pedig a munkavállalási esélyeké. Megint csak Norvégiát lehet felhozni példaként, ahol a Skandinávián kívüli bevándorlás történelmi léptékkel mérve még mindig egy viszonylag új jelenség. 

„A felnőtt bevándorlók körében itt meglehetősen közismert, hogy még egy állásinterjúig is nehéz lehet eljutni külföldi hangzású névvel, amikor az ember skandinávokkal versenyez. 

Az a közvélekedés, hogy már az első körben kiszórnak a HR-sek, ha furcsa, nem skandináv hangzású a neved. Én annyit azért hozzátennék ehhez, hogy szerintem nem csak a különös név, hanem a norvégiai munkatapasztalat hiánya is hozzájárulhat ehhez. 

Az általam ismert kivételeket azok a nők jelentik, akik egy norvég partner vagy férj kedvéért költöztek ide. Ők sokkal nagyobb sikerről számolnak be, sokkal inkább jelen vannak a munkaerőpiacon, ha a házasságot követően felveszik a férjük nevét. 

Ez egyértelműen azt jelzi a munkaközvetítők vagy a cégek felé, hogy valamennyire már ismerik az itteni kultúrát. Esetleg visszavezethető ahhoz a norvég alapálláshoz is, amely abból indul ki, hogy a norvégok tudják, mit csinálnak, szóval ha egy norvég elvett egy külföldit, akkor az biztosan rendben van. Ez az alapállás aligha más Írországban, Svédországban vagy más helyeken” – írta Claire. 

A keresztnév választása tehát rendkívül árulkodó, nem csak azzal kapcsolatban, milyen jövőt szánnak a szülők a gyermeküknek, de arról is, ők maguk hogyan gondolkodnak a család sorsáról, hol látják önmagukat hosszú távon letelepedni. 

Persze a második generáció dolga már mindig könnyebb, hiszen az adott kultúrában nő fel, ott sajátítja el a társadalom elvárásait, neki az lesz a természetes – névtől függetlenül. 

A kérdés tehát az, hogy ti milyen nevet adnátok gyermeketeknek, vagy hogyan döntöttetek hasonló helyzetben, szerintetek melyik a követendő stratégia?

HÍRMONDÓ 

Végleg itt a karácsonyi szezon 

Ha már forraltbor eladót keresnek (nyilván elsősorban karácsonyi vásárokba) Németországba, akkor letagadni sem lehetne, hogy itt az ünnepi szezon. Persze nem is akarjuk letagadni, pláne, hogy francia sítelepülésre is találtunk ajánlatot. 

Nem fog megállni az elvándorlás 

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egyik belső, munkaerőhiányról szóló tanulmánya szerint a munkabérek növekedése sem állítja majd meg az elvándorlást, ráadásul éppen a legjobban képzettek mennek külföldre. 

Nem lassul az orvosok kivándorlása 

A Magyarországról kivándorló orvosok száma jelen állás szerint stagnál, de így is szép számmal hagyják el az országot, évente csaknem ezren - egyedül a fogorvosok elvándorlásában tapasztalható csökkenés. 

London majd mond valamit, de még titkolózik 

A brit pénzügyminiszter szerint London még a decemberi EU-csúcs előtt beterjeszti javaslatait Brüsszelnek az Európai Unióval szembeni brit pénzügyi kötelezettségek rendezésére. Csak éppen azt nem mondta meg, mi lesz az. 

(Fotó: pixabay.com/smpratt90)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.