oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2017. július 03. 06:30,  Vadvízi úszóverseny, avagy a kulturális sokk tesztfázisban 126 komment

2017. július 03. 06:30 Határátkelő

Vadvízi úszóverseny, avagy a kulturális sokk tesztfázisban

Egy család, ahol a férj konkrét munkát kap Németországban, így a biztosra mehetnek a három gyerekkel. Ahol a munkahely segít a lakástalálásban, hozzájárul a költözés költségeihez, ahol van idő megtervezni a részleteket. Ideális alaphelyzet a határátkeléshez, nem igaz? Egyrészt igaz, másrészt még így is érik az embert olyan váratlan dolgok, amikre nem számított előre – derül ki Dynos írásából.

cim_kirandulas_kochem.jpgKirándulás Kochembe

„Az első félévet külföldön leginkább egy vadvízi úszóversenyhez tudnám hasonlítani. Elindul az egyszeri úszó, és azt feltételezi, hogy ő jobban felkészült, mint más, ismeri az új terepet, ezért őt bizony egy örvény sem fogja beszippantani. Aztán jó ideig csak pislog nagyokat, a víz alól. 

Pedig tényleg megpróbáltunk alaposan felkészülni a fix három évünkre Németországban, azaz férj, három gyerek és én. Az emberem jól beszélt németül, én egyáltalán nem, de szuper gondolatnak tűnt, hogy a három gyerkőcünk anyanyelvi szinten megtanulhat egy új nyelvet. 

Annak is örültünk, hogy Németországban gyerekközpontú az oktatás, és így az éppen első osztályos fiunk kicsit tovább maradhat gyerek. Örültünk, hogy a párom szakmailag új tapasztalatokat szerez mindössze ezer kilométerre az otthonunktól, az aktuális munkahelye vádőszárnyai alatt. 

Szimpatikus volt eljátszani a gondolattal, hogy több év otthon töltött idő után megint nyelvet tanulhatok és hamarosan elkezdhetek dolgozni. Feltételeztük, hogy könnyebb lesz részmunkaidős állást találni nekem, mert ez itt egy jól bejáratott, működő foglalkoztatási forma. 

Elterveztük, hogy mivel Németországban csak hat hetes a nyári szünet, és minden további szünet bő kéthetes, ezeket az időszakokat Magyarországon töltjük: hazakocsikázunk és élvezzük a család meg a barátok üdítő társaságát. Maga volt az idill… 

Értek meglepetések 

Első perctől kezdve faltuk a határátkelők lelki megpróbáltatásait feldolgozó legújabb szakirodalmat, sorra olvastuk mások tapasztalatait, és párhuzamosan ment az információgyűjtés is, hogy átlássuk a kinti iskolarendszert, egészségbiztosítás működését, autóátírást stb. 

Nagyon fel akartunk készülni, de nem teljesen jött össze, sőt még mindig érnek meglepetések. Utólag csak röhögök magunkon, mert eredetileg úgy akartunk házat keresni, hogy előbb megtaláljuk azt az iskolát, ahol nem kell a nyelv miatt évet veszítenie az otthon már egyébként is évvesztes legnagyobb gyerekünknek. 

Írtam is az egyik hesseni FB csoportba, tud-e valaki ilyet. Na, kaptam ott hideget meleget… Letámadtak az otthontanulás pártiak, meg a „gyerekvédők”, hogy miért teszem ki ilyen nyomásnak az elsősömet, de végül jobb megoldás született. Eleve nem vették fel csak Vorklasse-ba, azaz előkészítő osztályba. Külön köszönet utólag is azoknak, akik tényleg érdemben próbáltak segíteni ez ügyben FB-n. 

A másik logikus lépés az volt, hogy már kint élő magyarokkal kerestem a kapcsolatot. Dobtam is egy e-mailt Gabuschkának, a Frankfurti mesék blog szerzőjének, aki esküvőszervezés és bokros teendői közepette szorgalmasan válaszolt a hülyébbnél hülyébb kérdéseimre. (És teszi ezt azóta is a hozzánk hasonlóan kiköltözés előtt állókkal.) 

Még most is csak mosolygok, ha arra gondolok, hogy az egyik legégetőbb problémám az volt, hogyan is zajlik Frankfurtban a gyerekek úszásoktatása. Sok mindent el kellett engednem később, az úszás folytatása is ezek egyike volt, de hát naiv az ember az elején… 

Ha döcögősen is, de nekivágtunk 

Végül aztán csak összeállt a kép, találtunk kiadó házat és szerettük volna az iskolaévet már Hessenben kezdeni. A hangulatunk nem volt felhőtlen, mert a szeptember 1-jei sulikezdés a német munkahelyi bürokrácia miatt nem sikerült. Ráadásul nem ez volt az egyetlen, amivel eléggé aláásta a cég a bizalmunkat, de már nem volt visszaút. Ha döcögősen is, de nekivágtunk. 

Alig, hogy kicuccoltunk, megkezdődött a jó hosszú őszi szünet. Így a sulit csak november 1-jétől látogatjuk, a középső csemete pedig december 1-jén kezdhette meg az ovis beszoktatást. Két héttel később már jött is a téli szünet.

kilatas_a_nappalinkbol.jpgKilátás a nappalinkból

A kiköltözés időpontja azért sem volt szerencsés, mert egyre sötétebb lett, ahogy közeledett a tél. Hetekig nem értettük, miért nincsenek az utcán emberek, a játszótéren pedig gyerekek. 

Tipródtam, hogy lehet az, hogy csak az én fiaim akarnak 0 fok alatt is ugyanúgy rohangálni, motorozni, mint máskor. Az iskolában sem találkoztam emberekkel, mert a szülők nem szoktak kiszállni a kocsijukból: a parkolóban várják be a kisdiákokat. Már azokat, akik nem maradnak napköziben, vagy nem egyedül sétálnak haza. 

Gyakorlatilag olyan volt, mintha lasszóval kellett volna embert fognom, ha felnőttekhez akartam szólni.  Eredmény: az első 3 hónap alatt 2 új ismeretség, és mindkettő beszélt angolul. (Ez a környékünkön egyébként nem tipikus.) 

Az egyikre az iskolai karácsonyi teadélután segített rá, a másikra pedig az, hogy magyarul beszéltem a gyerekekhez, és azt hitték, spanyolul hablatyolok. Vicces az élet. 

Az első fél év fix pontja végül Gabuschka lett és másik két magyar lány, Viki és Nóra, akik szintén a blog kapcsán tűntek fel. Így voltunk együtt két-három hetente moziban, sörözni, velük kezdtem el felfedezni Frankfurtot. A mai napig nagyon hálás vagyok nekik, ha ők nincsenek, azt hiszem sokkal hamarabb zuhanok egészen az örvény legaljára. 

Mankók túléléshez 

A kezdeti nehéz időszak átvészelésére négy mankót ötlöttem ki még Magyarországon: a frankfurti Magyar Katolikus Egyházközség felkeresését, a szombati magyar óvodát -és iskolát a gyerekeknek, nyelviskolába való beiratkozást, és bébiszitter keresését. 

Aztán jöttek a nem várt fordulatok a tökéletes terv megvalósításakor. A helyzetet nehezítette, hogy nem volt kocsim egészen decemberig, három kicsi gyerekkel pedig nem egyszerű elindulni sehogy sem. 

Ami a magyar nyelvű katolikus miséket illeti, Németországban nagyon jól meg vannak szervezve, ráadásul a több évtizedes múlttal rendelkező magyar cserkészek is aktívak Frankfurtban és Wiesbadenben. Gondoltam, valahová becsatlakozunk, és milyen jó lesz. 

frankfurt_belvaros.jpgFrankfurt belvárosa

Viszont minden héten más-más városban van csak magyar nyelvű szentmise, és bevallom, végül nem maradt energiám ingázni. Márpedig ahhoz, hogy bekerülj egy közösségbe, rendszeresen kéne ugyanazokkal találkozni, és így nagyon macerássá vált az egész. 

Most már elkezdtem német nyelvű misére járni helyben (hurrá nyelvtanulás!). Egyszer ellátogattam egy nemzetközi (angol nyelvű) keresztény gyülekezetbe is Biblia-órára Frankfurtban, de itt is sokat számít a távolság. 60 km az 60 km. Még nem adtam fel, mert ha valami feltölt, akkor azt nem szabad veszni hagyni, de egyelőre a logisztika az úr.

Gondok a magyar ovival 

Pár hetes kint tartózkodás után máris elmentünk Wiesbadenbe a szombati magyar iskola és óvodába (hivatalosan Leherverband Hungarolingua e.v.), mert nem nyughattam. 

Az óvónők és a tanárok nagyon szimpatikusak és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül csinálják a szombati foglalkozásokat. Nem is akármilyen színvonalon. 

Viszont két dolog világossá vált. Egyrészt nyelvileg egyelőre nem nélkülözhetetlen számunkra a magyar ovi, pláne, hogy csak három évre jöttünk. Az ottani gyerekek jó részét pedig figyelmeztetni kell, hogy ne németül szólaljanak meg, mivel a legtöbben már kint születtek. 

Másrészt mivel viszonylag kevés a gyerek, a németek pedig nagyon szigorúan veszik a biztosításokat, egész drága a havidíj. Annak ellenére, hogy a terembérlés kedvezményes, nekünk a három gyerek havonta 142 Euroba került volna, fix költségként. Valamennyi nagycsaládos kedvezményt tudnak egyébként intézni. 

Szóval végül úgy döntöttünk, hogy ezt a tanévet kihagyjuk, és ha már kihevertük a kiköltözés várt és nem várt költségeit, akkor a nagyobbik fiunk majd következő szeptemberben kezdi el a magyar írást és olvasást velük, a német első osztállyal párhuzamosan.

Tudni kell, hogy Frankfurtban is van ilyen szervezet (Lingua Hungarica Lehrerverein e.v.) és mivel ott több a gyerek, így olcsóbb. Több programot tudnak szervezni, sőt még magyar zeneovi és hangszertanulás is elérhető. Sajnos ez megint csak egyórás autóút lenne nekünk oda és vissza is minden szombaton. Szóval ez is kiesett. 

Mélyre merültem az elszigeteltségbe 

A harmadik kapaszkodóm, a nyelvtanulás sokáig nem jött össze. Nagyon jó lett volna emberek között lenni végre, de pénzünk csak virtuálisan volt. Hiába indultunk szerencsés helyzetből: sikerült kialkudni a férjem munkahelyén, hogy a kiköltözésre, az albérleti díjra külön keret legyen, mindezt több hónapon keresztül meg kellett előlegeznünk. 

A cég nem kapkodta magát, hogy fizessen, a német precizitást csak hírből ismerik, így hiába tartalékkal jöttünk ki, nem voltunk likvidek. Maradt tehát a klasszikus terv: majd én önszorgalomból tanulok otthon, úgyis beszélek már három nyelven. 

Nem fogom ecsetelni, hogy ez mennyire tud hatékony lenni három gyerekek mellett. Végül az történt, hogy én már olyan mélyre merültem az elszigeteltségbe, hogy minden német könyvtől hányingert kaptam, ha csak ránéztem is. Ez olyan februárig el is tartott. 

Akkor már elkezdtem online nyelvtanfolyamokat nézni, és végül márciustól rendszeresen van online német órám. Nem tökéletes megoldás, de mivel a legkisebb lurkó még itthon van velem, és a városkában, ahol lakunk, nincs nyelvsuli, nem volt más. 

A bölcsőde még az ovinál is drágább, ezért a gyerek heti kétszer egy órát mesét néz, amíg én épp Bangkokból, Vietnamból, Braziliából, Ausztriából vagy Hamburgból egy-egy német anyanyelvűvel tanulok. Érdekes élmény ez, külön sztori. (A nyelviskola nevét nem írom ide, mert nem tudom nyugodt szívvel, és nem tudom mindenkinek ajánlani.) 

Ne dilizzünk be segítség nélkül 

Ezek után sejthető, hogy bébiszitterünk sem lett egyhamar. Főleg a piszkos anyagiak miatt, de tartottunk attól is, hogy a gyerekek nem beszélnek németül. Ez pedig egy bizalmi feladat, nem árt, ha én is jól dekódolom a szipirtyót, és a gyerekek is megértetik magukat. Magyarok a városkánkban nincsenek, így ez sem volt opció.

egy_kep_a_varoskankrol.jpgEgy kép a városkánkról 

Az egészet konkrétan azért szerettem volna, hogy ne dilizzünk be külföldön segítség nélkül, és havi egyszer elmehessünk kettesben valahová. Na meg azért is, hogy ha én ágynak dőlök, akkor valaki beugorjon helyettem. 

Eddig még mindent megoldottunk egyedül: volt klasszikus, haldoklós tüszős mandulagyulladásom, és nem klasszikus kocsiba beszorulós térdficamom is. Teher alatt nő a pálma. Fél évvel később aztán ez is megoldódott, az egyik iskolatárs anyukája ugrik be hozzánk időnként. 

A nem várt pofon 

Utólag visszanézve a vadvízi fuldoklásom már előre borítékolható volt. Hiába terveztem meg előre, mik lesznek a kapaszkodóim, semmi nem jött össze. Ráadásul nem várt pofont adott az egész lelki oldala. 

Tartottam a honvágytól, a magyarországi barátok hiányától, attól, hogy nem beszélek németül, de ezek egyike sem okozott nagy megpróbáltatásokat. 

Az igazi kihívás az volt, hogy úgy éreztem, egyszerre kell megküzdenem a saját félelmeimmel, a házasságom pudingpróbájával, és a gyerekeim beilleszkedésből adódó frusztrációjával. 

Szóval beszippantott az örvény, és én úgy éreztem, egyszerre veszek részt egy önismereti kurzuson, egy extrém párkapcsolati terepteszten és egy gyerekek által ördögien kieszelt pszichikai kiképzésen. Levegő nélkül. 

A saját félelmeim leküzdése a mai napig nagy kihívás, de kinek nem? Otthon hajlamos voltam sodródni az eseményekkel és leginkább az ismerősök és a család által generált programokra járni. 

Mivel nyitott és alkalmazkodó vagyok, mindig is rengeteg minden érdekelt.  Éppen ezért nagyon nehezen tudtam megmondani, mi is az, ami leginkább én vagyok, mi tölt fel igazán, mi az, ami biztonságot ad. Minden olyan evidensnek tűnt. Ez a fél év tükröt tett elém: jobban megismertem a félelmeimet és a biztonságot adó pontokat is az életemben.

lazulas_isdteinban.jpgLazulás Isdteinban 

Nem lehet mindenre felkészülni 

Külföldön mindenkinek vannak napok és helyzetek, amikor idiótának érzi magát. Vagy azért mert még nem látja át, hogyan működik a rendszer, vagy egyszerűen csak fáradt és magyarul sem tud értelmesen megszólalni, nem, hogy egy új nyelven elmagyarázni a kínját például a boltban. 

Akkor is idiótán érezheti magát az ember, amikor egyszerűen leblokkol, mert eleve érzi mások előítéletességét a külföldivel szemben. Az önismeret nagy előny, de nem lehet mindenre felkészülni. 

Másodjára már biztosan jobban menne, de most így elsőre brutál volt. Muszáj volt átlépnem a blokkoló szituációkat, nap mint nap megkínlódni velük, és tanulni belőlük. Ez fejben dől el, kinek gyorsabban, kinek lassabban megy. Az idő segített, de én igencsak türelmetlen voltam. 

Rájöttem, hogy elbizonytalanít, ha ismeretlen helyre kell autóznom. Ez otthon is így volt, de kint felerősödött és a váltást okoltam ezért is. Idővel persze könnyebbé vált: minél több helyen jártam már kocsival, annál inkább a sajátomnak érzem a terepet. 

A komfortzónámat csak én tágíthattam ki, senki más. Illetve, ha lettek volna ismerőseim, ők sokat segíthettek volna ebben, de fél évig nem nagyon voltak, ahogy már korábban írtam, így senki nem rángatott ki otthonról. Most már azt is tudom, hogy megnyugtat, ha tudom mi rejtőzik a környező hegyekben. 

Szeretem, ha tudom, melyik kaját, melyik boltban érdemes keresni. Feldob, ha már vannak kedvenc kávézóim, ruhaüzleteim. A kultúra részének érzem magam, ha már tudom, limitált nyelvtudással mik azok a helyek, ahol mozit, színházat nézhetek, és ha a rakott krumplit is zöld szósszal eszem és almaborral iszom. 

hesseni_specialitas_zold_szoszos_hamburger_ez_a_mi_kis_varoskankban_fellelheto_gyongyszem.jpgHesseni specialitás, zöld szószos hamburger. Ez a mi kis városkánkban fellelhető gyöngyszem.

Családdal könnyebb? 

Sokan azt gondolják, párral vagy családdal könnyebb külföldre költözni. Ez igaz is, meg nem is, mert nagyon jól kell ismerni a másikat ahhoz, hogy ne kínszenvedés legyen az egész. Ráadásul a gyerekek reakcióit sem lehet előre megjósolni. 

A szőnyeg alá söpört problémák mind előugranak ilyenkor, s ezt a gyerekek is érzik. Nem egyszerű külföldön úgy, hogy szinte mindenben rá vagy utalva a másikra: hivatali ügyintézésnél, anyagiakban, közlekedésben és más társaságod nincs. Nagyon kiszolgáltatott helyzet. 

A páromnak is új volt ez az egész, és én őt okoltam minden bizonytalanságért: elvártam volna, hogy ő sziklaszilárdan csinálja végig a beilleszkedési folyamatot. 

Közben szegénykémnek csak annyi a hibája, hogy nem ő Superman, és a berögzült szerepeket és játszmákat én már nem ugyanúgy képzeltem el, mint régebben, egészen pici babákkal. 

A gyerekek reakciója 

A gyerekek különbözően reagáltak a kiköltözésre. A nagy az iskolában három hónapig folyamatosan verekedett. Nem kis kihívás volt számára nyelvtudás nélkül barátokat szerezni úgy, hogy egyébként be nem áll a szája. 

Pedig nem verekedős típus, de a frusztráció így tört utat magának. Ezek után a tanító nénivel is nehéz volt elhitetni, hogy nem egy kötekedős kisördög jár az osztályába. 

Aztán januárban, amikor már mindenki kezdett kétségbe esni, leültünk a gyerekkel és megmondtuk neki, hogy mindegy hogyan, de beszéljen. Nem kell semmit sem jól mondani, de szólaljon meg. 

Ő, mintha csak tapsra várt volna, másnaptól megpróbált németül csevegni, és két hét múlva már azért került büntetésbe, mert órán is beszélgetett. Abszurd, de nagyon-nagyon büszke voltam rá akkor. 

A középső kisfiunk a kiköltözéssel egy időben elkezdte rágni a körmét, és csak mostanában kezdi elhagyni.  Nem beszédes fajta, de megszokta, hogy ennek ellenére sok a barátja. Nagyon hiányzott neki a régi ovija. 

Ő csak picit lett agresszív az új helyzetben, és szemmel láthatóan sosem voltak nyelvi gátlásai. Most már tökéletes kiejtéssel, és jobban beszél a bátyjánál is. Valamilyen oknál fogva fekete és arab kisfiúkkal kezdett barátkozni, nagyon kötődik hozzájuk, mi pedig örülünk annak, hogy bandázik. 

A kislányunknak én vagyok a fix pont, és szerencsések vagyunk, mert a környezetváltozás sem viselte meg nagyon. Egy-két hónapig neki is volt egy korszaka, amikor a fejét a falba, padlóba, asztalba döngölte, de túl vagyunk rajta. Ragad rá a német, pedig őt érte a legkevesebb anyanyelvi hatás. 

Csodára azért nem kell számítani, el kell oszlassam a tévhiteket: kilenc hónap alatt nem tanultak meg folyékonyan beszélni, mert kevés kontaktunk volt, és a suliban, oviban is maximum napi négy órát töltenek. Ez ősztől változik majd, éppen ezért remélem, hogy egy év múlva ilyenkor már tényleg magabiztos, folyékony német nyelvtudásuk lesz. 

A gyerekekkel összezárva 

Az én pszichikai kiképzésem óvoda és iskola után vált kritikussá, mivel a frusztrációt nem tették le az iskolatáskával együtt. Eléggé edzettnek éreztem magam, de kikészített a gyerekekkel való összezártság. 

Otthon megszoktuk, hogy ingyen és bérmentve este 4-ig vagy 5-ig oviban lehettek a fiúk, míg én a legkisebbel otthon voltam. Ezzel szemben a német városkában örülhettünk, hogy ebéd és napközi nélküli helyet kaptunk, ami annyit jelent, hogy fél 1-kor már mindenki végez. Szerdánként 11:20-kor. 

Arculcsapásként ért az a tény is, hogy ha délutánra is kérünk felügyeletet, az gyerekenként havi plusz 100-200 Euro az alapdíj mellett, attól függően, hogy fél 3-kor vagy 5-kor viszem-e őket haza. Hely az nem nagyon van, de mi szerencsések voltunk, időben kértünk a következő tanévre. 

Sok volt a kölkökkel való összezártság, a konfliktusok az emberemmel, a helyzetből adódó stressz. Decemberben gondoltam azt először, hogy ez nekem sok, és ezért kértem pszichológusi segítséget. 

Azóta is nagyon örülök, hogy megtettem, mert nagyon sokat segített, még úgy is, hogy nem személyesen, hanem Skype-on tudtam csak megoldani a terápiát. A magyar nyelvhez ragaszkodtam. 

Már nem csak a túlélésre hajtunk 

Azóta tudatosabban tervezek és tervezünk: pláne három gyerekkel muszáj előre megszervezni azokat a programokat, amik energiát adnak és levegővételnyi szünethez juttatnak. 

Szerencsére van már alkalmi bébiszitterünk, vannak német / iráni / horvát / magyar / brazil ismerőseink, akikkel összejárunk. Egyre jobban kezeljük a hazautazásokkal járó őrületet, és most már végre nem csak a túlélésre hajtunk, hanem elkezdhettünk normálisan élni. 

Amióta megnyugodtunk, sokkal több ember és program talál meg minket. Remélem, ez a munkakeresésemre is jó hatásal lesz. Azt hiszem, a saját örvényemet csak én küzdhettem le, így most a fuldoklásnak vége, és már az a folyó sem tűnik olyan vadnak.”

HÍRMONDÓ

Az idősebbek egyedül maradhatnak

Ha belegondolunk, ez egyáltalán nem meglepő, hisz az utóbbi időszakban egyre több fiatal hagyja el Magyarországot. Még így is, az adatok szerint Európán belül Magyarországon még nem is olyan rossz a helyzet.

Egyre erősebb lesz az Európai Unió

Legalábbis ezt állítja a német kancellár, aki szerint az Európai Unió töretlenül halad előre a viták ellenére.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: kultúrsokk Németország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr10012632961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.07.03. 12:48:29

@London2009:
Én már annak is örülnék ha meg tudnám állapítani ki beszél akcentussal.

London2009 2017.07.03. 12:51:49

@diggerdriver: :D
Szerintem Diggi, te orulj, hogy magyarul megtanultal! :D

LittleG (uk) 2017.07.03. 12:53:52

@London2009: bánni én se bánnám, de ez a természetes, nem? Vagyishogy ne legyen már elvárás, hogy anyanyelvinek hasson a beszéded, mikor nem vagy az.

Szerintem nagyon-nagyon keveseknek sikerül ez, és ha sikerül is, valószínűleg az anyanyelv látja kárát.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.07.03. 13:01:09

@London2009:
Auuuuu...
Kösz bazmeg megtisztelő véleményedet képességeimről.
:))))))

Golf2 2017.07.03. 13:04:33

@diggerdriver: De ki beszèl itt akcentussal... Hát én tuti.

2017.07.03. 13:06:35

Szerintem ez tök fasza kis írás, nekem ezek a lelki dolgok mindig érdekesebbek, mint hogy x országban hogyan kell jogosítványt csináltatni.

@Payrollerwitch:

"Tudom, nem ez a lényeg, csak megdöbbent, hogy miért vállal valaki három gyereket, ha ennyire megviseli, ha otthon vannak vele."

Se gyerekem, se kutyám, se életem, viszont ebben, amit írsz, van egy logikai bukfenc, nem?

Az embernek először meg kell csinálnia a gyereket, és _utána_ derül ki, hogy mennyire viseli meg, nem?
Tehát egészen biztosan nem úgy történik, hogy tudja, hogy megviseli, de mégis gyereket csinál. (Bár, felteszem, sokan e tudás birtokában is csinálnák.) Mindegy, részletkérdés.:)

Arthamyr 2017.07.03. 13:07:02

Nekem nem volt erőm elejétől-végéig elolvasni, egy darabig ment, de kb. az ötödik részletesen leírt, "mi nagyon alaposan megterveztük, de nem úgy lett" vagy "és a gyerekek..." probléma után feladtam.
Nem tudom, nekünk konkrétan 0 (nem kis energiával/automatikusan megoldódó) problémát/kihívást okozott a kiköltözés, igaz, nincs gyerekünk, de tényleg ekkora szívás lenne 3 gyerek, vagy egyéb gond van itt?
Amúgy Magyarországon mennyi _új ismeretség_ lenne? Otthon ülve nem generálódik az új, igazából felnőtt ember a munkájával és a hobbijával tud új kapcsolatokat szerezni leginkább (ha tud), ahogy látom te nem erre szántad az időd jelentős részét. Az mindig nyögvenyelős lesz, hogy "ismerkedjünk, mert új barátokra van szükségem"...

Arthamyr 2017.07.03. 13:08:37

@Nagy kámpics: Na de nem egyszerre csinálja a hármat, rá lehet jönni az első előtt, után, a második után is, hogy nem kéne az első/második/harmadik. :)

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.07.03. 13:09:08

@Golf2:
Hogy örülnék ha akcentussal beszélnék...

Arthamyr 2017.07.03. 13:10:41

@London2009: Én sem bánnám. Elég kevesen bánnák. :) Viszont közel teljesen felesleges a gyakorlati életben.

2017.07.03. 13:15:33

@Arthamyr:

Hát, ezzel te meg én csak ködszurkálunk, mert ketten együtt zéró ivadékot bírunk felmutatni, de többgyermekes ismerőseim szerint arra, hogy 1 gyerek mekkora horror, a világon semmi nem készít fel, és a 2 gyerek meg nem 2-szer akkora horror, 3 gyerek meg nem 3-szor akkora, hanem exponenciális dolgok vannak. De mondom, ez nekem hozott információ, nincs saját tapasztalatom.

Mindenesetre olyan van az élet minden területén, hogy valahogy túlvállalja magát az ember nem? Én tudok ezzel együttérezni. :)

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.07.03. 13:16:58

@Nagy kámpics:
Bazmeg, főbelövéssel kivégzett.
:)))))))))))))))

London2009 2017.07.03. 13:24:22

@diggerdriver: muszaj volt! :D
Amugy meg jo lenne most mar, ha osszekapnad magad es a koszon kivul mas is ragadna itt rad Londonorszagban. Ne mondd mar, hogy ennyire nem megy ennyi ido utan. Vagy megyeget azert az angol es nem mondasz igazat, vagy tenyleg isteni szerencse, hogy legalabb magyarul tudsz. :P

London2009 2017.07.03. 13:28:43

@Arthamyr: @LittleG (uk): tok furcsa kulonben, hogy egy csomoszor almodom azt, hogy angolul beszelek es teljesen tokeletes angol akcentussal. Ez meg, hogy a manoba lehetseges, hogy almomban igy nyomom, tehat kepes ra az agyam, a valosagban meg megsem? Egyebkent en mindig biztam benne, hogy egy ido utan csak eltunik az akcentus. De ha ennyi ido utan nem tunt el, most mar nem hiszem, hogy nagyon valtozni fog. Bar a vicc persze az, hogy az idegen fuleknek angol az akcentusom, sot az eszakiaknak is Southern English twangem van. Csak engem idegesit rohadtul, amikor hallom, hogy nem az igazi. No mindegy.

Arthamyr 2017.07.03. 13:39:15

@Nagy kámpics: Sokan vannak, aki túlvállalják magukat, az élet minden területén. Én is tudnék velük együttérezni, de nem érzem szükségét, mert ez a bátorság és a "vállalás" ára. A bevállalósakból lesznek az igazán sikeres emberek is, a túlvállalás csak a másik, gyakrabban előforduló végeredmény.
Nem tudom, hogy gyereknél hogy megy, de ha a feltételezésed szerint nem is tudom felmérni, mekkora horror, meg exponenciális-e vagy lineáris, azt azért fel tudom, hogy valamekkora (>0), azt is, hogy meddig tart (minimum!), és azt is, hogy a gyerekek számával ez valahogyan növekszik.

dynos 2017.07.03. 13:39:32

@Arthamyr: A három gyerek minden nap egy challenge day, igen, de tök jó is tud lenni. Viszont költözés után túl sok volt a frusztráció, ahogy már írtam. És otthon is idő új ismeretségeket szerezni, tapasztalatból mondom, mert új helyre költöztünk gyerekvállalás előtt. Ott is 1-2 év kellett új barátokhoz helyben úgy, hogy nem volt nyelvi akadály. Csak otthon ott voltak a régi barátok is az átmeneti időszakban, és elérhető távolságban (max.1 óra) voltak. Ha viszont fél évig alig látsz embert, mint itt Németországban, akkor esélye nincs az új ismeretségeknek és elég reménytelennek tűnt a helyzet. Nem volt kivel próbálkozni. Aztán a suli és ovi révén beindult persze, de lassan.

Arthamyr 2017.07.03. 13:44:52

@London2009: Melyik az "akcentus nélküli angol"?

Azt is el tudom egyébként képzelni, hogy gyerekkorban még valahogy biológiailag is alakulnak az emberek hangképzéshez használt szervei, ha így van, nyilván nehezebben fogsz alkalmazkodni.
Másrészt kicsi a motiváció rá, mivel nem ér durva hátrány miatta, nem javítják ki állandóan a rossz akcentusodat, és ha a nyelvet épp kommunikációra használod (ami azért feltehetőleg gyakran megesik :)), akkor a tartalomra/információfeldolgozásra/-átadásra figyelsz, nem az akcentusra.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.07.03. 13:46:36

@London2009:
Figyu, egyszerű vagyok mint a faék.
Tahófalvi parasztgyerek vidéki kisvárosból 47 évesen eljön Londonba...
Mégis mit vársz?

Arthamyr 2017.07.03. 13:50:14

@dynos: "A három gyerek minden nap egy challenge day, igen, de tök jó is tud lenni." - Nem vitatom, egyik felét sem.

"Ha viszont fél évig alig látsz embert, mint itt Németországban, akkor esélye nincs az új ismeretségeknek és elég reménytelennek tűnt a helyzet. Nem volt kivel próbálkozni. Aztán a suli és ovi révén beindult persze, de lassan." - Erre mondtam a hobbi/munka dolgot/hiányát. A suli/ovi részről nincsen tapasztalatom, de már csak az együtt töltött idő rövidsége miatt is meglepne, ha ez olyan hatékonyan/olyan mély kapcsolatokat építene, mint pl. az előző kettő (pl. a munkában sok ember napi 8+ órára van összezárva a kollégáival).

puhacica 2017.07.03. 13:52:00

@London2009: ezen hangosan felrohogtem a tube-on... :D

Poalba 2017.07.03. 13:55:26

Nekem is 3 gyerekem van. Imádom őket, minden velük töltött percet igyekszem kihasználni, megbecsülni, mert hamar elszállnak az évek. Természetesen piszkosul, hihetetlenül, rendkívül fárasztóak. Szerintem a posztoló csak arra gondolt, hogy amikor az ember magával sincs rendben, akkor még százszor nehezebb a gyerekre is rendesen odafigyelni, pláne egy nekik is frusztráló helyzetben...

Egyébként köszönet az írásért! Én is 3 kicsi gyerekkel tervezem a külföldet, nagyon hasznos volt! És gratulálok, nem adtad fel, minden megoldottál, így tovább! :)

Shaktee 2017.07.03. 13:55:44

@London2009: :D

kávé az ipaden, vicces fiú vagy te kámpics :)

Shaktee 2017.07.03. 13:56:54

Érdekes posz, köszönet...kicsit túl sok időd van köldököt nézgetni?

Poalba 2017.07.03. 13:58:03

@Arthamyr: Mindenki máshogy éli meg a gyerekvállalást.
Láttam olyat, akinek egy gyerek mellett "nincs élete", és a világ legkiegyensúlyozottabb 5gyerekesét is. És azt sem ítélem el, akinek nincs (és nem is lesz) gyereke. De ugyanúgy, ahogy a gyerekes nem tudja elképzelni, milyen mondjuk negyvenesen gyerek nélkül az élet, úgy fordítva sem tudja elképzelni az ember, milyen gyerekkel, az 100%.

Poalba 2017.07.03. 13:59:16

@Nagy kámpics: Imádom a hozzászólásaidat. Elkezdtem a blogodat is olvasni, színtiszta kikapcsolódás (a legelejéről kezdtem :D). Köszönöm!

Taxomükke (UK) 2017.07.03. 14:01:56

@Sexual Harassment Panda: "van olyasmi amibe te nem tudsz rögtön belekötni?"
Copyright by Sexual Harassment Panda

Taxomükke (UK) 2017.07.03. 14:04:22

@diggerdriver: Csak arra vigyazz, ne Benefit Street-i akcentusod legyen, az kurva ronda...

skye8 2017.07.03. 14:05:14

Sajnalom Hogy ennyire megviselt a koltozes. Szerintem Te alapbol igenyled a tarsasagot (Felnott tarsasagrol beszelek) Es n.orszagban elmaganyosodtal. A 3 gyerek ebben a korban Meg csak egy plusz feladat amellett Hogy persze cukik Es je,Milyen hamar tanulnak nemetul de azert az egesz eletuk a Te felelosseged. En teljesen megertem Hogy Neked is szukseged van szabadidore Amit egyedul, a paroddal vagy baratokkal szeretnel eltolteni,maskeppen Nem tudsz Jol funkcionalni anyakent.szerintem nalad ez az egyensuly atmenetileg felborult de jo Hogy felismerted a problemat Es dolgozol a megoldason. Minden jot Es irjal Meg:)

Arthamyr 2017.07.03. 14:16:53

@Poalba: Azért egy gyerekes csak emlékszik a gyerekek előtti életére. :)
De nem akartam a gyerekes/nem gyerekes ill. gyerekek előnyei/hátrányai vonalra terelni a beszélgetést, csak egy rövidet reagáltam @Nagy kámpics: -ra, illetve elgondolkodtam, hogy miért éltük mi meg teljesen másképp (kb. zéró említésre méltó problémával; itt a -3 gyerkőc volt a legnyilvánvalóbb eltérés) a kiköltözést, lehet, hogy nem kellett volna? Semmi gondom a gyerekesekkel, minden tiszteletem azoké, akik felelősségteljesen és éretten megteszik ezt a nagy és nehéz lépést és sikeresen veszik az eléjük gördülő akadályokat, nem akarom őket ekézni.

Poalba 2017.07.03. 14:21:51

@Arthamyr: OK-OK :) részemről nincs gond... Igaz, épp a napokban gondoltam rá én is, hogy ha ketten akarnánk költözni a férjemmel, az egy sétagalopp lenne. :))))

2017.07.03. 14:38:26

@Poalba:

Nahát, de aranyos vagy, köszi! :)

Shaktee 2017.07.03. 14:38:55

@Sexual Harassment Panda: nem az igérted néhány napja hogy nem írsz ide többet? Belédbújt a kuerkusz kór talán?

Arthamyr 2017.07.03. 14:49:01

@Poalba: Akkor meg is van a válasz a kérdésemre, egy autentikus forrásból.

2017.07.03. 14:56:25

@Arthamyr:

"Én is tudnék velük együttérezni, de nem érzem szükségét, mert ez a bátorság és a "vállalás" ára. "

Ok, elfogadom, és (cinizmus nélkül mondom) ha mindent sikerül ilyen könnyedén és racionálisan rendezni az életben, az nagyon menő.

"illetve elgondolkodtam, hogy miért éltük mi meg teljesen másképp"

Szerintem inkább ez az érdekes kérdés.

Van ez a kultúrsokk nevű jelenség, ugye, aminek a létezését még itt a blogon is sokan vitatják, de nekem nincs kétségem felőle, hogy egy csomó embert rohadtul hazavág.

Amikor thaiföldre mentem, a vízumhoz muszáj volt nyelviskolába járni, úh bekerültem egy olyan közegbe, amiben egy csomó másik friss migránccsal találkoztam hosszú időn keresztül, és gyönyörűen látszottak rajtuk (rajtunk) a fázisok, meg a szórás is, hogy van, aki fel sem veszi az egészet, és van, aki teljesen összeroppan. (Nem hiszem, hogy meg lehet jósolni előre, hogy ki hogy fogja bírni, és ez talán egy másik példa arra, hogy előbb csinálsz valamit, és csak utána derül ki, hogy tetszik-e. A gyerekvállalás és az emigrálás mellett ilyen még a csokifagyi, az análszex és a családon belüli erőszak, ha szabad további világi példákat hoznom.)

Lehet egyébként tudni tényszerűen, hogy nem akkora sétagalopp az ország-/kultúraváltás, ezért alakulnak ki az expat gettók, a párhuzamos társadalmak, a kínai negyed meg a másodgenerációs terroristák. Stb.

Ezek teljesen "normál", elvárható, átlagos jelenségek, és szerintem inkább az a kivételes/furcsa, ha valaki nagyon simán veszi.

Ha nem túl privát kérdés, lehet azt tudni, te mióta vagy emigráns hol?

Poalba 2017.07.03. 14:59:16

@Arthamyr: Mert ugye mi ketten: nem sok cucc, megfelelő nyelvtudás (de legalábbis nem nulla), elélünk zsíroskenyéren is egy alagsori lyukban, ha kell...
Gyerekekkel: el ne felejtsem a kedvenc cuccaikat, plusz a cumi, pelenka, váltóruha szentháromság, valami amiből a kicsi is tud inni, ne fázzon de ne izzadjon, fertőtlenítő, törlőkendő, találjunk megfelelő lakhelyet, a saját szintjén magyarázzuk el, hogy költözünk, legyenek meg az oltások, a papírjaik megfelelő lejárattal, azonnal kell autót vennünk megfelelő gyereküléssel, ők nem tudnak (sokat) várni ha éhesek/szomjasak, és az aggódás, beilleszkednek-e, nem fogják-e őket bántani a többiek, elfogadják-e aki majd vigyáz rájuk ha éppen mi nem tudunk egy kis időre, eddig egy szobában voltak most legyenek-e a külön, hol találok megfelelő mosószert mert érzékeny bőrűek, mi van ha valamit félreértek és nem jókor megyek majd érte a suliba/oviba akárhova, és így tovább, és így tovább... :)

London2009 2017.07.03. 15:11:22

@diggerdriver: jolvanna. De azert tuti, hogy valami mar ragadt rad. Ugyhogy csak ne szerenykedj! : )

London2009 2017.07.03. 15:14:54

@Arthamyr: az az "akcentus" nelkuli angol, amit korulotted beszelnek igy az valik a standard angolla. Tehat kis tulzassal ez utcankent valtozik. :D
Nekem a standard angol az az angol, amit a ferjem beszel. (cambridge-i) Leginkabb ugy szeretnek beszelni, mint o! : )

gabors 2017.07.03. 15:19:15

@Golf2: 'De ki beszèl itt akcentussal... Hát én tuti. " tobbek kozott a Londoniaknak londni akcentuas van, itt New Yorkban van min 5-6 kulonbozo akcentus ha meg az orszagot nezzuk tobb tucat akcentussal beszelnek a benszulott amerikaik is nem is beszelve a kozel 40 millio mashol szuletettet amerikairol (nem illegalis az meg egy kb 10 millio)

Golf2 2017.07.03. 15:37:15

@diggerdriver: De legalább tudsz 1csomó szót a munkád miatt amit más nem.Beásni,leásni,eltemetni,bedöngölni,túrni faragni plussz az eszközök gépek szerszámok nevét is.

gabors 2017.07.03. 15:40:32

@London2009: " Egyebkent en mindig biztam benne, hogy egy ido utan csak eltunik az akcentus. De ha ennyi ido utan nem tunt el, most mar nem hiszem, hogy nagyon valtozni fog." el nem fog tunni magatol ... sot felnottkent nem is mindenki tudja megvaltoztatni meg ha akarja sem.

Ez is adottsag kerdese mint zene (hallas), vagy sport mindenki el tud jutni egy pontig de akarmennyit gyakorlhat sem less belole egy Yehudi Menuhin avagy Micheal Jordan. Egy bizonyos kor utan (12-14 ev) legtobben nem tudunk termeszetesen nyelvet tanulni mint a gyerekek sot uj hangzokat is nehezen (innen van akcentus mert csak utanozzuk az angol hangzokat de az nem az igazi)

Arthamyr 2017.07.03. 16:50:25

@Poalba: Na ne ijesztgess még te is! :)

gabors 2017.07.03. 16:52:11

@Golf2: ".Beásni,leásni,eltemetni,bedöngölni,túrni" ez mind dig !!!

dig
dig up
dig down
dig in
dig into
digging

Arthamyr 2017.07.03. 17:17:39

@Nagy kámpics: Dublin (Írország), 5 év.

A környezetemben én pont a "sima, zökkenőmentes költözésre" láttam több példát, igaz, én zömmel Európába/Észak-Amerikába (ami azért nem óriási kulturális különbség/valószínűleg "jobb kultúrába" mennek az emberek) költöző, gyermek nélküli migráncsokat ismerek. Elég elolvasni a gyerekesek írásait, vagy pl. @Poalba: hozzászólását, és egyből látható, mekkora nehezítő körülmény a több, különböző korú gyerek.
Ahogy látom, annál aki párral+gyerek nélkül megy, kevéssé jelentkezik ez, főleg ha van munkája. Egyből leköti a munka, automatikusan el kell kezdenie beilleszkedni, ismerkedni (még akkor is, ha viszonylag antiszociális egyén).
Logikusnak gondolom (annak ellenére, hogy én nem éltem meg és nem is fogom), hogy aki igényli az emberi interakciókat, nem fog örülni a környezetváltozásnak, főleg, ha olyan helyzetbe kerül, ahol extrán nehezítve van az új kapcsolatok kiépítése.
Ahogy azt is, hogy ha egy 5 fős család mozdul, ott valamilyen szinten 5 ember igényeit kell figyelembe venni, ráadásul ezt 2 embernek kell biztosítania, rögzített felosztásban, nyilván jelentősen nehezített pálya.

Arthamyr 2017.07.03. 17:20:20

@London2009: Körülöttem mindenki más angolt beszélt. :) Még attól is függ, hogy ki melyik részéből származik az országnak, sőt, akár a városnak (!) is. Van amelyik exkollégámról meg nem mondaná senki a beszéde/kinézete alapján, hogy ír, van akiről ránézésre/egy mondat után leesik. :)

gabors 2017.07.03. 17:22:23

@London2009:"@gabors: digger! :D " az a szemely vagy gep ami "dig" de legyen .. I dig it either way ...

Shaktee 2017.07.03. 17:24:07

@gabors: i dig ya, kapishi ? ;)

Shaktee 2017.07.03. 17:26:27

@Arthamyr: ne feledd hogy sokszor a gyerek asszimilálja a szülöt, nyelvre is tanítja..

gabors 2017.07.03. 17:50:12

[root@nyvm2896 XXXXXXXXX]# dig hataratkelo.blog.hu

; <<>> DiG 9.8.2rc1-RedHat-9.8.2-0.23.rc1.el6_5.1 <<>> hataratkelo.blog.hu
;; global options: +cmd
;; Got answer:
;; ->>HEADER<<- opcode: QUERY, status: NOERROR, id: 35495
;; flags: qr rd ra; QUERY: 1, ANSWER: 1, AUTHORITY: 2, ADDITIONAL: 2

;; QUESTION SECTION:
;hataratkelo.blog.hu. IN A

;; ANSWER SECTION:
hataratkelo.blog.hu. 216 IN A 217.20.131.8

;; AUTHORITY SECTION:
blog.hu. 216 IN NS ns.inventra.hu.
blog.hu. 216 IN NS ns.index.hu.

;; ADDITIONAL SECTION:
ns.index.hu. 11744 IN A 195.56.65.172
ns.inventra.hu. 34567 IN A 217.20.130.10

;; Query time: 2 msec
;; SERVER: 10.250.17.2#53(10.250.17.2)
;; WHEN: Mon Jul 3 11:49:38 2017
;; MSG SIZE rcvd: 134

LittleG (uk) 2017.07.03. 18:20:43

@London2009: Az almokban a repules is valodinak tunik

LittleG (uk) 2017.07.03. 18:25:30

@Taxomükke (UK): Rogton ez jutott nekem is eszembe, mikor reggel a picsogos kommentjez olvastam...

Csodabogár 2017.07.03. 18:38:27

@Nagy kámpics: Anno alaposan körülnéztem és rájöttem, hogy horror. Így nem vállaltam egyetlen egyet se és soha nem bántam meg. Nem értem, hogy ha valaki vállal valamennyi gyereket, miért sóhajtozik? Végül is nem kötelező.

DieNanny CH 2017.07.03. 18:41:10

@Arthamyr:

Azért, mert ha van 2 felnőtt, és egyikük intézi a papírokat, akkor annak az egynek kibírható, hogy mondjuk ül az ügyfélszolgálaton 1 órát, na de ha 1-2-3 gyerek már ott van, ők nem bírják olyan sokáig. Akkor lehet, a másik szülőnek kéne a gyerekekre vigyázni, de akkor meg logisztika, hogy hogyan dolgozzon az illető.
ha meg nem is volt autó, esetleg tömegközlekedtek, vagy, nála kellett lennie az autónak, stb.
Hidd el, én benne vagyok, és még csak nem is kell ilyen ügyeket intéznem, már az is elég, hogy egyik óvodában van, másik játszóra menne, 3. egy másik épületben lévő iskolában.

Hát, kb emiatt nehezebb.

LittleG (uk) 2017.07.03. 18:41:27

@Nagy kámpics: Ez milyen igaz, hogy nem lehet elore tudni... Nekem mindig honvagyam volt, ha csak par hetre is elmentem otthonrol, aztan tessek, 4 eve koltoztunk ki es egy percig nem vagytam vissza.

Van viszont egy fontos kulonbseg az akkor es most kozt, ami valszeg nem kis szerepet jatszik ebben:

Akkor tini voltam, otthon laktam, meg nem dolgoztam (= nem tapasztaltam meg, hogy ho vegen mar inkabb csak a gyereknek veszek almat, pedig nem kerestunk rosszul), otthon volt minden pad es park es iskolaepulet es tanciskola, ahova romantikus es barati emlekek kotottek.

Az emlekek elhalvanyultak, baratok elkoltoztek, sot jomagam is par varossal odebballtam, tarsam is megvolt mar es a jovo mar nem tunt olyan kecsegtetonek (o, hat barmi osszejohet meg, ahogy azelott gondoltam).

Persze, hogy a gyerek jovoje is a szemunk elott lebegett, de sajat magunknak is jobbat akartunk (ami eddig bejott).

Hogy lehet a blogodat megtalalni?

A pappitoet is joreszt elolvastam

LittleG (uk) 2017.07.03. 18:46:43

@gabors: Szerintem az elozo kommentekben felmerulo akcentusnelkuliseg a kulfoldi / idegen akcentusra vonatkozik, amikor par szo vagy mondat utan leveszik, hogy ez neked nem az anyanyelved. Es esetleg emiatt leneznek, eloiteletbol.

Haj de mennyi ilyenben volt reszem magyarkent Romaniaban...

Shaktee 2017.07.03. 18:47:50

@Csodabogár: Jobban bírjuk így, kölkökkel, unokákkal

Hajjajjj :)

LittleG (uk) 2017.07.03. 18:50:33

@gabors: Mit is tetszik akarni mondani?

2017.07.03. 18:53:07

@LittleG (uk):

"Hogy lehet a blogodat megtalalni?"

akinemlepegyszerre.blog.hu/
:)

DieNanny CH 2017.07.03. 18:54:37

@Csodabogár:

Én meg annak nem hiszek, akinek van gereke, fűnek-fának újságolja, hogy imád szülőnek lenni, majd ha felteszek egy vicces videót, miszerint a szülők mennyire örülnek, hogy végre vége a nyári szünetnek, és a gyerekek újra iskolába mennek, erre ez a szülő szigorúan olyan bejegyzést ír, hogy az ilyen szülők szégyelljék magukat!
Igenis, joga van a szülőnek is mondani, hogy belefáradt, de jó lesz 1 hétig a gyerekek nélkül nyaralni, vagy én nyíltan kimondom, ha egyszer lenne rá lehetőségem, bizony gyerekmentes szállodába szeretnék menni.

Mert attól, hogy valakit valami kifáraszt, attól még szeretheti, attól még szüksége lehet egyfajta szünetre.

2017.07.03. 18:57:44

@Csodabogár:

"Nem értem, hogy ha valaki vállal valamennyi gyereket, miért sóhajtozik? Végül is nem kötelező."

Szerintem teljesen igazad van, de ez olyan kíméletlen kis álláspont, nem?

Mint amikor az ember bezabál csokipudingból, és egész este csak nyög meg forgolódik utána. Persze, minek sóhajtozik, ha egyszer ő akarta, de azért mégis, együttérzés is van a világon...

(Bár nem tudom, minek írom ezt, valószínűleg nem én vagyok a világ legegyüttérzőbb embere, hehe.)

gabors 2017.07.03. 18:59:02

@LittleG (uk): "Mit is tetszik akarni mondani? " vicc vot a dig-el valaki lehet erti rajtam kivul is :-)))

Dikusz 2017.07.03. 19:11:39

@London2009: én azt sem bánnám, ha akármilyen akcentussal, de beszélnék angolul :))

Én és Énke 2017.07.03. 19:23:34

Ha a feleségem szorult helyzetben nem hozzám fordul, hanem pszichológushoz, akkor én valamit nagyon, de nagyon elcsesztem.

A három gyerekkel járó megpróbáltatás kismiska a "házasság pudingpróbájából" (is) adódó konfliktus mellett.

svédnyugger 2017.07.03. 19:42:41

Engem inkább a tájszólás akaszt ki. A fenébe 36 év után nem értem amit a szomszéd mond. 6 éve költöztem délre és problémáim vannak a nyelvvel, ennek elötte semmi ilyet nem tapasztaltam. A "rikssvenska" megy, a "småländska" is ahol 30 évig laktam, probléma nélküli a "norrländska", de Isten óvjon a skånska, lysterlänska och östergötiska társaságban.

svédnyugger 2017.07.03. 19:56:10

A gyerek problémához csak annyit, hogy tapasztalatom szerint minél fiatalabbak a szülök (nem 20 éven aluliakra gondolok) annál probléma mentesebb a kapcsolat és a környezet hatása. Valahogy felnött a gyerek és nem is akárki lett belöle.

geeeteee 2017.07.03. 20:26:24

@LittleG (uk): Valahol az IT-sek között is vannak diggerek. Van ilyen eszköz, hogy "dig", annak a kimenetét kopizta be. Nslookup kistestvére, te is ki tudod próbálni.

svédnyugger 2017.07.03. 20:35:54

@Hobbiszakács: nem tudom, szerencsére (talán) nem találkoztam vele.

svédnyugger 2017.07.03. 20:36:41

@Hobbiszakács: Tudsz küldeni valami bejátszást, akkor eldöntöm.

svédnyugger 2017.07.03. 20:41:21

@Hobbiszakács: Rákerestem, semmit sem értek az írott szövegbôl, gondolom a beszélt nyelv is hasonló. Kicsit norska és isländska keveréknek tûnik.

svédnyugger 2017.07.03. 20:42:20

@Hobbiszakács: Mentségemre szóljon, hogy az átlag svéd sem érti.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2017.07.03. 20:48:36

@svédnyugger: :-) Nem is értheti, mert nem tájszólás, hanem "önálló" nyelv. (Ezt eddig nem is tudtam, hanem most néztem meg az interneten.)

dynos 2017.07.03. 21:02:32

@skye8: Azt hiszem, megértettél. Köszönöm.:-)

Hari Seldon 2 2017.07.03. 22:15:55

@Poalba:
Csak tipp, személyes tapaszralatból. Minél kisebbek a gyetekek annál könnyebb. (Szerintem)
Mondjuk a nagyok is éppen már itt kezdték az óvodát, de Johanna eleve csak bölcsödés lett. Vele volt a legkevesebb baj, bár a nagylányokkal sem volt különösebb gond.

Bredpitt Monika 2017.07.03. 22:17:21

@dynos: en is megertettem, ritka oszinte poszt, pont attol jo, remelem tovabbra is minden jol fog alakulni, sok sikert

kék madár 2017.07.03. 22:19:50

@Csodabogár: vegulis a vilag ilyen fekete-feher, ha valaki gyereket vallal, akkor fogja be a szajat, tilos neki panaszkodni, mindent imadnia kell a gyereknevelesben, kulonben minek vallalta. Miert nem szuletett ugy, hogy elore tudott mindent?

Csodabogár 2017.07.03. 22:30:16

@cat power: Nem is tudod te azt, hogy mi a személyes szabadság, kötetlenség stb.:-)

Csodabogár 2017.07.03. 22:31:19

@Nagy kámpics: Miért kiméletlen, mert igaz?
Tény, hogy nem vagyok egy diplomata alkat.

Shaktee 2017.07.03. 23:14:55

@Csodabogár: Ó még én is lehetek egy szabad Kámpics :)

Free Djuri
:)

LittleG (uk) 2017.07.03. 23:37:55

@DieNanny CH: Ez teljesen igy van. Ram is igaz volt, mikor meg totyogo volt a lanyom es semmi szabadsagom nem volt. Ejjel sem, mert orankent egyszer-ketszer kelt...

Most viszont minel tobbet szeretnek vele lenni, de egesz nap dolgozok, s ha hazaerek fozok stb...

Pedig valszeg mar csak par evem van...

LittleG (uk) 2017.07.03. 23:41:07

@gabors: Ja most latom, hogy ketszer is benne van a dig

Shaktee 2017.07.04. 00:13:03

Mesélj Pinki, hogy megy a dolog?

gabors 2017.07.04. 01:24:49

@LittleG (uk): "@gabors: Ja most latom, hogy ketszer is benne van a dig

dynos 2017.07.04. 17:41:02

@Én és Énke: Bravo. Van megoldás a gondokra! Nősülj meg vagy menj férjhez, és az életed boldog, gondok nélküli rózsaszín mese lesz. Ez most komoly? Mi van a válási statisztikákkal? Ja és egyébként neked pszichológusi diplomád van?

Poalba 2017.07.05. 07:05:53

@Hari Seldon 2: Köszönöm. :) Nálunk a sulit kezdik majd.

nl_eni 2017.07.05. 11:16:33

@dynos: Fontos, amiket írsz és hiányzik innen!

dynos 2017.07.05. 12:10:18

@nl_eni: Örülök, ha így érzed.:-)

somlobodog 2017.07.06. 07:04:23

@Sexual Harassment Panda: mégis sokkal érdekesebb volt mint valamelyik nap 200 hozzaszolasodat olvasni a munkaszerzodesed nettó bruttó kerdeserol. Na az volt az igazi picsogas hogy felnőtt több éve kint elő emberként egy blogon nyoszorogsz a munkadrol órákon keresztül.

Én és Énke 2017.07.06. 09:21:05

@dynos: Sajnálom, hogy félreértettél...

"Bravo. Van megoldás a gondokra! Nősülj meg vagy menj férjhez, és az életed boldog, gondok nélküli rózsaszín mese lesz. Ez most komoly? Mi van a válási statisztikákkal? Ja és egyébként neked pszichológusi diplomád van?"

Diploma nélkül, a férj szemszögéből próbáltam "megközelíteni" a problémát:

"Ha a feleségem szorult helyzetben nem hozzám fordul, hanem pszichológushoz, akkor én valamit nagyon, de nagyon elcsesztem.

A három gyerekkel járó megpróbáltatás kismiska a "házasság pudingpróbájából" (is) adódó konfliktus mellett."

Akkor még egyszer megpróbálom:

Pszichológushoz - lelki szemétládához - általában akkor fordulunk, amikor megrendült a bizalmunk a közvetlen környezetünkben.

Ha a feleségem inkább egy vadidegen emberrel osztja meg a gondolatait/félelmeit minthogy velem, akkor én - a férj - valamit nagyon elcsesztem. (Erre találtam több utalást a posztodban.)

LittleG (uk) 2017.07.08. 09:39:58

@gabors: kaptam egy ilyen automatikus emailt, hogy egy hozzászólásban elmagyaráztad, mi is ez:

"szivesen leirom ha tenyleg erdekel :-))

de roviden egy sysadmin app "domain information groper" igen a cim/URL IP cim-re valo forditasara valo de egyebb (mint lathato) "erdekes" informaciokat is lehet vele talalni (pl hol van a domain nev, vagy email szerver hasonlok..... de ha bovebben erdekel szivesen irok maganban ...

Es igen a bongeszo is valami hasonlot csinal amikor bepotyogsz egy cimet hogy megtalalja az IP cimet es onnan tolti majd le az eppen keresett cimet ... de ez lejatszodik minen az oldalon talalhato linkre is ... "

válaszolni akartam, de itt a cikk alatt nem találom ezt a hozzászólásodat... ki lett véve? vagy az én gépem hülyéskedik...

csak azt akartam írni, hogy köszi a magyarázatot, és azt hiszem ennyi elég lesz :) nem vagyok tecchie, csak nem bánnám, ha kicsi ragadna rám :)

gabors 2017.07.08. 14:16:35

@LittleG (uk): "válaszolni akartam, de itt a cikk alatt nem találom ezt a hozzászólásodat... ki lett véve? "

azt hiszem igen mert bar bent volt rogton utanna de kesobb en sem talaltam ... orulok hogy segithettem probaltam "low-techi" modon elmagyarazni ..

udv

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása