Virág már gimnáziumba, majd egyetemre is Ausztriába járt, és mint írja, a Magyarországon a külföldiekkel szemben gerjesztett hangulat miatt eszébe sem jut, hogy visszaköltözzön.

„Az előző egy-két évben, a menekültáradat hatására Magyarországon a politika és a média egy eléggé negatív képet kezdett elterjeszteni az országban a menekültekkel/bevándorlókkal kapcsolatban. 

Ez odáig vezetett, hogy már a nyugatról érkező letelepedőket, de még a hazatérő magyarokat is egy kalap alá vonják a háború elől menekülőkkel, vagy a gazdasági okokból nyugatra vándorló emberekkel. 

Az átlagember Magyarországon nem tudja a különböző definíciókat megkülönböztetni, úgymint a menekült, migráns vagy a remigráns. A legtöbben a migráns szó hallatára, rögtön a muszlim menekültekre és iszlamista terroristákra (!) asszociálnak. 

Nem egyszer hallottam, hogy hazatérő magyarokat is migránsoknak bélyegeznek, ami stigmatizálóan tud hatni, de készült erről egy riport is pár hónappal ezelőtt. 

Mint Ausztriában élő magyar, sajnálattal és szomorúan követem a hazámban folyó aktuális társadalompolitikai történéseket. Elszomorítanak az olyan hírek, amikben olyan esetekről olvasok, hogy leköpnek vagy megütnek embereket az utcán, csak mert éppen nem magyarul beszélnek. 

Velem is többször megtörtént már, hogy mikor különböző internetes portálokon, cikkek alatt kifejtettem a véleményem, más kommentelőktől olyan reakciókat kaptam mint például: rohadt migráns vagyok, és hazaáruló, ne akarjak az otthoni ügyekbe beleszólni, mert kint élő magyarként, fogalmam sincs mi folyik ott- mert nem tudhatom. 

Ilyenkor elgondolkozom: „haza akarok-e én valaha is menni a jövőben, hogy majd ott éljem le az életem, otthon szüljek gyereket? Akarom én azt, hogy a saját hazámban majd úgy kezeljenek, mint egy kívülállót?” 

A mostani benyomásaim alapján, ugyanis ez várna rám. És ez csak pár érv, ami a hazatérés ellen szól. 

Magyarországon jártam általános iskolába, ám a gimnáziumot már Ausztriában kezdtem. Az első évet önként megismételtem, mert úgy éreztem a nyelvtudásom nem elég a haladáshoz. Ez nem okozott gondot; a családom és az iskola is támogatott ebben. 

Naponta jártam ki Magyarország és az osztrák gimnázium között ingázva. Az érettségi után, röviden elgondolkoztam azon, hogy van-e értelme Magyarországra egyetemre járnom. 

Ám mivel a kinti érettségi nem központi, így nincsenek pontszámok, enélkül pedig Magyarországon nem jutottam volna be magasabb egyetemekre. A grazi egyetemet választottam és kultúrantropológia / etnológia szakra jelentkeztem. 

A történelem, kultúra és a társadalomtudomány mindig is érdekelt, gondoltam ez egy nekem való szak lesz, amiben nem is csalódtam. Mivel szüleim nem tudtak pénzügyileg támogatni, ezért diáksegélyt kérvényeztem, ami havonta kétszerese volt édesapám tanári magyar fizetésének. 

Gond nélkül megéltem ebből a segélyből úgy, hogy az egyetem mellett folyamatosan utazgattam, letettem a nagymotor vizsgát és vettem egy choppert magamnak. 

Az egyetem olyan mértékben támogatott, hogy egy egész egyetemi félévet Tokióban is eltöltöttem. Ezt mind az osztrák államnak köszönhetem. A magyar állam ezzel szemben még a gimnáziumi éveim alatt is megvonta a szüleimtől a családi pótlékot. 

De a legnagyobb különbséget akkor is a férjem esetéből tudom felmutatni. Ő Budapestre járt az ELTÉ-re egyetemre, anglisztika-amerikanisztika szakra. Mivel az ő szülei sem tudták pénzügyileg támogatni, neki diákHITELT kellett felvennie, mivel a magyar államtól nemigen kapott támogatást. Havi 40.000 Ft hitel 3-4 év alatt gyorsan felment milliós összeggé. 

Az alapdiploma megszerzése után rögtön munkába állt Budapesten egy amerikai cégnél, ahol heti 40 órában irodai munkát végzett. Abból a fizetésből nem tudta 2 év alatt se visszafizetni a diákhitelét. 

Kiköltözött hozzám Grazba, ahol két hónap alatt talált egy hasonló irodai munkát. Ebből a fizetésből, fél év alatt több mint a felét a diákhitelének visszafizettük, úgy, hogy kijöttünk a lakbérrel és egyéb megélhetéseinkkel. 

Én közben letettem a mester diplomámat a grazi egyetemen és most elkezdtem a második mester szakom: nemzetközi szociális munkát. Még mindig egy fizetésből élünk, de idén is megengedhetjük magunknak, hogy egy hetes nyaralásra menjünk külföldre. Itt a pont. 

Miért is menjek tehát vissza Magyarországra? Hogy migránsnak bélyegezzenek? Hogy az otthoni fizetésből nemhogy egy rövid nyaralásra, de még a hétköznapokra is se legyen elég? 

Ausztriában szociális munkásként megbecsülnek az emberek, nem néznek rám más szemmel, mert magyar vagyok. Igen, itt kint migráns leszek mindig is, de ez még semmiben sem fog engem korlátozni az életemben, nem úgy, mint Magyarországon. 

Úgy gondolom, hogy itt Ausztriában inkább leszek megbecsült külföldi, mint hazaárulónak bélyegzett migráns a hazámban. Azért választottam, hogy szociális munkásként- szociális és kulturális területen dolgozzak, mert ezzel tudok segédkezni abban, hogy Ausztriában ne történjenek hasonló diszkrimináló, stigmatizáló esetek, mint Magyarországon. 

Ausztria se tökéletes, de Magyarország sokat tanulhatna az itt kinti társadalmi- szociális szakszervezetektől. 

A posztom végén szeretném megragadni az alkalmat, hogy a segítségeteket kérjem mesterdiplomám kutatómunkájához. Olyan magyarokat keresek, akik éltek külföldön, majd az előző évek során hazaköltöztek (esetleg már visszaköltöztek külföldre). 

Szeretnék (anonim)interjút készíteni ilyen emberekkel, hogy felmérhessem, érte-e őket hátrányos megkülönböztetés hazaköltözésük után és ez milyen hatással volt rájuk. 

Ezzel a kutatással arra szeretnék rávilágítani, mennyire viseli meg ez a fajta kettős lét kivándorlókat, és hogy ez a stigmatizálás miért is káros és kontraproduktív mind a határátkelők és az itthon maradt társadalom számára. 

Köszönöm, ha ebben részt vennétek, illetve tudnátok ajánlani olyanokat, akik hajlandók lennének egy ilyen (ismétlem, teljesen anonim) interjúra.”                                                                                                        

Ha valaki jelentkezne egy ilyen beszélgetésre, az küldje a szokásos, hataratkeloKUKAChotmail.com címre az elérhetőségét, én továbbítom majd Virágnak.

HÍRMONDÓ

Irány Németország!

Németország a magyar határátkelők egyik kedvenc célpontja, mára onnan válogattunk pár állásajánlatot. Érdemes megnézni őket!

Kivezeti-e Orbán Magyarországot az EU-ból?

Zsiday Viktor közgazdász szerint egyelőre nem tudhatjuk, miből élünk meg 2020 után, mert néhány éven belül jelentősen csökkennek majd az uniós támogatások.

Ha Ausztriában dolgozol és cigizel, akkor van egy rossz hírünk

Szerintünk elég széles réteget érinthet, hogy a Der Standard osztrák lap szerint vita kezdődött a köztéri cigarettaautomaták megszüntetéséről Ausztriában. Más kérdés, hogy a politikusok eddig visszafogottan nyilatkoztak a témáról.

Kemény, vagy puha, de Brexit 

Váratlanul szorossá vált a verseny a két nagy párt, a kormányzó konzervatívok és az ellenzéki Munkáspárt között. Egy dologban van egyetértés: mindkét levezényelné Nagy-Britannia kilépését az Európai Unióból. A módját viszont már másként látják.

Amerikai álom, kicsit másképp 

Nikolics Nemanja, a magyar labdarúgó-válogatott csatára januárban igazolt a Chicago Fire csapatához, azóta is az amerikai metropoliszban él. Hogyan látja a hétköznapokat?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.