Nem tudom, mennyien találkoztatok már a mobbing kifejezéssel, és pláne azzal, amit takar: a munkahelyi terrort. Mivel ennek áldozatai általában a kisebbségben lévők, így például a határátkelők, ezért ez a mai blogajánló egyik témája. Utána maradunk még a munkahelyen, megismerkedhetünk egy előléptetés nem feltétlenül minden ízében pozitív történetével, végül lazításképp ellátogatunk a világ egyik leghíresebb stadionjába, mi több, meccset is nézünk, nem akármilyet!

(Fotó: pixabay.com/bykst)

Ritka rusnya dolog a mobbing, ami tulajdonképpen a munkahelyi terrort takarja. Hogy miért kerül ez a Határátkelőre? Mert áldozatai főleg a gyengébbek, a kisebbségben lévők, így például a külföldiek – írja a Svájc és más blog.

„Mivel a mobbing áldozatai elsősorban a gyengébbek, mások, kisebbségben lévők (pályakezdők vagy nyugdíj előtt állók, külföldiek), és sok magyar dolgozik külföldön (ily módon több veszélyeztetett kategóriába is beleesnek), ezért nem árt, ha tudjuk, hogy mi tartozik ebbe a fogalomkörbe, hogy lehet kezelni és milyen jogai vannak a munkavállalónak. (…) 

A mobbing gyakran ismétlődő pszichológiai terror, cselekedetek sorozata egy egyén vagy egy közösség részéről, amelyek egy vagy több egyén ellen irányulva azoknál mentális vagy fizikális kórtani jelenségekhez vezetnek. Ezek a cselekedetek rendszeresen, hetente legalább egyszer és legalább 6 hónapon keresztül ismétlődnek. (...) 

Svájcban a 90-es években szaporodtak meg a mobbing-esetek, ezért a 2000-es évek elején készült néhány tanulmány, ami a mobbing jelenséget kívánta felderíteni. 

Azóta visszaesés volt tapasztalható, a jelenlegi gazdasági helyzet, az egyre nagyobb nyomás és a gyakori átszervezések, elbocsátások hatására azonban ismét egyre többen válnak a munkahelyi terror áldozatává. 

Ami a „terrorizáltak” és az „elkövetők” nemi elosztását illeti, nincs különbség nők és férfiak között. Mindkét nem egyforma arányban megtalálható mindkét oldalon. Csupán a stílusban van különbség. A nők inkább negatív nyilatkozataikkal ártanak áldozataiknak, míg a férfiak azzal érik el ugyanezt, hogy nem szólnak, kerülik áldozataikat. 

Német nyelvterületen elsősorban az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás területén fordul elő a leggyakrabban munkahelyi terror. A szervezet minden szintjén, minden irányban előfordul, leggyakrabban a fentről lefelé irányuló (kutatástól függően az esetek 40-70%-ában), azonos szinten lévő munkatársak közötti (kb. 10%), ill. lentről felfelé, a felettes felé irányuló (20%). (...) 

A munkahelyi pszichoterrornak nemcsak a neve nagyon negatív csengésű, hanem az érintett egészségére, életére nézve is rendkívül negatív. Az érintettek sajnos már csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor súlyos egészségi problémájuk van. A gyógyulási folyamat sem rövid, ha sikerül, akkor sem rövidebb 3-6 hónapnál, de vannak olyanok, akiknek nemcsak az egészségük, hanem a teljes önértékelésük is rámegy. 

Tehát az első jeleknél beszélni kell a másik féllel vagy a munkahelyi felettessel, esetleg a HR vezetővel. Vannak a mobbing esetekkel foglalkozó központok is (Svájcban itt és itt), ahol tanácsot, segítséget kaphatnak a rászorulók.” 

Nem tudom, ti tapasztaltatok-e hasonló esetet, ha igen, írjatok róla! Az eredeti posztot itt találjátok.

Hogyan lettem menedzser?

Maradunk a munkánál, de első blikkre egy jóval vidámabb történet következik, hiszen mégis csak egy előléptetésről van szó. Aztán gyorsan kiderül, hogy a helyzet mégsem ilyen egyértelmű – derül ki a Luxemb(o)urgból szeretettel blogról.

„A., a főnököm elment gyesre október közepén, és engem elkezdett nyár elején betanítani az ő feladataira, meg volt egy hét, amikor szabin volt és én helyettesítettem, és minden érintett számára egyértelműnek tűnt, hogy majd én fogom helyettesíteni a gyes másfél éve alatt is, és az én helyemre fölvesznek valakit. 

Írtam róla anno, hogy nem így lett, és hogy nekem mekkora arculcsapás volt, amikor - ráadásul nem is A.-tól, hanem a cég honlapjáról! - megtudtam, hogy nem az én, hanem az ő helyére fognak felvenni új embert, én meg kapjam be maradok menedzser helyett koordinátor. (…) 

Amikor október végére káoszba fulladtunk, mert én nem tudtam egyszerre három embert betanítani, mindegyiküknek segíteni plusz amit az új menedzser nem tudott megoldani, azt megcsinálni, amit elrontott, kijavítani, és akkor még a munkát is végezni, mert hiszen a többiek nem voltak még teljes értékű munkaerő(k?), nem beszélve a saját munkámról, na akkor behívott a kettővel fölöttem levő főnök, M., hogy jó lenne, ha legalább de facto én lennék a menedzser és visszavenném a kezembe a projekt vezetését, mert az újonnan felvett menedzsernek láthatóan ez nem megy. 

Erre mondtam neki, hogy én eleve nem értem, miért nem én lettem A. helyett a menedzser (eléggé tele volt a tököm és olyan volt a szituáció, hogy ezt meg mertem neki mondani akkor), és az arckifejezéséből az derült ki, hogy nem ő döntött így, egyrészt, másrészt meg elmondta a fönt említett két okot, amiért kívülről vettek fel erre a posztra embert. De ekkor megígérte, hogy majd idén előléptet, ha minden így megy tovább, mert nem lát rá okot, hogy ne tegye. Oké. 

Ezzel nekem megvolt az elégtétel, az új menedzserrel megbeszéltük, hogy ki mit csinál, és onnantól sokkal inkább tudtunk együtt dolgozni, mert egyikünket se frusztrált, hogy én jobban tudnám, de a pozíciója miatt neki kell megcsinálnia, aztán én hozhatom helyre a hibákat. (...) 

Aztán behívott M., és minden kertelés vagy különösebb magyarázat nélkül közölte, hogy már szólt a HR-nek, hogy készítsék a papírokat a menedzseri előléptetésemhez. Whaaaaat? Ja, és fizetésemelés is lesz ofkorsz, de sajnos csak januártól. 

Ez nekem akkor rögtön nem esett le, hogy milyen gáz, tökre örültem, hogy menedzser leszek, menedzser leszek, mennyire menő már! (Tényleg az egyébként, most is, hogy már az vagyok. :)) 

Amikor ez az öröm leülepedett, meg elmeséltem mindenkinek az előléptetést, és mindenki rákérdezett, hogy és a fizuemi?, na akkor nekem is leesett, hogy ez mennyire gáz már, hogy kapok egy új címet, de igazából a feladataim nem változnak, és a fizetésem is csak majd kilenc (!) hónap múlva (más ennyi idő alatt kihord egy gyereket, de a vezetőség még egy nyomorult fizetésemelést se tud megszülni). 

Úgyhogy másnap, amikor az aláírt új szerződést kellett bevinnem M.-nek, akkor megpendítettem, hogy ez nekem eléggé rosszul esik, hogy most gyakorlatilag megvesznek egy ilyen előléptetéssel, ami se feladatkör-változást, se fizetésemelést nem jelent, csak visszajelzés, hogy jól csinálom, amit csinálok (ami persze szintén fontos), ezt nem egészen így mondtam, de M. megértette, mi a problémám - vele általában egy hullámhosszon szoktam lenni, nagyon hasonló a mentalitásunk és ezért is jó vele együtt dolgozni -, és mondta, hogy teljesen igazam van, és nagyon sajnálja, és tökre gáz tényleg, de idén senkinek nem tudnak fizetésemelést adni, mert nem fér bele. Hát jó. Megint csak ismételni tudom magam, hogy mit lehet csinálni? Az ember fortyog, és/de lenyeli.” 

A teljes posztot itt találjátok.

Az El Clásico

A Barcelona és a Real Madrid összecsapását lehet szeretni, vagy lábrázást kapni tőle, de klasszikusan az a helyzet, amikor valamilyen érzelmet kicsihol belőlünk. A Spanyol Camino szerzője, SvájciS(CH)apka nagy sportrajongó, de a foci valahogy soha nem érdekelte – mégis eljutott egy El Clásicóra. Mindjárt kiderül, hogyan.

„Páromat leptem meg születésnapja alkalmából egy jeggyel, ami erre a találkozóra szólt. A szervezés nem volt egyszerű...

Már ősszel megvettem a jegyeket, és szállást foglaltam. Akkor nem is gondoltam, hogy milyen jól tettem, hisz már októberben alig lehetett hotelt találni. A stadion közvetlen környékén már nem volt üres szoba. 

Érdekes megemlíteni, hogy ebben a pár napban a szobák ára az egekbe szökött, a más időszakokhoz képest. Sok esetben négyszeres áron kínálták azokat. Nekem egy kb. 1,5 km-re lévő hotelben sikerült foglalnom. 

A jegyek ára szintén az egekben. Míg más bajnoki meccsekre akár 50 euróért is be lehet jutni, az itt felejtős. A két jegy ára 1500 eurót kóstált, és nem is a legjobb helyre szólt. :( Persze, egyszer 50 éves az ember, így - bár mintha a fogamat húzták volna -, megvettem. 

Bevallom, hogy stresszeltem is az interneten vett jegyekkel kapcsolatban. Főleg indulás előtt volt némi katyvasz, ugyanis nem a megszokott otthon kinyomtatott jeggyel lehetett bejutni, hanem egy barcelonai címet kaptunk, ahol át lehetett venni őket. 

Az utazást megelőző héten jött egy e-mail, hogy törölték a foglalást. Majd kis idő múlva egy másikat, hogy erősítsem meg a hitelkártya adataimat, mert törlik a foglalást. 

Kaptam egy röpke szívinfarktust, és megnéztem. Tényleg törölték. Azonnal foglaltam ugyanott. Szerintem azt, amit töröltek. Igaz, 100 euróval többért. :(

A korrektségről itt most nem foglalnék állást, nem tudom, hogy az weboldal vagy a hotel szórakozott. 

A szerencsés megérkezés után elmentünk felfedezni a stadiont. Mindenkinek ajánlom, ha már elmegy a mérkőzésre feltétlenül nézze meg ezt is, hisz egy múzeum is tartozik hozzá, aminek akad magyar vonatkozása is. 

Annak ellenére, hogy hétköznap volt, rengetegen voltak. Még az online megvásárolt jeggyel is várakozni kellett a belépésre. (...) A múzeum megtekintése után lehetőség volt egy sétát tenni a stadionban is. Még a focit nem kifejezetten kedvelők számára is csodálatos. (...) 

Másnap, a meccs előtt jóval elindultunk és ahogy közeledtünk célunk fele, egyre több embert láttunk, aki szintén oda igyekezett. Ahhoz képest, hogy mégis az egyik legnagyobb meccs, semmi említésre méltó nem történt. Ugyan a „kemény mag” hangolt a Camp Nou előtt, de teljesen barátságosan. 

A hangulat fergeteges, még engem is magával ragadott. Azért amikor több mint 90 ezer ember énekli a Barcelona himnuszát, az nem semmi.”

A teljes posztot rengeteg képpel itt találjátok, érdemes átkattintani!

HÍRMONDÓ

Érdekes munkák Ausztriától Izlandig

Izlandi séftől a szlovák autógyáron át a holland csirkefeldolgozóig válogass a hét legérdekesebb külföldi állásajánlatai között!

Meglepő roham indult Nagy-Britanniába

Érdekes módon az utóbbi hónapokban nőtt az Egyesült Királyságba kivándorolni szándékozó lengyelek száma. Az ok egyszerre meglepő és logikus.

Egymillió új munkahely lesz Németországban

Az Institut de deutschen Wirtschaft kölni gazdaságkutató intézet szerint 2018 végéig közel egymillió új munkahely jöhet létre Németországban.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.