Úgy alakult, hogy ma gasztronapot tartunk, ha nem bánjátok, az út viszont elég változatos lesz, hiszen a hatvanas évek Svédországától Kínán át egészen Japánig tart, és lesz szó itt janssons frestelse, sajt és tsukemen is.

Kezdjük egy svédországi időutazással, annál is inkább, mert Hobbiszakács oldalára Csodabogár írta meg kalandjait, szóval ez részben amolyan spin-off.

„1965-öt írunk, budapesti nő pénz és nyelvtudás nélküli becsöppen Stockholmba. Pici pénzecskémen megpróbáltam boldogulni. A városban hotdogot vettem… Jujjjj... a szivacsszerű kenyér édes, a benne levő „dog” pedig savanykás volt. Netán romlott? 

Jómódú orvos családnál lettem cseléd, a férj észt volt, és sokat jártak a kontinensre, jól beszéltek németül. Napközben azt ettem, amit a jégszekrényben találtam. Ez többnyire vajaskenyér volt. Édes kenyéren sós vaj. 

Vacsorát az asszony főzött. Néha egészen jókat. Emlékszem a finom halételekre. Szerencsére se surströmming, se lutfisk nem szerepelt az étlapon. Kiemelkedő volt a västkustsallad, amelyhez - a normál svéd szokással ellentétben – salátaöntet is volt. Hétvégére sokszor volt rostbiff salátával. 

No persze mindenhez tejet ittak. Jómagam már kisbabaként kihánytam a tejet. Nagy megdöbbenést keltett a családban, hogy csapvizet ittam. Stockholmban akkoriban kifejezetten jó volt a csapvíz. 

Következő munkahelyem konyha közeli volt. Nem a konyhában dolgoztam, de a tálalásban részt vettem, ergo láttam mit főznek. A nagydarab svéd szakácsnő nem vetette meg a piát, ami megérződött az ételeken. Kevés piával egész ehető dolgot produkált, tök józanon pocsékot, teljesen bepiálva pedig érdekeset. A köttbullar-ba be lett dolgozva a heti maradék. Hús ritkán, legfeljebb mutatóban. 

Ehető volt a janssons frestelse, a pytt i panna és a halfogások. A tarkabab főzelék írtó gusztán nézett ki a fazékban, és én nagyon éhes voltam. Szedtem a tányéromba, és belekanalaztam… azt a sokkot! Néztem hova köphetném az édes förmedvényt. Kiderült, hogy a svédek melasszal készítik. Még most is összerázkódom, ha rágondolok. 

Mindeközben gyorsan leszoktam a kávéról, és lelkes teaivó lettem. A fika minden munkahelyen szent dolog. Kimaradni nemigen illik ebből, de azt a szörnyűséges, világosra pörkölt, megfőzött savanyú kávét, nem voltam képes meginni. A kávéhoz járó sütemények is eléggé feledősek. Amit nagyon szerettem az a smörgås, azaz a szendvics volt. Fantasztikus garnélás, rostbiffes, és lazacos szendvicseik vannak. 

Egy év se telt el és saját lakásom lett, saját konyhával. Megkezdődhettek a főzős kalandok. Ugye soha életemben nem főztem semmit. Otthon legfeljebb rántottát csináltam. Hála vizuális memóriámnak sok mindenre emlékeztem abból, amit a konyhában láttam. 

A húsokkal komoly bajaim voltak, mert sejtelmem se volt mibe milyen hús talál. Nem voltam hentesnél otthon soha. Nem tudtam milyen zsiradékot kell használni. Végül a kókuszzsírnál kötöttem ki, mert az hasonlított legjobban az otthoni zsírra. Margarint ettem, mert azt hittem az vaj, csak éppen más, mint otthon. A tejfölt imádtam. (...) 

Jó tanulás volt nekem Stockholm. Ha valami „normálisabb” helyre kerülök, akkor talán soha nem tanulok meg főzni." 

Nyilván mondanom sem kell, hogy érdemes elolvasni a teljes történetet, amit itt tehettek meg.

Kínai sajtügyek 

Sosem jártam még Kínában, így nem csoda, hogy fel sem merült bennem, mekkora gondot jelent sajtot venni a távol-keleti országban. Pedig nem egyszerű – derül ki a Szecsuán blogból.

„Kínában sajtot venni nem könnyű. Ha apró településeken él az ember, pláne a belső területeken, gyakorlatilag lehetetlen. Egy fokkal nagyobb városokban itt-ott fellelhetőek lapkasajtok, s olykor konzerv camambert-ek is - utóbbiakat felejtsük el. 

Még nagyobb helyeken a nagy nemzetközi áruházláncok kínálatában már kapni normális sajtokat is, bár ezek nagyobbik fele sem valami kiemelkedő termék: gyenge minőségű cheddarok és más, nem túl biztató sajtok. Egy részük Kínában készül, a zömük pedig ausztrál. De itt azért már kapni ementálit is, megfelelőt, importból. 

Az igazán nagy városokban, mint amilyen Shenzhen is, a Metro áruházakban pedig aztán gyakorlatilag töménytelen mennyiségű és rengeteg féle-fajta sajt kapható. 

Azt hozzá kell tenni, hogy az összes sajt drága, még a vackok is, így Kínában igencsak belátóan intéztem a sajtbeszerzést, s a megvett termékeket is erősen beosztottam. (…) 

Iso nyelviskolája mellett van egy pizzéria, ahol egészen fogyasztható pizzákat készítenek. Sima kínai hely, így emiatt ez kimondottan nagy teljesítmény. Legutóbb arra lettem figyelmes, hogy újratöltik a reszelt sajtot. Előkaptak a fagyasztóból egy három kilós előre lereszelt sajtos zacskót, majd abból végezték el a műveletet. 

Erről eszembe jutott, hogy a Metróban akadnak ekkora ipari, nagyüzemi felhasználóknak szánt kiszerelések is. Mivel tegnap történetesen amúgy is kellett mennünk tejért, így akkor már csekkoltam ezeket az óriási sajtoszacskókat is. 

Meg is lett a pizzériában látott versenyző. 3 kg, elvileg mozzarella, 170 yuan. Ez ideát marha jó árnak számít, még akkor is, ha ennek a sajtnak nem sok köze lehet a valódi mozzarellához, de még talán a tejtermékekhez sem. 

És hozzá kell tegyem, hogy a normális mozzarellát sem kimondottan díjazom. Ez szubjektív, de számomra a mozzarella valahogy értékelhetetlen, mint sajt. No, de mindegy, ez az olcsósított verzió a pizzán kifejezetten megnyerőnek tűnt. (...) 

Tegnap teszteltük is melegszendvicsben, s jelentem, ehető. Nem egy csoda, de sajtszerű illúziót nyújt. Valószínűleg nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy vásárolunk belőle.” 

A teljes posztot itt találjátok, ne hagyjátok ki!

Rámen vs tsukemen

Ha már a Távol-Keleten járunk, maradjunk is ott, méghozzá Japánban, ahol egy „kényszerrámenezés” esetét írta meg a Tokyo Reloaded blog.

„Valahogy ma nem akaródzott rámenezni, eléggé beebédeltem, talán azért? de (…) végül belenyugodtam, hogy akkor ma este ez lesz a vacsora. 

Shinjukuban volt a kijelölt hely, a Tripadvisor által Shinjuku második legjobb éttermének, nem csak a rámenezők között, hanem általában! kikiáltott Men-ya Musashi. (...) 

Végre megjött a kaja és nekiláthattunk a szeretetteljes rámen-nézésnek (fotózásnak), mert manapság anélkül már egy kiflit sem illik elfogyasztani! 

Mi tagadás, jól nézett ki, vastag tészta, udonnak is elmenne, sötét-vöröses lé, két nagy darab kakuniku, a szokásos vékonyra vágott chashu-nak se híre, se hamva! plusz még egy kis zöldhagyma, menma, a mártogatós tsukemenhez pedig egy főtt tojás. 

Akkor hát, ugorjunk neki! a tészta kifogástalan, tökéletes keménységűre főzött roppanós álom, a lé gazdag és mély ízű, de talán egy lehellettel sósabb az általam kedveltnél, de volt benne valami fűszer, meg nem mondom mi, ami nagyon izgalmassá tette. 

A nagy darab disznóhús-darabok itt „signature” jellegűek, kétségtelenül finom volt, bár én azért a klasszikus vékonyra szeletelt husit kicsit hiányoltam. De összességében kétségtelen, hogy egy nagyon meggyőző munka volt, mondjuk 1250 yenért legyen is az! 

A tsukemen, ahogy azt már egyszer korábban kifejtettem, nem az én műfajom, elsősorban azért, mert hiába meleg a mártogatós lé amikor kihozzák, pillanatok alatt kihűl a külön tálon kihozott, hideg tésztától és akkor az eredmény ugyebár egy kihűlt rámenre felettébb emlékeztető képződmény lesz, ami köztudomásúlag szub-optimális. 

Most is ez történt, a huzat miatt a szokásosnál még gyorsabban is, így hamarosan Judit is rádöbbent, hogy ő sem szereti igazán a tsukement, így az csakhamar elém került és én kissé meglepődve tapasztaltam, hogy megint csak tsukement eszek, pedig nem is szeretem. 

Szerencsére az étteremben már hallhattak a problémáról, így volt az asztalon egy forró vizes termosz, amiből utána lehetett töltögetni a levesnek, amikor kihűlt, de így persze csakhamar felhígult. Na, szóval nem ez így jó sehogy se, ezért amikor Judit végre átengedte a maradék ráment, a tésztát egyszerűen átlapátoltam abba, vagyis felszámoltam a tsukement.” 

A teljes posztot fotókkal itt találjátok.

HÍRMONDÓ

Vasárnapi munkaajánlatok A-tól V-ig

Állásajánlatok a hét utolsó napjára a Határátkelőn, ha magad válogatnál, akkor itt keresgélj!

Megalázott hazatérő magyarok 

Azt gondolod, a hazatérőket tárt karokkal fogadják? Hát nagyon tévedsz – legalábbis ez derült ki abból a műsorból, melyben hazaköltöző magyarok meséltek tapasztalataikról.

Friss adatok a londoni merényletről 

A Scotland Yard tájékoztatása szerint egy ember van még őrizetben azok közül, akiket a szerdai londoni merénylet után őrizetbe vettek. A véglegesnek tekinthető adatok szerint ötvenen sérültek meg a támadásban, és a rendőrök által lelőtt 52 éves merénylővel, Khalid Masooddal együtt öten haltak meg.

Tíz ország, ha olcsón kezdenél új életet 

Az ember általában azért megy külföldre dolgozni, mert többet keresve szeretne jobb színvonalon élni. De miért nem olyan helyre megyünk, ahol olcsóbban meg tudunk élni?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.