Ezen a héten mindhárom ajánlott poszttal Európában maradunk, ezen belül viszont járunk majd Németországban, hogy kiderüljön, vegetálás és vegetálás között is van különbség. Aztán a svájci foci kapcsán kicsit elkalandozunk más irányokba is, hogy végül megtudjuk, miért is jó Nantes-ban élni.

Mikor érezted először úgy külföldön, hogy otthon vagy? Volt egyetlen ilyen pillanat, vagy egy folyamat része az érzés? Esetleg soha nem fogod magad otthon érezni? Írd meg a tapasztalatod, véleményed a hataratkeloKUKAChotmail.com címre.

A Frankfurti mesék blogon van egy interjúsorozat ott élő magyarokkal. A legutóbbi interjúalany, Zsolt egyben a helyi magyar rendezvények, csoportok lelke és motorja, célja, hogy az ott élő magyarokat összehozza.

„Budapestről költöztem Németországba 2012 júliusában, Frankfurt környékén 2013. január óta élek. Otthon munkanélküli lettem, nem volt veszítenivalóm. 

Központi fűtés -és csőhálózatszerelő, gázvezeték és készülékszerelő mester, felelős műszaki vezető, szakoktató vagyok. A szakmámban dolgozom perpillanat mint egyszerű csőszerelő. 

A szabadidőmben barátnőzöm, siklóernyőzöm, internetes rádióban műsort vezetek (Balance rádió), próbálom programokkal színesíteni a frankfurti magyarok életét, a Facebookon adminkodom, ha egy jó könyv kerül a kezembe, akkor egy szuszra elolvasom, YouTube-on dokumentumfilmeket nézek. (…) 

Sokszor bosszantó a német tutyimutyiság, a logikátlan cselekvések. A német precízséget én még nem tapasztaltam. (…) 

A legnagyobb különbség a magyarországi és a németországi életem között a nyugalom. Itt is és otthon is csak vegetálok, de itt nyugalommal teszem. Egyszer Rómában valaki azt mondta, hogy cirkusz és kenyér kell a népnek. Azt hiszem ez itt jelenleg megvalósult. Arra gondolok, amikor ezt a hasonlatot használom, hogy itt Németországban hagyják az embert ÉLNI. 

Én csak a saját életemmel tudok példával szolgálni, de mint egy egyedülálló ember fent tudok tartani egy albérletet, mellette egy új autót, és mindezek mellett még el is tudok utazni akár egzotikusabb helyekre is. 

Szóval egy más fajta életvitelt nevezek én ilyen formában CIRKUSZNAK, mint amit például Magyarországon meg tudnék tenni. Otthon ezt nem tudtam megvalósítani, ámbár az életvitelem ugyanilyen volt, mint itt. 

Nem vagyok gazdag, de itt a fizetésemből élhetek egy olyan életet, amelyet Magyarországon nem tudtam megtenni. Szegről végről nyugalommal vegetálok. Szóval nálam ez a kenyér-cirkusz hasonlat. 

A költözés után leginkább az első fél év egyedülléte viselt meg. Budapesti fejjel kijönni nyelvtudás nélkül egy isten háta mögötti kis faluba nem volt egyszerű. Se TV, se telefon, se internet, csak a térdig érő hó. Ennek ellenére soha nem volt honvágyam, inkább az egyedüllét vert oda ideig-óráig. 

Amikor kiszakad az ember egy nagyváros forgatagából, amelyet egész életében megszokott, és egyedül lesz egy nagy házban minden kommunikáció nélkül, akkor elgondolkodik az életén, illetve azon, hogy biztos, hogy jó helyen van e, vagy biztos jó úton jár-e. 

Kicsit átértékelődött abban az időben az életem, de rengeteget tanultam, amit a mai napig, de azt hiszem, hogy a koporsómig tudok majd kamatoztatni. Szóval nem az otthonom, nem Magyarország hiányzott, hanem inkább az emberi kapcsolatok. Ez azért azóta gyökeresen megváltozott természetesen.” 

A teljes posztot interjú formában itt tudjátok elolvasni.

Futball magyar 

Pár év tetszhalál után feltámadt a Kolbászkerítésország blog, amit Attila vezet, aki többször írt már ide, a Határátkelőre is. Legutóbb egy futballmeccs kapcsán gondolkodott el.

„Egy itteni viszonylatban bűn rossz Xamax –Wohlen meccsen ültem, azaz inkább az, hogy lassan emelhetnének nekem egy szobrot, mert más, amúgy hellyel-közzel épelméjű embert nem ismerek, aki még az ötödosztály Bivalypusztán lejátszott meccseire is elkísérte a csapatot ezen évek alatt.

Ehhez vagy idiótának, vagy magyarnak kell lenni; nagy örömömre szolgál, hogy állítólag csak a második kitételnek felelek meg.

Nos, miközben meredt szemmel szemléltem hogyan képes Doudinho 5 méterről elegánsan a stadion fölé helyezni a labdát egy laza bokamozdulattal, valami százas szöget ütött a fejembe.

Mondok má, hány itt az igazi pirospaszportos tücsök a csapatban? Sejmenovic szerb, Gomes spanyol, Duric szerb, Di Nardo olasz, Teixeira portugál, Matheus brazil, etc…. Vazze, átmentünk Cselszkibe?

Aztán gyorsan leesett, hogy valszeg el vagyok tévedve, mint medve a málnában, hiszen ad egy van valamiféle limit, ad kettő a sportokban teljesednek ki a mindenféle generációs bevándorlók gyerekei.

Megérzésemben nem is kellett csalatkoznom, mert mint a csatolt ábra mutatja, egyetlen egy „igazi” külföldi volt a kezdőcsapat tagja. A Xamax a baloldali, a Wohlen a jobboldalon listázott játékosokkal lépett pályára.

Amúgy a Xamaxban 3 olyan játékos volt a pályán, akinek már a nagyapja is svájci volt, míg a Wohlenben ezen játékosok arányát 5-re saccolom a számmisztika alaptörvényei alapján.

Azt valószínűleg tudjátok – vagy ha nem most elárulom – hogy a svájci népesség 28%-a külföldi. Ezen felül van még egy tekintélyes réteg, akiknek a gyökerei vannak más országban, azaz bár svájci álompolgár, honosítás útján lett az.

A svájciak nem egy by default nagyon barátságos népség, udvariasak a végtelenségig, de nem kerülsz túl közel hozzájuk, ha nincs alkalmuk, hogy jobban megismerjenek. Mégis tudnak valamit az első-, másod- és egyéb generációs bevándorlók integrálását illetően.

Itt is vannak ugyan extrém kirekesztő köcsögök, szélsőségesek, az átlag mégis képes arra, hogy intelligens módon eldöntse ki az, akit befogad, ki az, aki dolgozhat náluk, ki az, akinek az első repülővel haza kell utaznia.

Aki viszont maradhat, annak minden lehetősége megvan arra, hogy saját életet építsen, ha nem hülye, mint egy cövek, mert akkor csak karónak jó.

Mire idejutottam a magasan szántó gondolatmenetben, eccercsak rádöbbentem, hogy kettő darab fékezett habzású másodgenerációs bevándorló édesapja vagyok az anyjuk szerint.”

A teljes posztot itt találjátok, ne hagyjátok ki!

Hat dolog, amiért jó Nantes-ban élni 

Ki ne akarna olyan helyen élni, ahol az emberek tisztelettudók, udvariasak, bizonyos tekintetben kifejezetten lazák, a tömegközlekedés jól szervezett, a zöld területek aránya a városban elegendő, a szellemiség nyitott, be- és elfogadó és mindenki (rettegés és következmények nélkül) szabadon kifejezheti a véleményét? – teszi fel a kérdést a Fromázs blog Franciaországból, és mindjárt hat okot is felsorol, amiért Nantes ilyen.

1. Nantes lakossága jelenleg 298 000 fő és évről évre növekszik. Minden évben egyre több vállalat is költözik a városba, amelyet a start-up kultúra egyik központjának is tartanak Franciaországban. 2004-ben a Time magazin Európa legélhetőbb városának választotta.

2. Nantes-ban minden hónap első vasárnapján ingyenes a legtöbb múzeum. Ezt múlt vasárnap mi is kihasználtuk Korinával és már nyitáskor ott toporogtunk a Természettudományi múzeum előtt. Nem voltunk egyedül ezzel, szépen beálltunk a kígyózó sorba a bejáratnál. Kifelé jövet viszont már háromszor akkora sort láttunk, így nyugodtan mondhatom, hogy a franciák élnek az ingyenes múzeumba járás lehetőségével.

3. A szmogriadó itt is gyakori, mint Budapesten vagy Pécsett, idén januárban szinte az otthonival azonos időben hirdették ki Nantes-ban is. A város úgy próbálta segíteni az embereket két napon át, hogy egyetlen érvényesített buszjeggyel egész nap lehetett utazni minden tömegközlekedési eszközön.

4. Nemrég láttam egy dokumentumfilmet a franca munkaügyi központ működéséről. Itt a munkaügyi központ valóban segít munkát találni és számos egyéb módon is igyekszik a munkakeresők segítségére lenni.

5. A folyók! Egy városnak szerintem azonnal varázslatos hangulatot ad egy folyó vagy egy tó. Nantes-ban két folyó is találkozik egymással, a Loire és az Erdre, tehát nagyon könnyen el lehet jutni egy folyópartra sétálni és a madarakat nézni.

6. Kávé, bor, nyugalom. A franciák mindent nyugodt, lassú tempóban fogyasztanak el. Igaz, egyre többet látok Nantes belvárosában is olyan embereket, akik egy óriási szendvicset majszolva igyekeznek valahova az utcán, tehát a rohanás már itt is felütötte a fejét. (…) Itt nem vet ránk a pincér szúrós pillantásokat, hogy miért ülünk már egy órája az üres poharunk mellett.

Érdemes elolvasni az eredeti bejegyzést is a maga teljességében, itt tehetitek meg.

HÍRMONDÓ

Cseh-magyar harc a vendégmunkásokért

Noha a cseheknél az utóbbi hónapban nőtt a munkanélküliek száma, még mindig ott a legalacsonyabb a munkanélküliségi arány az Európai Unió tagállamai közül. Munkaerő viszont kellene, és hol máshol, mint Ukrajnában próbálnak toborozni, ott, ahol a magyarok is.

Kórházi nyomor: már folyosói nővérek is vannak

Egyes angliai kórházakban olyan tömeg van, hogy a folyosón látják el a sürgős kezelést igénylő betegeket. A Royal Blackburn Hospitalban például a múlt héten előfordult, hogy 95 súlyos betegre 33 ágy jutott.