Néha egészen elképesztő dolgokat produkál az élet, mai szerzőnk, Aurum se gondolta volna szerintem mondjuk egy fél évvel ezelőtt, hogy most péntek reggel párjával felszáll egy repülőgépre, hogy aztán az út végén megkezdje bermudai életét. De hogyan kerül valaki pont Bermudára?

Mikor érezted először úgy külföldön, hogy otthon vagy? Volt egyetlen ilyen pillanat, vagy egy folyamat része az érzés? Esetleg soha nem fogod magad otthon érezni? Írd meg a tapasztalatod, véleményed a hataratkeloKUKAChotmail.com címre.

„Mi jut eszedbe Bermudáról? OK, a Bermuda-háromszög az mindenkinek megvan. Kevesebben vannak, akik tudják is, merre van pontosan. De hogy mekkora, hogy lehet odajutni, mi a fő bevételi forrása, gazdasági jellemzői, már jóval kevésbé ismert. Olyanról, aki pont oda akar kivándorolni már nem is hallottam. Akkor én mégis miért megyek oda? Ezt fogom most elmesélni.

Elöljáróban magamról szólnék pár szót. Informatikus vagyok, szoftverfejlesztő. Ja, úgy könnyű, csapsz a homlokodra, az informatikusok jönnek-mennek a világban. Igen, de nem 50 évesen!

Korábban dolgoztam multinacionális befektetési banknál, tőzsdei cégnél, legutóbb pedig 4 évet egy angol biztosítási cégnek. Utóbbinak főleg távmunkában itthonról, vagyis fél lábbal már emigráltam, lélekben évek óta kinn vagyok, de testileg még itthon.

Jó fizetés angol fontban, tehermentes vidéki kertes ház, autó, rendszeres külföldi nyaralások, szóval nem az anyagiak motiválnak elsősorban a kivándorlásban. Akkor mégis mi? 

Kalandvágyra, tapasztalatszerzésre ebben a korban már nem lehet hivatkozni. Családunkban az egyel fiatalabb generációból már sokan kimentek, többek között a fiam is már egy éve. Lassan magunkra maradunk öregek. 

Itthon esélytelen lenne 

Az, hogy most van egy jó állásom, az nem marad így örökké. Itthon esélytelen lenne normális munkát találni. Ne szisszenj fel, hogy hiány van informatikusokból, tárt karokkal várnak mindenütt és meg is fizetnék. Igen, a pályakezdőt 10 éves gyakorlattal, minimálbérre bejelentve, a többit borítékban. 

A LinkedIn-ről rendszeresen kapok HR-es megkereséseket, de amikor az anyagiakra kerül a sor, mindig szakadék van az elvárásaim és a lehetőségek között. Akkor mégis csak az anyagiak számítanak? 

Párom üzletvezető-helyettes egy multinacionális cipőforgalmazó cég nagy forgalmú pláza üzletében. Napi 6 órára bejelentve, reggel fél nyolckor kezd, mert jön az áru, a bolt este nyolcig van nyitva, kilenc előtt nem nagyon végeznek. Mindezt havi 120 nettóért. 

Persze nem minden nap dolgozik, van, hogy napokon keresztül, utána 2-3 nap szabad. De véletlenül sem hétvégén, havonta talán egyszer van egy szabad szombat-vasárnapunk. 

Augusztusban nincs szabadság, mert kezdődik az iskola, ez szezon. November közepétől ugyan ez, mert jön a karácsony, amit végig kell dolgozni. Szilveszter sincs, mert leltározni kell, másodikán már nyit a bolt.

A másik fő okot, a korrupciót, az arcátlan lenyúlásokat, az ellopott jövőt már sokan leírták itt a blogon is, de ezer más helyen is, ezt már fel sem hozom. 

Miért nem Anglia? 

Térjünk vissza inkább az eredeti témához! Tavaly ősszel érett be a gondolat, kiköltözünk. Én nézek másik munkát, mert 4 év épp elég volt ebből a cégből, a fizetésben egyébként is benne van, hogy távmunkában dolgozom, Angliában már nem lehetne belőle rendesen megélni. 

Majd ha már kinn vagyunk, páromnak is keresünk munkát, a két fizetésből már jól meg lehet élni. No, igen, de itt a Brexit. Most még ugyan nincs bezárva az ország munkaerő piaca, meg az informatikusokat nem is akarják hazaküldeni, de a bolti eladók, pultosok, vendéglátósok jövője már közel sem ennyire biztos. Egyébként is eluralkodott egy idegenellenes hangulat az angoloknál, érzem a cégen belül is. 

A másik problémám az időjárás. Anglia nem a napfényes klímájáról híres, ellenben legalább van sok eső. Sajnos csak angolul beszélek, ez erősen lekorlátozza a szóba jöhető országokat Európában. Igaz, hogy a szakmámban az angol majdnem az egész világon elég, de a helyi ügyintézéshez, élethez már csak kellene a helyi nyelv is. 

Csörögni kezdett a telefon

November végén végleg betelt a pohár, egy csütörtök délután hirtelen felindulásból felraktam a CV-m a Monsters.co.uk oldalra. Nem mondtam fel, de aktívan elkezdtem nézelődni, hátha találok valami tuti ajánlatot. 

Gondoltam néhány hónapig figyelek, felmérem, alaposan megfontolom, hiszen nem sürget semmi. Másnap viszont meglepődtem. Reggel elkezdett csörögni a telefon és sorra hívtak az állásajánlatokkal – Dublinból. 

Először azt hittem, valamit benéztem és rossz helyre raktam fel a CV-t, de nem, angol oldalra raktam, igaz nem jelöltem meg, hogy hol keresek állást, csak benne volt a londoni cég, mint aktuális munkahely. 

Az első pár hívást még diplomatikusan elintéztem azzal, hogy küldje el az ajánlatot emailben, majd átolvasom és reagálok. Az ötödik ajánlat körül kezdett kialakulni egy kép a várható fizetésről, érdekes munkákról, kaptam információt a dublini életről, várható költségekről, stb., egyre inkább kezdett érdekelni. 

Angliai ajánlat egy sem jött, dacára az angol álláskereső oldalnak. Lassan ennek is megfejtettem az okát. Hiába a korábbi angol munkahely, de a telefonszámom magyar. 

A dublini cégektől többször rákérdeztek, hogy akkor most Angliában vagyok, vagy Magyarországon, akarok-e Dublinba költözni, vagy távmunkát keresek. Ebből leesett, az angolok azt gondolják – persze helyesen, hogy most akarok kivándorolni, de nem szívesen alkalmaznának a dübörgő Brexit mellett kelet-európait. 

Párommal átbeszéltük, legyen Dublin. Ott is angolul beszélnek, mégis csak stabilan az EU része, rengeteg nagy IT cég települt Írországba, ha az egyik nem jön be, lesz lehetőségem máshol elhelyezkedni, a pár nap alatt begyűjtött 25-30 ajánlat mutatja, hogy van lehetőség. Ő is fog találni munkát, hála az EU-nak nem kell munkavállalói engedéllyel foglalkozni. El is kezdtem interjúzgatni, egész jók voltak a visszajelzések. 

Érdekelne Bermuda? 

Aztán jött egy rövid levél egy angliai vidéki ügynökségtől. Semmi bonyolult szöveg, cirkalmas fogalmazás, csak lényegre törő egyszerűség. A profilom alapján megfelelnék egy bermudai cégnek, jó fizetés, 5% adó, költözési támogatás, első hónapra biztosítják a lakást. Érdekel? 

Tudom, hol van Bermuda, imádom a napfényt, a tengert. Szubtrópusi klíma, egész évben nyár. Ez az állás kell nekem! Azonnal válaszoltam, persze, érdekel. Másnap már kaptam is Skype interjú időpontot a bermudai cég vezetőjével.

Kellemesen elbeszélgettünk, ez még csak egy screening interview, de mindketten jó benyomást tettünk egymásra. A skillset, amit keresnek olyan, mintha én írtam volna magamról egy CV-t, ezt az állást nekem írták ki! Mint egy baráti közbeszerzés itthon. 

Folytatás következik, kaptam egy próbamunkát. Egy kis programot kellett írni egy kitalált feladatra, egy hét alatt. Ujjgyakorlat, semmi bonyolult nincs benne, de nagyon szépre meg akartam csinálni, beáldoztam az összes időmet. 

Alapvetően nem támogatom a próbamunkás felvételiket, túl sok időt elrabol a pályázótól, de itt most kivételt tettem. Van az az ajánlat, amire áldozunk ennyit. Leadtam a próbamunkát, két nap múlva kaptam időpontot a vezető fejlesztőtől interjúra. 

Ez már jó jel, annyira nem lett rossz, ha még mindig beszélnének velem. Egy órás technikai interjú, beleadtam mindent. Igazából maga a teszt feladat már eladott engem, csak azt kell bebizonyítanom, hogy tényleg én írtam, az meg nem nehéz. 

Közben még nem mondtam vissza a többi folyamatban lévő ajánlatot, oda is interjúzgattam. Ezzel telt a decemberem, a karácsonyi készülődés. Már nem kellett sokáig várni, néhány nap alatt megjött a visszaigazolás, egy végső menedzser-interjú, video konferencia a cég négy prominensével. Az interjú után másnap már megjött a hivatalos ajánlat, felvettek. 

Na, itt kezdődött a gond 

Mert az OK, hogy eljátszunk a gondolattal, költözünk. Meg egyébként is csak ide a közelbe, Európán belül, ahol a fapadosoknak hála, nincs távolság. De ez az Óperenciás-tengeren is túl van.

Az világos, nem fogunk hazajárni. Január elejétől szól a szerződés, de hogy fogunk minden elintézni Karácsonykor? A cégnél sikerült kapni egy kis haladékot, megértik ők is, hogy nem elég a szokásos egy hónap főleg év végén.

Egyáltalán mit kell elintézni? Autót eladni, de úgy, hogy végig megmaradjon, mert vidéken autó nélkül nehéz meglenni. A házat sem lehet ilyen gyorsan eladni, bútorokat összepakolni, csomagolni. 

Mit vigyünk? Téli ruha nem fog kelleni, ez biztos. Akkor első lépés, ruhatárat átválogatni, ami nem kell, rakjuk dobozokba, vigyük el valamelyik segélyszervezetnek, legalább karácsonyra szétosztják. Ha visszaköltözünk is pár év múlva, addigra megenné a moly. Megtartunk 1-2 öltözetet, amiben addig vagyunk, míg kiutazunk. 

A házat nem szeretném egyelőre eladni, ki tudja, mi lesz, fog-e tetszeni, kinn maradunk-e. Meg ilyen gyorsan csak elkótyavetyélni lehet, azt nem szeretném. De a kert tönkremegy, ha itt marad gondozás nélkül. 

Akkor keressek kertészt, aki gondozza? Az meg felesleges költség. Szerencsére sikerült megtalálni a megoldást, egy ismerős, aki szeret kertészkedni, kiveszi albérletbe. 

A válogatás 

Kezdünk dobozolni, kiválogatni, mit viszünk, mit hagyunk itthon raktárban. Nem is gondolná az ember, mennyi holmija van, csak amikor költözésre kerül a sor. 

Az biztos, hogy kinn nem lesz ekkora házunk, sok mindent itthon kell hagyni. Persze tisztában vagyok azzal, a legtöbb holmi, ami most dobozokba kerül, sosem fog újra előkerülni. Az ilyen jellegű csomagolás csak késleltetett kidobás. 

Egyébként is így megy vidéken. Először csak a kamrába rakjuk a dolgokat, onnan egy idő után átkerül a padlásra vagy a pincébe, ahonnan pár év múlva a lomtalanításkor kidobjuk – kell a hely a többi holminak, amik ugyan ezen az útvonalon mennek végig, mielőtt szemétre kerülnek. 

De mégis kapnak egy kis időt, pedig dobhatnánk egyből a szemétbe. Az ember hozzánő dolgokhoz, nehezen ereszti el, amit egyszer megszerzett. Amerikában ezt megoldják a garage sale-lel, hihetetlen miket ki lehet fogni. Utána megint van hely és pénz, újrakezdeni a felhalmozást. 

Egy ilyen külföldre költözéskor viszont felgyorsul ez az amortizációs folyamat, sok mindenről gyorsan le kell mondani. Hetek óta csak ajándékozunk. Ruhát, lakberendezést, műszaki cikkektől a plüss állatkákig, mindent szétszórunk a családban, mégis egy szoba tele van a dobozokkal, amik mennek a raktárba. Majd alkalom adtán pár év múlva ezeket is kidobjuk. 

Egy hónapja pakolunk 

A repülőn fejenként két bőröndöt vihetünk, plusz kézitáskát. Ennyi bőröndünk nincs, most vegyek újakat egy útra? Pénzkidobás. Ráadásul egy bőrönd is csak a súlyt foglalja, holt teher. 

Kitaláltam, 4 nagy kartondobozba pakolunk, lefóliázzuk, átkötjük spárgával, kötünk rá bőrönd fület és ingyen van. Ráadásul nincs fél kiló darabja, több hasznos holmi fér a súlyhatárba. Kinn majd összehajtom a dobozokat és kisebb helyen elfér, mint 4 nagy bőrönd. 

Most látom csak, egy nő mennyi kozmetikumot, pampellát használ. Mind a 4 bőröndöt tele tudnák ezekkel rakni, megy is a sírás, mi maradjon itthon. És akkor még nem is beszéltem a cipőválasztékról, pláne a csizmákról. Újabb dobozok telnek meg, ezeket majd utánunk küldetjük, ha már belaktuk a helyet. 

Egy hónapja pakolunk, készülünk, de még van egy oldalnyi lista, mit kell elintézni, meghatalmazás postára, hogy a leveleket át tudják venni, közüzemi szerződéseket módosítani a bérlő nevére, meghatalmazások, ilyenek. Onnan nem fogok hazaugrani egy ajánlott levelet átvenni. 

Közben már dolgozom az új cégnél távmunkában, ami az időeltolódás miatt éjszakába hajló délutános műszakot jelent minden nap. Fárasztó, de legalább délelőttönként tudok ügyeket intézni.

Bermuda: pici, de drága 

A végén jusson pár szó az országra is. Bermuda egy sok szigetből álló szigetcsoport az atlanti óceán nyugati oldalán. Szubtrópusi klímájú, télen 20 fok, nyáron 28, az óceán vize hasonló hőmérsékletű. Nagyon pici. De tényleg, az egész ország akkora, mint egy közepes magyar város, népessége kb. 65.000 fő. 

Bevándorolni csak házasság útján lehet. A munkavállalói engedélyt csak hiányszakmákban van esély kapni, ha helyben nincs szakképzett munkaerő. Szerencsére az én szakmám megfelel ezeknek a kritériumoknak és egyébként is a munkaadó intézi a papírmunkát. 

A párom már nehezebb kérdés. Nem vagyunk összeházasodva, de szerencsére két éve óta Bermudán is elfogadják az élettársi kapcsolatot, a házastárssal azonos elbírálás alá esik, így az én munkavállalói engedélyem alapján ő is megkapja a tartózkodási engedélyt. Csak egy ügyvédi nyilatkozat kell, lakcímkártyával igazolva, hogy egy háztartásban élünk legalább két éve. 

Arra is van lehetőség, hogy munkavállalóit kapjon. Szükség is lesz rá, mert egyrészt Bermuda a világ egyik legdrágább helye, kenterbe veri New Yorkot és Tokiót is, egy fizetésből ketten élni már nem marad megtakarítás. 

Másrészt hiába paradicsomi hely, megöli az embert az unalom, ha nem dolgozik. Egyelőre jók a kilátások, de biztosat majd csak akkor tudok mondani, ha már ott vagyunk. 

Itt tartunk most. Végső visszaszámlálás, péntek kora reggel indulunk Londonon keresztül. Folyt. köv.”

HÍRMONDÓ 

Mennyire szegények a magyarok?

A rossz hír az, hogy nem kicsit. Jó hír viszont nincs. Az eddig sem volt titok, hogy az európai (pláne a nyugat-európai) átlagnál szegényebbek vagyunk, az viszont elgondolkodtató, hogy például a szlovákok is gazdagabbak.

Marad az ellenőrzés az osztrák-magyar határon

További három hónappal meghosszabbítják a néhány uniós tagállam által ideiglenesen bevezetett határellenőrzést. Az osztrák-magyar határ is érintett.

Mégsem lesz ingyenes uniós vonatjegy?

A fiataloknak járt volna, de a Financial Times értesülése szerint az Európai Bizottság elvetette a tervet. Lesz más, de nem az igazi.

Minden harmadik németországi diák külföldi

A németországi diákok egyharmada külföldi származású volt 2015-ben, eközben viszont a bevándorlók aránya az egész társadalomra vetítve csak 21 százalék. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.