Az újrakezdés egyfelől mindig szomorú kicsit, hiszen magunk mögött hagyunk valamit, másfelől örömteli dolog, hiszen új lehetőségek nyílnak meg előttünk. Ebben a helyzetben van most a Hétköznapok Malajziában blog szerzője is, aki lezárja élete egy szakaszát, hogy közel a negyvenhez egy teljesen újat nyisson. Emellett kiderül, tényleg az ember számít-e Svájcban, valamit mutatok nektek pár nagyszerű fotót Japánról. (A poszt képeit most kivételesen mind a Tokyo Reloaded fotói közül válogattam.)

Mikor érezted először úgy külföldön, hogy otthon vagy? Volt egyetlen ilyen pillanat, vagy egy folyamat része az érzés? Esetleg soha nem fogod magad otthon érezni? Írd meg a tapasztalatod, véleményed a hataratkeloKUKAChotmail.com címre.

Teaház

Kicsit szomorú, amikor egy blog véget ér, most a Hétköznapok Malajziában zár be, mert szerzője Marosvásárhelyen folytatja – vagy pontosabban kezdi újra.

„Közel negyven évesen ismét újrakezdem az életem. Ha minden jól alakul, akkor most utoljára. Szorítok magamnak, hogy helyrezökkenjen minden, de hidd el egy pillanatig sem bántam meg, hogy ezt az utat választottam, sőt mindenkinek azt mondanám, hogy ha megteheti, engedjen el mindent és nézze meg, hogy a világ másik végen (akármelyik végén, nem csak Ázsiában) milyenek a hétköznapok. 

A délkelet-ázsiai kalandom utolsó állomása Vietnám volt. Egyik kolléganőm indulásom előtt figyelmeztetett arra, hogy Saigon nyüzsög a motoroktól és ez hozzátartozik a városhoz, úgyhogy nekem kell majd alkalmazkodnom. 

Azt tanácsolja, hogy a pillanatban amikor összeszedtem a bátorságomat és elhatároztam, hogy átmegyek az utca másik oldalára, induljak el határozottan és ameddig a másik járdára nem értem, legyek határozott és magabiztos, mert ha motorosok megérzik a bizonytalanságot rajtam, végem van. 

Így utólag azt kell mondanom, hogy ez volt az egyik legjobb tanács, amit Saigonba való utazásom előtt bárki is adhatott volna, de ami ennél is lényegesebb, azt hiszem ebben benne van minden, amit a világ e része tartogat  számunkra. 

És a nagy tanulság, amit levontam az az, hogyha igazán nagy élményeket akarsz megélni, akkor határozottan kell elindulni a káosz felé, nem kimutatni, hogy belül mennyire rezeg benned minden, mert a rutin sosem hoz boldogságot. És a csodák, ugye, határozottan a komfortzónánkon kívül történnek. 

Malajzia életem egyik legjobb döntése volt, de most egy másik járdára kell átjutnom, úgyhogy Európa, érkezem! Kérlek, küldj rám enyhe telet!” 

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!

Mert itt az ember számít... 

Mármint Svájcban, legalábbis ezt mondta róla még a kinti élet kezdetekor a SvájciS(CH)apka blog szerzőjének a barátnője. Tényleg így lenne?

Esős évszak

„Akkor tágra nyílt szemmel hallgattam és bólogattam, hogy „ez igen”. Ahogy telnek az évek, azért nem ennyire szép a helyzet itt sem. 

A lányom egy nagy cégnél volt Lehrling (tanuló). Már a suli vége előtt mondták, hogy nincs sok esély arra, hogy annak végeztével felvegyék. Ezt az ember tudomásul vette és így indult a továbbiaknak. 

Aztán meglepetten tapasztaltuk, hogy a két legjobbat (gyerekemet és egy másikat) felvettek 9 hónapos szerződéssel. Nagyon örültünk, hisz már is ez gyakorlatnak számít és ráérünk a munkakereséssel, nem kell kapkodni. 

Aztán decemberben kaptuk a hírt, hogy a szerződése határozatlanná válik az év elejétől. Nem mondom, hogy nem örültünk, de amikor a dolog mögé láttunk, kissé keserédes lett a mosolyunk. 

Ezt a két fiatalt annak árán tartották meg, hogy elküldtek két 50 + -os kollégát, akik már több mint húsz éve a cég alkalmazásában álltak. Világos, nekik nem annyit kell fizetni, mint a pályakezdőknek. :( 

Spórolás van. 

Aztán az is biztossá vált, hogy a cég a termelést és a logisztikát is átteszi a határ másik felére. Ez azt jelenti, hogy Németországban kellene dolgozni, német bérért. A vállalat „nagyvonalú” volt, mert aki akar, maradhat, ha vállalja a feltételeket.” 

A teljes posztot itt találjátok.

Best of Japán 

A Tokyo Reloaded blog esetében immár hagyomány, hogy év vége / év eleje felé (mikor hogy sikerül), összeállítják a TOP10-es listát az adott év legjobban sikerült felvételeiből. Így történt ez idén is.

„Az idei Top 10-et illetve 25-öt relatív elég erősnek érezzük a korábbi évekhez képest. Érdekes, hogy a Top 10-ből hét kép három hosszúhétvégés út során született: Yamagatában a nyáron, Iriomotén szeptemberben és Shimane prefektúrában novemberben. 

Ehhez jön még egy májusi kép Yakushimán, és egy Kyotoban, szegény Tokyóra, TOKYO Reloaded! pedig csak egy maradt. Itt már mindent lefotóztunk volna? Alig hinném... 

Esős évszak 

Ez a kép első körben nekem fel sem tűnt, Judit ragaszkodott hozzá, hogy bevegyük a Top 100-ba, de onnan aztán megállíthatatlanul feltört a Top 10-be is, mert elég jól visszaadja azt, hogy milyen érzés egy régi japán házban lenni, az esős évszak közepén 

Miko

A mikok, a shinto szentély szüzei, manapság csak elméletileg, szokta ilyenkor mondani volt egyetemi professzorom, nem nagyon mutogatják magukat, így bosszankodtam egy kicsit, amikor megint lassú voltam és nem sikerült lefotóznom ezt a csinos mikot, amikor átsurrant a két épület között. 

De szerencsére visszafordult, hogy megigazítsa a facipőjét és akkor elkaptam ezt a közel tökéletes mozdulatot az Izumo-szentély udvarán. 

Üveg teaház 

A teaház egy olyan toposz, amit minden, magára valamit is adó építész életében legalább egyszer megpróbál, ezt a darabot Tokujin Yoshioka tervezte, aki ugyan nem építész, hanem képzőművész, de azért egy elég jól sikerült üvegpavilont hozott össze, egy Kyoto felett lebegő teraszon, a Seiryu-den templom előtt. 

Népszerű naplemente-néző hely, ezért még este is összevissza mászkáltak az emberek, de Judit nem rettent meg, exponált egy jó hosszút és nem bánta meg.” 

Miként ti sem bánjátok meg, ha átkattintotok az eredeti posztra, ahol még egy csomó szuper kép vár rátok.

HÍRMONDÓ

Nehezebb lesz Svájcban munkához jutni

Ha már Svájcról és a munkáról volt szó, akkor érdemes figyelni arra, hogy egy 2014-es népszavazás nyomán mostantól új migrációs törvény vonatkozik a külföldi munkaerőre, mely szerint a munkaadónak előnyben kell részesíteni a helyieket.

Négy gyerekkel magyarként Alaszkában 

Az, hogy a világon mindenhol élnek magyarok hatalmas közhely, de mint minden közhely, ebben is van igazság. Vegyük például Reginát, aki férjével és négy gyermekével immár nyolc éve él Alaszkában.

„Életben maradni borzasztó nehéz” Magyarországon 

Nemrégiben mutatták be Az állampolgár című magyar filmet, ami egyszerre szerelmi dráma és menekülttörténet; a befogadásról, a beilleszkedésről és a szolidaritás határairól szól. Itt olvashatsz róla bővebben és nézhetsz meg egy előzetest.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.