Ha valaki szereti az esőt, viszont nem jön be neki a brit főváros, mert esetleg túl nagy, vagy az emberek nem figyelnek eléggé egymásra, akkor van egy meglepő alternatíva: San Sebastian. Legalábbis Zoltán szerint, aki szakácsként dolgozik a spanyol (baszk) városban, és a Kultúrtapasnak azt mondta, ott találta meg igazán önmagát.

San Sebastián (baszkul Donostia) Baszkföld egyik legnagyobb városa, egészen fent északon, a francia határtól alig 20 km-re (olyan közel van, hogy tiszta napokon a várost környező hegyekről át is látni a szomszéd országba). 

Gipuzkoa tartomány fővárosa egyébként fontos kereskedelmi, logisztikai és persze idegenforgalmi központ, tavaly például (a lengyelországi Wrocław-al együtt) Európa kulturális fővárosa volt. 

A nem egészen 190 ezer ember lakta város azonban leginkább talán a konyhájáról híres (ezért is volt szükség erre a rövid felvezetésre). 

Mint égen a Michelin-csillag 

Tulajdonképpen számomra nem teljesen világos, miért, de kétségtelen, hogy a településen és környékén hemzsegnek a Michelin-csillagos éttermek, köztük olyanok, mint a helyi Arzak, a Berasategi (Lasartében), az Akelarre (Igeldóban) vagy a Mugaritz (Errenteriában). 

A helyzet úgy áll, hogy az egy főre eső Michelin-csillagos éttermek számát tekintve csak a japán Kiotó előzi meg San Sebastiánt, ami azért nem kis teljesítmény, ismerjük el. 

Arról már nem is beszélve, hogy például 2013-ban a világ tíz legjobb étterem közül kettő San Sebastiánban volt. Ám mint Zoltán is mondta, „San Sebastianban majdnem mindegy, van-e Michelin-csillaga (esetleg kettő-három) egy étteremnek, én még nem voltam olyan helyen, ahol nem megfelelő minőségű ételt szolgáltak volna fel”.

Ami nem csoda, hiszen például a baszk városban volt az első olyan egyetem, ahol gasztronómiából lehetett diplomázni, így az sem véletlen, hogy tényleg kifejezetten balszerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy az ember ne megfelelő minőségű éttermet vagy csak sima kajáldát fogjon ki. 

A Magyarország – Kanári-szigetek – Baszkföld tengely

Zoltán a Kagyló-öböl sétányán található Café de la Conchában dolgozik, melynek étlapján az alap spanyol és baszk fogásokon túl egészen egzotikus különlegességek is felbukkannak. Ennek is megvan a maga oka, ám mielőtt erre rátérnénk, lássuk, hogyan jutott el Magyarországról San Sebastiánba. 

„Az utolsó magyarországi munkahelyemen egy évet húztam le, ami azért teljesítmény, mert ez egy olyan hely volt, ahol az átlag általában két-három hónapig bírta. 

Ezután igazából először Barcelonába akartam menni dolgozni. Ott egy hónap elteltével találtam is egy munkát. Aztán találkoztam egy emberrel, akinek van egy étterme a Kanári-szigeteken, így ott kaptam egy lehetőséget. 

Télen tehát ott dolgoztam. Ott jöttem össze a párommal, aki San Sebastianban lakik, ő pedig megkérdezte, szeretnék-e ideköltözni vele. Ennek már több mint egy éve, azóta itt tengetem a napjaimat” – mesélte. 

Lángos az asztalon 

Ami a jelenlegi munkahelyét illeti, az étteremben naponta 200 embert szolgálnak ki, de „mindig próbáljuk a legjobbat kihozni abból, amit tudunk”.

Az étlapon nyilván többségben vannak a baszk és a spanyol ételek, ám ennél bonyolultabb a helyzet, méghozzá a konyhán dolgozó sokféle nemzetiségű szakember miatt. 

„Dolgozik itt perui, mexikói, vagy (személyemben) magyar, próbáljuk ezeknek a kultúráknak az ételeit is belevinni a mindennapokba, úgyhogy elég változatos a menü. Én például csináltam már lángost, és a vendégek imádták” – mesélte Zoltán, aki egyébként egyik kedvenc spanyol ételével díjat is nyert már San Sebastiánban, ami a fentiek tekintetében nem kis szó. 

Egy sót sem 

Azzal együtt pedig főleg nem csekélység, hogy nem csak az ételek mások, hanem a fűszerezésben is vannak jelentős különbségek, még a leginkább alap dolgok esetében is. 

„Hozzá kellett például szoknom, hogy nem nagyon használnak erős fűszereket, sőt szinte alig használnak, szóval az én ízlésemnek itt egyszerűen sótlanul főznek” – mondta.

„Ahhoz is nehéz volt hozzászokni, hogy szeretek csendben, nyugiban dolgozni a konyhán. Na most spanyolokkal, dél-amerikaiakkal dolgozom, akik egész nap szinte üvöltözve beszélnek” – említette egy újabb áthidalandó nehézséget. 

Ami viszont erős pozitívum, az az italok terén például a sör: „A sört nagyon szeretem, és itt is nagyon jó sörök vannak. Ami a kedvenc ételemet illeti, a bika farkát nagyon imádom.” 

Hogy jön ide London? 

Most akkor már csak annak kell kiderülnie, mit keres a címben a brit főváros. Nos, a kulcs természetesen az időjárásban keresendő, ami a baszk városban legalább annyira esős, mint Londonban. 

„Amit viszont imádok, az az időjárás. Nagyon szeretem az esőt, már otthon is az volt a kedvencem, amikor szakadt az eső. Szóval ha szereted az esőt, és nem akarsz Londonban, a zárkózott emberek között élni, akkor gyere ide” – mondta. 

Miként annak is érdemes San Sebastián felé venni az irányt, aki szeret enni, hiszen Zoltán szerint az élet ott a gasztronómiáról szól, akárhova mész, mindenhol találhatsz valami finomságot.

Még két dolog a végére. Az egyik az igényesség, ami az idősebbek körében is megnyilvánul: „azt is nagyon szeretem, hogy az idős emberek nem hagyják el magukat, szeretem, ahogyan öltöznek. Egyszerűen nem lehet megmondani az emberekről, hogy hány évesek”. 

Az eddigiek alapján aligha csoda, ha Zoltánnak esze ágában sincs tovább költözni a spanyolországi városból: „Azt lehet mondani, hogy itt találtam meg magam. Két éve jöttem el Magyarországról, és igazán itt érzem magam először otthon.”

Ha tetszett a poszt, látogassatok el a Kultúrtapas oldalára!

HÍRMONDÓ 

Komolyan, ilyen nincs is!

A dolog úgy áll, hogy 2017-ben, a digitális korszakban a magyar állami televízió (ezen belül is a Duna World) vezetői úgy érezték, muszáj személyesen beszélgetniük előbb a szingapúri, majd az új-zélandi magyarokkal a csatorna célkitűzéseiről, programjáról.

Nincs elég pék, drágább lesz a kenyér

Az elvándorlás miatt nincs elég ember, a kevés ember megtartásához is bért kell emelni, így drágább lesz a liszt, miáltal a kenyér is. Nagyjából így foglalható össze egy mondatban a szakszövetség panasza.

Bizarr dolgok Angliából

Egy idő után minden ország varázsa megkopik kissé, az ember egyre kevesebb dologra csodálkozik rá olyan tiszta szívvel, mint amikor határátkelő lett. De még így is akadnak furcsaságok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.