Sok minden kellene ahhoz, hogy lehessen egy Magyarország 2.0, a mai poszt szerzője, Kishableány 7 pontban foglalta össze, mik lennének ezek. Persze a változás nem történne egyik napról a másikra, inkább évtizedekben mérhető, de minél később kezdődik, annál tovább tart. (A pályázatra eddig megjelent írásokat itt olvashatod el.)

Az írásra természetesen ma is a poszt végén és/vagy a Facebookon szavazhattok. Tegyétek is meg!

„Rendhagyó módon több különböző országra és nemzetközi szervezetek gyakorlatára is fogok hivatkozni. Magyarországon a probléma nagyon sokrétű, egy szimpla kormányváltás nem fogja megoldani a problémákat, mert generációk óta halmozódó feszültségeket, hibás szemléletet, megszokássá vált rossz gyakorlatokat kellene egészen mélyen átgondolni és megváltoztatni.

Ha tényleg van igény és elszántság a megoldásra, és egy élhetőbb ország kialakítására, és ha tényleg megvan egy kritikus tömeg, amely ezért tenni is hajlandó, akkor van esély egy új, élhetőbb verzióra, de hosszú, kemény munka lesz, és évekig, ha nem évtizedekig nem lesz látványos eredménye.

Húsz éve az egyetemen politikatudományi előadáson hallottam a következő mondatot: „politikai változáshoz elég hat hónap, gazdasági átalakításhoz elegendő hat év, a társadalom és a szemlélet megváltoztatásához viszont hatvan év kell". Sajnos nem emlékszem kitől idézett az előadó tanár, de a mondat igazságát naponta a saját bőrünkön tapasztaljuk meg.

Nézzük tehát, mi lenne a következő hatvan év feladata:

1. Megérteni, hogy a másiknak is fáj

Magyarország 2.0-hoz első körben abban kellene megállapodni, hogy az elmúlt száz évben minden család sokat szenvedett és sok igazságtalanság érte.

Természetes emberi reakció, hogy mindenkinek a maga baja fáj a legjobban, de ha sikerülne megérteni, hogy a másiknak is fáj, akkor közelebb tudnánk kerülni egymáshoz, es végre meghallgatni, megérteni és támogatni egymást az évtizedek óta tartó széthúzás helyett.

2. A fogalmi zavar feloldása

A második lépés a fogalmi zavar feloldása. Az elmúlt évek során azt figyeltem meg a fórumokon és blogokon, hogy nagy a káosz a szavak körül, néhány fogalom társult jelentést kapott és ma már nem ugyanazt jelenti a köznyelvben, mint a szótári jelentése.

Ugyanígy közmegyegyezésre lenne szükség arról, hogy milyen demokráciát szeretnénk, milyen államot, milyen szavazati rendszert stb. Erre megvan az alkalmas IT lehetőség: honlapokon, blogokon, fórumokon széles réteg bevonásával lehetne ezeket a vitákat lefolytatni.

3. Tudatos állampolgárrá válni

Ugyanígy fontos lenne az állampolgári ismeretek terjesztése is, hogy mindenki megértse a jogait és kötelezettségeit és ezzel tudatos állampolgárrá váljon, ne a politika kiszolgáltatott és manipulált áldozatává. Nem leegyszerűsített üzenetek kellenek, hanem tények.

Hiszem, hogy a magyar embereknek van esze, és ha nem gyereknek nézik, hanem gondolkodó lénynek, akit be lehet vonni a döntések előkészítésébe, akkor meg fogja érteni és támogatni a változásokat.

Utópia lenne? Nem teljesen! A reformkorban vagy a nyelvújításkor széles néprétegek vettek részt az ország jobbításában és ezért sajátjuknak érezték. Ha akkor, papíron és tollal meg tudtak csinálni, mennyivel inkább meg tudjuk csinálni most, a számítástechnika korában, ahol van internet, Twitter, Facebook, blogok es fórumok, ahova könnyedén, nagy tömegek tudnak regisztrálni és kifejteni a véleményüket, hozzászólni, javaslatokat tenni, együtt gondolkodni, közösen kidolgozni.

4. A szakértői kormány

Aztán következhet egy, nem politikai alapon álló, hanem szakértői kormány felállítása. Erre azért van szükség, mert a rendszerváltás óta eltelt 26 évben teljesen elveszett a bizalom a politikusok és a pártok iránt. Talán nagyobb bizalmat élvezne egy nem politikai alapon szerveződött kormány.

Ehhez szintén közmegegyezésre van szükség: milyen ember legyen a gazdasági miniszter? Legyen vállalkozó, aki a gyakorlatban megtapasztalta, hogyan működik a gazdaság? Legyen egyetemi tanár, aki ismeri az elméleteket?

Milyen ember legyen a pénzügyminiszter? Ki legyen egészségügyi miniszter? Legyen menedzser, vagy inkább orvos? Mindenképpen kell egy munkaköri leírás, amely ezt tisztázza.

Végül a kinevezési okmánya tartalmazzon átlátható és számonkérhető mutatókat, hogy ne politikai alapon történjen a kinevezés vagy az elbocsátás, hanem az elvégzett munka alapján. Mindannyiunkat így alkalmaznak, a politikusokra miért legyen másként?

Kanada már elkezdett valami hasonlót, amikor például a bevándorlási miniszter egy asszimilálódott bevándorló lett, olyan ember, aki érti a problémát. Izlandon éppen mostanában nyert választást egy pártoktól független elnök jelölt, ez is mutatja, hogy igenis lehetséges túllépni a pártokon alapuló politizáláson.

A nemzetközi szervezeteknél pedig működik, hogy a vezetők célorientált munkaköri leírás alapján, mutatókkal alátámasztott teljesítményértékeléssel dolgoznak.

5. Az átláthatóság javítása

A közbizalom elvesztése a másik nagy problémahalmaz. Ezen csak az átláthatóság és közérthetőség javítása segíthet. A mai IT lehetőségek mellett ez nem is olyan bonyolult, megfelelő honlapokon keresztül átláthatóvá és megérthetővé lehetne tenni például a költségvetést, a döntéshozatalt, az állam és a közigazgatás működését.

Az ország talpra állításának legnehezebb része, hogy csak addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Anglia a mai jólétét Margaret Thatcher „háziasszonyos” gazdálkodásával alapozta meg: azt lehet elkölteni, ami van.

El kell fogadni, hogy a költségvetés véges és csak lépésenként lehet haladni. Előbb az alapvető szolgáltatásokat kell biztosítani, és csak utána lehet tovább lépni, akkor, ha beindul a gazdaság.

6. Meggyőzni az embereket: van értelme

Ma az állam a politikusoké, a nép csak szenvedő alany, nem is érzi fontosnak a közügyekben való részvételt, az adózást, a szavazást, mondván a közpénzt ellopják, a szavazat nem számít.

Ezt a hangulatot kell visszafordítani, és újból meggyőzni az embereket, hogy van értelme. Erős civil kontroll kell az állam és a kormány fölé. Dániában működik: az emberek véleménye számít, a köz véleménye számít.

Aarhusban például a városháza építésekor az építész nem akart óratornyot, a lakosság viszont igen. Végül bíróság mondta ki, hogy a közpénzből épült városháza olyan lesz, amilyet a lakosság akar, mert az ő adójukból épül. A kulcsszó a közpénz volt, az áll mindenek felett.

Észtországban a szavazás elektronikus úton történik es mindenki könnyedén részt tud venni, bárhol is legyen éppen a szavazás napján. Belgiumban kötelező a szavazáson való részvétel, mert a felelős állampolgári magatartás része.

Svájcban rendszeresek a népszavazások, sok témában megkérdezik a lakosság véleményét helyi és országos szinten is. Be lehet tehát vonni a lakosság széles körét a döntésekbe.

7. Az átláthatóság

A világháború után nagyszüleink téglajegyekkel építették újjá az országot, de sikerült nekik, és az épületeket a magukénak érezték. Az adó 1%-ának népszerűsége mutatja, hogy a lakosság szeretne rendelkezni az adója felhasználásáról, de miért ne tehetné meg esetleg ennél nagyobb mértékben is?

Miért nincs lehetőség kifejezni a prioritásokat: jobb utat kérünk vagy új stadiont? Nyugdíjasotthon vagy óvodabővítés? A döntés nehéz, de utána talán kevesebb lenne a keserűség, hogy ez is rosszul megy, az is rosszul megy, csak „prédálják a pénzt odafönn".

Ha van átláthatóság, talán lenne adakozás is: hogy lehet az, hogy az emberek szívesen adakoznak közösségi célra, de ha tudják, elkerülik az adózást? Azért, mert az adórendszerben nincs bizalom, míg a közösségi gyűjtések gazdálkodása átlátható. Ha átlátható lenne a költségvetés, visszatérne a bizalom.

Utópia? Nem, néhány nemzetközi szervezet már teljes átláthatósággal működik: interaktív honlapon visszakereshető, hogy a jóváhagyott költségvetéshez képest mi valósult meg, melyik program mennyit költött, és működik: javult az átláthatóság és a bizalom, a tagállamok szívesebben adnak a kötelezőn túli hozzájárulást a programokhoz, mert látják, hogy mire fordítódik, a pénz nem tűnik el valami feneketlen zsákban, hanem arra megy, amire adták és ezt le lehet ellenőrizni.

Miért ne lehetne állami szinten is megcsinálni? A technikai lehetőség megvan hozzá, egy honlap kérdése az egész, csak akarat kell. Ahogy az EU pénzekből megvalósuló beruházásoknál ki kell tenni a táblát, a saját befizetett adóforintjaink miért nem lekövethetőek? Miért nem tudjuk, hogy az állam mire, mennyit, és miért annyit költ?

Tudom, ez most hosszú poszt lett, de a korábban megszólalókhoz hasonlóan engem is a jobbító szándék vezet, és az az elégedetlenség, hogy egy jó lehetőségekkel bíró országban emberek tömegei nem jutnak ötről a hatra, és ezzel kezdeni kellene valamit.

Szeretnék végre tenni a változásért, ha mást nem legalább leírni. Itt a Határátkelőn értelmes, jó viták zajlanak, együtt talán ki tudunk hozni valami használhatót.”

HÍRMONDÓ

A politika is ráugrott a béremelés-vonatra

Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre komolyabb téma a béremelés szükségessége, a szakmai szervezetek után most már a politika is beszállt a dologba. Az LMP például a minap sürgetett jelentős béremelést, mert az ellenzéki párt úgy véli, ezzel meg lehetne fékezni az alacsony bérek tovagyűrűző társadalmi hatásait. Ti mit gondoltok? (Itt olvashattok részleteket.)

„Innen nincs jövő”

„Magyarországon élek és tűkön ülök, hogy kijussak Angliába. Az indok igencsak egyszerű: Nincs más választásom! Én nem akarok egész életemben panaszkodni, hogy erre sem telik, és arra sem.” A teljes levelet itt olvashatjátok el.

Ahol csak le kellett hajolni az aranyért

Az ausztráliai Victoria államban nemrég egy több mint 4 kilós (!) aranyrögöt talált egy szerencsés férfi. A sztorit a Melbourne-ben élő Eddie küldte be, aki aztán hosszabban is írt az Arany Háromszögről - érdemes elolvasni mit, nem akármilyen sztori!

(Fotó: n-r-c.com)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!