A külföldre költözés kihívásai mellett talán kevesebb szó esik azokról a nehézségekről, amit a folyamat fordítottja, azaz a hazaköltözés jelent. Pedig nem is olyan egyszerű ez a kérdés, hiszen esetleg több, külföldön töltött év után érhetik az embert meglepetések. Például azért, mert egy ország, társadalom akár négy-öt év alatt is sokat változhat.

Hazaköltöztél vagy még csak fontolgatod? Írd meg a történeted, az örömöket és a nehézségeket a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Trudi McDonald 2011-ben hagyta maga mögött Írországot és ment el hátizsákos turistaként szétnézni Dél-Amerikába, mielőtt Ausztrália felé vette volna az irányt, hogy ott folytassa életét. A melbourne-i kezdés nehezebbnek bizonyult, mint előzetesen gondolta, meg kellett küzdenie a vízumkényszerrel, az átmeneti munkahelyekkel is.

Félévnyi munkahelyi és magánéleti kavargás után (volt ebben minden, ideiglenes munkák kávézókban, matracon alvás ismerősöknél, és még sorolhatnánk) lassan összeálltak a dolgok, és sikerült beilleszkedni.

Mivel ez a poszt a hazaköltözésről szól, a kinti élet ennél részletesebben talán nem is nagyon érdekes, a lényeg, hogy négy évvel később Trudi McDonald hasonló helyzetben találta magát, csak az útvonal volt éppen fordított.

Az Irish Timesban megjelent cikkében azt írta: a nagy különbség az, hogy most már nem egy fiatal külföldi, aki éppen az életet élvezni és tapasztalatot szerezni érkezik egy vadidegen országba, hanem egy, a húszas évei közepén járó, jóval megfontoltabb ember, aki visszatér abba a városba, ahol született és felnőtt.

Tudatos kapcsolattartás, de…

„A hazaköltözés előtt meg voltam győződve arról, hogy nagyon hiányozni fog Ausztrália, de könnyen vissza tudok majd zökkenni a régi életembe és fel tudom venni a közösségi életem fonalát. Annál is inkább, mert távollétemben is tudatosan ápoltam a kapcsolatot a családommal és a barátaimmal, így tudtam, hogy élő kapcsolati hálóm van” - írta Trudi McDonald.

„Amit viszont nem sejtettem (talán mert túlságosan csak önmagamra figyeltem), hogy milyen sokat változott az eltelt öt év alatt Írország és az itt élő emberek. Azzal tisztában voltam, hogy ezen idő alatt felnőttem és megváltoztam, de az eszembe sem jutott, hogy mindez az otthon maradottakkal is megtörténik” - tette hozzá.

„Úgy hittem, hazaköltözésemmel a régi szép, diplomázás utáni idők is újjáélednek. Ehelyett párkapcsolatban élő, házvásárlással foglalkozó, vagy éppen sikeres karrierjüket építő barátokat találtam, és hirtelen kívülállónak éreztem magam” - fogalmazott Trudi McDonald.

Jött a pánik

Az is érdekes, hogy amíg Ausztráliában élt, addig szinte automatikusan sikeresnek tartották csak azért, mert messze költözött és munkát talált magának. A munka jellege nem is igazán számított, már önmagában a tény, hogy meg tudott élni, sikernek számított.

Hazatérve viszont nagyon nehezen talált munkát a szakmájában (média és kommunikáció), végül hasonló adminisztrációs munkakörben tudott elhelyezkedni, mint amilyenben Ausztráliában dolgozott.

„Ez először visszalépésnek tűnt, elárasztott a 'miért is hagytam ott Ausztráliát?' pánik, hiszen alapvetően azért tértem haza, hogy előmozdítsam a karrierem, erre itt vagyok, ugyanazt a munkát végzem kevesebb pénzért egy sokkal esősebb országban. Sikertelennek éreztem magam és nem találtam a helyem, főleg, amikor a barátaimhoz hasonlítottam magam – ezt egyébként nagyon nem ajánlom senkinek, aki hazaköltözik” - írta.

Minden és mindenki megváltozott

A következtetés: csak azért mert az ember hazatér, még nem lesz könnyebb beilleszkedni, mint külföldön, ráadásul a külföldi kezdésnél megvan az a biztonság, hogy senki sem ismer, így elölről kezdhetünk mindent.

„Egy olyan országban, ahol mindenki beleüti a másik dolgába az orrát, úgy éreztem, elveszítettem azt az önmagam, akit az Ausztráliában töltött évek során felépítettem. Hogyan tudok beilleszkedni a családomba, és a barátaim közé? Minden és mindenki megváltozott! Ez elsőre ijesztő volt, de a legjobb tanács, amit kaptam, az volt, hogy csak tegyem a dolgom, és majd minden kialakul” - fogalmazott Trudi McDonald.

Mert végül minden a helyére került az életében, mégpedig azáltal, hogy képes volt elfogadni: a hazaköltözés ugyanúgy kihívás és újrakezdés, mint a határátkelés volt. Ezzel lekerült róla a nyomás, és önmaga tudott maradni.

És alighanem ez a kulcs, bármerre is menjünk, külföldre vagy haza.

HÍRMONDÓ

A túl drága egyetem miatt mennek el a fiatalok?

Legalábbis ezt állította egy parlamenti vitában a Jobbik egyik képviselője, Farkas Gergely, aki irreálisnak nevezte az önköltséges képzések árát, és úgy vélte, a hallgatói létszámcsökkentés is az elvándorlás egyik indoka. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, Rétvári Bence emlékeztetett: 2014-ben már a 30-34 éves lakosság több mint 34 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel és aki megfelelő tudással rendelkezik, bekerülhet a felsőoktatásba. További részleteket itt találtok.

Lemaradtál a szlovákiai álommelóról?

Magyarországon is próbál munkavállalókat toborozni több szlovák cég, ám lassan kijelenthetjük, hogy aki lemaradt, az kimaradt, legalábbis a nyitrai Jaguar-Land Rover gyár esetében, ahová tízszeres a túljelentkezés. Nem csoda, elég jók a fizetések. Az interneten keresztül eddig több mint 39 ezren jelezték munkavállalási szándékukat, ami nem semmi, mert az autógyár 3 ezer munkavállaló alkalmazására készül. Minden mást itt olvashattok el a témában.

Keszthelyi fiúból wimbledoni pályamester

Tánczos Gábor több mint tíz éve, 2005 legelején, a középiskola elvégzése után költözött Keszthelyről Londonba. Célja az volt, hogy szerencsét próbáljon. Azt, amit mára elért, persze nem a szerencsének, hanem a kőkemény munkának köszönheti: az AFC Wimbledon labdarúgó-klub főpályamestere. Hogy miként jutott el idáig, arról itt olvashattok többet – fantasztikus történet kitartásról, elhivatottságról!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!

(Fotó: pixabay.com/Unsplash)