A címben megfogalmazott gondolat nem tőlem származik, hanem maguktól a hollandoktól, és folytatása is van, ami így hangzik: „a hollandok pedig Hollandiát”. Ma tehát ide látogatunk, és megpróbáljuk körbejárni, mire is érdemes figyelni, milyen meglepetésekre készüljön fel az, aki oda vágyik.

(Fotó: Anna) 

A hollandok meglehetősen liberális egy nép, amit érdemes figyelembe venni mindenkinek, aki oda költözik, pláne, ha esetleg kissé másképp áll hozzá az élet dolgaihoz – figyelmeztet mindenkit az Expat Arrivals, amivel persze lehet vitatkozni, de azért mégis van benne valami.

Az biztos, hogy nagyon hagyománytisztelőek, büszkék a múltjukra, ennek is köszönhető, hogy a mai napig erősen él bennük a paraszti életmód hagyománya és a gazdaságok tisztelete.

Érthető okokból nagy népszerűségnek örvend a hajózás, és a vízen mintha kissé mások is lennének, mint a szárazföldön, amennyiben levetkőzik a távolságtartásukat és sokkal nyitottabbá válnak.

Zsófi több mint 10 éve él már Hollandiában, így volt alkalma megismerni őket. Ő a következő jellemzőket emelte ki egy korábbi posztjában:

„1. Szókimondás, köntörfalazás nélkül: ha nem ízlik a kávé, amit főztem, azt egyenesen meg is mondják. Az élet különböző területein ki merik mondani a véleményüket, őszintén nemet is mondanak. Először ez többször inkább bántónak tűnt, aztán átformálódott bennem ez az érzés: jobb, ha egyenesen elmondják a véleményüket most, mintha később tudnám meg. Így előbb tudok rajta változtatni, ha a kritika számomra építő jellegű.

2. Sokan vadásznak az „aanbiedingekre”, azaz az akciós termékekre. Emiatt képesek akár 4-5 különböző boltot is bejárni egy délelőtt. Hollandiában nem szégyen az akciós termékeket megvenni és spórolni, a takarékosság itt a tehetősek kedvelt szokása is. Nagyon szimpatikus az a hozzáállás, hogy a spórolás, takarékosság egy pozitív értelmet kap.

3. A hollandok zsebnaptárja-digitális agendája sokszor 6-8 hétre előre be van osztva, a spontán találkozókat sokan nem értékelik. Számomra részben bevált ez a fajta előre tervezés és strukturáltság amellett, hogy a spontaneitást is megtaláltam például egy kedves holland szomszédnál, akihez beugorhatok kávézni és az iskolában, ahol a gyerekek „spontán” módon szervezik meg egymás között a játszódélutánokat.”

Ismerkedés

A barátkozás Hollandiában sem egyszerűbb, mint máshol, különösen, ha nem beszéljük a nyelvet. Az angollal ugyan simán elboldogulunk, de a komolyabb emberi kapcsolatokhoz nem árt elsajátítani a nyelvet.

A hollandokban egyébként az a jó, hogy (mint Zsófi esetében láttuk is) nem kertelnek, egyenesen megmondják, miről mit gondolnak, ami elsőre akár kissé nyersnek tűnhet, de megfelelő nyitottsággal (és humorérzékkel) azért túl lehet élni (és meg lehet szokni) ezt a hozzáállást.

Ha már itt tartunk, a hollandok általában kézfogással üdvözlik egymást (ez azért nem fog kultúrsokkot okozni...), ami viszont jóval érdekesebb, hogy a különböző ünnepi összejöveteleken (mondjuk egy évfordulón vagy gyermek születésekor) a rokonoknak is illik gratulálni, ami azért egy külföldinek elsőre okozhat némi zavart.

Niki is úgy tapasztalta, hogy a hollandok jobban figyelnek egymásra, mint például mi, magyarok.

„Imádom, ahogy bármit csinálnak, azt szívvel-lélekkel teszik és legyen szó a gyerekek úszódiplomájáról, aminek itt komoly szintjei és követelményei vannak, vagy a most ugye aktuális foci vb-ről, mindent képesek a lehető legnagyobb lelkesedéssel és élettel megtölteni.

Amikor az iskolában egy gyerkőcnek (bármelyiknek!!) születésnapja van, az udvaron várakozó összes szülő összegyűlik az ablak alatt és együtt éneklik élvezettel, tapssal kísérve a szokásos dalocskát.

Ezt a mentalitást és hozzáállást én személy szerint Magyarországon soha nem tapasztaltam közösségi szinten. Ha baba születik, kiírják a nevét, és feldíszítik a kertet, hogy mindenki tudja.

Ha valaki 50 éves lett a családban, kitesznek egy öreg babát, de ha ballag a gyerek, az iskolatáskát akasztják ki, vagy ha valami nemzeti ünnep vagy éppen futball-világbajnokság van, a zászló kerül ki és ebben nincs semmi dicsekvés, egyszerűen csak lelkesek, odafigyelnek egymásra és képesek közösségi szinten is örülni egymásnak.

Nagy átlagban mindenki köszön például mindenkinek, sőt a tömegközlekedésen utazva sokszor fog el olyan érzés, mintha mindenki ismerne mindenkit, mert mindenkinek vagy egy-egy kedves szava a másikhoz, nem olyan zárkózottak és introvertáltak, mint a magyarok nagy százaléka.”

A nyelv

Ha már a nyelvnél tartunk, szinte mindenki beszél valamilyen idegen nyelvet (főleg a nagyvárosokban), tehát az angollal, esetleg a némettel, franciával elég jól elleszünk. Ugyanakkor a holland nyelvismeret hiányában azért könnyen lemaradhatunk fontos információkról, akár munkakeresés közben is.

Hollandiában is érvényes az, hogy minél jobban elsajátítjuk a nyelvet, annál inkább befogadnak és megnyílnak előttünk a helyiek. A nyelvtanulásra egyébként számtalan út és mód van, például az egyetemeken és különböző nyelviskolákban is szerveznek központilag kurzusokat, melyek nem kizárólag a holland elsajátítására koncentrálnak, de gyakran a kultúráról és történelemről is sok hasznos információt megtudhatunk.

„Angolul még az egyszeri gázszerelő is beszél és viszonylag sok munkahelyhez (vezetői pozíciókhoz is) elegendő az angol, viszont ha az ember tényleg hosszú távon tervezi és szeretne beintegrálódni, akkor mindenképpen javaslom a holland nyelv elsajátítását” - hívta fel a figyelmet Györgyi.

Társadalmi egyenlőség

A hollandok a munkahelyen is nagyon informálisak, aminek megvan az az előnye, hogy a főnök jelenlétében sem kell feszengenünk. Ugyanakkor lehet hátránya is, hiszen könnyen kicsúsznak az időből, lévén mindenki véleménye számít, és azt meg is kérdezik.

A céges hierarchia jelentősége jóval kisebb, mint például Magyarországon, így ne lepődjünk meg, ha a főnökünk is sokkal közvetlenebb és jobban megközelíthető, mint mondjuk a közép-európai régióban szokás.

A hollandok egyébként előszeretettel választják szét a munkát és a magánéletet (és milyen jól teszik...), azaz ne várjuk el, hogy a kollégák szabadidejükben velünk haverkodjanak.

A hollandok meglehetősen gyakorlatiasak, mottójuk a „doe maar gewoon”, azaz „a kevesebb több”. Ez a gyakorlatiasság az élet minden területén megnyilvánul, például az egészségügyben is – írta Györgyi.

„Itt eléggé „ridegtartás” van, ami egyébként nekem nagyon szimpatikus, viszont sok közép-kelet európai eléggé elszörnyed ezen. Abszolút elvárják, hogy önálló és proaktív legyél saját magaddal kapcsolatban és mindenféle csip-csup dologgal ne fordulj orvoshoz.

Például egy megfázással nem is foglalkozik az orvos, nem is fogad (telefonon kell bejelentkezni), hanem automatikusan paracetamol. Kis érdekesség: a világon itt használják a legkevesebb antibiotikumot, ami szerintem nem rossz mutató.”

Kiszolgálás

Na, arra viszont érdemes felkészülni, hogy a szolgáltatások nem tartoznak az erősségeik közé. Magyarán simán előfordulhat, hogy belépünk egy üzletbe, nézelődünk egy sort és el is megyünk anélkül, hogy bárki egy árva hangot szólna hozzánk, ami persze nem feltétlenül kellemetlen.

(Zárójelben térjünk ki egy pillanatra a divat kérdésére, annál is inkább, mert a legtöbb, Hollandiáról szóló posztban – így Evain esetében is – felmerül a kérdés. Nem véletlenül...: „Merem állítani, hogy a legrosszabb öltözködési ízléssel rendelkeznek, ami ráadásul hihetetlen öntudattal és arroganciával párosul. Már ami a nőket illeti. Ha bárhol utazol a világban, és látsz egy nőt, aki hőmérséklettől függetlenül macskanadrágot hord a ruha vagy szoknya alatt, akkor ezer százalék, hogy holland. Ez a holland nők TM-je.

A legjobb, hogy a felmérések szerint a pasik is utálják. De ugye itt jön képbe az arrogancia. Nyilván ennek meg van az oka, de a holland nők egyik különös ismertetőjele a hihetetlen öntudat. Sokszor a gyengeségüket is ezzel kompenzálják.”

Egyébként a hollandokat nem kapta el a plázakultúra, ami kifejezetten szimpatikus, és bejött Krisztinek is: „Ami nagyon tetszik, hogy mennyire kulturált és hogy mennyire támogatják a helyi termelőket és kereskedőket. Itt nincs az a jellemző plázakultúra, viszont van rengeteg érdekes kisbolt és kézműves vásárok és piacok sora egész évben. Amszterdam hangulata olyan nyugodt és derűs, hogy ember legyen a talpán, aki itt negatívkodni vagy stresszelni tud.”

Az már inkább kellemetlen, hogy ennek a hozzáállásnak köszönhetően az éttermekben sem kapkodják el a kiszolgálást, a lassúság miatt egyébként maguk a hollandok is előszeretettel panaszkodnak.

Gasztronómia

A hollandok viszonylag korán vacsoráznak, szóval hacsak kifejezetten nem vagyunk meghívva, ha nem muszáj, senkihez se kopogjunk be kora este, mert esélyes, hogy 6 óra magasságában éppen családi vacsora zajlik, azt pedig nyilván nem akarjuk megzavarni.

Ha már étkezés, Evain számára érdekes volt a konyhakész alapanyagok hatalmas választéka, amit külön ki is emelt egy korábbi írásában: „Az, hogy ötféle kiszerelésben lehet mosott és kockázott akármit venni. Gomba, zöldségkeverék, hagyma, krumpli, hús, előfőzött tészta, rizs, bármi, amit szeretnél. Nyilván van rá kereslet, de meg is értem.

Többe kerül, mint ha egészben venném meg a fej karfiolt, de mivel itt a fizetőképesség is sokkal jobb, ezért megengedheti magának az ember, hogy fél óra helyett 5 perc alatt megvan a vacsora előkészítésével. Mit ne mondjak, ehhez nagyon hamar hozzászoktam.

Ami szintén érdekesség, hogy zöldségből és gyümölcsből egész évben majdnem ugyanaz a választék. Van alma, szőlő, eper, málna. Amit meg kellett tanulnom, hogy szezonon kívül ilyesmivel ne próbálkozzak, mivel egyszerűen vízízű.

Saját megfigyeléseimre alapozva a hollandok elég édesszájúak. Amit eddig vettem édességet, legyen az cukrászat vagy közért, mind elviselhetetlenül édes volt számomra. Sokat kávéznak, és a kávéhoz szigorúan édes rágcsa vagy süti dukál, ennek megfelelően nagyon nagy a választék. A reggeli szintén gyakran valami édes péksütemény.

Ebédre általában szendvicset esznek levessel, vagy kimennek a helyi kávézókba és ott rendelnek valamit. Tipikus holland snack ételek a frikandel (hasonló a mi bélszínrolónkhoz), illetve a különféle raguval vagy sajttal töltött rántott falatkák, amik bitterballen névre hallgatnak. Ja és persze a holland hering. Kötelezően apróra vágott hagymával. Ha valaki tudja, mi az a ruszli, nos, akkor ez ugyanaz, csak nyersen, fűszerek nélkül.

Szinén nagy kultúrája van a medvecukorkához hasonló izé fogyasztásának. Bocs, nem találok rá jobb szót. Ebből van édes, kevésbé édes, kicsit sós és nagyon sós változat. Mivel én alapból a medvecukrot sem szerettem, ettől kimondottan hányingerem van. A hollandok előszeretettel fogyasztják a sós változatot negró helyett torokfájásra.

A konyhájukra nagy hatással voltak és vannak a bevándorlók (valamint a számos holland gyarmat ugye). Rengeteg indiai, indonéz, kínai, japán, marokkói és egyéb étterem van.

A saját főzéskultúrájuk alapvetően kimerül a főtt zöldség, sült hús, főtt krumpli szentháromságban. Ezt max úgy variálják, hogy a zöldség szezonális, a hús lehet hal, szárnyas vagy négylábú, a krumpli meg krumpli. Levesben viszont egész jók. Az általuk nagymama borsólevesének hívott csodát én is szeretem, leginkább egy csülkös csipetkés bableveshez hasonlítanám állagában.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!