Az eheti blogajánló tematikusra sikeredett, méghozzá a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat fogjuk kicsit körüljárni három európai országban: Ausztriában, Németországban és Hollandiában. Lesz itt korai figyelmeztetés, gimnáziumi beilleszkedés, és az is kiderül majd, miként működnek a kisgyerekes dolgok. Az egyszerűség kedvéért Magyarországtól földrajzi értelemben távolodunk, azaz Ausztriával kezdünk.

(fotó: flickr.com/dotmatchbox) 

Méghozzá egy szinte leírhatatlan kifejezéssel fogunk megismerkedni a Bécsből jelentjük blog segítségével. A szó nem más, mint a Frühwarnsystem. Hogy miről is van szó pontosan, az rögtön ki is derül.

„A Frühwarnsystem azt jelenti Ausztriában, hogy ha egy gyerek tanulmányi eredményeivel probléma van az iskolában, pl. bukásra áll egy tárgyból, akkor a szülő kap egy Frühwarnung-ot, azaz korai figyelmeztetést, rajta egy dátummal, hogy akkor fáradjon be a szülő az iskolába, és a pedagógussal megbeszélik a teendőket a javítás és felzárkóztatás érdekében.

Itt viszonylag ritkán vannak dolgozatok, tehát kevés jegyből áll össze az év végi jegy, így az első egyes (itt ötös) dolgozat után is küldhetnek ilyet. Aki ilyet kap, az utána egy vizsgát (Prüfung) tehet egy előre megadott időpontban, amikor a dolgozat tananyagát kérik rajta számon. Akinek ez sem sikerül, az év végén még egy vizsgát tehet, ha az sem, akkor következő szeptemberben pótvizsgázik.

A gyerekeim Außerordentlicher tanulói státuszban vannak a nyelv miatt, akiket idei évben csak abból osztályoznak, amiből pozitív eredmény tudnak elérni, és ez még egy évre meghosszabbítható.

Ennek ellenére múlt héten kaptunk mi is ilyen Frühwarnung-ot, mivel a fiúnk történelem dolgozata kettő ponttal lemaradt a pozitívan értékelhető eredménytől. (...)

A történelem tanár közölte, hogy úgy látja, hogy Vili igen sokat tud történelemből, érdekli is és egyre jobban követi a dolgokat németül az órán, továbbá nézzem meg a dolgozatot, amit tudott és elég sokat, azt mind jól.

Márpedig őt osztályozni nem kell a státuszában, de lehet, és a lehetőséget szeretné neki megadni szóban, viszont ezt nekem is alá kellett írnom.

Ma megtörtént a szóbeli Prüfung, és halleluja, nem egész 8 hónap osztrák iskola után, a fiúnk németül szóban az osztrák gimnáziumban hármasra levizsgázott történelemből, az Oszmán Birodalomtól kezdve, Savoyai Jenőn és a Versailles-i kastélyon át, a manufaktúrák kialakulásáig mindenből kapott kérdéseket.”

A magam részéről gratulálok, és ajánlom is az eredeti posztot elolvasásra itt!

Tanulópénz gyereknek és szülőnek egyaránt

Maradunk a német nyelvnél, de országot váltunk, és „eggyel arrébb” megyünk, méghozzá Németországba, ahol az Élet a határon túl blog szerzőjének gyermekei vívják meg a saját harcaikat a helyi gimnázium jelentette kihívásokkal. Lássuk, hogyan is megy nekik!

„Az eddig sem volt kérdés számomra, hogy a nyelvtanulás egy folyamat, és nem úgy van, hogy 1 év után már beszél a gyerek németül, aztán jól is van az úgy, minden király lesz. (…)

Letelt a két év, ami minden külföldről érkezett gyereknek jár, mint türelmi idő úgymond, amit arra kap, hogy megtanulja a nyelvet és, hogy nos jól elboldoguljon.

Rögtön a gimnázium elején kiderült, hogy most ennél valamivel többre lesz szükség. Belépett néhány új tantárgy a gyerek életébe, úgy például, mint kémia, biológia, fizika, történelem, és persze most már minden tantárgyból kaphat jegyet.

Derült égből villámcsapásként ért bennünket, amikor nagyobbik hazahozta a negyedéves értékelését. Ebben nem szerepelnek jegyek, csak +, – meg mindenféle felfelé, illetve lefelé mutató nyilacskák. Nagy ész nem kell hozzá, hogy melyik mit jelent. Inkább most nem magyaráznám el. Minden tantárgynál több dolgot is értékelnek, szorgalmat, órai munkát, házi feladat elkészítést stb.

A lényeg, hogy a Grundschulét közel kiváló eredménnyel befejező gyermekünk értékelésében nem nagyon találkoztunk sem + jellel, sem felfelé mutató nyíllal, inkább ezek ellentétei szerepeltek benne.

Tudjuk, hogy a gyerek nehezen szokja meg az új környezetet, és amíg ez nem történik meg, addig eléggé magába zárkózik. Nehéz kibillenteni a komfortzónájából, sem szép, sem hangos szó nem használ, csak a türelem. A türelem bennünk meg is van, de a tanárok, mivel az alapján értékelnek, amit látnak, és nem az alapján, amit majd esetleg látni fognak, így ez nem egy egyszerű kérdés.

Már rögtön az első pár hétben kiderült, hogy nagyobbik szókincse szuper, csak azok a szakszavak hiányoznak belőle, amit az új tantárgyak megkövetelnek. Biológiából például azzal kezdték, hogy meg kellett tanulniuk az emberi csontokat, nem mindet, csak nagyjából 46-ot.

Ezeket a szavakat azért már minden német gyerek hallotta, gondolom, nagy részét tudja is, csak legfeljebb ezt fejben helyre kell tenni, ehhez képest nagyobbiknak ezeket új szóként meg kellett tanulnia és be is kellett építenie az agyába.

Ehhez jönnek még a szavak kémiából és fizikából is, tehát nem kevés új tanulnivalóval találkozott, a matekról nem is beszélve, amiben eddig a legjobb volt, most csak időnként nézett, mert nem értette a feladatot sem. A legjobb, hogy az egyébként németül nagyon jól beszélő Zuram fejében sem feltétlen vannak meg ezek a szavak, így segíteni sem mindig könnyű a gyereknek.

A német, na, az nem megy. Pontosabban szólva hiába megy, hiába tanulja meg a gyerek a nyelvtani szabályokat, gyakorolja be a feladatokat, a helyesírása akkor is kritikán aluli. A fogalmazását tekintve sem mehetne még el újságírónak.

Szerencsére a negyedéves értékelést követte egy fogadóóra, ahol is sikerült nagyobbik osztályfőnökével elbeszélgetni. Az osztályfőnök számára ekkor lett világos, hogy a gyerek még csak két évet járt iskolába Németországban (nem mintha a bizonyítványában ez nem szerepelne). A tanárnő nagyon rendes volt, egyből berakta nagyobbikat a német felzárkóztató csoportba, de ez még mindig nem segít azon, hogy mennyire zárkózott a gyerek. (...)

Az eb kérem ott volt elhantolva, hogy a Grundschuléban nem igazán tanultak tankönyvekből, csak fénymásolt lapokról, és nagyobbik azt hitte az itt is elég lesz. A gimnáziumban viszont természetesnek vették, hogy mindenki tudja, hogy is kell tankönyvből is tanulni. Hát nem.

Párszor elbeszélgettünk erről, megmutattuk, elmagyaráztuk és kértük nagyobbikat, hogy e szerint menjenek a dolgok tovább, de sajnos eddigre már becsúszott két rossz jegy a félévibe, amit nem tud kijavítani. Tanulópénz, gyereknek is, nekem is.

Nagyobb kontrollra van szükség, ez biztos, de én azt mondtam a Zuramnak, hogy nyugodjon meg, ez csak két rossz jegy, és még csak a gimi eleje, nagyobbiknak több idő kell, hogy megszokja a dolgok mikéntjét, és utána minden úgy lesz, mint előtte. (...)

Év végére tulajdonképpen sikerül belerázódni a gimnáziumba, gyereknek felnőttnek egyaránt, és reméljük, hogy a németnek sem kell már túl sok idő, hogy könnyedebben menjen.

Az a tanár néni, akinek igazán sokat köszönhetünk a német nyelvtudással kapcsolatban, nos, ő azt mondta, hogy 2-3 év alatt minden gyerek nagyon jól megtanul németül, de hogy ez igazán anyanyelvi szinten menjen az legalább 6-8 év. Tehát még van pár évünk. Nem lesz gond.”

A teljes posztot itt találjátok, szerintem érdemes és tanulságos végigolvasni.

Új életet kezdeni Hollandiában

Az új élet kitételt ebben az esetben szó szerint kell érteni, hiszen a Holland Waffel blog szerzőjének nemrégiben született kisbabája, most pedig arról írt, hogyan is telnek az első hetek. Lássuk!

„Az első, akit értesíteni kellett, hogy megyünk haza, az a maternity nurse volt, akiről itt írtam már korábban. Hazaértünk kb. délben, ő megjelent kb. 3-kor, és kikérdezett mindenről, milyen volt a szülés, milyen volt a kórházban, hogy megy a szoptatás, hogy érzem magam és persze elolvasta a részletes zárójelentést is.

A maternity nurse amúgy tényleg hasznos volt: 8 napon keresztül jött minden nap 8 órát, és elvégzett egy csomó házimunkát meg ellátott jó tanácsokkal. Például megtudtuk, hogy itt nem nagyon sterilizálják az emberek a cumisüvegeket meg a babákkal kapcsolatos cuccokat, hanem egyszerűen elmosogatják, a vizet sem kell felforralni a tápszerhez, sőt be is lehet keverni 24 órára előre, nem kell frissen megcsinálni. (...)

A maternity nurse mellett kb. 2 naponta beugrott egy szülésznő is, aki csak megkérdezte, hogy hogy vagyok, meg hogy van a baba, és már ment is tovább. A 2.-3. nap körül pedig megérkezett egy védőnő a „Consultatie bureu”-ból, azaz a tanácsadótól (azt hiszem, Magyarországon egészséges tanácsadásnak hívják).

Ez a szerv foglalkozik a védőoltások mellett a mázsálással és a fejlődés nyomon követésével. A 2.-3. napon hallásvizsgálatot végeztek és levették a sarokvért is. A 10. napon egy védő bácsi jött, hozott egy könyvecskét, amiben a gyerek fejlődését nyomon lehet követni az első 4 évben, illetve ebbe a könyvecskébe kerülnek bejegyzésre a státuszokon a különböző javaslatok.

Felvette a családi kórelőzményeket, ami azért fontos, mert ennek megfelelően haladnak tovább a vizsgálatok, ha erre szükség van. (...)

A további státuszokra már be kell menni a rendelőbe, nem járnak házhoz. Ezek egyébként idáig havonta voltak, a következő viszont most már csak 2 hónap múlva lesz. A státusz mindig mázsálással kezdődik, ezt az asszisztens végzi, majd utána egyik hónapban egy gyerekorvos másik hónapban a védőbácsival találkoztunk.

Ők átnézik tetőtől talpig a babát, leellenőrzik, hogy megfelelően fejlődik-e a mozgása, figyelme, látása. Persze én is fel tudom tenni a kérdéseimet – van belőlük mindig elég, és mindig megkérdezik, hogy én hogy vagyok.

Vicces volt, az első hónapban, amikor a védőbácsi megkérdezte, hogy “és az anyuka hogy van?”, akkor néztem rá bután, és azon gondolkoztam, hogy most mit akar az anyámtól? Aztán leesett… (...)

Annak ellenére, hogy léteznek gyerekorvosok, pl. a Consultatie bureu-ban vagy a gyerekklinikán, ha bármi baj van, akkor H. is a sima háziorvoshoz kerül első körben. Szóval itt nincs házi-gyerekorvos, mint Magyarországon. (...)

Végül pedig egy termék, amire kiutalnék egy termékdesign tervezési nagydíjat. Ez egy cumisüveg, de mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit lát még bele.� És hozzá kell tennem, hogy elérhető különböző méretben, színekben és vastagságban is…”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!