Tavaly augusztus végén jelent meg egy poszt Hollandiából, ami egy segítségkérő levélre adott válaszból született. Most az, aki akkor segítséget kért, mert éppen dolgozni kezdett Hágában, megírta, hol is tart közel fél év után. Jöjjön tehát Europass8 írása, ami nekem azért volt különösen érdekes, mert nagyon jól látszik benne, hogy éppen a kultúrsokk melyik fázisában jár a szerző. :)

Írd meg, hogyan telik egy napod, készíthetsz fotókat, akár videót is! Azt gondolod, az életed nem annyira érdekes, hogy megérjen egy posztot? Nagyon tévedsz! A sorozat korábbi darabjait itt találod. Az írást a hataratkeloKUKAChotmail.com címre küldheted el. Köszi!

„Küldenék egy kb. féléves helyzetjelentést arról, mi a helyzet itt Hollandiában. Alapvetően Magyarországon is egy multinál dolgoztam és ez Hágában se változott. Ugyanúgy excel táblák tömkelege, meetingek sora adja a napi ritmust.

A havi zárások alkalmából itt is van túlóra igaz itt max. 9 órát dolgozok, míg otthon néha simán megvolt a 10+ is. Itt a túlórát a menedzserem figyeli és általában péntekenként szokott is szólni, hogy akkor 2-3 felé menjek feltöltődni (go enjoy the weekend and get some chicks -))).

Otthon is megvolt a csúsztatás intézménye, bár a vége felé hajlamosak voltak elfelejteni ill. az volt az érzésem hogy +2 óra munka mellé adtak +1 óra csúsztatást. No, mindegy, dolgozni kell, ez a lényeg.

A laptop-ügy

A munkaidő itt is 9-5-ig van, és ami érdekes, hogy bár mindenki laptopon dolgozik senki (!!) nem viszi haza. Az irodában van mindenkinek egy kulccsal zárható szekrénye, oda kell bepakolni.

Egyszer kint felejtettem az asztalomon, és mikor másnap jöttem be, nem volt ott. Ráadásul ez az első hetekben történt, gondolhatjátok, hogy levert a víz. :) Aztán az első döbbenet után megpillantottam a billentyűzetemen egy cetlit, amin az állt, hogy a biztonsági szolgálat tette magáévá és menjek le a d2-re átvenni.

OK, lementem, ott állt egy klasszikus 2 méteres holland idős kolléga. Bemutatkozok, mutatom a papírt, hogy ezért jöttem, mondom neki, sorry, niet spreken Nederland spreek jij Engels?, de angolul nem nagyon válaszolt.

Szerencsére ott volt a kollégája, akit talán egy török / marokkói srác volt, ő adta végül vissza, ja, és ő beszélt angolul… legalább a probléma megoldódott.

A hétvége itt a pihenésé

Amíg otthon a telefonomra hétvégén is záporoztak az emailek a főnökömtől, itt ilyen nincs. Az elején ez furcsa is volt, aztán októberben rákérdeztem a főnökömnél, hogy pikkel-e rám, hogy nem kapok hétvégén emaileket?

Mondta, hogy kérdezzem meg a többieket, ők kapnak-e? Megkérdeztem, senki sem kap semmit. -))) Aztan rá pár hétre a főnököm is megkérdezte tőlem, miért tettem fel ezt a kérdést? Mondtam neki, otthon viszonylag átlagos volt, hogy a főnök küldözgeti a feladatokat hétvégén is. Erre csak mosolygott, és mondta, hogy itt más a kultúra, a hétvége azért van, hogy feltöltődjenek az emberek. Mondtam OK, elfogadom érvelésként…

Ez csak azért furcsa számomra, mert Magyarországon egy német központú multi magyar leányvállalatánál dolgoztam, míg most ugyanannak a német központú multi holland leányvállalatának dolgozom.

Magyarországon akármikor feltettük a főnökömnek a kérdést, miért kell hétvégén dolgozni, a válasz az volt, hogy azért, mert a németeknek most kell az infó. Érdekes, a németek a hollandokat nem dolgoztatják a hétvégén…

A feladat is teljesen ugyanaz, mint otthon volt, viszont a bérem az otthoni kb. háromszorosa (!) (nettó). Ezért kicsit szomorú vagyok, hisz otthon se végeztem kevesebb, egyszerűbb munkát, mint itt.

Ha már a fizetés: nem tudom, általános-e, de én a havi fizetésemet mindig tárgyhónap 25-26 körül megkapom. És nem a tört havit, hanem a teljes havit.

Szóval pont az ellentéte van annak, mint otthon, ahol adott hónap +10.-éig kell megkapnom, itt az adott hónap -5-6. nap kapom meg.

Mikor rákérdeztem az okára, azt mondták, azért, hogy a hónap első napján esedékes jelzálog és egyéb rezsiköltséget ki tudjam fizetni. Mennyivel élhetőbb és logikusabb, nem?

(Munka)kulturális különbségek

Ráadásul a holland kollégákban is csalódtam. Például a zárás során én felelős vagyok egy folyamatért, és mivel minden hónapban van zárás, nem is volt még olyan, hogy a szabadságomat a hónap első hetére időzítettem volna. Itt simán elmennek szabira, amikor zárás van azzal, hogy majd megcsinálja valaki.

A másik pedig, hogy előfordult, megbeszéltem a kollégámmal hétfőn, hogy kedden átbeszéljük ezt a folyamatot / riportot / feladatot. Erre másnapra nem beteg lesz?

Ráadásul olyan beteg, hogy szerdán már jött dolgozni, és amikor rákérdezek, hogy akkor mikor beszéljük át a témát, mondja, hogy hát majd kedden. Na, nem, barátom, most fogjuk, mivel nem vagy beteg.

Ezt az egynapos betegséget simán eljátszották más társosztályon dolgozó kollégák is, ami azért volt mókás, mert határidőre tőlük vártam inputot. Természetesen a határidő utolsó napján lett beteg. De itt jön a szerencse, mert általában a főnök képben van mindennel, mindenki pótolható, simán szólt a másik beosztottjának, és elküldte az inputot.

Nincs olyan, mint otthon, hogy van egy exceltábla, amit 10 éve mindig így használtak és csak egyvalaki ért hozzá, és ha nem úgy töltődik ki, ahogy az a valaki kitalálta, akkor összeomlik az egész.

Otthon az volt az érzésem, hogy be kell magam építeni a multihoz, és két kézzel kell kapaszkodnom a pörgős székemben, míg itt minden munkafolyamat úgy van kialakítva, hogy más is el tudja végezni (és ezáltal bármikor kirúgható / pótolható vagy), mindenkinek van egy backupja, nehogy az legyen, hogy elkezded zsarolni a céget a több fizuért.

Magyarország: cirill betűk és 10 óra repülés?

Az elején még volt olyan holland kollégám, aki megkérdezte, hogy nehéz volt-e megtanulni angolul írni?? Az elején nem értettem, aztán később kifejtette, olvasta valahol, hogy Magyarországot meghódították az oroszok a világháború után. Én nem értettem még ekkor se, hogy jön a kettő össze, de kifejtette, hogy arra gondolt, ciril betűkkel írok-e.

Egy másik meg teljesen meglepődött, hogy kétórás repülőúttal otthon vagyok, azt hitte, legalább tíz. Ekkor rákérdeztem, hogy szerinte melyik Európai Uniós országba tart 10 óráig a repülőút Amszterdamból? Ekkor megszólalt, hogy nem is tudta, hogy Magyarország EU-tag.

A legdurvább az volt, aki azt hitte, a Macska-jaj című filmet Magyarországon forgatták. Ez csak azért meglepő számomra, mert a kollégáim mindegyikének van diplomája, tanult, okos ember…

De volt ellenpélda is, volt olyan kollégám, aki volt már a Balatonnál egy fesztiválon, ami szerinte tök olyan, mint Ibiza, csak olcsóbb, illetve volt egy-kettő, aki tudott mondani pár magyar focistát, akik Hollandiában légióskodtak.

De amúgy a hollandok is ugyanolyan zárt közösség, mint az angolok, nagyon jól elvannak az X ezer eurós fizetésükkel, a cangájukkal, a számomra borzasztó konyhai tudományukkal.

Kétkezi munkát nem nagyon végeznek, én például simán megmondom, a héten hollandok tisztították-e az ablakokat, vagy sem. Az irodát takarítók mind indiaiak és az IT-rendszert is ők tartják karban.

A tél és a zsebkendő (hiánya)

Ami még meglepő számomra, hogy a hollandok a papírzsebkendőt nem ismerik. Itt ül mellettem Steven, egy két kisgyerekes családapa, de orrot fújni nem tud. Egyszer-kétszer megkérdeztem, beteg-e, hogy ennyire szívja az taknyát, de nem, azt mondta télen ez itt normális.

És tényleg, lassan egy hónapja minden nap úgy ül le, hogy reggel szív egy nagyot, és ez azért durva, mert nemcsak ő csinálja ezt, hanem nagyrészt mindenki. Ma a liftben például egy terhes anyuka szívott egyet, mielőtt kiszállt.

Ez is számomra a hihetetlen kategória, ha valaki meséli, nem hiszem el, hogy felnőtt, ráadásul gyerekes szülők az orrukat nem tudják kifújni. Én még bicajozás közben is néha megállok orrot fújni (bár tekertem már akkora szélben, hogy a szellő kifújta az orrom :)), de a hollandok nem.

A lakásbérlés, mint lottóötös

A megélhetés százalékos arányban szerintem nem drágább, mint otthon. Ha egy ingatlant szeretnél megvásárolni, ugyanúgy 10-20 éves jelzálogot kell felvenned, mint otthon. Szóval bérből és fizetésből élve itt is ugyanúgy hosszú évek spórolása után lehet saját ingatlant venni.

Viszont egy jó ingatlant bérelni Hágában felér egy lottónyereménnyel. Én még nem találtam meg az igazi helyemet. Jelenleg egy szobár bérlek, és egy orosz lánnyal és egy fülöp-szigeteki sráccal osztozunk.

Szerencsére ők is egy nagy cégnél dolgoznak, hétköznap nem is nagyon látom őket, hétvégén meg vagy ők mennek el valahova a haverjaikkal, vagy én nem vagyok otthon.

Nem hangoskodnak, rendet tartanak maguk után, szóval annyira nem vészes, bár a bejárati ajtót szeretik csapkodni. Próbáltam egy kis studiót bérelni és volt is egy-két ígéretes, de vagy az orrom elől vitték el, vagy az ingatlanügynökség talált ki olyan feltételeket, hogy ihaj. Például két havi kaució (depozit) + 1 havi bérleti díj + 1 havi bérleti díj az ingatlanosnak, mint jutalék. Any@d.

Nemrég megnéztem egy magánszemély által hirdetett studiót, jó környék, és az ár se volt se túl magas, se túl alacsony. Mielőtt mentem, direkt rákérdeztem, hogy az ablak double glazed (dupla üvegezésű)-e. Mondta, hogy persze. OK, megyek, az első, amit kiszúrtam az, hogy a fürdőszoba sarkai penészesek – ez már nem jó jel.

A másik, hogy amikor álltam a szobában, nem értettem, mi ez a légmozgás, mirt mozog a függöny. Tulajtól kérdezem, hogy nyitva az ablak? Mondja, hogy nem, ez normális, legalább cserélődik a levegő és mindig friss. Ja, persze, a kinti hideg bejön, a meleg meg kimegy.

Jobban megnéztem az ablakot, és tényleg zárva volt és dupla üvegezésű. Viszont az ablak alapvetően egy ősrégi darab lehetett, amit úgy újítottak fel, hogy a szimpla üveg helyett rakták bele a duplát.

Hiába volt becsukva az ablak, ha tenyérrel kicsit nekitámaszkodtam / benyomtam alul, felül simán kiláttam. Cseles volt az öreg, mert az üveg tényleg dupla volt, de az ablak így összességében véve nem. Itt se kötöttünk üzletet.

Ráadásul itt Hágában annyi az ősrégi épület, hogy az hihetetlen. Újépítésűt alig találni, a tetők nagy része lapostető, és simán van úgy, hogy beázik egy nagyobb esőnél, de inkább hívnak minden nyáron egy lengyel brigádot, amelyik X euróért kifesti, mint hogy az okot szüntessék meg. (A szomszéd frissházasok csinálják így, és ha meséli valaki, nem hiszem el.)

Kiadások

A boltban az élelmiszerek alapvetően 20-30 százalékkal drágábbak, mint otthon, bár azt hozzá kell tennem, hogy a minőségük is jobbnak tűnik. Itt például a pék nem spórolja ki a teljes kiőrlésű lisztet a kenyérből, és a zsömlét se levegővel fújják fel, mint otthon a madaras francia multinál (bár zsömlét pont nem kapni, de legyen akkor kifli). A helyi Ah-ban olyan fiatal pénztárosok vannak, hogy az hihetetlen, az átlagéletkor szerintem bőven 20 év körül van.

Ami nagyon nem tetszik, hogy itt a nettó fizudból kell a TB-biztosítást fizetni. Idáig kifizettem egy rakat pénzt, de mivel nem voltam beteg – még -, semmilyen szolgáltatást nem vettem igénybe.

Nekem a lakásbérlés, kaja után a harmadik legnagyobb kiadásom a TB, amit nem is használok. Ha erre van valami tuti tippetek, azt megoszthatnátok. :)

Vannak itt jó dolgok is. Például tömegközlekedésre csak akkor költök, ha a reptérre megyek, a hétköznapi közlekedés simán megoldható biciklivel, ami az elején jó volt, de most küzdök, mert nem bírok rendesen felöltözni. Vagy fázok, vagy mire beérek a melóhelyre, szétizzadom magam.

A mai napig ha bicikliúton mentem, mindig megadták az elsőbbséget, sőt, kilométerekről lassítottak, ma viszont egy zöld Suzuki majdnem elcsapott. Meg is lepődtem, hogy nem állt meg, aztán megpillantottam a rendszámát, és megvilágosodtam. Volt rajta egy H betű és a piros-fehér-zöld zászló szimbólum. :)

Mielőtt kijöttem, az volt a tervem, hogy örökre itt ragadok nyugaton, ez azóta megváltozott. Lehet, hogy azért, mert nem sikerült még olyan emberi kapcsolatokra szert tennem, min otthon (és még nem sikerült becsajoznom…), nem tudom.

Most az a tervem, hogy lehúzok 7-8 évet, amíg kapom a 30% ruling-ot, aztán lépek. Vagy haza, vagy előtte még beiktatok egy olyan határátkelést pár évig, ahol mindig nyár van, legyen az Florida, Ausztrália, Szingapúr, vagy San Francisco.

Röviden összefoglalva a féléves kalandom eddigi mérlegét: a fizetés tetszik, a munka tök ugyanaz, a család és a barátok hiányoznak.”

(Fotó: pixabay.com)

A moderálási alapelveket itt találod, Hollandiáról pedig itt olvashatsz még több történetet, hírt, érdekességet.