Amikor a lakhatás (legyen az bérlés vagy vásárlás) nehézségeiről esik szó, az embernek általában London ugrik be elsőként, mint egy olyan nagyváros, ahol egyre komolyabb gondot jelent a megfelelő körülmények megteremtése. Mai utunk mégsem ide, hanem Írországba, azon belül is Dublinba vezet, ahol nem sokkal jobb a helyzet. Több történetből álló poszt következik, amolyan vitaindítónak is szánva.

„A mai fejemmel már nagyon alaposan megfontoltam volna, hogy visszaköltözzek-e Dublinba” – ez egy született ír, mi több, dublini véleménye, akinek ráadásul komoly külföldi tapasztalata is van, hiszen párjával élt Németországban, Olaszországban és Hollandiában is.

„Alapvetően boldog vagyok itt, de egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ingatlanpiac helyzete miatt szinte lehetetlen megfelelő színvonalú otthonhoz jutni, különösen, ha családot is szeretne az ember” – tette hozzá Aidan Regan, aki ráadásul a dublini egyetemen dolgozik, partnere pedig a technológiai szektorban, tehát azt sem lehet állítani, hogy ne tartoznának a középosztályhoz.

Mindketten a harmincas éveik elején járnak, és másfél éve költöztek vissza Írországba Németországból, abban a hitben, hogy az ingatlanpiaci helyzet rendeződött.

Elég nagyot tévedtek, hiszen az elmúlt 18 hónapban többször is kénytelenek voltak lakást váltani, jelenleg egy két hálószobás lakás bérelnek a főváros Ranelagh nevű részén.

„Éltünk Kölnben, Firenzében és Amszterdamban is, szóval van tapasztalatunk arról, milyen máshol lakást bérelni. A legnyilvánvalóbb különbség az a gyenge írországi minőségi: a szigetelés, a fűtés, a szellőzés és a világítás mind rosszabb itt” – fogalmazott Aidan Regan.

Ráadásul az alacsony színvonalért magas árat kell fizetni: „máshol ha valami nem elég jó, akkor olcsó. Itt 1500 eurót kérnek egészen színvonaltalan helyekért. Ekkora összegért máshol biztos lehetsz benne, hogy jól szellőző, meleg, megfelelően világos helyet kapsz”.

Nehezített terepen

A közgazdász végzettségű férfi szerint nem lehet az a megoldás a kialakult válságra, hogy még több színvonaltalan lakást építsenek: „semmilyen természetes vagy piaci oka nincs a drága lakbéreknek. Nincs lakáshiány, rengeteg üres ingatlan van, rengeteg fejlesztésre váró hely”.

Aidan Regan úgy véli, az árakat mesterségesen tartják magasan, hogy a tulajdonosoknak kedvezzenek, mert szeretnék, ha ismét felmennének az ingatlanárak.

Lehet benne valami, ugyanis az év elején életbe lépett hitelszabályozás szerint az első lakásukat vásárlók csak éves bruttó bevételük összegének három és félszereséig vehetnek fel hitelt, és ugyan az első 220 ezer euróig 10 százalék letétet kell garantálni, a fölött már 20 százalékot, ami nagyon megnehezíti a vásárlást.

Gyerekkel még bonyolultabb

Ezzel volt kénytelen szembesülni André Filipe is, aki családjával komolyan gondolkodott az ingatlanvételen, de egyszerűen képtelenek voltak összeszedni elegendő pénzt a 10 százalékos letéthez. Szerinte ez szinte lehetetlen, ha közben bérelsz is valahol egy lakást.

A 28 éves, egy tech cégnél dolgozó férfi jelenleg egy két hálószobás lakásban lakik feleségével és két kisgyerekével, és ugyan elégedett vele, de két hónapig húzta meg magát különböző barátoknál, mire rátalált a megfelelő ingatlanra.

Miközben a bérleti díj emelkedett, képtelenek voltak fizetni azt is és a depozitot is, így aztán a család egy időre visszaköltözött Portugáliába, míg a férfinek sikerült megoldást találni a helyzetre.

Ráadásul legalább ekkora gondot okozott olyan tulajdonost találni, aki szívesen lát egy kétgyerekes családot. Végül sikerült, de most a kiszolgáltatottság és a bizonytalanság miatt aggódnak, hogy mi lesz, ha esetleg felmondják a szerződésüket.

Ördögi kör

Vagy ott van Anne McCarthy, aki ügyvéd, de így is másfél éven belül már a harmadik lakást kénytelen keresni. Most négy hete maradt rá.

A havi több mint 1000 eurós bérleti díj szerinte ördögi körbe taszítja az embert: „Amikor a lakbérként kifizetett összegre gondol az ember, eszébe jut, hogy ugyanekkora törlesztőrészlettel már saját lakása is lehetne, de ez egyszerűen lehetetlen, mert nem tud annyi pénzt megspórolni, hogy az elég legyen a letéthez. A fizetésem fele a lakbérre megy el, pedig egész jól keresek”.

A cseh Matous Machacek valamivel több, mint egy éve költözött Dublinba, barátnője, Barbara Saifrtova nemrég csatlakozott hozzá. A férfi a Microsoftnál dolgozik szép fizetésért, ugyanakkor a barátnőjének egyelőre nincs munkája.

Márpedig utóbbi komoly hátrányt jelent az ír főváros albérleti piacán, akkor olyan hatalmas a kereslet, hogy az is tényező, ha egy pár valamelyik tagjának nincs munkahelye.

„Többször előfordult már, hogy közölték: minden 18 év feletti lakónak saját bevétellel kell rendelkezni” – mesélte Matous Machacek.

Egyedül nem megy

Conor Lynch és Alice Fourrier ugyanannál a tech cégnél dolgoznak. Eredetileg mindketten egy-egy egy hálószobás lakást akartak bérelni, de gyorsan szembesültek azzal, hogy nagyon kevés, még számukra is elfogadható áron elérhető ilyen lakás van, így inkább összeálltak és most közösen keresnek egy két hálószobás ingatlant.

Noha az árak szerintük más nyugat-európai nagyvárosban sem feltétlenül alacsonyabbak, a minőségben komoly különbség van, Dublinban ugyanis elképesztő helyekért kérnek ilyen sokat.

„Mivel a tulajdonosok tudják, hogy bármilyen lakást ki tudnak adni, és rengetegen állnak sorba egy-egy ingatlanért, még ha sikeresen ki is bérelted sem nagyon teheted szóvá a hibákat, vagy ha szóvá is teszed, nagyon nehéz elérni, hogy azokat ki is javítsák” – mondta Alice Fourrier.

Nektek milyen tapasztalatotok van a lakásbérléssel?

(Fotó: pixabay.com / Picography)

A moderálási alapelveket itt találod, ha pedig Írország érdekel, ide kattints!