Tisztában vagyok vele, hogy a Túró Rudi olyan hívószó, amitől sokan lábrázást kapnak (kapunk), de valahogy mindig is úgy gondoltam, egyszer érdemes lenne beszélni róla. Pontosabban arról, hogy miért éppen ez az édesség lett a szimbóluma sok mindennek, ami Magyarország, miért erre vágyakoznak sokan a külföldön élő magyarok közül, amikor (legalábbis szerintem) gasztronómiailag őszintén szólva nem egy csúcsteljesítmény. Szóval valami másnak kell lennie a dolog mögött. Hogy mi, az talán kiderül (talán nem). Emellett ha már vásárolunk, kicsit szétnézünk az amerikai kuponok környékén is, végül szó lesz arról, hogyan állnak a kínaiak a gyerekkérdéshez.

Szóval akkor a Túró Rudi… igen, engem is a világból ki lehet kergetni a témával, hogy ma mégis beválogattam, annak éppen ez az oka. No és az, hogy a Hóvarjú? blog is erről írt legutóbb. Szóval vegyünk egy nagy levegőt és próbáljuk meg kibogozni közösen a Nagy Túró Rudi-rejtélyt!

„Van egy réteg, aki keményvonalas Rudi zabáló. Nekik a Rudi nem egy élelmiszeripari termék, nem egy édesség... hanem egy szenvedély, egy vallás. Egy Rudi mind felett.

Nem egy nagy durranás, ha az összetevőket nézzük, mert zsírszegény tehéntúrót (42%), kakaós étbevonó-masszát (36%), cukrot, vajat, módosított kukoricakeményítőt, természetes citromaromát és némi tartósítószert tartalmaz. Ebből is látható, hogy a Rudizmust (a Rudi utáni sóvárgást) nem az ízvilág okozza feltétlen.

Én érdemben a 80-as 90-es évekről tudok nyilatkozni, nem mellesleg akkor tájt volt csúcson a Rudi is. Akkor voltam gyerek. Aki szintén ekkor űzte a gyerekipart az tudja, hogy gyerekkorunk édességei közt a Rudi übermagasan vezetett. Akkor még a nyugati édességek csak épp kezdtek bekúszni a köztudatba. (...)

Na, azok a gyerekek, most kb. valahol a 30-as éveikben járnak vagy meglehet, hogy épp a 20-asokat tapossák még csak. Az a korosztály, akik talán a legtöbben lehetnek külföldön. Ezt nem tudom pontosan, de ha abból indulok ki, hogy körülöttem is szinte minden magyar ismerős 30+ éves akkor lehet, még igazam is van.

Úgy gondolom, hogy amikor valakit amiatt kritizálnak, mert azt meri írni, mondani, hogy hiányzik neki a Rudi külföldön, akkor nem más történik, mint két különböző generáció világlátása, szemléletmódja, véleménye, ízlésvilága ütközik. A Túró Rudi Magyarország és a magyarság interkontinentális rakétái, ami a külhoni magyar szíveket bombázza rendületlenül.

Mert mi történik akkor, amikor Rudihoz jutsz külföldön?

Kapsz egy kis szelet hazait, ami megmozgatja a tudatalattidat. Az eltárolt régi, szép gyerekkori emlékek a felszínre törnek - még ha azokat nem is vizionálod pontosan magad előtt - emellett boldogság hormonok szabadulnak fel a szervezetben a csoki miatt. Gyakorlatilag egy olyan életérzés lesz rajtad úrrá, ami a gyerekkorra vezethető vissza.”

A teljes poszt itt olvasható el.

Kuponozzunk együtt!

A kuponok ma már Magyarországon is részei a vásárlásoknak, de azért még messze nem annyira, mint mondjuk az Egyesült Államokban, ahol elképesztő mennyiségben és erővel nyomatják a reklámokban. Erről ír a Modern Wandering blog szerzője, aki néhány érdekességet is megoszt velünk.

„Az Egyesült Államokban nincs olyan bolt- és üzletlánc amely ne küldene minimum heti egyszer reklámújságot. De ugye ez otthon is működik. Itt viszont az a különbség, hogy az újságokban vannak kuponok, amelyeket ha kivágunk és a pénztárnál fizetéskor odaadjuk a pénztárosnak, akkor bizony még az akciós ár alá is tudunk menni a kuponunk segítségével. (...)

Szinte minden bolthoz és üzlethez tartozik vásárlói kártya. (...) Ha a kártya mellé még kuponunk is van az adott termékre, akkor bizony sokszor igen magas összegeket meg tudunk spórolni. (...)

A kuponok egy esetben nem érvényesek, mégpedig ha Clearance feliratú terméket veszünk. Ezek a leértékelt árut jelentik. Itt már az akciós ár akciós árának az akciós ára ként jutunk hozzá a termékekhez. Clearance minden üzletben van. Mindig. Minden nap. Az év minden napján. (...)

Ha egy adott termék pl. úgy van akciósan feltüntetve, hogy 2 db kerül 5 dollárba, de nekünk nincs szükségünk mind a két termékre egy is bőven elég, akkor a jó hír az, hogy ugyanúgy csak 2,5 dollárt kell kifizetnünk az egy termékért.

Nem tudom, hogy ez máshol hogyan működik, de mielőtt eljöttem, Magyarországon ha csak egy terméket akartam megvenni, akkor nem az akciós áron jutottam hozzá hanem a teljes árat kellett kifizetnem. Tehát ezt mindenképpen pozitívumként jegyzem meg az Egyesült Államokkal kapcsolatban.

Ha az Egyesült Államokban vagyunk és vásárolunk azzal legyünk tisztában, hogy a polcokon feltüntetett árak MINDIG az áfa nélküli árat mutatják. Tehát a pénztárnál ne legyünk meglepődve, ha még a kuponunk és kártyánk ellenére is kicsit többet fogunk fizetni, ugyanis a valós ár csak a pénztárnál fog kiderülni."

A teljes posztért ide kell kattintani.

Minek a gyerek?

Végül irány Kína, ahol a gyerekkérdés immár évtizedek óta meghatározó jelentőséggel bír, például az egykepolitika miatt. A Veve Szecsuánban blog arról írt, hogyan is áll hozzá a kínai társadalom a kérdéshez.

(fotó: pixabay.com / True_Guowei) 

„Kínában mindenki akar gyereket. Vagy ha annyira nincs is bennük késztetés, akkor is összehoznak egyet, mert ez így van rendjén. A gyerek, különösen a fiúgyerek produkálása a szülők legfőbb célja. (...)

A gyermek iránti igény nem teljesen önzetlen. Egyrészt, ha van fiúgyermek, azzal biztosítva van a család vonalának folytatása, ami - különösen vidéken és az idősebb lakosság körében - nagyon fontos szempont.

Ugyancsak lényeges, hogy hagyományosan a (fiú)gyermek gondoskodik a felmenőiről, amikor azok megöregszenek. Normálisan kiépített társadalombiztosítás híján ez ma is így van.

Nyugdíj döntően csak az állami alkalmazottaknak jár, a többi foglalkoztatott esetében a vállalaton és az egyénen múlik, hogy fizetnek-e nyugdíjbiztosítást, falun élő parasztok esetében pedig teljességgel kizárt a nyugdíj, mivel sosem volt munkahelyük. Esetenként kapnak párszáz yuant az államtól, de ez nem elég sok mindenre.

Miután komoly állami családszabályozás van már több mint harminc éve, a fiúgyermek nem mindenkinek adatik meg. Kellően balszerencsés fogantatások mellett keményen a pénztárcába kell nyúlni, ha a család kitartóan próbálkozna. Néha így is tesznek, így falun olykor nem ritka, hogy akad 4-5 lány a hőn áhított fiúcska előtt.

A kvóta felett vállalt gyerekek elég költségesek lehetnek. A bírság nagyban függ a család jövedelmétől, de manapság egy-egy extra utódért minimum 10-20 ezer yuant ki kell pengetni. (...)

A gyerek tehát elsősorban befektetés. Garancia arra nézve, hogy időskorára gondoskodik valaki az emberről. Miután Kínában ez a teljesen általános, nem is tudják felfogni, hogy ne így kelljen történnie minden esetben. Itt a gyerek szükséges. Ha tetszik, ha nem.”

Ha a teljes írás érdekel, itt találhatod.

A moderálási alapelveket itt találod.