Nyilván mindenki hosszan tudna mesélni arról, melyek azok a kérdések, amik gyakorlatilag mindig felmerülnek, amikor magyarok külföldön találkoznak. Így van ezzel Bandirepublic is, aki egy ilyen élményét írta meg. Aztán megnézzük, milyen is egy gyermek születése Máltán, majd az is kiderül, mit esznek az amerikaiak, és főleg, hol vásárolják meg a hozzávalókat.
(fotó: flickr.com / woodleywonderworks)
A Bezzeg a svédek blog szerzője ír arról, hogy gyermeke óvodájában megjelent egy helyettesítő, akiről rögtön kiderült, hogy magyar, majd kezdődött is a beszélgetés. Innen átadom a szót Bandirepublicnak.
„A kissé távolabb álló óvónéni – közel-keleti második generációs bevándorló -, akivel jóban vagyunk nem bírta elviselni a furcsa helyzetet és megszólított, hogy képzeljem el, a mellettem álló új nő MAGYAR! (...)
Nem tudom, te mennyire utálod az első 5 témát, ami rendszerint feljön két külföldön élő magyar találkozásakor, de én nagyon. Mindegy, small talk, meg örült, hogy a lányommal tudott napközben magyarul beszélni, próbáltam a legszimpatikusabb arcomat mutatni.
Mióta laknak itt (6 éve), hány gyereke van, mit dolgozik a férje (üveges – majdnem bedobtam a poént, hogy akkor az ő gyerekeire nem lehet rászólni, amikor a tv elé állnak), akarunk-e visszaköltözni Magyarországra, hol laknak.
Már csak a konkrét fizetés felőli érdeklődés maradt ki, viszont az nem, hogy megemlítse, már nagyon utálnak a külvárosban lakni és szeretnének elköltözni a sok büdös bevándorló miatt. Nincs egy darab fehér ember a környékükön(!). (...)
Ha valaki / bárki faji alapon kíván megítélni egyes embereket vagy emberek csoportját, akkor én biztosan nem leszek képes még egy picit sem egyetérteni vele.
Továbbá minden kedves Svédországba gazdasági bevándorolni kívánó honfitársamat szeretném arról tájékoztatni, hogy ez egy hagyományosan baloldali-liberális ország, ahol a helyi jobbik (sd) sajnálatos előretörése ellenére sem fogja jól érezni magát jobbos nacionalistakánt.”
A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el.
Szülni Máltán
Az MP Goes To Malta blog írójának felesége immár másodszor adott életet a szigetországban (ezúton is gratulálunk), úgyhogy a család már felkészülten indult a nagy eseményre. Sajnos akadt némi komplikáció, de hála Istennek mindenki egészséges. Lássuk, hogyan is ment mindez!
(fotó: flickr.com / Alan Bruce)
„Már tudtuk, mire számítsunk, és a kórházi koszt nem éppen a mi ízlésünket célozta. A tapasztalt kulináris élmény számunkra elmaradt a gulyás-paprikás krumpli-rántott hús krumplipürével jellemezhető háromszögtől, inkább a brit konyha elemei fedezhetők fel benne, és az ízvilág részleges vagy teljes hiánya.
Az élmény ugyanakkor teljesen más, mint a legutóbb. Segítőnk és szülésznőnk Pauline, aki nagyon kedvesen elmondott mindent, megkérdeztünk mindent, és próbálta a félelmeinket és a feszültségünket maximálisan csökkenteni. (...)
Rendkívül meglepődött, amikor megemlítettük, hogy otthon milyen összegeket kell az orvosok zsebébe fizetni, ráadásul mindezt államilag finanszírozott intézményben, ahol eleve fizetést kapnak az emberek. (...)
A szülők elméletileg 0-24 látogathatják a baba intenzívet, azonban, ha új vendég érkezik, illetve, ha vizit van, akkor kiküldik az aggódó felmenőket a helységből. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy olyan reggel 6 és 11 között nem lehetett ott lenni.
A mi apróságunk egy közös terembe került, ahol a fal mellett körülbelül 10 férőhely volt, de mivel a páciensek eléggé fluktuáltak, volt, hogy a szoba közepén található nővérpult oldalába is odatoltak kiságyakat.
Ezen kívül láttunk egyágyas szobákat is, igazából bele sem merek gondolni, mi kellhet ahhoz, hogy egy kisbaba oda kerüljön, annyi biztos, hogy ott a szülök benn laktak, nekik is volt ágy beállítva. (...)
A harmadik nap közepére azért sikerült megnyugodnunk, egyrészt, mert a vizsgálati eredmények végre teljesen normálisnak kezdtek tűnni, másrészt a háromnapos statisztika azt mutatta, hogy a három alapfunkcióval (input, output, alvás) semmilyen probléma nincs. Az oxigénről már második nap levették, a harmadik napra pedig az inkubátorból is kikerült.
A gyermekorvos, aki először vizsgálta meg, a negyedik napon azt is kijelentette, hogy ő igazából túl jól van ahhoz, hogy itt legyen, de a biztonságból elkezdett antibiotikumos kezelés miatt az egy hetet itt kell töltenie. Anyukát viszont a szülés utáni harmadik napon elbúcsúztatták az osztályról, úgyhogy ő a továbbiakban otthonról járt be. (...)
A hetedik napon viszont megkaptuk a kazal papírt, az előre egyeztetett időpontokat az orvosokkal, majd megkértek, hogy az osztályon dolgozó, félretaposott papucsban csoszogó mindenessel menjek a számlázási osztályra.
Nagyjából tíz perc alatt abszolváltuk a távot, ahol rövid számolgatás („Ja, hogy ez intenzív volt? Az feláras!”), illetve az előző havi fizetési papírom járulékfizetési igazolásként való bemutatása után szabadon távozhattunk. (...) Visszafelé sétálva rápillantottam a papírra, hogy mennyibe kerültünk az adófizetőknek: €6600.”
A teljes poszt itt olvasható el, érdemes kattintani!
Mit is esznek Amerikában?
Nyilván sokan sokfélét, és egy ekkora országban nem is nagyon lehet általánosítani, de azért vannak olyan hatalmas láncok, amelyek nagyjából ugyanazt kínálják mindenhol. A Modern Wandering posztjából kiderül az is, érdemes nagyon észnél lenni.
(fotó: modernwandering.com)
„Én amikor 3 évvel ezelőtt kijöttem, közel egy hónapig alig bírtam bármit is megenni, ugyanis Amerikában MINDEN édes. A hústól kezdve, a felvágotton keresztül egészen a kenyérig, de sok esetben még a zöldségek is, amelyeknek egyáltalán nem kellene. (...)
A Walmart (vagy más néven ahogy hívni szoktuk: az „amcsi Tesco”) Amerika egyik legolcsóbb üzletlánca. (...) Itt mindent kedvezményes áron tudunk megvenni, a gyümölcsök hatalmasak és élénk színűek, talán sokkal élénkebb a színük mint annak valójában lennie kellene, és az év minden napján kapható az összes gyümölcs. (...)
Gondolom a génkezelt ételekről és gyümölcsökről már mindenki hallott. Bizony-bizony ezek az élénk színek, és a méretek megkérdőjelezik jócskán az import szó eredetiségét. (...)
Ahol én lakom abban a Walmartban csak előre csomagolt húst lehet kapni, de szerintem van olyan, ahol lehet hentespultból is kérni. Én személy szerint bármennyire is olcsó, semmi pénzért nem vennék a Walmartban húst.
Valójában amióta Amerikában vagyok, szinte nem is eszek húst, szerintem ha 20 alkalommal ettem az elmúlt 3 év alatt, akkor még sokat is mondok. Nem vagyok vegetáriánus, de valahogy nem kívánom egyáltalán, hiszen még a szaga is más. (...)
A Walmart (de itt nyugodtan beszélhetünk a többi diszkont üzletről is, mint pl. a BJ's, Target, Costco stb.) hatalmas ellentétje a Trader Joe's valamint a Whole Foods Market. Ebben a két üzletben szinte csak organikus termékeket kapunk, bár a kenyér ezekben az üzletekben is nagyon sok cukrot tartalmaz. (...)
Itt nem találkozunk vákuum csomagolt hússal, itt csak „friss” termékek vannak (legalábbis ezt mondják ők). Nagyon drága a hústermék, viszont állításuk szerint csakis farmon, mindenféle táp hozzáadása nélkül, csakis kizárólag fűvel és lucernával, kukoricával stb. etetett marha, disznó vagy csirkehúst kapunk. (...)
No, de akkor hol is vásároljunk, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon?! (...) Húst vásárolni egyáltalán nem szoktam. Ami a zöldség- és gyümölcs dolgot illeti, szerintem a legjobb, ha elmegyünk egy Farmer's Marketre, ami az otthoni piacnak felel meg.
Itt őstermelőktől tudjuk közvetlenül megvenni az adott zöldséget, gyümölcsöt, sok esetben kaphatunk házi sajtot, mézet és tojást is, valamint még a pénztárcánk is jól jár, ugyanis szinte potom összegért jutunk hozzá ezekhez a termékekhez.
Én azt javaslom mindenkinek, hogy mielőtt megveszi az édességet, vagy a mirelitet magának, nézze meg alaposan a hátoldalon feltüntetett listát, hogy miket tartalmaz az adott termék.”
Utóbbi mondat természetesen nem csak az Egyesült Államokra érvényes – teszem már én hozzá. A teljes írásért egyébként ide kell kattintani.
A moderálási alapelveket itt találod.
Az utolsó 100 komment: