Talán nem túlzok, ha azt írom, az Egyesült Államok (már csak a világpolitikában elfoglalt szerepe miatt is) alaposan megosztja az embereket. Az amerikai életről alkotott kép is sokszor torz, amiről persze Hollywoodtól kezdve a különböző irányultságú propagandáig sok minden tehet. Az eheti blogajánlóban belülről nézzük meg az érveket és ellenérveket, aztán kiderül majd az is, mi köze az ellopott fonalgombolyagnak a demokráciához, végül ellátogatunk egy egészen különleges szigetre is.

Kezdjük tehát az Egyesült Államokkal, méghozzá a Greencard blog segítségével, amely annak kapcsán szedett össze pro és kontra érveket, hogy a szerző ismerősei tíz év és az állampolgárság megszerzése után költöztek vissza Magyarországra, majd nem sokkal később elkezdték fontolgatni a visszatelepülést az Egyesült Államokba. Nézzük tehát a pro és kontra érveket!

1. A fizu

Nyilván nem mindegy, mit csinál az ember, de általánosságban kijelenthetem, hogy ugyanazért a munkáért itt több pénzt kapsz, mint otthon. Hogy jobban is élsz-e belőle? Az egy másik kérdés. 

2. Megélhetés

Kb. ugyanaz, talán kicsit drágább itt. Lakhatás, szolgáltatások többe kerülnek, kaja kb. ugyanannyi, minden más olcsóbb. Azért ezt igazából a fizu arányában kell nézni és értelmezni.

3. Egészségügy elérhetősége

Nos, ez otthon jobb. Itt drága biztosítást kell fizess, hogy a dokinál, ha nagy a baj, ne hagyd ott a házad árát!

4. Egészségügy minősége

Ez sokkal jobb itt. Persze a kórházak, rendelők nem lepukkantak, mint otthon. De nem csak ez. Ha egy tesztre van szükség, itt megcsinálják, nem fogod megkapni, hogy épp elfogyott a lakmuszpapír! Azért egy olyan érzésem van, hogy otthon az orvosok jobbak.

5. Emberek

Az emberek kedvesek, elsőre talán sok is, de otthon már hiányzik. És az emberek jók! Meglepő, lehet, hogy az amcsik hülyék, nem vitatkozom :), de jó emberek.

6. Biztonság

Ez furcsa lehet, de ahol mi lakunk, ott gyakorlatilag nincs bűnözés. Nehéz volt hozzászokni, de a nem bekerített előkertünkből, teraszunkról senki nem visz el semmit.

7. Lehetőségek

USA a lehetőségek hazája! Igaz? Igaz! (...)  Nem kérnek iskolát, származást, ha jó a hozzáállásod (ez kva fontos itt), és dolgozol, mint a kisangyal, akkor bármi lehetsz.

8. Alkalmazotti lét

Az EU / Magyarország egy kánaán! Pont! Itt a szabi, a munkaidő, a biztosítás, a jogaid mind, mind SOKKAL rosszabbak!

9. Oktatás

Itt lazább, életre nevelőbb, kevésbé megterhelő, érdekesebb, mint otthon. Persze a körülmények is lényegesen jobbak. De ha egy konkrét teszt eredményét néznénk, akkor szerintem az US elhasalna a magyar gyerekekhez képest.”

Természetesen az eredeti poszt ennél lényegesen részletesebb, kifejtőbb, szerintem érdemes átkattintani ide!

A fonalgombolyag és a demokrácia

Érdekes dolgot árulnak el néha egy ország állapotáról a kis helyi hírek – legalábbis erre a következtetésre jutott a Sundvallzsófi blog szerzője, akinek egy Fonalgombolyagot loptak Söråkerben című újságcikken akadt meg a szeme, és annak kapcsán gondolkodott el kicsit.

(fotó: Sahzade)

„A hírből kiderült, hogy a tolvajok nem hagytak nyomot maguk után, nem feszítették fel az ajtót és a kulcsok sem tűntek el. Nem tudni, mennyi fonal tűnt el, csak az a biztos, hogy piros, rózsaszín és lila színűek voltak. (...)

Ó, ha a magyar újságok bűnügyi rovatában is ilyen hírek szerepelnének! Ha a kriminális cselekedetek hasonló szenzációkban merülnének ki! – gondoltam a cikk olvasása közben.

De aztán rájöttem, hogy az utópiát valahol máshol kell keresni: képzeljünk el egy magyar hetvenéves hölgyet, amint betelefonál a rendőrségre, hogy ellopták a fonalkészletét.

Vajon milyen választ kaphat? Nem hiszem, hogy a rendőrautó szirénázva rohanna a helyszínre. És ha valamilyen csoda folytán mégis megtörténik a helyszínelés, akkor vajon nem próbálnák-e meggyőzni a rendőrök az öregasszonyt, hogy biztos csak elpakolta valahova az értékes fonalakat? Megindítanák-e a nyomozást egyáltalán? (...)

Az biztos, hogy ennek az asszonynak, aki bizonyára egész életében adózott, máskor is lesz mersze, hogy felhívja a rendőrséget, akár komolyabb ügyben is. (…) Azt hiszem, a demokrácia néha ilyen apró részletekben rejlik.”

A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el.

A világ leglenyűgözőbb sziklája

Az Írország délnyugati partjainák fekvő Skellig Michael szigetet nem én (még csak nem is a Kelta vándor blog szerzője) nevezte így, hanem maga George Bernard Shaw, és még ha nem is feltétlenül van igaza (szubjektív műfaj ez…), a szikla kétségtelenül lenyűgöző. A külsejénél talán csak a történelme fantasztikusabb.

(fotó: Jerzy Strzelecki)

„Az első szerzetesek a VI. században érkeztek ide, Európa teljesen eldugott nyugati peremvidékére a római és a bizánci birodalom egyházi üldöztetései elől menekülve.

Akárhogy is nézzük, emberfeletti teljesítmény lehetett maga az építkezés is. A meredek sziklaszirt déli oldalán, közel 200 méter magasban építették fel kolostorukat, mely hat méhkas alakú kőkunyhóból, 2 kis kőtemplomból és néhány kis teraszból állt.

Első lépésben kőfalakat kellett kiépíteniük a meredek sziklaoldalakon, melyekkel kialakíthatták a kolostor alapjait. Egy 600 lépcsőfokból álló, több mint ezer éves meredek kőlépcső vezet fel az építményhez, a mai napig ezt használják a feljutáshoz.

A szerzetesek spártai körülmények között töltötték életüket, a teraszokon termesztett zöldségek, az itt fészkelő tengeri madarak tojásai, valamint a környező vizekből fogott hal szolgált nekik táplálékul és nemes egyszerűséggel az összegyűjtött esővizet itták. A létszám 12 fő körül volt (véletlenül vagy tudatosan a 12 apostolhoz hasonlóan. :)

A sziget az UNESCO világörökség része, belépő ellenében ma is látogatható. Mivel szezononként korlátozva van a látogatók száma, ezért előzetes foglalás ajánlott. Időjárástól függően 50-90 perces hajóúttal juthatunk el Skellig Michaelre Portmagee kikötőjéből.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el, ahol további képeket is láthattok a szigetről.

A moderálási alapelveket itt találod.