Pár hónappal ezelőtt volt egy sorozat itt, a blogon, melyben kedvenc (vagy nem kedvenc, de érdekes) helyi ételekről esett szó. Nos, részben ide kapcsolódik még Ferenc mai posztja (korábbi írását itt olvashatjátok el), ami Luxemburgtól Ausztrálián át Új-Kaledóniáig vezet. A nap kínzó kérdése: megkóstolnád-e a repülőegér húsát?

Nemzeti étel a bougna

„Augusztus vége óta újra Luxemburgban tengetem életem. Folytatom az egyetemet, és újra bevállaltam a munkát is mellé, azonban nemrég felmondtam. Sajnos idén nagyon nem fért össze a kettő.

Az itteni étkezésről annyit, hogy épp a szívpörköltet kísérem le mákos bejglivel (karácsony előtt nem volt időm, hát vizsgák után megcsináltam). Általánosságba véve minden alapanyagot lehet kapni, ami a magyar konyhához kell. Idén például már darált mákot is találtam szupermarketben.

Egy-két különleges dologhoz ott a román vagy az orosz ABC, kelljen erdélyi pálinka vagy füstölt sajt. Egyetlen hiánycikk a TV paprika, de a németországi Trierben az is fellelhető.

Luxemburgban, de legtávolabb Trierben lehet kapni magyar paprikaőrleményt, Pick szalámit, kolbászt, Piros Aranyat, Unicumot, néha magyar bort is, de ha valami nem lenne, repülővel, kocsival is simán el lehet hozni dolgokat.

Judd mat gaardebounen (Luxemburg)

A Hungarian Salami olyan, mint az ungarische Gulaschsuppe

Nem így volt ez Új-Kaledóniában, meg úgy általánosságban véve az összes csendes-óceáni szigetországban, beleértve magát a kontinenst, Ausztráliát is. Mivel sok betegség a földrajzi elszigeteltség miatt nem jelent meg, így hacsak nem tudja becsempészni az ember, sok alapanyag elérhetetlen.

Ettől ezt még a sydney-i, melbourne-i és welligtoni éttermekben / kürtőskalácsosoknál nagyon jól áthidalják. Ugyan Hungarian Salami van, de legalább akkora csalódás, mint a németországi ungarische Gulaschsuppe. Csak a magyar jelző értelmezhetetlen.

A luxemburgi konyha (jobbra a kis képen a Gromperekichelcher látható) amúgy körülbelül a német konyhával egyenlő. Persze rengeteg francia behatással, de a belga kékkagylóról sem szabad megfeledkeznünk.

Amúgy nem főznek rosszul, és az egészséges táplálkozásra sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek, mint otthon, ahol ez a fogalom szerintem nem létezik. Legalábbis ilyen mértékű kampány semmiképp nincs mellette.

Az ausztrál konyha az angol-ír konyhára hasonlít - erről mindenki maga alkosson véleményt -, de persze ne feledkezzünk meg a kenguru steakről meg a barbecue-ról, amit nemes egyszerűséggel csak barbie-nak neveznek.

A bougna és a repülőegér

Új-Kaledónia érdekesebb kérdés. Az őslakosok „nemzeti” étele a bougna, ami yam-gyökér, édesburgonya, és gyakorlatilag bármilyen hús vagy hal kókusztejjel megöntve, banánlevélbe csomagolva és forró köveken megsütve.

Nekem picit ízetlen volt, de kárpótolt, hogy egy kanak törzsben ettük, a csirkét is ott vágták le. Friss tej ugyan az országban nagyon ritka - szupermarketben is csak UHT tej van -, azonban nagyon nagy kultúrája van a húsmarhának.

Vadászatát védettsége miatt korlátozzák, de nagyon finom a helyi őzhús, és mivel egy csendes-óceáni szigetről beszélünk, a tenger gyümölcseit - homár, garnéla -, valamint a halakat (főleg ton), meg sem kell említeni.

Természetesen a konyhára nagy befolyással van a francia gyarmatosítás, valamint a sok ázsiai bevándorló is (főleg a curry révén). Szintén új-kaledóniai ősi étel a repülőegér, de ez teljesen védett, így nem lehet hozzájutni hivatalosan - több tesztelőjének nem ízlett, mint amennyinek igen.

Azt a tippet kaptam, Vanuatun próbálkozzak, ugyanis ott a törvények, szabályok szigorúan csak elméletiek, (az ember nem jelenti fel a nagybátyját a keresztapjánál, mert lelőtt egy denevért), és így a környezetvédelem is gyerekcipőben jár, azonban itt sem jártam sikerrel.”

Akit a Vanuatun történtek érdekelnek, a jövő héten elolvashatják az ott történtekről szóló posztot.

A moderálási alapelveket itt olvashatod el.