A szokásos vasárnapi blogajánlóba ma is három történet került. Kapunk tanácsokat arra nézvést, hogyan vágjunk bele a külföldi álláskeresésbe, kicsit bepillanthatunk a dániai diákok életébe (azt ígéret szerint tabuk nélkül), végül egy svájci egészségklub mindennapjaiba is.
Kezdjük tehát a külföldi álláskereséssel, azon belül is azzal a helyzettel, amikor mi magunk még Magyarországon vagyunk. Ebben is segít a Smart Career Journal blog bejegyzése, amely pontokba szedve próbál meg hasznos tanácsokat adni.
„1. Komolyak a szándékaid?
Persze, hogy azok, de erről a recruitert is meg kell győznöd. Egy kitelepülő munkavállaló mindig nagyobb kockázat, mint valaki, aki akár csak az ország egy másik pontjából érkezik.
Most már bizonyos szakmák és cégek ott tartanak, hogy külön támogatnak, ha áttelepülsz és kifejezetten a fogékony munkakeresőket keresik meg a Linkedinen. (...)
Nem érdemes elmondani, hogy Te bárhova elköltöznél, csak el innen. Meg fogják Tőled kérdezni, hogy miért pont hozzájuk jelentkeztél és hogy komolyan gondolod-e, hogy Budapestről, ami egy csodálatos európai főváros, elköltözz abba a bajor kisvárosba, ahol az ő üzemük van. (...)
Legjobb, ha jelezni tudod, hogy nem egyedül mennél, illetve hogy a családod is támogat. Sajnos gyakori tapasztalat, hogy valaki lelkesen jelentkezik állásokra, majd az utolsó pillanatban visszaír, hogy ja bocsi a feleségem nem akar költözni, így maradunk. Fontos, hogy ezeket a kétségeket eloszlasd az interjú folyamán.
2. Felfedezőkörút a közösségi médiában
Mivel a célországban biztosan nincs akkora kapcsolati hálód, mint otthon, fontos a socail media platformokon zsizsegni. A Linkedin az alap, de német nyelvterületen például sokkal elterjedtebb a Xing.
Mivel a legtöbb állás külföldön sincs meghirdetve, fontos feltöltened a CV-det adatbázisokba. Ezek a kiszemelt cégek adatbázisai és a hazai Cvonline-hoz és Professionhöz hasonló adatbázisokba, hol a recruiterek jelölteket keresnek. (...) Nyugat-Európában a szakemberhiány miatt teljes iparág épült a munkaerőpiacra.
Értékelő portálok, álláskeresési tanácsadók, a munkaügyi központ által támogatott komoly álláskeresési tanfolyamok és szakújságok segítenek a keresésben. (...)
3. Mintha már ott élnél
Gondolkozz el azon, hogyan tudsz úgy tenni, mintha más félig-meddig ott élnél. A recruiterek egyik rémálma, hogy az illető, akit kiválasztanak, lemondja az állást. Én is csináltam már ilyet többször és sok ismerősöm is, így belegondolva, ez benne van. Ezt a félelmet kell eloszlatni, ha távoli helyről jelentkezel. (...)
Sokan fiktív címeket adnak meg az önéletrajzukban, amitől úgy tűnik, mintha ott élnének. Ez jól és rosszul is elsülhet: ha így nyomulsz, akkor szerintem az első beszélgetés alkalmával azért mondd el, hogy azért adtad meg a barátod londoni címét, miközben te amúgy Érden laksz, mert nála szoktál lakni, amikor interjúkra jársz, és az elmúlt időben többször voltál London környékén interjúzni. (...) Ennél szerintem jobb, ha sikerül ottani számot szerezned. Ha egy önéletrajzban helyi mobil számmal szerepelsz, az sokat dob rajtad. (...)
Szerintem, ha külföldre akarsz menni, akkor ezeken a területeken kell belehúzni: az eltökéltségedet kell a homlokodra írni, hogy te aztán mindenképpen kiköltözöl, és sokkal alaposabban kell utánajárnod a cégnek. Egyfelől, mert külföldről nehezebb kiszimatolni, amit otthon eleve megtudsz az ismerőseidtől a kinézett cégről, másfelől mert azt látom, hogy Nyugat-Európában (főleg a jobb állásoknál) nagyon megnézik, hogy te mit akarsz. Ha “csak egy munkát” szeretnél az nagyon nem elég.”
Aki a teljes posztra kíváncsi, ne habozzon ide kattintani, és olvassa el az egészet!
Diákként Dániában
Már többször szerepelt a válogatásban a Balázs in the World blog, amely most a dániai diáksors tantermen kívüli részébe avat be minket, a magyar és a kinti élet különbségeit is megmutatva.
„Első és talán legszembetűnőbb különbség: a diák szó jelentése. Dániában nem egyenlő azzal, hogy szegénység. Épp ellenkezőleg, egy egyetemistától a társadalom elvárja, hogy a szüleitől már külön lakjon, dolgozzon és magát tartsa el többé-kevésbé.
Szinte minden diák kap ösztöndíjat, és mellette dolgozik hétvégente, vagy esténként. A dánok főleg jobb munkát vállalnak, pincérként, bártenderként, a bevándorlók közül a lányok többnyire takarítanak hotelekben, irodákban, a fiúk pedig vagy raktárban pakolnak, vagy étteremben mosogatnak. (...)
Az egyetemisták körében szinte mindenkinél, nemtől függetlenül normális, hogy sportol. Ez kezdődik azzal, hogy az emberek többsége biciklivel jár mindenhova, de a lényeg, hogy oktatás után sokkal többen járnak el konditerembe vagy csapatsportokra, mint Magyarországon.
Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy sokkal inkább van közösségi életük a dánoknak, mint az nálunk megszokott. Például egy nagyon fontos hagyományuk a „Friday bar”, ami annyit tesz, hogy minden pénteken, miután az emberek végeznek az iskolában vagy munkahelyen, beülnek egy sörre a kollégáikkal. (...)
A dánoknál az a szó, hogy ismerkedés, mint olyan, nem létezik. Egyszerűen a kultúrájuk része, hogy idegenekhez nem mennek oda. Nem egyszer pedig már az is gondot okoz, ha külföldi vagy, persze nem mindig azért, mert előítéleteik vannak a kelet-európaiakkal, hanem azért, mert félénkek angolul beszélni és nem akarnak zavarba jönni. (...)
Az északi népek nem randiznak. Ilyen szempontból elég kőkorszakiak, talán még a vikingektől maradt meg ez a szokásuk. Azzal, hogy egy nőt randira hívsz, virágot veszel, kedves vagy, csak azt éred el, hogy elriasztod magadtól az illetőt.
Itt sokszor az a normális, ha egy lányt nem keresel, nem próbálod levenni a lábáról és nem hívod el randizni, ám „valahogyan”, furmányos módon a szombat esti ivászat közepette egy buliban köttök ki mindketten, aminek a végén közös megegyezés alapján valamelyik félnél folytatódik szexszel az éjszaka.
Magyarországon ezt borzasztóan elítéli a társadalom, ahogy itt is, de az a különbség, hogy itt mindenki csinálja, de senki sem beszél róla, tabu és evidens a dolog. (...)
Évszakokra is lehet bontani a dániai életet. Nagyjából októbertől április itt elég sötét van, hideg, szeles idővel. Ennek hatására általánosan elmondhatjuk, hogy a legtöbb ember sokkal kevesebbet jár el szórakozni, elsősorban mindenki a tanulásra, a munkára koncentrál. Ám amint a jobb idő és napsütés megjön, mindenkinek normális, hogy legalább minden évben egyszer elmegy nyaralni, ahol pedig köztudottan nem sajnálják költeni a félretett pénzt.”
A teljes posztot ide kattintva érhetitek és olvashatjátok el.
Két és fél év Svájcban
Végül következzen egy új blog, remélem, a CuoreSportivo szerzője komolyan gondolja és megosztja majd az elmúlt évei svájci tapasztalatait.
"Pontosan egy év telt el az óta, amióta átvettem a zürichi Holmes Place Egészségklub gym manageri pozícióját. Hogy őszinte legyek, nem volt egyszerű a döntés, szerintem ezt a család és a hozzám közel álló barátok nagyon jól tudják.
Persze, ha az ember fia (vagy lánya) ilyen lehetőség előtt áll, illik neki örülni! Ez így is volt, de a „másik oldalon” ott volt a realitás és a sok kérdés bennem, hogy akarom-e én ezt, alkalmas leszek-e ekkora csapatot irányítani?! (...)
Akkor már 5 és fél éve voltam a cégnél, ebből több mint 3 és felet a budapesti, majd az ezt követő időkben, az itteni klubban edzősködtem. Talán ennyi itt töltött év miatt kaphattam bizalmat a pozíció átvételére. Ismerem magam, ha kihagytam volna a lehetőséget, akkor mindig is bántam volna. (...)
Tudni kell a sztorihoz, hogy egy olyan csapatról beszélünk, amelyben az edzők különböző országokból érkeztek. A klubban eltöltött két és fél évem során többek között volt svéd, finn, német, brazil, kubai, dél-afrikai, marokkói, tunéziai, angol, holland, amerikai, kanadai, francia, portugál, olasz, Bahama-szigeteki, ausztrál, görög, skót, orosz, svájci és magyar is a csapatban. (...)
A klubhálózat egyik ereje a belső képzési rendszerében rejlik. Mindenki máshonnan jött, máshol szerezte az edzői, sportszakmai végzettségét, a klubnak pedig van egy úgynevezett egységes arculata, amiben ez a belső képzés segít egyesíteni, egy szintre hozni a különböző területeken szerzett tudást, illetve további fejlődést biztosítani az edzőinek. Mindezt úgy, hogy a legújabb fitnesz irányzatokat is beépíti a moduljaiba. (...)
Miután kezdett összeállni a „csomag”, úgy jöttek szépen az eredmények is. 2012 óta az egyik legsikeresebb időszakon vagyunk túl. (...) Valószínű ennek a pozitív változásnak is köszönhető, hogy jövőre újabb nagyobb volumenű zürichi beruházásokat fog alkalmazni a cég. már majdnem befejeztem volna a sztorimat, amikor kaptam egy váratlan felkérést a cég részéről, így az év vége még tartogatott „meglepetéseket”. Úgy néz ki, hogy január végéig átmenetileg átveszem a zürichi klub vezetését is a többi teendő mellé.”
A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el.
A moderálási alapelveket itt olvashatod el.
Az utolsó 100 komment: