Manó korábban már beszámolt munkakezdéséről és tapasztalatairól a német idősgondozási rendszerben. Ma ezeket a tapasztalatokat részletezi a betegekkel való bánásmódról, az éjszakai műszakról, a németországi és a magyar elvárások különbözőségéről.

"Ma felfedező útra indultam, vásárlás terén. Ahogy már korábban beszámoltam róla, Németországban egy idősotthonban dolgozom. Na, nem oda indultam vásárolni, természetesen. Egy nőnek, ha baja van, (unatkozik, sérelme van, bármi lelki baj gyötri), akkor legjobb, ha elmegy vásárolni, ha netalántán még némi pénz is lapul a zsebében, akkor az már kész Hawaii.

A vásárlás egy kemény éjszakai műszak után történt - piszok nehéz 40 egynéhány demenssel, akik nem alszanak éjszaka, hanem jönnek-mennek egyik szobából a másikba és azt sem hagyják aludni, aki lefeküdt a SAJÁT ágyába és végre elszenderedett.

Egyedül vagy éjszaka, nagy felelősség hárul rád ilyenkor, az egyik emeleten nekieshetnek egymásnak, miközben te a másik emeleten nem is tudsz róla semmit. Tízpercenként ezért mindig emeletet váltottam, nehogy gubanc legyen. Annyit lépcsőztem, hogy nagyon elegem volt reggelre.

Fontos, hogy a SAJÁT ágyába, mert ugyan majdnem mindenkinek egyágyas szobája van, de mivel nem zárhatjuk be a szobákat, ezért ők kóvályognak. (Apropó nem zárhatjuk be a szobákat: bizony előfordul, hogy eltűnnek dolgok, akkor mindent, mindenkiét át kell néznünk, gyakran cipőt, fogsort keresünk. Benne van a pakliban, hogy a protézist lehúzza a WC-n előfordult már, ami nem olcsó ott sem. Sőt a hallókészülékek szintén egy vagyonba kerülnek, mindennap esténként a nővérszobába kerülnek be megőrzésre. Minden szobában van amúgy széf is pl.: elektromos borotvának.)

A szobák nem egyformák, nem mindegy, hogy melyik fal mentén van a páciens ágya, tudjuk magunkról, hogy nehéz hozzászokni, hogy melyik lábbal kelünk ki az ágyból, melyik oldalra esik a fal stb. Időnként a másik ágya szimpatikusabb nekik és ott alszanak el, vagy a folyosón lévő pamlagok egyikén. Ha a kanapén aludt el, akkor kerítesz egy plédet és betakarod. Ez az "előírás" és közben drukkolsz, hogy ne keltse fel senki. Sok pamlag van kitéve a folyosón, remélhetőleg nem az kell a másiknak is, remélhetőleg mondom, gyakran pont az kell, már miért is ne!!!!

A páciens igényei az elsők

Itt semmiben nem korlátozhatod a beteget. Megtörtént, hogy elveszi a szemben ülő kajáját, neked mosolyogni kell, és akitől elvette, annak adsz annak, akitől elvette egy újabb adagot. A hűtő roskadásig van pudinggal és joghurttal, a gyümölcs halomban áll, hol van ilyen Magyarországon?

Meg kell kérdezned reggel, hogy melyik ruháját szeretné felvenni ebédkor. Hogy a 2 fajta kajából ő melyiket kéri, ugyanez minden étkezéskor. Ha könnyen kiesik az ágyából, akkor nem az ágyrácsot húzod fel, - jól lebaszkuráltak érte többször is engem -, hanem teljesen leengeded az ágyat, és egy matracot teszel oda, de az sem mindegy, hogy a matrac melyik oldala van felül!!!! A csúszós vagy a másik. A páciens lábára csúszásgátló zoknit húzol, hogy lehetőleg akkor se essen el, ha nem vesz fel papucsot.

Sok jó dolog van, de van, ami nagy butaság. Teljesen más a szemlélet. Például: ha visszautasítja az innivalót, akkor a doki infúziót rendelhet el, de azt nem köthetjük vénába, csak subcutan (bőr alatti), az meg ugye feldagad, roncsolja a szöveteket, a kiszáradás szempontjából meg fele annyit sem ér, mintha vénába kötöttük volna.

A nénike mocorog, az infúzió kijön - nem biztosíthatod ki a kezét, annyit tehetsz, hogy ott ülsz mellette, simogathatod, elterelheted a figyelmét -, de akkor ki foglalkozik a többi pácienssel?

Sokszor idióta dolgokat kell csinálnod, teljesen másképp, mint Magyarországon. Itt gyakran kell jegyzőkönyvet írnod valamilyen sebről, amit nem tudsz, hogy mikor, hogyan keletkezett, de dokumentálnod kell mindent, mert amit nem írsz le, azt nem is csináltad meg. Ez mondjuk otthonról is ismerős dolog.

Éjszaka egy óra szabad

Visszatérve az éjszakára: 11 órát vagy benn, ebből 1 óra szabad (szünet pontosan megadva, hogy mettől meddig, ezt nem fizetik, de ott kell lenned). Hogy is van ez? Napközben is van ilyen, akkor félórás csak ez a pihenő. A betegnek mondod, hogy most szünetet tartasz és ő elfogadja. Kimész cigizni, vagy bármi másért, és ők elfogadják. Teljesen más mentalitás!!!!! Én nem cigizek, de a főnökasszony leültet és punktum.

Viszont van olyan műszakbeosztás, amiben nincs szünet, előfordult, hogy a főnök beszólt, hogy nem tarthatsz szünetet, mert nincs benne a leírásban. Ha benne van, akkor ki kell venned, de ha nincs, akkor dolgozz folyamatosan. Vannak furcsaságok, hozzá kell szokni.

Amúgy is a külföldre költözés arról szól, hogy mennyire tudod átvenni az adott nép szemléletét, ritmusát, magyarul mennyire alkalmazkodsz. Ha ez sikerül, akkor jó, ha nem, akkor nem fogod jól érezni magad. Pénzem ugyan nincs sok, de hamarosan itt a fizu, tehát semmi gáz, valahogy elleszek addig, nem kell izgulni!!!! (Ne gyűjtsetek, mint Isaurának!!)

Magyarországon mások a szabályok, más az élet

Aki ismeri az időseket az tudja, hogy éjszaka általában aktívabbak, mint nappal. Míg Magyarországon akár kórházban, akár otthonban ad / adhat az éjszakás altatót, itt ilyen nincs (Bezzeg a csecsemőiket benyugtatózzák az anyukák éjszakára!) Itt pontosan ki vannak számolva a gyógyszerek, nincs egy szemmel sem több. Van olyan gyógyszer, ami szükség esetén adható, de ez nem altató, hanem fájdalomcsillapító például, de erről pontos listát kell vezetni, nem egyszerű a dolog. Ráadásul mindenki másképp reagál minden gyógyszerre, nem részletezem, nem adunk semmit és kész.

Dolgoztam Magyarországon idősotthonban és kórházban is, van némi rálátásom az otthoni dolgokra, de itt teljesen más minden. Valahogy úgy tűnik, hogy sokkal több a demens, mint odahaza.

A 92 éves szülinapját a napokban ünneplő nénike például olyan 75-nek néz ki. Ő nem demens, csak azért lakik nálunk, mert senkije nincs, se gyerek, se férj, senki. Ha így halad, akkor még a 110-t is megéli. Állandóan tévézik, olvasgat, keresztrejtvényt fejt, naponta kétszer sétát tesz a városban, viszi a madaraknak a napraforgót. Úszni is jár. Meglátja az élet szépségeit, bírom a hölgyet nagyon.

Vannak persze szimpatikus betegek és kevésbé szimpatikusak, de nem szabad kivételezni. Egymás között a nappalos műszakban megbeszéljük, hogy ki melyik betegről gondoskodik, szoktunk néha csereberélni is, merthogy mégiscsak működik ez a szimpátiadolog.

Visszatérve a vásárlásra. Nekem csak egy egyszerű rotring ceruzára és belevaló hegyre lett volna szükségem, de jó néhány órát sikerült eltöltenem a nézelődéssel, miközben azért cerkát is vettem, majdnem 4 euróért, ami magyar viszonylatban horrorár (1200 Ft), de itt ez nem olyan vészes.

Ha az átlagórabér 8 euró, akkor nem olyan sok 1 cerka + a belevaló grafit ennyiért. Muszáj így számolni, nem pedig forintra váltani az árakat, mert akkor meghülyülünk. Megfogadtam, hogy mindig csak az itteni órabérekhez viszonyítok majd, ezt mindenkinek ajánlom.

Más az élet itt, mint Magyarországon. Jobb, nyugisabb, még egy ilyen éjszaka után is ezt mondom. A szabályokat itt be kell tartani, nem arra vannak, mint otthon (az a szóbeszéd járta odahaza ugyanis, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket!) Itt addig nyaggatnak, míg be nem tartod vagy kündigung... gyorsan felmondanak, ha nagy hibát csinálsz vagy direkt ellentmondasz.

Mindannyian nagyon más mentalitással rendelkezünk

Magyarországon is rengeteg olyan ember él, aki a mediterrán stílus hirdetője. Nekem az nem jön be. Az olyan országba menjen, ahol hasonló az életvitel. Aki a tengeri herkentyűket kedveli, az menjen dolgozni és élni olyan területre, ahol azt eszik. Én egy krumplizabáló Németországban aránylag jól érzem magam.

Így Karácsony közeledtével remélhetőleg bejglit is lehet itt vásárolni, de ha nem, akkor megsütöm. Mák, dió az van, azt már felfedeztem. Ami nincs, azt pedig meghozom Magyarországról. A tapasztalataim alapján kolbászt kell otthonról hoznom, mert az itt nagyon ízetlen, legalábbis nekem, amúgy elvagyok.

A kajákról majd egy másik posztban, addig legalább gyűlik a tapasztalat.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz, ha pedig arra vagy kíváncsi, mivel ünneplünk mi, akkor kattints ide!