Azt hiszem, Ákos és felesége abban az értelemben klasszikus határátkelők, hogy elsősorban anyagi okokból vágtak bele a külföldi életbe, de nem is titkolják, hogy amint sikerül elérni a kitűzött célt, visszaköltöznének Magyarországra. Másrészt nem a szokásos úticélt (Ausztriát, Németországot, vagy Angliát) választották, hanem Franciaországba mentek.

Frahan - kirándulás a családdal

„2013. július 31- én indultunk busszal Reimsbe. Több hónappal előtte eldöntöttük a feleségemmel, hogy külföldön szeretnénk pénzt gyűjteni, hogy hitel nélkül tudjunk venni egy házat. A feleségem nem szereti a német nyelvet, franciát tanult az angol mellett, én meg nem akartam Angliába menni, úgyhogy Franciaországot választottuk.

Indulás

Workaway.info-n (30 euró 2 évre a regisztráció) kerestünk családokat. Napi 5-6 óra „munkáért” (ház körüli, kerti munkák, gyerekvigyázás stb.) cserébe adnak szállást, és ételt.

Sedan melletti kis faluban találtunk egy családot, bejelentkeztünk hozzájuk. Lefordíttattuk a végzettségeinket, amit az OFFI-val érdemes lefordíttatni. Erről majd később még szó esik. Buszra érdemes jóval előtte megvenni a jegyet, nem megváltoztatható és nem visszaváltható jegyet 10 000 Ft-ért árulnak Reimsig. Később csak 25 000 ft-tól lehet hozzájutni.

Reims

A családnál

Amíg a családnál voltunk, szoktuk a klímát, nem szakadtunk meg, és több nap is elvittek kirándulni, Belgiumba is. Aki előttünk volt ott, angol lány, pont látta velük a belga király koronázását Bouillonban.

Füvet nyírtunk, ültettünk, borostyánt téptünk le falról, segítettünk garázst takarítani, fát vágni, padot festeni, épületet bontani. Beszélgettünk velük és Reimset ajánlották, mint legközelebbi elég nagy várost (én Pécshez hasonlítanám, 180 000 fő) a munkataláláshoz.

Kerestünk interneten albérletet, egyetlenegyet néztünk meg, ki is vettük 450 euró rezsivel, egyszobás konyhás lakás. Istenhívők vagyunk és később bárki számára láthatóvá is vált, hogy van fenti segítségünk. Sok mindent az égből kaptunk.

Ez volt az egyetlen kiadó albérlet, ahonnan pozitív választ kaptunk, és mint aztán kiderült mindenhez közel lett (kurzus, munkahelyünk, boltok,). Nem kértek se kezest, se lakásbiztosítást, ami elvileg kötelező. Később a feleségem munkatársa is keresett albérletet, és mivel a szülei nem kerestek eleget, nem adták neki a lakást.

Kezdeti nehézségek

A családtól hallottunk egy szervezetről, akik ingyenes nyelvoktatást tartanak külföldieknek. Ahova küldtek minket, mint kiderült, az nem az a hely, onnan továbbküldtem egy másik irodába, ahonnan végül kilyukadtunk a megfelelő helyen, a Mission Locale-nál. Ez egy fiatalokat segítő iroda Franciaország szerte.

Persze mint mindenhol, itt is nyitottak egy dossziét adatainkkal. Későbbi randevú alkalmával elbeszélgettünk, és felajánlották az AEFTI-t, ami magánszervezet, külföldieknek (25 év alattiaknak) segít beilleszkedni, nyelvet tanulni, munkát találni. Három és fél hónapig tart egy ilyen kurzus.

Itt három hétig jártunk iskolába nyelvet tanulni (az oktató csak franciául beszélt), utána pedig két hetet mentünk gyakorlatra cégekhez attól függően, hogy ki miben szeretett volna dolgozni. Utána 3 hét iskola és megint 2 hét gyakorlat. Valakinek tudtak tippeket adni, valakinek keresni kellett céget.

Brugge-i kirándulás

Havonta kaptunk 340 eurót/fő, csak akkor hittük el, mikor megkaptuk. A feleségem gyógymasszőr, és masszázsszalonba ment gyakorlatra. Én lakatos és hegesztő vagyok, találtam egy kis céget. Mindkettőnknek már az első gyakorlati helyen azt mondták, hogy szeretnének megtartani és felvenni.

Bár korábban a francia család egyfolytában azt mondta, hogy nagy a munkanélküliség, ráadásul nem beszéljük jól a nyelvet, nincs autónk, tuti nem fogunk munkát kapni. De Istennek semmi sem lehetetlen!

A szokásos probléma: a számlanyitás

Sajnos a bankban és az itten egészségbiztosítónál (Securité Sociale) kezdődtek a problémák. A bankban nem akartak számlát nyitni, amíg nincs jövedelmünk, hiába voltak tartalékaink, a pénzutaláshoz meg ugye bankszámla kell.

A harmadik bankban hajlandóak voltak. Ha hússzor nem voltunk a bankban, akkor egyszer sem. Két számla miatt. Még a főbérlőnek igazolnia is kellett írásban, hogy a lakásban lakunk, mert nem volt számla a nevünkön.

Amikor fel akartak venni, nem volt itteni taj- számunk (numero de securité sociale), mert akinél voltunk igényelni, azt mondta, hogy munka kell hozzá, vagy minimum 3 hónap itt-tartózkodás. De érdemes kiállni a dolgainkért, mert a hivatalnokok nincsenek a helyzet magaslatán. Őszerinte az útlevelünkbe kaptunk pecsétet, mikor átléptük a határt. :) (Úgy tűnik leakadt egy másik korszakban…)

Champagne - ardenne-i építészet

Beadtuk a papírokat és visszaküldték, hogy ez hiányzik, az hiányzik. A fordítás nem hiteles, mert csak az OFFI-ét fogadják el. Az AEFTI-s iskolai segítőnk már nagyon megelégelte a helyzetet, és már írni akart a minisztériumba, és ő keresett nekünk hiteles fordítót, és nem is hagyta, hogy mi fizessük ki. Ő volt az egyik ember, aki lelkiismeretesen végezte a munkáját.

Magyarország felé, a buszon egy srác mondta, hogy neki meg elsőre megcsinálták a számot, fordítás nélkül a szocialista anyakönyvi kivonat szerint. Bár az másik megye volt.

Szóval addig gyakorlaton maradtunk, míg ez el nem készült. Negyedszerre adtuk be, akkor a feleségem leendő főnöke is elment a feleségemmel, és érdekes, 15 perc alatt megcsinálták. Akkor vártuk a számot, ami a szerződéshez kellett. 26 év alattiaknak lehet megkötni és az állam nagy segítséget ad hozzá.

Hasonló, mint otthon a start kártya, csak az állam sokkal nagyobb résszel járul hozzá. Végül 4 hónap késéssel valóban munkába álltunk, de elestünk 4 hónapnyi rendes bértől.

A szerződésünk

Minimálbérre vettek fel minket, nettó 1100 és 1300 euró között keresünk, én kapok étkezési hozzájárulást és kihelyezéskor is kapok pluszt. Ez heti 35 órás szerződés, így sokszor kapunk plusz pénzt, mert lehet maradni nálunk például pénteken 4-ig. Így minden héten plusz 4 óra. Itt minden évben egyben kell befizetni az előző évi adót. Így még nekünk nem kellett fizetni. Majd jövőre.

Novemberben beadtuk a lakástámogatást, de csak az itteni taj számmal lehet beadni, és akkor még nem volt. Az első fizetési papír után beadtunk minden papírt hozzá. Másfél hónap után visszamentünk, hogy semmi válasz. Azt mondták nem is létezik a nevünkön dosszié.

Étretat-i kirándulás

Egy hét múlva újra beadtuk a papírokat, előtte interneten kitöltöttük, és kinyomtattuk. De még nekünk kellett mondani az ügyintézőnek, hogy kell a bérpapír, mert rajta van a papíron a követelményeknél. Ő ezt nem tudta, aztán küldték volna papírt a hiánypótlásról. Végül is maximális 310 eurót kaptunk, visszamenőleg novemberig, amikor beadtuk az első papírt. Később megtudtuk, hogy az előző két évi jövedelmet veszik figyelembe a támogatás számításakor.

Ami fentről érkezett

Itt emellett sok segítség van, például lehetett kapni 800 eurót autóvásárlásra, 400 eurót munkaeszközökre, 200 eurót munkásruhára, és 150 eurót az első hónapra étkezési hozzájárulásként. De a teljes összeg nem haladhatja meg az 1500 eurót, ezt a munkaügyi hivatal fizeti. Csak árajánlatot kellett vinni és nem ellenőrzik le, hogy tényleg arra költötted-e.

Szóval így kompenzálva a kiesett hónapokat, kaptunk 3000 eurót. Bár azt mondták, ezt a következő hónaptól megszüntetik, mert sok a visszaélés, sokan egy hónapig dolgoznak emiatt, míg megkapják ezt a pénzt, utána felmondanak.

Parc de Buttes-Chaumont, Párizs

Sok mindent kidobnak

Emellett itt jólét van, sokkal hamarabb cserélnek dolgokat, mi például mosógépet találtunk. Poharakat és edényeket találtunk az üveggyűjtő mellett egy dobozban, elmosva. Asztali lámpát a kuka mellett, még az égőt sem vették ki belőle. Kisszekrény egy ház előtt, amire ki volt írva, hogy szolgálja ki magát.

Sokan tesznek ki az utcára ruhákat mosva, zacskóban, ráírva a méret. A feleségem főnöke is sok mindent kidobott volna, de elhoztuk, utóbb kiderült, hogy kristálypohár a nagy része. Én is hoztam tányérokat, ollót, solingen kést, amit kidobtak volna.

Van egy szervezet, Emmaus, akik begyűjtik a dolgokat, és olcsón eladják. Antik szekrénysorok 300 euróért, bőr kanapé fotelekkel 200 euró, modern szekrény 50 euró. Magastámlás bőrszéket vettünk 5 euróért, és puzzle-öket 1 euróért. És van ruha, konyhai eszközök, könyvek, bútorok, játékok, elektromos eszközök, régiségek.

Árak

Érdekes, de a használati cikkek, mint a hűtő, mosógép, laptop ugyanannyiba kerül mint otthon. A hús se sokkal drágább, a piacon a gyümölcs se sokkal kerül többe.

Otthon körülbelül 35 ezer forintot költöttünk étkezésre havonta, itt 180-200 eurót, ami 54-60 ezer. Persze mindig főzünk, néha egy-egy meki, vagy gyros, sör belefér. Itthon csináljuk a kenyeret is, mert a bagett nagyon drága. Körülbelül negyedannyiból megcsinálunk egy kiló kenyeret, mint amennyibe egy bagett kerül.

Vresse sur Semois, kirándulás a családdal

Reimsi élet és a kirándulások

Szóval nehezen indult, de megéri. Sok program van Reimsben, sokszor az itteni helyi busztársaság ajánl fel ingyenjegyet koncertekre, programokra. Voltunk például jazz-koncerten pezsgőpincészetnél.

Itt majdnem minden rendezvényen pezsgőt és aprósüteményeket szolgálnak fel, hiszen Champagne régióban vagyunk. Egész nyáron a főtéren zenei programok vannak.

Sajnos a feleségem szerdán nem dolgozik és szombaton igen, nekem meg szombat és vasárnap a pihenőnap, így csak a vasárnap jut egymásra sok időnk. Amikor dolgozik, akkor 7-ig benn van. így kicsit ellentétesen dolgozunk, és sajnos kevés programra jutunk el.

A reimsi katedrális este

Megismerni egy más kultúrát

A helyközi buszközlekedés híján és drága vasút miatt virágzik a telekocsi rendszer (covoiturage) az országban. Szavazáskor így mentünk Párizsba két napra, ismerős kalauzolásával. Nagyon élvezetes utazás volt. Majd később ingyenes Ákos-koncertre mentünk a Párizsi Magyar Intézetbe, csak előre kellett regisztrálni.

Kocsit nem tartunk fenn felesleges, de kétszer béreltünk már autót, egyszer Bruggebe utaztunk, és az étretat-i tengerpartnál is voltunk. Még Elzászba szeretnénk eljutni. Sajnos Reims mindentől messze van, Elzásztól, a La Manche csatornától, a Loire völgyétől, a Földközi tengertől.

Úgy gondolom, nem egyszerű külföldre menni dolgozni, legalábbis a kijutás és a honvágy szempontjából. De ajánlom mindenkinek, mert szerintem mindenkinek hasznára válna megismerni egy más kultúrát. Csak sajnos sokan inkább a jólétet választják, és külföldön maradnak. Meg is értem őket, de nekünk hazahúz a szívünk, és visszatérünk Magyarországra.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.