A cím alapján bármelyik gyerek rohanna egy svájci iskolába, természetesen a helyzet ennél bonyolultabb, ám a rendszer úgy működik, hogy ha a gyerek talált olyan munkaadót, akinél a középiskola alatt a gyakorlatot végezheti, akkor egészen kellemes fizetést is kap az iskolai évek alatt is. Egyszóval ma folytatjuk a különböző országok oktatását bemutató sorozatunkat, Svájcba látogatunk. A szerzők közül az egyik, Edit már két évtizede él az országban, míg a másik, Zita frissen érkezett – azt hiszem, ebből a szempontból is érdekes lesz az összehasonlítás.
„A teljesség igénye nélkül írok, hiszen országon belül is igen jelentős eltérések tapasztalhatók, nem beszélve a különböző iskolatípusokról. :-) A helyszín tehát Svájc, Bern kanton, állami iskola egy kis faluban, a várostól 8 km-re, Emmentálban. Igen, a tehenek és a sajtok mellett közvetlen. :-)
Az iskola augusztus első felében kezdődik, azon a héten hétfőn, amelyik augusztus 15-ét is magában foglalja. Idén ez a hétfő augusztus 11-re esett, tehát itt már két hete suli volt, mire eljött a magyar szeptember elseje.
A szünetek
A nyári szünidő 5 hét, amit egy három hetes őszi szünet követ, szeptember vége környékén kezdődik. A téli szünet 2 hét, karácsony előtt kezdődik nem sokkal. Ha úgy jön ki a lépés, december 24-én a gyerekek még suliban töltik a délelőttöt.
Februárban van egy hét sportszünet, más néven síszünet. Felsőbb osztályokban a síszünetet egy egyhetes sítábor követ, hétfőtől péntekig a gyerekek ott is alszanak, és valóban síelnek, snowboardoznak. Ez után a három hetes tavaszi szünet jön, húsvét környékén. Pünkösdkor és mennybemenetelkor egy-egy hosszú hétvégének örülhetnek a gyerekek, július 10 környékén pedig vége a sulinak.
Mintha gőzerővel tanulnának
Az iskolát az állam, illetve a város, a megye támogatja anyagilag, meglehetősen erősen. A tankönyvekért nem kell fizetni, füzeteket is kapnak a gyerekek, a nagyobb beruházás kimerül az iskolatáskában, egy pár mamuszban, tornacuccban és a tolltartóban. Az alapvető írószereket a gyerekek szintén megkapják.
Az iskola reggel 8 körül kezdődik, dél körül legkésőbb vége a délelőtti tanításnak - attól függően, mikor kezdődött a nap reggel. Nálunk 7:45-kor kezdenek, 11:10-kor végeznek.
Az első két évben heti kétszer délutáni tanítás is van, alkalmanként 2 tanítási óra. Fél 2 körül kezdenek, 3 körül végeznek. Harmadik osztálytól ez heti három délutánra növekszik, ötödiktől esetenként akár 3 órás délutáni oktatás folyik. Minél idősebb tehát a gyerek, annál nagyobb az óraszám. Belehalni ugyan nem fognak, de legalább úgy néz ki, mintha gőzerővel tanulnának. :-)
Ez idáig ötödik osztályban kezdték a francia nyelv oktatását, hetediktől pedig az angolt. Ebben az évben megdöbbenéssel olvasgattam az órarendet: már harmadikban franciáznak (hehe, ennek később, hogy örülnének...), ötödikben pedig angoloznak. Meglepődtem, kicsit talán korainak tartom a nyelvoktatást, de még határozatlan vagyok a kérdésben. Meglátjuk, mire mennek az ilyen pici gyerekekkel.
Felső tagozat vége felé háztartási ismereteket is tanulnak, amolyan főzőszakkör, amitől nekem személy szerint a hajam kigyulladt, a gyerekek viszont meglepő módon eléggé élvezték.
Évekkel lemaradva a magyar gyerekektől
A tananyagról sajnos akkor sem tudok pozitívan nyilatkozni, ha annak tükrében vizsgálom, hogy a svájci oktatás (állítólag) sokkal inkább a gyakorlati oldalt fejleszti, a magyar pedig - az én időmben legalábbis így volt még - a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt.
Az állítólag szó azért van zárójelben, mert a gyakorlati oldal fejlesztésének ellenére a magyar gyerekeket sokkal leleményesebbnek és talpraesettebbnek ismerem, mint a svájciakat. A gyerekek nincsenek tehát túlterhelve; kémia, biológia, fizika csupán érintőlegesen van jelen a tananyagban, és mire a gyerekek elvégzik a kilencedik osztályt, évekkel vannak lemaradva tudás szinten a magyar gyerekekhez képest. Hogy eme lemaradást mikor hozzák be, bele sem merek gondolni.
Pedig állítólag a felsőoktatási intézményekben a tananyag ugyanolyan mély tudást ad, mint a magyar felsőoktatás, valamint a diplomát szerzett szakemberek ugyan olyan tudással rendelkeznek, mint a magyarok.
Hát, ezt enyhén szólva is kétségbe vonom, de mivel saját gyerekes tapasztalatom még csak a középfokú oktatásban van, egyeseknek bizonyosan nem vagyok hiteles. Ami viszont tény, hogy a középfokú oktatásban is alacsonyabb a tudásszint.
Egyszóval a gyerek 18 éves korára nagyjából 3-4 évnyi anyaggal van lemaradva minden tantárgyból az otthonihoz képest, ezt pedig értelemszerűen a felsőoktatás éveiben kellene behozni ahhoz, hogy a diplomaszerzéskor ugyanazon a tudásszinten legyen a svájci és a magyar szakember. Kétségeim vannak, nah. :-))
Arról nem is beszélve, hogy sokszor érzem magam zavarban beszélgetésekkor, amikor látom az arcokon a syntax errort. Ezzel persze nem azt mondom, hogy mennyivel jobb a magyar oktatási rendszer, vagy hogy mennyivel okosabb vagyok én, vagy a többi, Magyarországon iskolát végzett ember, csupán azt a svájciak által tényként kezelt állítást fogadom fenntartással, hogy adott szakmában diplomát szerzett svájci és magyar ember azonos tudásszinten van. Hangsúlyoznám továbbá azt is: nem tartom sem az itteni, sem pedig a magyar rendszert jobbnak vagy rosszabbnak. Egyszerűen csak nagyon más.
Német, francia, angol
Amiben azonban a svájci oktatási rendszernek köszönhetően a svájciak verhetetlenek, az kétségtelenül a nyelvtudás. Egy átlag gyerek az általános iskolából (a német nyelvterületen) három idegen nyelv ismeretével kerül ki.
Az egyik az irodalmi német, ami kétségkívül idegen nyelvnek számít a svájciak számára (a német nyelvterületen élőknek), a másik a francia, a harmadik pedig az angol.
Esetünkben a mi gyerekeink pedig 4 idegen nyelvet beszélnek legalább alapszinten, mire az általános iskolával végeznek. A német és a svájci német anyanyelvi szinten megy már 10 éves kor körül is, lévén óvodás kortól kezdve a gyerekek többet beszélnek dialektusban vagy németül, mint magyarul. Emiatt kicsit fáj is a szívem, de ez van.
A lassan nagykorú gyerekünk már jobban beszéli a németet és a dialektust, mint a magyart, de nyilván ez is személyfüggő. A 9 évesünk még bírja a gyűrődést és eléggé ott van magyarul is, de óhatatlan, hogy bizonyos szavakat lassacskán csak németül tudjon - itthon viszonylag keveset használjuk a hétköznapi kommunikációban a „kétismeretlenes egyenlet”, a „felhajtóerő”, az „osztódással szaporodó” szavakat, kifejezéseket. :-)
A nyelvi év
A középiskola végeztével a gyerekek sokszor élnek a lehetőséggel és egy úgynevezett nyelvi évet iktatnak be, mielőtt elkezdenének dolgozni. Ez annyit jelent, hogy egy évre elmennek egy idegen nyelvű családhoz amolyan háztartásbelinek, miközben nyelvtanfolyamra is járnak.
Sokan mennek Angliába, Franciaországba, Olaszországba, vagy „csupán” az ország francia vagy olasz anyanyelvű részére. Ez a nyelvi év egyébként gyakori az általános iskola és a középiskola között is, főleg akkor, ha a gyereknek nem igazán van elképzelése arról, mit is tanuljon középiskolában, vagy csak nem vették fel.
Gyakorlat nélkül nem megy
A középiskolai rendszer épp az ellenkezője annak, mint ami Magyarországon van. Itt a gyerekek az általános iskolás bizonyítvány birtokában a kilencedik osztályban intenzíven munkát keres. Pontosabban olyan munkaadót, ahová gyakorlatra fog járni a középiskolás évek alatt.
Miután megtalálta a munkaadót, ennek megfelelő iskolába járhat. Amíg nincs ún. tanuló munkaszerződés, addig suliba sem veszik fel, tehát a középiskola nagyjából semmilyen formában nem tesz semmit - nem keres gyakorlati munkahelyet, nem biztosítja azt, egyszerűen csak a munkáltatóval karöltve tanítja a gyereket az elméletre.
A gyerekek a középiskolai évek alatt fizetést kapnak minden hónapban, nem is olyan keveset. Persze szakmája válogatja, de átlagban olyan 1000 frank körül, ami elég szép pénz egy gyereknek, aki még otthon lakik.
A mi gyerekeinknek főleg, nálunk a családban ugyanis nincs leadó, a svájci bevett gyakorlattal ellentétben. Tapasztalataim szerint a magyar családokban inkább ez a jellemző, viszonylag kevesen követik a svájci példát és sápolják meg a gyerek fizetését a középiskolai évek alatt. Másnak persze lehet más tapasztalata.
Mi úgy gondoljuk, hogy a bérletet és a házon kívüli étkezést leszámítva a gyereknek nincs „fizetnivalója”, csupán annyi „kötelessége”, hogy spóroljon a jogsijára, az első autójára, a csajozásra, stb.
A svájciak ezeken kívül elvárják a gyerektől, hogy a betegbiztosítását is maga fizesse, valamint az otthoni rezsihez is hozzájáruljon részarányosan. Tőlünk ez a fajta gondolkodás nagyon távol áll, de ez egy másik poszt témája lehetne, annyi furcsaságot tapasztaltam a mintegy két évtized alatt, amióta itt élünk. :-)
A végére még egy érdekesség, ami ugyan nem saját tapasztalat, csak ismerősökkel, barátokkal folytatott beszélgetések alapján derült ki számunkra. Tehát javítson ki valaki, ha tévedek, de Svájc francia vagy olasz anyanyelvű részein egyáltalán nem erőltetik a németet, mint ahogyan itt a franciát. De az olasz részen sincs francia nyelvoktatás, vagy a francián olasz. Furi. Nemdebár?”
A második írás jóval rövidebb, talán azért is, mert a tapasztalat is jóval kevesebb, de ettől még szerintem első benyomáskánt feltétlenül érdekes.
Integrációs osztályban
„Zürich kantonban nemrég volt az első tanítási nap mindössze 5 hét nyári szünet után. Persze ez nagy szívfájdalom a magyar iskolarendszerhez szokott 13 éves fiamnak, egyelőre nem érzi annak a súlyát, hogy év közben sokkal több és hosszabb szünete lesz, mint eddig.
Szerencsés helyzetben vagyunk, egy úgynevezett Aufnahmeklasse-ba jár május óta, mondhatjuk befogadó, nyelvi előkészítő vagy integrációs osztálynak is (az emelt óraszámú német mellett matek, torna, rajz, zene, technika, könyvtár, főzés és varrás órái vannak, illetve eddig angolt tanult, mert abban volt gyakorlata, de most majd franciát fog, mert kötelező).
Amikor bejelentkeztünk, hogy itt vagyunk, várni kellett egy levélben kiküldött meghívóra, és pontosan érkezni az első bemutatkozó beszélgetésre. Jellemző az itteni szervezettségre, hogy egy 2 éve itt élő magyar kislány volt „odarendelve” tolmácsnak az iskolában, arra az esetre, ha a szülők sem beszélnének németül.
Egy bő óra alatt minden eligazítást megkaptunk, és egy műanyag irattálcában az összes szükséges tanfelszerelést: könyveket, vonalzókat, ceruzákat, körzőt, füzeteket. Szóval mindent.
Ma délelőtt főzéssel kezdtek (kéthetente hétfőn délelőtt 4 óra), és egy elképesztő tankönyvvel jött haza. 450 oldalas, színes, szagos, benne van szerintem minden, amit a főzésről tudni lehet, receptekkel, ötletekkel, fontos tudnivalókkal a higiéniáról stb. Természetesen ez is ingyen, mint minden más.
Bár a nyelvi nehézségek miatt nyilván nem könnyű, mégis azt gondolom, nagyon jó itt gyereknek lenni. :)”
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: