Ma erősen közszolgálati jellegű posztot zúdítok rátok a szokásos heti ajánlóban, megnézzük, hogyan juthatunk svájci állampolgársághoz (legálisan persze); mi kell ahhoz, hogy osztrák jogosítványunk legyen; és végül, de nem utolsósorban alámerülünk a sydney-i lakásbérlés rejtelmeibe.

A svájci állampolgárság egyike azon dolgoknak, amit a legtöbb ember alighanem különösebb gondolkodás nélkül elfogadna, talán éppen ezért olyan nehéz megszerezni… Hogy mennyire, az kiderül a SvájciS(ch)apka blog írásából.

„Kezdjük azzal, hogy sok évet, szám szerint 12-t kell Svájcban élnünk ahhoz, hogy igényünket beadhassuk. Csak összehasonlításként, Angliában ez mindössze 4 év.

Tehát, ha idevetett bennünket a sors, akkor legfőbb erényünk a türelem. Kivéve, ha mondjuk férjül vagy feleségül jövünk. :)

Felnőttként mindenképp szívás, mert a 12, az 12, nem kevesebb. Gyerekek esetében más, ugyanis 10 és 20 éves kor között minden év duplán számít. Így lehetséges pl. hogy a lányom, aki időközben nagykorú lett, már igényelhetné azt, nekünk meg még kell várni 6 évet.

Amire még figyelni kell!

Mivel háromlépcsős a folyamat, ha az állami átvilágításon átmegyünk, akkor is elbukhatunk a kantoninál. Ugyanis a kantonok is kikötnek bizonyos tartózkodási időt, amennyit az adott kantonban kell lakni. Ez az jelenti, ha valaki sűrűn kantont vált, akkor be is bukhatja az állampolgárságot. (...)

Ennél van „könnyebb” lehetőség is, mondjuk ha egy helyivel kötjük össze az életünket. Ebben az esetben az ún. könnyített eljárást vehetjük igénybe. Mivel egyik ismerősöm pont a napokban kapta meg a végzést, így friss infóim vannak. (…)

Behívták mindkettőjüket a Gemeindébe és egy „kihallgatáson” vettek részt. Értsd majdnem szó szerint, ugyanis külön hallgatták meg őket. Több érdekes kérdés is elhangzott, többet között, hogy van-e prosti a családban... hm... hát, na... (…)

Ezek után következett a háttérvizsgálat. Milyen bérlők, fizetik- e az adót és a többi. Persze, az integrálódás sem maradt el. Majd várakozás, ilyen-olyan igazolások becsatolása és ismét várakozás.

A kérelemhez be kellett nyújtani referenciát is. Ez a személy lehet munkatárs, főnök, szomszéd, tök mindegy. Néhány hónap várakozás után megjött a határozat (cca. 700 frankért), amiben értesítették az érdekeltet, hogy a bírálat pozitív lett.

Erről a Bund értesíti a kantont és az önkormányzatot, majd ha ott nem történik semmilyen "vétó", akkor folyamodhat svájci ID-hez és útlevélhez.”

Ha a teljes posztot szeretnétek elolvasni (benne arról, milyen formanyomtatványt hova kell benyújtani, és kapunk hasznos linkeket is), akkor ide kattintsatok!

Hogyan legyen osztrák jogosítványunk?

Ha szeretnénk osztrák jogosítványt magunknak, akkor az első és legfontosabb szabály, hogy le kell adnunk a magyart. Hogy ezután mi történik és milyen lépéseket kell megtennünk, arról a Netherosztrák blog összefoglalója számol be.

„Az illetékes szerv a Verkehrsamt. Egy nyomtatványt kell kitölteni, pár dolgot helyben lefénymásoltatni. Egy hét múlva lehet az osztrák jogsiért menni és a magyart egyazon időben leadni.

Ha pont lejárt a jogsid, akkor lehet kérni egy ideiglenes igazolást, ami feljogosít a járművezetésre, míg megjön az osztrák. (Figyelem! Ezzel az ideiglenes papírral csak Ausztriában szabad vezetni, külföldön nem érvényes!)

Hivatalosan kell a magyar jogsiról a magyar hatóságoktól igazolás a jogosítvány érvényességéről és a kategóriákról, valamint a ennek hiteles fordítása. A bécsi Verkehrsamt ragaszkodik ehhez, de a vidéken élőknek általában szerencséjük van, mert például a schwechati rendőrségen simán megcsinálják a papír nélkül is, ők maguk lekérik a szükséges információt a magyar hatóságoktól.

Költségei:

Kiállítás díja (Arzt- und Prüfgebühren nélkül): több verziót találtam de kb. 49,50 - 60,50 Euro
Express elkészítés díja: + 16 Euro”

További részletek sok-sok hasznos linkkel ide kattintva érhetők el az eredeti posztban!

Lakásbérlési mizéria Sydneyben

Végezetül egy rendhagyó információ, amit az Ausztrália A-tól Z-ig blog szerzői küldtek a sydney-i lakásbérlésről, én pedig úgy gondoltam, ide illene a legjobban.

„Pár hasznos infó arról, hogyan is zajlik a lakásbérlés Sydneyben, ahol durván túlkereslet van a lakások iránt, nem ritka, hogy egy-egy nem túl rossz lakásra akár 20-30 jelentkező is van.

Ha az emberfiának nincs korábbi referenciája, nem tudja bizonyítani, hogy heti X AUD jövedelme van, akkor bizony az ingatlanosoknál szinte teljesen esélytelenül próbál lakáshoz jutni.

Ilyen esetben a helyi apróhirdetési site, a Gumtree tud segíteni, ott magánemberek is hirdetnek, és náluk a személyes szimpátia is sokat nyom a latba.

Ezen felül mindenhol 4 heti bérleti díjat kérnek kaucióba, ami ha azt vesszük, hogy 300 AUD / hét bérleti díj alatt szinte sehol sem lehet még egy stúdiót (azaz egyszobás lakást – HA) sem bérelni, bizony egy kisebb vagyon.

Ráadásul sok nagyon lepukkant lakást is hirdetnek, mocskos padlószőnyeggel, katasztrofális nyílászárókkal, lelakott konyhával és fürdőszobával. A hirdetések fényképei meg általában erősen túloznak, úgyhogy ha a képek alapján nem tűnik túl jónak a lakás, nem érdemes kimenni megnézni.

Ó igen, a lakásmegnézés: általában egyetlen időpontban lehet megnézni a kiválasztott lakást, ami 15 percet jelent. Ekkor tömörül össze az összes jelentkező, és lepik el nem ritkán húszan, harmincan az apartmant. Szóval száz szónak is egy a vége: igazi kihívás jó lakást találni Sydneyben!”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.