A mai három ajánlott posztot talán az köti össze (vagy legalábbis igyekeztem ez alapján válogatni), hogy mindhárom szerzője keres valamit: új szakmát, új helyeket, vagy éppen önmagát. Ma Hollandiába, Thaiföldre és a Maldív-szigetekre látogatunk.
Kezdjük Hollandiában, ha már az van hozzánk a legközelebb (már akihez, persze…), ahol Feri keresi magát immár másfél éve a Feri világgá megy blogon. Nem én írom, ő számol be róla legutóbbi bejegyzésében, amiből az is kiderül, hogy elég közel került a megoldáshoz, méghozzá egy lengyel karriertanácsadó segítségével.
„Az effajta beszélgetések általában úgy kezdődnek, hogy az ember nagy hévvel elhadarja, hogy mihez ért (ez az én esetemben helyből nehezen követhető), majd amikor a kellőképpen összezavart coach megkérdezi, hogy és pontosan mivel is szeretne foglalkozni, akkor bután néz. Hát hiszen egyértelmű, nem? Valamelyikkel! A lényeg, hogy jobb legyen, mint a jelenlegi állásom és persze fizessen egy kicsit többet. Lehetőleg holnaptól.
Velem persze egyáltalán nem ez történt, én viszonylag pontosan meg tudtam fogalmazni, hogy mit akarok csinálni; a zavart az én esetemben az okozta, hogy a nevezett tevékenység köszönőviszonyban sem volt az előzőleg felsoroltakkal.
— Emberekkel foglalkozni? — kérdezte meghökkent arccal Joanna.
— Pontosan, — válaszoltam én, kaján vigyorral a képemen szemlélve, ahogy ő megpróbálta összerakni a képet.
— A számítógépes grafikán belül? — próbálkozott tovább szegény, mire én elnevettem magam.
— Hát mondtam én, hogy nem vagyok egyszerű eset! — mondtam én. És tényleg, mert hangosan kimondva már nekem se tűnt olyan marha egyértelműnek, hogy mit is keresek valójában.
Szerencsére Joanna remek coach. Megközelítőleg tíz perccel később már ott tartottunk, hogy mennyire szerettem volna pszichoterapeuta lenni, de ez Magyarországon sehogy se volt lehetséges. Ekkor, mielőtt rátérhettem volna, hogy miért adtam fel ezt az ambíciómat, Joanna megkérdezte, hogy akkor miért nem megyek el counsellornak?
És itt nagyjából ki is tisztult minden.”
Természetesen most is, mint minden alkalommal, ajánlom az eredeti poszt elolvasását (ide kattintva tehetitek meg).
Egyedül, de nem magányosan
Hollandia után irány Thaiföld, és egy új blog, a Paprika design, melynek szerzője, Zsuzsi is változás előtt áll, a hónap végén ugyanis fél év után vált és elhagyja az eddig iskolát, hogy valami egészen mást csináljon. Hogy mit, az rögtön kiderül!
„Mostanra már mindenkinek a tudomására jutott, hogy a hónap végén elhagyom a sulit. Az első héten az összes tanár odajött hozzám, és kérlelt, hogy maradjak még. A gyerekek rajzokkal és saját készítésű ajándékokkal halmoztak el, leírhatatlan milyen érzés ennyi szeretetet kapni.
Némelyik közvetlen kollégám duzzogott, ma szólt hozzám először az egyikőjük, hogy miért nem hosszabbítom meg a szerződésemet. Elmagyaráztam neki, dolgom van még a világban. Nagyon sok minden van előttem, és ez a 6 hónap arra volt jó, hogy testileg, lelkileg és mentálisan felkészüljek ezekre a kihívásokra.
Július 28-án kezdem a Sai Iskolát, ami 10 hetes elvonulást jelent, totál a világ végén az erdő közepén, 10 hetes utazás önmagam felé, megismerni egy teljesen rendhagyó oktatási rendszert, amit aztán majd hasznosítani szeretnék.
Októberben hazautazom, 30 éves korom előtt el kell kezdenem a saját lábamra állni, megalapozni a jövőmet és kialakítani egy olyan életet, amilyen itt is volt: kényelmes, stresszmentes, utazásokkal teli, nyitott, barátkozós, bőséges, gazdag.
Mindenem megvan, csodálatos életem van, és tudom azt, hogy választhatnám, hogy itt maradok, és élem ezt a csodás életet, ameddig csak lehet, csakhogy nekem dolgom van, és meg kell valósítani magamat, mert azon kevés szerencsések közé tartozom, aki tudja, mit akar, tudom, mit kell tennem, és azt is, hogy hogyan.
Pozitív hozzáállással, és azzal a tudattal, hogy a jó és a rossz is értem történik, minden élethelyzet tanító és annyi dolgunk van csupán: felállni, ha elestünk.”
Megvallom, nekem szimpatikus ez a pozitív hozzáállás, remélem, kitart majd Magyarországon is a várható nehézségek közepette, de alighanem sok ilyen idealista emberre lenne szükség. A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el.
Első nap Maafushin
Végezetül nyomás tovább a Maldív-szigetekre, a Travel and Living Abroad blog egyik posztját ajánlom, méghozzá azért, mert felettébb egzotikus helyről, a Maldív-szigetekhez tartozó Maafushiról szól a legutóbbi bejegyzés (ami egyébként részben vlog is, szóval érdemes a csatolt videót is megnézni).
„Sok boltot láttunk, ami végleg megszűnt, mint pl. pékség, szuvenír bolt, de még több olyat, ahol éppen most építkeznek. Úgy látszik, mintha nagy beruházás előtt lenne Maafushi szigete.
A helyiek többnyire (európai szemmel nézve) elég nyomorult körülmények között laknak. Elsőre a falu koszosnak, igénytelennek tűnhet, de adjunk magunknak két napot, hogy akklimatizálódjunk.
Ezt a trükköt minden esetben, minden helyen érdemes bevetni, mielőtt véleményt alkotnánk, és máris más szemmel fogjuk látni a dolgokat. Hozzászokik az ember szeme, és máris nem lesz az egész annyira idegen. Viszont gazdagnak meg ekkor sem fognak tűnni.
A helyiek nem látszanak feltűnően boldognak, viszont azt sem lehetne elmondani, hogy lógatnak az orrukat. Nekik ez így teljesen rendben van, ahogy van, látszólag. Bár viszonylagos elszigeteltségben élnek (szó szerint is a sziget miatt), és nincs az otthon megszokott jólét a legmodernebb technikai vívmányokkal, mégis, amilyük csak van, azzal boldogan elvannak.
Bár nincs egy autó sem a szigeten (el sem férnének a legtöbb úton), van viszont rengeteg robogó, annak ellenére, hogy biciklivel is kb. negyed óra alatt bejárható lenne az egész sziget. (…)
Az itt dolgozók általában egy másik szigetről valók (megkérdeztük, hány sziget van, egyikük azt felelte, több mint 400!), de többnyire nem helyiek, sokan vannak például Bangladesből Nepálból, Indiából.
A fizetés nem nevezhető soknak, és mivel a szállástól az étkezésig mindent biztosít a hotel, ezért sokat tudnak félretenni. Egyikük elmondása szerint nem kell költeniük semmire sem, havi egyszer átmennek Malréra kivenni a fizetésüket és tudnak hazaküldeni pénzt a családnak.”
Akit érdekelnek további részletek (és szeretné megnézni a poszthoz kapcsolódó videót a szigetről), az ne habozzon ide kattintani, egy egészen érdekes világgal ismerkedhet meg.
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: