Az eheti blogajánlóba próbáltam minél változatosabb posztokat keresni, így szó esik majd arról, milyen 40 fölött külföldön (konkrétan: Dániában) beilleszkedni, van-e esélyünk a túlélésre, ha Törökországban kell autót vezetnünk és a végére maradt egy találós kérdés is, egy nem túl szimpatikus kínai lény személyében.

Bár mostanában elsősorban a fiatalok elvándorlása van valamiért a figyelem középpontjában, azért sokan mennek külföldre 40 fölött is, ami nyilván más élethelyzet (különösen, ha gyerek is van), mint huszonévesen világot látni. Ezzel a kérdéssel fogalkozott egyik legutóbbi posztjában a Nők külföldön, ahol Petra a 47 éves Évát kérdezte tapasztalatairól. A válaszokból szemezgettem.

„A legnagyobb kihívás számomra, hogy nem beszélek nyelveket. Koromból adódóan Magyarországon én még az orosz nyelv oktatásában részesültem. Később németül, angolul és spanyolul is tanultam, de ezeket csak hobbiból, sajnos egyik nyelvet sem volt lehetőségem használni.

Itt Dániában ingyenes a dán nyelv tanulása, ezért természetes volt, hogy elkezdem a nyelvtanfolyamot. Sajnos, rá kellett jönnöm, hogy ebből elég sokára lesz használható nyelvtudás, ezért mellette tanulom az angolt is. A mindennapokban ezt tudom használni, mert itt mindenki beszél angolul. (…)

Azt kell mondjam, hogy nem illeszkedtem be. Szeretek itt élni, látom a lehetőségeket, élvezek minden újat. Biztonságban érzem magam és nincs honvágyam sem. Mégis olyan, mintha kívülálló lennék.

Nincsenek dán ismerőseink. Bár társasházban élünk és a kislányunk dán iskolába jár, még nem sikerült kapcsolatokat létesítenünk. Mivel a férjem itt is vállalkozó, nincsenek dán munkatársai. Én pedig a dán tanfolyamon szintén csak hozzám hasonló bevándorlókkal találkozom.

Gyorsan megszoktam a dán mentalitást – már amivel találkozom a boltban az utcán vagy az iskolában. Kedves embereknek tartom őket, de sajnos még nem sikerült kapcsolatot létesítenem velük. Az itteni szokásokat figyelem, és sokat át is vettünk. Van, amit muszáj volt megszoknunk és van, amit azért, mert jónak tartjuk. Keressük a kapcsolatot a helyiekkel, nem zárkózunk el, nyitottak vagyunk. De akkor fogunk beilleszkedni, ha ők is befogadnak. (…)

Szerintem nagyon számít az életkor, de nem azért, mert nem kapnék munkát. Itt a munkakeresésnél nem számít a kor. Szerintem a mi korosztályunk nagy részének problémát okoz a nyelvtudás hiánya. Úgy gondolom, mindenképp erre kell a hangsúlyt fektetni.

Ezen kívül, a korom miatt a különböző szabadidős programokon való részvétel is nehezebben megy. Gondolok itt arra, hogy mi már nem járunk olyan szórakozóhelyekre, ahol könnyebben lehet ismerkedni. Teljesen új életet kell kialakítani.”

Ha valaki kíváncsi a teljes beszélgetésre, ide kattintson, itt olvashatja el. Szerintem érdemes!

Egy irányba két irányból

Akad jó pár ország (pláne város), ahol a magam részéről csak némi fejvakarás után ülnék volán mögé, ezek egyike Törökország (noha ott ültem már és még élek), ezen belül pedig főleg Isztambul. Hogy ez mennyire nem előítélet, arra bizonyság az Isztambul.info blog posztja.

„Törökországban a közlekedés szokás kérdése. Ezeket színesítik a táblák, amiket az autóban ülők szórakoztatására tettek ki. De leginkább a sirályok és az alkalmi (csak 40 éve ott lévő) árusok szokták használni.

Így az olyan dolgok, minthogy melyik irányból szabad egy utcába bemenni, nem tartozik a napi szükséges kérdések közé. Egyébként sem fér be a napi kérdések sorozatába, mert azt megelőzi Ayşe néni piaci élménybeszámolója. Azaz senkinek se marad ideje ilyen kérdést feltenni, pláne megválaszolni.

Más dolog viszont, hogy melyik irányból illik az utcába bemenni. Mert ez viszont elsődleges prioritást élvez. Főleg amikor jön szembe egy kamion. És dudál. Meg jelez közben a sofőr, hogy a féket ma otthon felejtette a fiókban.

Az utcák iránya megszokás és nem táblák kérdése, ami évszázadokra, évezredekre vezethető vissza. Rendszeresen megbotránkoztatom az utastársaimat azzal, hogy a lakásunk közelében levő második utcán szoktam felmenni a dombtetőre (kevesebb a sorbaállás), merthogy szerintük szembe megyek a forgalommal. Vagyis forgalom nincs, csak szembe megyek be az egyirányú utcán.

Én ilyenkor elmondom, hogy a másik utca, ahol a többiek közlekednek, az is egyirányú, és ott is szabálytalanul közlekednénk. Az aggódok többsége egyébként naponta húsz-harminc alkalommal hajt be fordítva az egyirányú utcákba.

Próbáltam térképeken kideríteni, hogy akkor mégis melyik a hivatalos irány, de mindegyik mást mond (ahhoz képest, hogy elvileg csak két irány létezik, a nyolcfajta térkép közül nincs kettő, ami ugyan azt mutatná).”

A teljes poszt ennél természetesen bővebb, én nagyon jól szórakoztam rajta, úgyhogy ajánlom nektek is, hogy olvassátok el, ide kattintva.

Mi ez az állat?

Végezetül egy kis játékra invitállak titeket, egy elsőre nem túl szimpatikus állatot kell beazonosítani, amit egyik kedvenc blogom, a Veve (már nem) Szecsuánban szerzője talált a lakásában…

„Kína nem Magyarország, így aztán érthetően az erre előforduló fauna is eltér a Kárpát-medencében megszokottól. Az ország hatalmas, mérete Európa egészéhez hasonlítható, ezért természetesen hatalmas a változatosság e téren is.(...)

Az állatvilág is eltér kissé. Az óriáscsótányokról már esett szó elég. Szerencsére nincsenek túl sokan, de a lakókörnyezetekben remekül érzik magukat, hacsak nem gondoskodik róluk az ember.

Küllemre ugyan sokkal ijesztőbbek, mint az otthon előforduló apró társaik, de a méretük egyben a vesztük is. Sokkal nehezebben tudnak elbújni, s célba venni is nagyságrendekkel könnyebb őket. Kopogom le, de az első néhány napot leszámítva nem láttam belőlük egyet sem. (...)

Amiért ez a poszt ma megszületett, az a tegnapelőtti behatolónak köszönhető. A képek alapján majd eldönthetitek, mi ez, én nem akarok hülyeséget mondani. Szerintem skorpió formája van, de terráriumon vagy filmeken kívül még sosem láttam skorpiót.

Az erősíti a teória lehetőségét, hogy Zhao Sheng szerint valamelyik kollégája lakásában is voltak. Nem megszokott azért, az asszisztensem például még sosem látott.”

Ha valakinek nem lenne elég ez a kép, illetve érdekli, meddig jutottak az eredeti poszt kommentelői a megfejtésben, az kattintson ide!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.