Sokszor beszéltünk már a beilleszkedés nehézségeiről, néha egészen váratlan helyen szembesül az ember furcsa szokásokkal. Ki gondolta volna például, hogy a svédek elvből nem köszönnek a lépcsőházban, vagy hogy nem szívesen szállnak be veled egy liftbe? Ma ezen kívül ellátogatunk Marokkóba és Jekatyerinburgba is, csak hogy jó sokat utazzunk…
Kezdjük tehát a svédekkel, méghozzá a Bezzeg a svédek! blog egyik posztja alapján, melyben bandirepublic a beilleszkedés egy érdekes szeletéről ír.
„A kultúrsokk szerves része, sőt mondhatnám természetes velejárója az otthonról hozott alapvető viselkedésminták ütközése az itteniekkel.
Az már a 0. percben nyilvánvalóvá vált, hogy sosem leszek svéd, és asszimilálódni sem szeretnék, viszont az integráció / beilleszkedés alapvető igény, amit próbálok napi szinten kielégíteni. (…)
Az alábbi példák egyértelműen súlyos általánosítást jelentenek az általam sokszor tapasztalt, ám ettől még egyedi esetekre alapozva, de azért mégis érdemes összekötni a felvázolt pontokat, hogy kirajzolódjon egy jellemzés:
- A svéd szomszéd valószínűleg a lépcsőházban sem köszön neked, még akkor sem, ha te üdvözlöd előtte.
- Lehetőség szerint nem szállnak be veled egy liftbe. Ha mégis az a rettentő kínos helyzet áll élő, hogy együtt kell utazni 32 másodpercen keresztül vertikálisan egy zárt helyiségben, akkor iszonyatosan megfeszülnek.
- Itt nincs olyan, hogy becsöngetsz a szomszédhoz egy csavarhúzót vagy létrát kölcsönkérni.
- Ha véletlenül a ránézel az utcán egy szembejövő nőre, ne adj isten a szemébe, akkor iszonyat kellemetlenül kell érezned magad. Visszanézni nem fog rád, pláne nem mosolyogni. Inkább leszegett fejjel elsuhan melletted eltúlzottan határozott léptekkel.
- Ajtópara: hülyén néznek rád, ha valakit magad elé engedsz az ajtóban. Ebből kifolyólag készülj fel arra, hogy átgázolnak rajtad a metróra felszálló tömegek még mielőtt kiszállhatnál a kocsiból. Nőt előre engedni pedig maga a szexizmus minősített esete, ami komoly következményekkel járhat.
- Ha nyilvános helyen szenvedsz egy fizikai akadály leküzdésével (pl: babakocsit rángatsz föl / le kézben egy lépcsőn), akkor a kutya sem áll meg segíteni neked. Mindenki csak saját magával van elfoglalva, és azt gondolják, hogy ura vagy a helyzetnek, hiszen nem kértél segítséget.”
Gondolom, hasonló listát sokan össze tudtok állítani, és a kommentkben ez meg is történik majd. Ezen túl ajánlom az eredeti bejegyzést mindenkinek, ide kattintva érhetitek el!
Reszeges zullott naplopó
Mai második posztunk egy eddig itt még nem szemlézett blogról, a romantikus nevű Mayree-uh-uh címűről származik, melynek írója Uncle Joe. Úticélunk pedig ebben az esetben Marokkó, és egy egészen különleges figura, Hanin.
„Ültünk Akhfenir egyik kis kávézójának teraszán, méregerős helyi feketét kortyolgatva, gyenge szellő tette kellemessé a gyönyörű napsugaras tavaszt. Pár száz méterre az Atlanti-óceán sustorgott, ezt leszámítva talán negyedóránként gurult el egy autó a poros úton, csend és nyugalom, igazi kávésmerengős időszak... és akkor a helyi könyvelőnk megjegyezte, hogy a barátja, a sofőrje –Hanin - tud magyarul.
Az unszolásra elmosolyodott a srác, majd kissé törve, de érthetően azt mondta:
- Reszeges zullott naplopó.
Majdnem kiköptem a kávém. :)
Mint kiderült, magyarokkal dolgozott együtt valami filmforgatáson.
Aztán az is kiderült, hogy ő csak passzióból sofőrködik, hiszen nyugodtan ücsöröghetne otthon az úszómedencés villájában hideg sört kortyolgatva, mivel a mozinál dolgozik nem kevés pénzért, mint különleges effektekért felelős szupervigyor.
Az ugye (nem) köztudott, hogy Marokkóban található vagy 4-5 nagy stúdió, vagy mi az ördög a neve annak a helynek ahol a filmek csinálódnak és eléggé pezsgő az élet.
Rengeteg filmhez gyártott kelléket a saját workshopjában, például a Múmia egyik részéhez helikopter rotorból készített ventillátort, ami a homokot fújta mintegy viharként, vagy az Asterix katapultját is ő hozta össze (...)
Dolgozott már Spielberggel, Cameronnal, Ridley Scott-tal, a karóráját DiCapriótól kapta, most pedig épp Clint Eastwooddal kocsikázik.
Hanin sosem tanult angolul, ennek ellenére tökéletesen beszél, viszont az írása az hogyismondjam... kódfejtésre szorul: im ok i miss you so match sen may best wiches to the all family. i m in rabate wed cline estowod we hafe 2monte schouting ade we travette to tanja wed spithdre mane films we have 4monte maryemme schi woorkine wed asse.”
Az angolhoz nyomokban hasonlító szöveg megfejtését elolvashatjátok Uncle Joe blogjában ide kattintva, ahol további képeket és persze bővebb leírást is találhattok.
Tűzoltókocsi mint bárpult
Többször is foglalkoztunk itt a blogon (és a Facebook-oldalon) a parlamenti szavazás előtt azzal, mi a teendő, ha valaki voksolni akar. A határátkelők kénytelenek voltak a legközelebbi konzulátusig zarándokolni, ami egyes országokban elég húzós programmá vált. Így jártak a Káma-túra blog szerzői is, akik Oroszországban nem kevesebb, mint 700 km-t utaztak azért, hogy szavazhassanak. Ha már így alakult, akkor összekötötték a kellemest a hasznossal.
„Két hete egy rövid kiruccanást tettünk, hogy mi is leadhassuk voksainkat az idei parlamenti választásokon. Sajnos nekünk nem adatott meg az a lehetőség, ami a határon túli magyaroknak, hogy levélben szavazhassunk, nekünk ehhez a legközelebbi magyar konzulátusig, jelen esetben a 700 km-re levő Jekatyerinburgig kellett utaznunk. Így hát időt, pénzt, fáradságot nem kímélve vonatra szálltunk, és meg se álltunk az Urál fővárosáig. (…)
Szerettünk volna felmenni a város legmagasabb toronyházának a tetején kialakított kilátóba, (...) de be kellett érnünk a Viszockijról szóló kiállítás megtekintésével.
Hogy miért pont Jekatyerinburgban van róla egy kis kiállítás, az a tárlat megtekintése után sem volt egészen világos. Különösebb szál nem fűzte a városhoz, mindössze annyi, hogy karrierjének elején részt vett egy hosszabb turnén, amely egyik központi állomása itt volt, így több hetet töltött az Urál szálló egyik szobájában. (…)
Némi csalódást okozott az Uráli Állami Egyetem kertje is, ahová azért zarándokoltunk el, mert a Google Earth-ön kiállított repülőgépeket láttam ott. A gépek tulajdonképpen tényleg ott is voltak, csak sajna a zárt kerítés mögött, így azokat tüzetesebben nem tudtuk megvizsgálni. Helyettük a közeli botanikus kertben tett sétával és az azzal szomszédos tűzoltóakadémia előtt kiállított tűzoltókocsik látványával vigasztalódtunk. (...)
A kirándulásunk legkellemesebb pillanatai is a tűzoltókhoz kapcsolódnak, ugyanis szombat este egy tűzoltós tematikájú bárba ültünk be, hogy igyunk pár sört. A hely dizájnja határozottan jó volt, kezdve a bárpultnak beállított ZIL tűzoltókocsitól a falak és az oszlopok előtt futó vörös tűzi-vízvezetékeken át a pincérek tűzoltós egyenruhájáig. A hangulatot egy kis kéttagú zenekar is fokozta, akik ismert és kevésbé ismert feldolgozásokat játszottak egész színvonalas módon. (...)
Összességében azért jól éreztük magunkat Jekatyerinburgban. Jól esett a kikapcsolódás, a kicsit másmilyen, városiasabb, rendezettebb környezet. A konzulátuson invitáltak minket, hogy jöjjünk az EU-s és az önkormányzati választások alkalmával is, de azoknak talán nincs akkora tétje, hogy még egyszer ennyi pénzt költsünk a szavazás miatt. Meg aztán jó dolog Jekatyerinburgba utazni, de mást is szeretnénk még látni ebből az országból.”
Mindez természetesen csak egy rövid részlet az eredeti posztból, melyben akad pár érdekes fénykép is, szóval érdemes ide kattintani!
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Természetesen továbbra is várom a recepteket, fényképeket, leírásokat arról, hogy süttök és főztök ti külföldön, hogyan pótoljátok (ha szükségét érzitek) a magyar fűszereket, ízeket. A leveleket a hataratkelo@hotmail.com címre várom, mindenkinek válaszolok, csak egy kis türelmet kérek (szokás szerint…)!
Az utolsó 100 komment: