A búcsúk posztja lesz a mai, hiszen búcsúzik egyik kedvenc blogom, az Eközben Afrikában, búcsúzik Uruguaytól Rita, és – hogy ne csak búcsú legyen – elnézünk egy kicsit Oroszországba is. Lássuk szép sorban!
Kezdjük az Eközben Afrikában bloggal, amelyet én nagyon szeretek, így aztán most nagy sajnálattal olvastam, hogy a jelek szerint vége a dalnak. Az okokat (melyek között azért nagyon örömteli is van) hadd mondja el a szerző, Kátya.
„Mikor készültünk ide költözni, tele voltunk szép ígéretekkel Béla munkáját és az én lehetőségeimet illetően, amiből pont semmi se valósult meg. A labor, ahova őt felvették, gyakorlatilag csak a profok fejében létezett, nem létező eszközökkel meg ugye nem nagyon lehet eredményeket kreálni. A dél-afrikaiak munkamorálját (avagy inkább annak teljes hiányát) meg nehéz nekünk megszokni.
Szintén nem javított a helyzeten, hogy realizáltuk hamar, az én esélyeim a munkavállalásra nullához konvergálnak, de még önkéntesnek se kellek nagyok, hiába a szaktudásom, inkább foglalkoztatnak olyan gazdag turistákat, akik heti ezer dollárokat képesek kicsengetni a kalandért. Így nekem maradt a háztartás, Bélának sok-sok küzdelem és idegeskedés, hogy legalább valamilyen színvonalon dolgozhasson- nem, nem így képzeltük.
Másrészt ez az ország elképesztően gyönyörű, és csodálatos helyeken jártunk, ahova másképp nem lett volna esélyünk (időnk, pénzünk) eljutni, ha nem élünk itt egy darabig. Nem bánom egy percig se, hogy ideköltöztünk, de most eljött az idő, hogy véget vessünk a kalandnak.
Nyárra már hárman leszünk, és nem kellett sokat gondolkodnunk rajta, hol kéne születnie a bébinknek. Így én jövő héten egy jó időre elköszönök Afrikától, és hamarosan Béla is követ majd.”
Mi mást is mondhatnék (szerintem mindannyiunk nevében), mint hogy köszönjük a sok érdekes posztot, történetet, a szuper képeket és sok boldogságot a családnak és a születendő gyermeknek. És ha Kátya esetleg írna egy jó kis posztot a fordított kultúrsokkról, annak nagyon örülnék… Ha szeretnétek a búcsúképeket megnézni (érdemes!), akkor ide kattintsatok!
Szieszta, szieszta
Kedvenc internetnomádjaink is búcsúznak Uruguaytól, búcsúként Rita öt pontban foglalta össze, mi idegesítette legjobban a latinos munkamorálban.
„1. Mindenki nagyon ráér
A megbeszélt időpont a legritkább esetben vehető készpénznek, minimum 10 perces késéssel szinte minden esetben számolni kell, legyen szó baráti találkozóról, boltnyitásról, hivatalos dolgokról vagy akár nyelvóráról.
A rekordot Montevideóban sikerült megélnünk, az ismerős srác a megbeszélt időpontnál pontosan másfél órával később érkezett a találkozóhelyre anélkül, hogy előtte egy mukkot szólt volna. (…)
2. Bürokrácia és fejetlenség
Semminek nincs felelőse, mindenki csak néz és sajnálkozik. Ezt többször tapasztaltam az eltelt pár hónap alatt, amint egy bevásárlásnál nagyobb dolgot szerettünk volna véghez vinni. (…)
3. Szieszta, szieszta
Montevideóban csak pár boltocska zár be délutáni szieszta idejére, vidéken és Argentína északi részein viszont abszolút bevett szokás, hogy délután egy- fél kettő és öt óra között egy árva lelket sem látni az utcán, minden zárva van, hiszen mindenki a jól megérdemelt ebéd-, alvásprogramban vesz részt éppen. Persze csak ráérősen, matét iszogatva térnek vissza az emberek a munkába szieszta után. (…)
4. Piacgazdaság egy kicsit másként…
Viszonylag nehezen szoktam meg a ritmust, és még az utolsó montevideói bevásárlások alkalmával is kicsit felforrt az agyvizem, mikor egy-egy bolti bevásárlásra került sor.
Az teljesen elfogadott, hogy a téged éppen kiszolgáló (vagy inkább elviselő) bolti alkalmazott a tegnap esti buli történéseit meséli telefonon a barátnőjének, és a legkevésbé sem zavarja, hogy elvileg éppen rád, mint vevőre kellene koncentrálnia. Ha esetleg nem telefonon beszél, akkor a biztonsági őrrel vagy egy ismerős vevővel cseveg, ahelyett, hogy dolgozna mondjuk pénztárban. (…)
5. Kicsit fordított rendszer
Van azért kivétel, de többnyire meg lehet állapítani, hogy a szolgáltatási és egyéb más szektor sem igazán igazodik a te igényeidhez, ez inkább fordítva kell, hogy történjen. Ezalatt értem például, hogy Karácsony vagy Szilveszter napján egyetlen nyitva lévő éttermet sem találtunk, hogy a négynapos karneváli hétvégén egész Uruguay szinte megáll, semmi sincs nyitva.”
Ennyi tehát a rövid részlet, akit részletesebben érdekel a latinos temperamentum és szívesen nézegetne még képeket, az kattintson a RiTravel blogra itt!
Sasliksütés mínuszokban
Végül, de nem utolsó sorban ugorjunk egy nagyot, egészen Oroszországig, ahonnan szerencsére megint hírt adott magáról a Káma-túra blog, így megtudhatjuk, hogy a hosszú téli szünet után milyen az élet ismét Izsevszkben.
„Visszaérkezésünk előtt egy héttel éppen az utóbbi évek hidegrekordjait döntögette az időjárás, állítólag -37 fok is volt itt. Szerencsére mire megérkeztünk, már csak -20 körül volt, de ez se tántorított el minket attól, hogy gyorsan elmenjünk síelni egyet az UdGU síbázisára.
Aztán a következő hétvégén is, de akkor már a Kirov-parkba. A parkban egyébként a tél során fejlesztéseket hajtottak végre, és kiépítettek két új sífutópályát, amelyek mellé világítást is telepítettek, így akár sötétedés után is lehetne síelni.
(...)
Szombat délután Nágya nevű barátnőnk születésnapját ünnepeltük a tó partján a Kirov-parkban. Mivel mással, mint sasliksütéssel, természetesen. Ugyan az idő nem volt már olyan nagyon hideg, csak -5 körül lehetett, és mi is alaposan felöltöztünk a tavalyi tapasztalataink alapján, azért csak átfáztunk a nap végére.
Hogy miért kell az oroszoknak télen is ezt a szabadtéri sütögetést erőltetni, azt nem tudjuk, de nem mi voltunk az egyetlenek a parkban, akik egy-egy kisebb tűz körül dideregtek.
Vasárnap egy másik társasággal találkoztunk, akikkel az Izsevszk közeli Ludorvajba mentünk, ami egy udmurt skanzen. Ezen a napon (illetve, az egész hétvégén) ünnepelték a maszlenyicát, ami az itteni télbúcsúztató népünnepély.
Kicsit talán hasonlít a mi busójárásunkra, ha másban nem, hát abban, hogy a végén elégetnek egy szalmabábut. Maga a rendezvény nem volt egy nagy durranás Ludorvajban, pláne annak tükrében, hogy tavaly is voltunk, és akkor is ugyanez volt ott. Egy nagy téli kirakodóvásár. Meg tülekedés a kajáért.”
Ha valakit részletesebben is érdekel, milyen lehet üvöltő mínuszokban sütögetni és hogyan lehet ilyentájt Izsevszkben eltölteni a szabadidőt, az kattintson a Káma-túra blogra, megéri!
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: