Mihez kezd egy budapesti aszfaltbetyár (nem én találtam ki, mai szerzőnk, NemZsolt határozta meg így önmagát) az Egyesült Arab Emírségekben? Természetesen egy rendezvényszervező cégnél dolgozik logisztikai menedzserként. Aminél csak az a jobb, hogy meg is írta nekünk a tapasztalatait (és még képeket is küldött hozzá).

„Bemelegítés

Harmincéves férfiember vagyok Budapestről. Ott születtem, ott nőttem fel. Aszfaltbetyár, gördeszkával.

Most viszont egy homokkupacon ülök és legalább 19 másik homokkupac választja el a lakásomat az irodámtól, mert eljöttem otthonról egy dűnésebb országba.

A válaszokat a kérdésre, hogy mért is jöttem el, szerintem mindenki megtalálja az újságok hasábjain meg az online felületek politikai és napi helyzet rovataiban, vagyis inkább megkímélem a kedves olvasókat.

Bele a lecsóba

Egyesült Arab Emírségek - Ras Al Khaimah, itt élek és dolgozom.

A legészakibb emirátus, Dubaitól 40 perc autóval. Itt nincs olaj, csak cement, kerámia, gyógyszer és teve. Ezek viszont jól mennek, ám mégsem jellemzi az a csillogás és szemfényvesztés, mint a fővárost és kistestvérét egy kicsivel délebbre.

Én egy rendezvényszervező cégnél dolgozom, mint logisztikai manager. A főnököm angol, a munkatársaim Libanonból és Amerikából jöttek, mesterségük címere: marketing.

A fizetés jó, az árak alacsonyak, van, ami olcsóbb is, mint otthon, pedig nem sok minden terem itt. Ha még költesz is magadra, a fizetésed legalább felét el tudod rakni egy hónapban, ami kb. egy magyar átlagkereset. Néha még többet is, hiszen ha rendezvény van, ellátmány is van.

A körülmények viszont hisztérikusan viccesek és szürreálisak. A lakosság nagy része kb. mint egy elkényeztetett tinédzser borostával és két feleséggel, akik unatkoznak, de a munka büdös.

Mindenre büszkék, amit az elődeik teremtettek, de az aktuális generáció meg nem mozdítaná a kisujját sem. Ők találták fel a bürokráciát és a semmittevést is. Van kivétel is, természetesen, de mint multikulturális ország, az erkölcsi rend és a vallási szokások egyre jobban lazulnak fel.

Több a gyorsétterem, az alkoholt árusító kisbolt és a minimálbéren tartott bejárónő, mint eddig valaha.

Az úttest, mint a hierarchia része

A közlekedési szokásokat, lévén soknemzetiségű országról beszélünk, leginkább a káosz jellemzi. Az index elbújt és nem találják, imádnak levillogni és csak azért is 5 km/h-val nálad többel menni. Ha kiégett az egyik fényszórójuk, felkapcsolják a másikra a reflektort és máris meg van oldva még két évre.

A legtöbben az úttestre is úgy tekintenek, mint a hierarchiai rendszerezés eszközére, a szélső sáv a munkásoké, azért gondolkodás nélkül vezetik át az autópálya belső sávját 80 km/h-ás sebességgel.

A legnagyobb veszélyt viszont az indiai vendégmunkások jelentik, akik valószínűleg azért kaptak jogsit, mert a vizsgabiztos is indiai.

Ennek folyománya viszont, hogy a rendőrség hozzászokott ehhez és az egyik leglazább szerv. Itt nem fognak félreállítani, csak mert kiégett az egyik izzód vagy nem kapcsolod fel a lámpád sötétedés után. Ha nem karambolozol, nem lesz sok közöd a rend őreihez.

A „fehér bölcs ember” és segítői

Mivel dolgozni nem sok helyi származású szeretne, inkább jól megfizetik a „fehér bölcs” embert, akinek indiai asszisztenciát adnak, akik néha annyira sem beszélik az angolt, hogy jobb, ha maga fog neki az ember, mert általában amire az indiaiak következtetnek, az elég messze áll az elképzeléseidtől.

Ők ugyanis mindenképp csinálni fognak valamit, - nem fogják elmutogatni neked, hogy nem értik, hisz kell neki a munka, a fizetés - még ha végig sem gondolják. Ezzel viszont néha sokkal többet ártanak.

Sokszor az az érzésem volt, hogy ott helyben leülök, és inkább megtanulok indiaiul, mert még egy „hátennyirehülyehogylehetszcsezdmeg” rohamot nem tudok kihordani mosolyogva, zárt szájjal.

Mindegy.

A városok is egészen elkepesztőek hisz az Emirátusoknak nincs nagy múltja, így tapasztalata sem a városépítésben. Pénz viszont van, szóval mindenből szép lassan felépítik a világ legnagyobbját, ahova gondolják, a közlekedést meg hozzá szabják.

Mint amikor egy kisgyerek kihagyja a tutorial-t a Sim Cityben és rákattint a hard core fokozatra. Két hétig nem látogatod Dubait és mire visszamész, a megszokott négy sáv már másfele kanyarodik. Meg találsz plusz két hotelt.

Ügyintézés, ami szinte nincs is

Az ügyintézés meg, nos, igen, egy kábelcserére is számoljunk két hetet. Volt, hogy otthon maradtam meló helyett, mert arra a napra ígérték magukat a szakemberek a netet beszerelni, este felhívod őket, hogy mi van: „Jaa, nem tudtam menni, majd holnap”. De holnap sem jönnek.

Komolyabb munkákkal is ez van, épp most várok egy beszállító visszaigazolására, hogy mikor érkezik a szállítmány. Nyolc e-mail, négy telefon, minden alkalommal meg lett ígérve, hogy holnap elküldi. Jól gondolod, semmi, viszont elment másfél hét.

Még szerencse hogy eszembe jutott, fel is hívom megint.

Felhívtam, megígérte, meglátjuk.

Mintha egy rendszerváltás előtti, hierarchikus papírforma-rendszert dugnál bele a kapitalista világ gyors internet hálózatba. Össze tudod dugni, de inkább fizetnél egy éjszakát egy szállodában, csak hogy a wi-fi-t használni tudjad pár órára.

Ha nincs kör alakú pecséted, megáll a világ és felhívják a főnöküket, hogy most mi legyen, mert a papírra tégla alakúval pecsételtünk (és ez, meg az ehhez hasonló életképtelen szituációk nap mint nap megismétlődnek).

Át kell állni egy másik mentalitásra

Mindezeket nem azért írom le, hogy elkedvetlenítsek bárkit is ettől a kellemes kis országtól, de be kell látni, nem az európai, vagyis inkább a magyar mentalitásra épült. Pár hetet, egy hétvégét elturistáskodni el lehet, szép és gyönyörű, hatni fog az összes érzékszervünkre.

Hosszú távon viszont az embernek át kell állnia erre a teljesen eltérő mentalitásra. A felsoroltak ellenére az ország működik, nem halnak meg emberek naponta és víz is folyik a csapból (ne idd meg, mert néha sárgább, mint egy jó sör). Ha az ember talál egy jó munkát, kap mellé egy autót, lakást és egy jó fizetést is, ha pedig magas beosztással kezd, még a pecsételős történetekből is ki tud maradni.

Dubai és Abu Dhabi, amik tele vannak luxussal és irracionálisan magas árakkal, nem maga az ország, sok más nagyváros létezik még, tele élettel és kultúrával, találni kedves embereket is.

Nálunk a keresztény és muszlim templom egymással szembe épült és senki sem tépi a másikat emiatt. Tevék legelnek az út mentén és bármikor kempingezhetsz egyet a sivatagban, vagy napozhatsz egyet a kiépítetlen tengerparton, ahol akkora kagylókat találsz, mint egy pingpongütő.

Vannak csoportok az interneten, amiket az itt élő külföldiek készítettek és bárkit szívesen látnak, tanácsokat adnak és megosztják egymással a tapasztalatokat; hol érdemes ebédelni, mikor melyik áruházban van leárazás stb. Hetente / havonta még összejövetelek is vannak ahol sok a kedves és néha a túl kedves (amerikai) ember.

Mivel több nációt is megemlítettem írásomban, nem tudom megítélni mások felhangját cikkemmel kapcsolatban, így csak annyit írhatok végére, hogy cinizmussal kevert vicces vaj szárad a fülem mögött és nem kívánok, nem kívántam megsérteni senkit sem.

Oh, még egy nyomós indok hogy átnézz ide: ingyenesen házhoz szállít a KFC, Burger King, McDonalds, Subway, Pizza Hut és a Papa John's.”

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.