Ma egzotikus nap lesz (legalábbis a kiválasztott posztok tematikája szerint, aztán hogy ti merre viszitek, az más kérdés), hiszen egyfelől karneválozunk Uruguayban, és megnézzük, mi minden történik Brazíliában karácsony és a karnevál kezdete közt, végül az is kiderül, mibe fáj egy délkelet-ázsiai kiruccanás.

Kezdjük tehát a montevideói karnevállal, amit idén a hatalmas esőzés miatt egy héttel később tartottak. Erről írt képes beszámolót a RiTravel blog.

„Az itteni karnevál fenn van a világ 10 legnagyobb karneváljának listáján, olyan helyek mellett, mint Velence vagy Rio. Ennek megfelelően egész nagy buli kerekedett itt, ami csütörtök estétől szombat hajnalig tartott. (...)

Lényegében ugyanazok a dobos csoportok vonultak fel, akiket már számtalanszor láttunk a környéken, és akikről már korábban is írtam, azzal a különbséggel, hogy most színes jelmezeket, extrém sminkeket és kiegészítőket viseltek. (...)

Magát a ritmust „Candombe“-nak hívják, amely akkor jelent meg, amikor az afrikai rabszolgákat Dél- Amerikába hurcolták a gyarmatosítók. A rabszolgák ilyen módon, a ritmus változtatásával kommunikáltak egymással. (…)

A mai napig minden egyes felvonuló csoportnak megvannak azok a tagjai, akik a következő szerepeket töltik be a felvonulás során.

La mama vieja: vagyis az öreg mama, aki alapvetően a fekete dadát szimbolizálja, aki rabszolgatartás idején a gazdagabb fehérek gyerekeivel foglalkozott. Szinte minden esetben kövér, 60 év feletti asszony, aki hosszú, díszes ruhát visel és napernyőt vagy nagy legyezőt visz magával.

El gramillero: egy idős úr, a varázslót szimbolizálja, aki korábban különböző gyógynövényekkel és füvekkel gyógyított. Általában hosszú fehér szakálla van, frakkot visel és bottal jár.

(...)

Ezen kívül vannak a zászlóvivők, akik minden csoport élén állnak, és hatalmas zászlókat lengetnek. Az ügyesebbek különböző trükköket is tudnak, például bréktáncszerű show-t mutatnak be a földön fekve, miközben lengetik a zászlót. A közönség imádja őket.

(...)

A csoporthoz tartoznak még a balerinák, akik a férfi nézőkért felelősek, illetve maguk a dobosok. (...) akadt jó pár „balerina“, aki a száz kilót súrolta, mégis ezzel mit sem törődve, szinte meztelenül táncolta végig az estét. Azért ez a magabiztosság valahol irigylésre méltó. :)

Általában lehet mondani, hogy a zenészek, táncolók többségét, és a közönséget is nagyrészt a szegényebb társadalmi réteg alkotja. Persze az olyan kíváncsi turistákon kívül, mint mi. Főleg a második napon volt néhányszor az az érzésem, hogy nem is Uruguayban vagyunk. Ahhoz már hozzászoktam, hogy minden ilyen bulin fűszag terjeng mindenfelé, de a karneválon sikerült egypár más dolgot is megtapasztalni.

(...)

A karneválon egyébként tucatjával láttunk rendőröket, kutyával és speciális felszereléssel is, mégis úgy tűnt, mintha a közterületen való piálás (18 éven aluliaknak?) és drogozás abszolút elfogadott lenne. Pár motozáson és ejnye-ejnyén kívül más akciót nem nagyon láttunk.”

Akit érdekelnek további részletek is, és szeretne képeket is látni a karneválról, az feltétlenül kattintson ide!

Eközben Brazíliában…

A riói karnevál csak pénteken kezdődött, márpedig a brazilok (a Teo in Rio blog szerint) úgy tartják, hogy Karácsony és a karnevál között semmi sem történik...

"Ez részben tényleg így is van, képtelenség bárkit munkaügyben utolérni, ez az időszak ugyanis az iskolákban a nyári szünet, így sok szülő is értelemszerűen ilyenkor veszi ki az éves szabadságát. Másrészről dehogyis nem történt rengeteg minden az ünnepek óta.

(...)

A turistáskodásból van, ami még nekem is új volt, például a focimúzeum Sampában. Nagyon tetszett, végigvezeti a foci történetét a kezdetektől napjainkig, főleg brazil vonatkozásban, de nem kizárólag, és sokszor aktuálpolitikát, kultúrát is belefon. Még annak is érdekes lehet, aki nem szereti a focit, ajánlott program Sao Paulóban! (...)

A Riviérára is leugrottunk egy napra, még múlt hétvégén is ott voltunk 3 napot „nyaralni”. Nekem még mindig ez a paradicsom. Szép, békés, tiszta. Épp azon filóztam, hogy hogyan lehet az, hogy szinte senki sem lakik ott állandóan. Aztán persze összeállt a kép.

Ez a hely körülbelül 20 éve épült. Akik akkor lakást / házat vettek ott, akkoriban, a 90-es évek elején voltak fiatal szülők, kisgyerekekkel. Vagyis most 50-60 évesek, még aktívak, Sao Paulóban dolgoznak. De elég valószínű, hogy 10-20 év múlva sokkal többen fognak állandóan ott lakni, sok tulajdonos tervezi ott tölteni nyugdíjas éveit. Milliószor nyugisabb, mint Sao Paulo, viszont ha bármi van, másfél-két óra kocsival a város.”

Eddig a részlet, a teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el!

Mennyi az annyi Délkelet-Ázsiában?

Végezetül egyik kedvenc blogom, a Veve Szecsuánban szerzője elugrott egy délkelet-ázsiai túrára (ez konkrétan Hongkong, Szingapúr, Malajzia és Thaiföld), és írt egy kis összegzést a költségekről, árakról. Az utazás költségeit itt nem idézném, de a többi költség érdekes lehet.

"Hongkong drágább, mint Kína, de ki lehet fogni olcsóbb helyeket, ahol 30 yuanből jól lehet lakni. Hosszabb távú tartózkodás esetén fogalmam sincs, mi mennyibe kerül. (…) Okosan költekezve valószínűleg elviselhető anyagilag is a hely.

Szingapúrban ki lehet fogni olcsón is szállást, s a tömegközlekedés használatával sokat lehet spórolni. A szolgáltatások drágák, enni leginkább olcsó helyeken érdemes, mint például Chinatownban az utcán, vagy bármelyik Mekiben. Ez utóbbi nem drágább, mint otthon, ellenben érezhetően finomabb. (…)

Malajziában az étkezés nagyon olcsó, ellenben finom. Az indiai kínálat mindenképp. A nagyáruházakban mindenféle nyugati cuccot is kapni: sajtok, normális kenyerek, margarin, tejtermékek nagy mennyiségben. A kínainál jóval olcsóbban. (…) Ami kimondottan drága, az a taxi, érdemes elkerülni, ha lehet. (…)

Thaiföldön töltöttem a legtöbb időt, s itt volt a legtöbb kiadásom is. Napra vetítve persze kevesebb, mint másutt, mert itt már nem utazgattam, egy helyben voltam. A szállással együtt napi ezer bahtból (200 yuan) nagyon kényelmesen ki lehetett jönni: 1-1 étkezés 100 baht vagy az alatt zajlott, nagy ritkán volt 150.

Voltam thai masszázson is, ott egy kétórás programért fizettem 400 bahtot. Az ezer baht átlagnak bőven jó napokra bontva, úgy is áll, hogy belefér az elefántos túra 700-ért, vagy a szigetes kirándulás 400-ért, vagy épp a bangkoki busz 650-ért.

Összesen a teljes nyaralás - mindennel együtt – kevesebb, mint 5000 yuanből kijött, s párosan még olcsóbb lehetett volna (…). Majdnem 3 hét trópusi melegért nekem megérte.”

A teljes posztot itt tudjátok elolvasni, (a teljes kalandozásról szóló írásokat pedig ide kattintva) segítségül csupán annyit, hogy egy yuan 36 forint, azaz az 5000 yuan kb. 180 ezer forint.

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.